Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-20 / 38. szám

(p. I.) Érdekesen jellemző a közhangulatra, hogy az olimpia legnagyobb meglepetéseit nem a minden emberi számítást túl­haladó, gigantikus eredmények okozták, hanem néhány verhe­tetlennek tartott világnagyság veresége. Egy héttel az olimpia után még a világsajtó is többet fog­lalkozik Thomas, Connolly, Norton és a hasonlók veresé­geivel, mint legyőzőik eredmé­nyeivel, vagy O. Davis, Elliott, Lonsbrough és mások új, félel­metes világrekordjaival. Hiába, a koronák lehullása nagyobb szenzáció, mint maga a koro­názás. De valóban csodaszámba mentek-e ezek a vereségek? Szó sincs róla. Olimpiai lég­körben versenyezni, az egy kü­lön műfaj. Itt az idegállapot­nál, pszichikai hatásoknak leg­alább olyan szerep jut, mint a fizikai és technikai felkészü­lésnek. Connolly már 1956-ban is vi­lágcsúcstartó volt. A melbour­­ne-i olimpián­­ mélyen formája alatt dobott, de mégis meg­nyerte az olimpiai bajnokságot, mert legnagyobb ellenfele, a szovjet Krivonoszov még in­­diszponáltabban szerepelt. Connolly azóta tovább javí­totta világcsúcsát, de közben hullámzó formában dobált. Egyszer kevesebbet, egyszer többet. Világos, hogy a világ­csúcstól bár távolálló, de stan­dard 67 m-es Rugyenkovnak esélye volt az idegek versenyé­ben. Connolly 40 cm-rel többet dobott Melbourne-ben, de ezzel itt csak nyolcadik lehetett. Az igazi olimpiai esélyes az a ver­senyző, aki nemcsak egy-egy kicsúszott nagy eredményével, hanem a rendszeresen produ­kált átlageredményével képes győzni. Thomas rendkívüli tehetségén kívül más előnyökkel is ren­delkezik legyőzőivel szemben. Többek között nyolc évvel fia­talabb és 10 cm-rel magasabb, például Savlakadzenél. Savla­­kadzenak 30 cm-rel kellett túl­­ugrania a saját magasságát a győzelemhez, Thomasnak 20 is elég lett volna. Mégis a szov­jet versenyző győzött. Ezúttal azonban nem, mint a fent em­­lített átlageredményével is esélyes atléta, hanem az a má­sik típus, aki felnő a különle­ges feladatokhoz, akit az izzó légkör stimulál és ilyenkor ön­magát felülmúló eredményekre is képes. Így verte meg Berruti is Nortont és az otthonában sem elsőnek számító Cibulenko Sidlót, Cantellót, Danielssent, Lieveret, hogy csak a legutóbbi világrekordereket és a legna­gyobb esélyeseket említsem. Bizonyíthatnám tovább, hogy a váratlannak tetsző meglepe­tések mögött sorra meg lehet, találni a reális alapokat, még az indiai gyeplabda, vagy, horribile dictu, még a magyar vízilabda csapat vereségénél is. A még serdülő korban levő igen „Modern díszletek” előtt húz el a tehetséges Szántó—Ott páros férfi kajak egyesek mezőnye (Képes Sport — nemző Károly Minden sportoló példaképei ők, akik nap mint nap, az egész vi­lág előtt páratlan teljesítményeik­kel és eredményeikkel bizonyítják, hogy méltóak a megbecsülésre, a magas kitüntetések viselésére. Balról jobbra: Jurlj Vlaszov, Jev­­genyij Grlsin, Borisz Sahlin, Lev Jasln, Viktor Kapitonov, Anto­­nylna Szeregylna. Pjotr Bolotnyl­­kov, Tamara Press, Robert Savla­­kadze, Vera Krepklna A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 317 sportolót és edzőt tüntetett ki a téli és nyári olimpiai játékokon, s egyéb versenyeken elért kiváló eredményeikért. A 317 sportoló és edző közül tíznek a mellén ma már a Lenin­­rend csillog. A nagyszerű sport­teljesítmény és a példás emberi magatartás részesült ebben a ki­magasló megbecsülésben, melyet sportoló még eddig nem kapott. Mout­án­ont múlta Helsinki és Melbourne után a hazai kajak-kenu sport színvo­nala erősen visszaesett. Igaz, hogy ez nem valami magyar sa­játosság volt, világszerte tapasz­talható volt ez a jelenség.. Az olimpiát követő Európa-, illetve világbajnokságra mindenütt a mélypontról kellett felhozni a versenyzőket. De mert akkor ez világjelen­ség volt, fogadjuk el végérvé­nyes törvényszerűségnek? Nem! A Kajak Kenu Szövetség ve­zetői — részben már az olimpia tapasztalatait is hasznosítva — most olyan intézkedéseket hoz­tak, amelyek, ha beválnak, el lehet kerülni ezt a „törvény­­szerűséget”. A példamutató in­tézkedések első láncszeme az új­pesti öbölben szombaton és va­sárnap megtartott válogató jel­legű verseny volt. Bár a római olimpián részt­vevők közül még senki sem in­dult, a kétnapos küzdelem so­rán így is több érdekességet ta­pasztaltunk. A nőre a hagyományos távon indultak és itt Bella Sára biz­tos győzelme számított megle­petésnek. A férfi felnőttek, ifik és ser­dülők —­ a kajakozók és kenu­sok is — egyaránt új hosszú­távon mérték össze erejüket. Régen csupán az öbölben rót­ták a köröket, e verseny során az öböl bejáratától indultak, egy kilométert eveztek lefelé a Dunán, aztán visszatértek az öbölbe, s további egy kör után futottak be a célba. A férfi fel­nőtt kajakozóknál Tímár, az ifiknél Novotny megérdemelten győzött. A kenus ifik közül az egyeseknél Jancsó, Kun és Szopkó, a kenu ketteseknél pe­dig a Máté—Faix pár jobb eredményt ért el, mint a felnőt­tek. Amiből látható, milyen biz­tatóan fejlődik már most is a válogatott keret felé törekvő sok szorgalmas fiatal. (naményi) Novotny László a válogató ver­senyt is biztosan nyerte

Next