Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-04 / 27. szám
V~I11. évfolyam, iS SO.________ 2'l bzálil.______ ________IfvicLcupest, július i. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Az előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó hivatalábol Mptrifilfin minilon hptpn vaaárnan A KÉPES NÉPLAP • ■ 8g1 évre 2 frt, félévre 1 frt. (Budapest, IV., egyetem-utcia 4.sz.) küldendők. Megjelen minden Úton Vasárnap. A VILÁG-KRÓNIKÁVAL »4. .2» E8 POLITIKAI HÍRADÓ. Előfizetési fölhivás „KÉPES NÉPLAP“ julius hóval kezdődő folyamára. Azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése junius hó végével lejárt, fölhívjuk, hogy megrendeléseiket idejében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: írt A Képes Néplap .............................................................. félévre A Képes Néplap a Világkrónikával együtt .......... .IS Előfizethetni postán a „Képes Néplap“ kiadó hivatalához Budapest, egyetem-utcza 4. sz. czimzett postautalványnyal, mely 5 krért minden postahivatalnál készen kapható. Petőfi utolsó arczképe. Nemrégiben egy ismert nevű festő hunyt el Budapesten : Orlay Petries Soma. Rokona és tanulótársa volt Petőfi Sándornak, a nagy magyar költőnek, együtt lakott vele és Jókaival Pápán, hol ez utóbbi festőnek, Petőfi szinésznek, Orlay pedig írónak készült, s lett mind a háromból más, mint a mi lenni gyermekkorában akart. Orlayból festő lett s halála előtt kevéssel a «Vasárnapi Újság» rendelkezésére bocsátotta azt a képet, melynek másolatát ma mi is bemutatjuk olvasóinknak. Petőfinek ez az arczképe még soha nem jelent meg azelőtt s érdekes azért is, mivel az egyetlen, természet után készült kép, mely a költőt egész alakjában tünteti föl. Orlay e képet 1849 julius elején festette, közvetlen azelőtt, hogy Petőfi Bem hadtestéhez csatlakozandó, Erdélybe indult s nehány napig Orlayéknál Mező-Berényben időzött. Tudjuk, hogy Petőfi még ugyanazon hónap 29-én a segesvári csatában elveszett. E képe tehát csak néhány nappal előzte meg kora halálát. E képet Orlay később Petőfi özvegyének ajándékozta, kinek halála után Petőfi fiára, Zoltánra szállt, majd ennek elhunyta után Petőfi öcscse, István birtokába jutott. Ettől hozatta föl Orlay, hogy a «Vasárnapi Újság» számára lemásolhassák. A kép eredetije 28 cm. széles és 86 cm. magas olajfestmény, úgy tünteti föl Petőfit, a mint magyaros modorú esztergályozott támlájú karosszéken ülve, hosszú szárú csibukos török pipáját a földre eresztve, kissé féloldalt tartott fejjel a távolba néz, mialatt balkeze egy térdére tett könyvön nyugszik. Reggeli pongyolásan van. Tiszti egyenruháját levetette s az ott fekszik mellette a pamlag szélén, lebontva zöldszinü köpenyével, mely fölött a vadászokéhoz hasonló alakú fekete kalap látható, csatos szalaggal és piros struettollal. A köpönyegre támasztva látszik a nehéz, széles, görbe fringia, Petőfi tábori öltözetének ez egyik sajátságos kiegészítője, széles kosarával. Ő maga egy ingujjban ül, uniformisából csak a szűk sötétszürke nadrág van testén, derékon körülkötve vörös gyapot-shawllal, míg lábait zölddel szegélyezett piros szattyánbőrből készült könnyű reggeli csizma borítja. Mellette diófa szinre festett faasztalka áll, tetején és alsó porezán könyvekkel, füzetekkel és hírlapokkal, míg az asztal fölött egyike látható az alföldi róna ama tájképeinek, melyekért a költő annyira rajongott. Orlay emlité, hogy a költő szeszélye volt magát ily helyzetben és öltözetben vétetni le. Még előbb, mint Orlay, Petőfi István is elhunyt s végrendeletében a nemzeti múzeumnak hagyományozta mindazokat az emlékeket, melyeket Sándor bátyjától, őrzött. Ez emlékek között ott vannak Petőfi költeményeinek eredeti kéziratai, azonfelül számos levél, nyomtatvány, rajz stb. E rajzok között legérdekesebbek azok, melyeket Petőfi maga vetett papírra, s melyekből kettőt ez alkalommal mi is bemutatunk. Az első Arany János arczvonásait tünteti föl, s a kis verset Arany sajátkezűleg írta a vázlat alá. Hogy e vázlatos rajz nem épen hűtlenül tüntette föl a nagy epikus akkori vonásait, e mellett bizonyít feltűnő hasonlata Arany korábbi arczképeihez. A második kép Bem arczképe. A kis szürke generális rut ember volt, valóságos tatár pofa, melynek arczcsontjaira — Petőfi szerint — kulacsot lehetett volna akasztani. Mezey József említi, hogy Bemnek az volt a legsikerültebb arczképe, melyet Petőfi rajzolt s mindig a tárczájában hordott. A berlini konferenczia. A konferenczia június 26 án tartotta utolsó tárgyaló ülését, s tartani fog még (vagy már meg is tartotta) egy berekesztő ülést, a jegyzőkönyvek aláírása végett. Az ülésekről nem sok részlet jutott nyilvánosságra, de a történtek föbbje ismeretes. Francziaország képviselője, Saint-Vallier, megtette az indítványt a Görögországnak adandó új határokra nézve (melyek jóval nagyobbak a múltkori kongresszuson kijelöltnél), s a konferenczia megszavazta, nem minden vita nélkül. Görögország iránt nagy rokonszenv nyilvánult s a görögök meg lehetnek elégedve. Artát, Janinát, Yolót és több jelentékeny pontot neki ítéltek, s Görögország területben, kikötőben jelentékenyen gyarapodott, és nem lesz többé a legkisebb királyság.