Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-20 / 38. szám
(p. I.) Érdekesen jellemző a közhangulatra, hogy az olimpia legnagyobb meglepetéseit nem a minden emberi számítást túlhaladó, gigantikus eredmények okozták, hanem néhány verhetetlennek tartott világnagyság veresége. Egy héttel az olimpia után még a világsajtó is többet foglalkozik Thomas, Connolly, Norton és a hasonlók vereségeivel, mint legyőzőik eredményeivel, vagy O. Davis, Elliott, Lonsbrough és mások új, félelmetes világrekordjaival. Hiába, a koronák lehullása nagyobb szenzáció, mint maga a koronázás. De valóban csodaszámba mentek-e ezek a vereségek? Szó sincs róla. Olimpiai légkörben versenyezni, az egy külön műfaj. Itt az idegállapotnál, pszichikai hatásoknak legalább olyan szerep jut, mint a fizikai és technikai felkészülésnek. Connolly már 1956-ban is világcsúcstartó volt. A melbourne-i olimpián mélyen formája alatt dobott, de mégis megnyerte az olimpiai bajnokságot, mert legnagyobb ellenfele, a szovjet Krivonoszov még indiszponáltabban szerepelt. Connolly azóta tovább javította világcsúcsát, de közben hullámzó formában dobált. Egyszer kevesebbet, egyszer többet. Világos, hogy a világcsúcstól bár távolálló, de standard 67 m-es Rugyenkovnak esélye volt az idegek versenyében. Connolly 40 cm-rel többet dobott Melbourne-ben, de ezzel itt csak nyolcadik lehetett. Az igazi olimpiai esélyes az a versenyző, aki nemcsak egy-egy kicsúszott nagy eredményével, hanem a rendszeresen produkált átlageredményével képes győzni. Thomas rendkívüli tehetségén kívül más előnyökkel is rendelkezik legyőzőivel szemben. Többek között nyolc évvel fiatalabb és 10 cm-rel magasabb, például Savlakadzenél. Savlakadzenak 30 cm-rel kellett túlugrania a saját magasságát a győzelemhez, Thomasnak 20 is elég lett volna. Mégis a szovjet versenyző győzött. Ezúttal azonban nem, mint a fent említett átlageredményével is esélyes atléta, hanem az a másik típus, aki felnő a különleges feladatokhoz, akit az izzó légkör stimulál és ilyenkor önmagát felülmúló eredményekre is képes. Így verte meg Berruti is Nortont és az otthonában sem elsőnek számító Cibulenko Sidlót, Cantellót, Danielssent, Lieveret, hogy csak a legutóbbi világrekordereket és a legnagyobb esélyeseket említsem. Bizonyíthatnám tovább, hogy a váratlannak tetsző meglepetések mögött sorra meg lehet, találni a reális alapokat, még az indiai gyeplabda, vagy, horribile dictu, még a magyar vízilabda csapat vereségénél is. A még serdülő korban levő igen „Modern díszletek” előtt húz el a tehetséges Szántó—Ott páros férfi kajak egyesek mezőnye (Képes Sport — nemző Károly Minden sportoló példaképei ők, akik nap mint nap, az egész világ előtt páratlan teljesítményeikkel és eredményeikkel bizonyítják, hogy méltóak a megbecsülésre, a magas kitüntetések viselésére. Balról jobbra: Jurlj Vlaszov, Jevgenyij Grlsin, Borisz Sahlin, Lev Jasln, Viktor Kapitonov, Antonylna Szeregylna. Pjotr Bolotnylkov, Tamara Press, Robert Savlakadze, Vera Krepklna A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 317 sportolót és edzőt tüntetett ki a téli és nyári olimpiai játékokon, s egyéb versenyeken elért kiváló eredményeikért. A 317 sportoló és edző közül tíznek a mellén ma már a Leninrend csillog. A nagyszerű sportteljesítmény és a példás emberi magatartás részesült ebben a kimagasló megbecsülésben, melyet sportoló még eddig nem kapott. Moutánont múlta Helsinki és Melbourne után a hazai kajak-kenu sport színvonala erősen visszaesett. Igaz, hogy ez nem valami magyar sajátosság volt, világszerte tapasztalható volt ez a jelenség.. Az olimpiát követő Európa-, illetve világbajnokságra mindenütt a mélypontról kellett felhozni a versenyzőket. De mert akkor ez világjelenség volt, fogadjuk el végérvényes törvényszerűségnek? Nem! A Kajak Kenu Szövetség vezetői — részben már az olimpia tapasztalatait is hasznosítva — most olyan intézkedéseket hoztak, amelyek, ha beválnak, el lehet kerülni ezt a „törvényszerűséget”. A példamutató intézkedések első láncszeme az újpesti öbölben szombaton és vasárnap megtartott válogató jellegű verseny volt. Bár a római olimpián résztvevők közül még senki sem indult, a kétnapos küzdelem során így is több érdekességet tapasztaltunk. A nőre a hagyományos távon indultak és itt Bella Sára biztos győzelme számított meglepetésnek. A férfi felnőttek, ifik és serdülők — a kajakozók és kenusok is — egyaránt új hosszútávon mérték össze erejüket. Régen csupán az öbölben rótták a köröket, e verseny során az öböl bejáratától indultak, egy kilométert eveztek lefelé a Dunán, aztán visszatértek az öbölbe, s további egy kör után futottak be a célba. A férfi felnőtt kajakozóknál Tímár, az ifiknél Novotny megérdemelten győzött. A kenus ifik közül az egyeseknél Jancsó, Kun és Szopkó, a kenu ketteseknél pedig a Máté—Faix pár jobb eredményt ért el, mint a felnőttek. Amiből látható, milyen biztatóan fejlődik már most is a válogatott keret felé törekvő sok szorgalmas fiatal. (naményi) Novotny László a válogató versenyt is biztosan nyerte