Képes Sport, 1961. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-01 / 31. szám
ntmmn résztvevő. A győztes befejezi tiszteletkörét, nyakában a jól megérdemelt babérkoszorúval, és boldogan integetve fogadja a Grand Prix százezres szurkolóseregének tapsát, integetését, szívből jövő üdvözletét. S amint leszáll a gépről, első útja a depóban egy overallos férfihez vezet. Azt mondja neki— Köszönöm, Miska bácsi. A szakosztály szerelője ez a férfi. Persze, az egyik szakosztályban Miska bácsinak, a másikban Zsigának, vagy Lacikámnak szólítják a versenyzők. A lényeg egy: a versenyzők jól tudják, hogy az eredményes szerepléshez nemcsak a saját technikai és taktikai felkészültségükre, bravúros kanyarvételükre, bátorságukra van szükség, hanem a szakosztályi szerelők lelkiismeretes előkészítő munkájára is. A Bp. Honvéd motorszakosztályában, illetve motorműhelyében Czéh Mihály főszerelő, az MHS KMK-ban Czulyka Mihály és Szöllősi Zsigmond, az V. Dózsa motorállomásán pedig Királyföldi László „tunningolja” eredményesen a versenyzők motorjait, ők azok, akiket a motorversenyek közönsége sohasem lát, akik a depókijáratnál lehasalva figyelik versenyzőiket az egyes futamokban, s akiknek munkája minden alkalommal nagymértékben hozzájárul a motorosok sikeres szerepléséhez. S így lesz jövő vasárnap délelőtt, a Grand Prix-n is ... - ű Királyföldi László a Cserkúti-féle Nortont készíti elő a Grand Prix-re (Képes Sport — Komlós Tibor felv.) Véget ért az első világbajnokság, amelyen a magyarok egyetlen aranyérmet sem nyertek. Ezek után nem csoda, ha egy kissé csalódott, sőt elégedetlen hangon beszél az ember. Nem vártunk kirobbanó sikereket, mert tudtuk, hogy a felkészülésnek voltak indokolt akadályai is. Így például több fiatal vívónk tanulmányai, vizsgái. De felmerültek olyan hibák is — s ezeket itt, Torinóban láttuk csak igazán —, amelyeket elkerülhettünk volna. A csapat tagjai — kevés kivétellel — elsősorban a küzdeni tudásból, lelkesedésből vizsgáztak rosszul. A döntők egyik állandó zsűrielnöke, az NSZK-beli F. Guse például a következőket jegyezte meg: — Én minden egyéni döntő előtt felállítok magamnak egy titkos sonendet. Itt nem a pozitív, hanem a negatív tényezőkből indulok ki, vagyis azt keresem, hogy nyolc közül ki nem nyer. A magyarokat azok közé szoktam sorozni, akik nem nyernek, mert idegileg nem győzik a megpróbáltatásokat, amelyek pedig évről évre nagyobbak, mert az erőviszonyok mindig jobban kiegyenlítődnek. Ez a néhány mondat is azt igazolja, hogy lelkierővel nem győzték a küzdelmet a magyar vívók és ért komoly hibának tartjuk. Mert lehet veszíteni, de küzdeni minden erővel, az utolsó másodpercig kell. * A kardcsapat eredménye nem okozott komolyabb meglepetést a vívókörökben. A szovjet Midler például már délelőtt azzal „viccelt” meg az autóbuszon, hogy nem érdemes kimenni a Palazzo Dello Sportba, mert a magyarok úgy sem jutnak be a döntőbe. A szovjet vívók kiverik őket. Sajnos, igaza lett. De erre nemcsak egyedül ő gondolt. Az egyéni kardvívás eredménye már előrevetítette egy igen küzdelmes és kétes kimenetelű kardcsapat viadal árnyékát. — Többet kell vívniuk versenyzőinknek — mondotta dr. Bay Béla, a csapat legfőbb szakvezetője. Ezzel mi is egyetértünk, de ennek a megvalósítása mégis csak a szakvezetőkre tartozik és nem az újságírókra. • A vívók torinói szereplése miatt azonban mégsem kell kétségbe esnünk. A sport csak szórakozás, még ha nagyon magas fokon űzik is azok, akik eljutottak Torinóba. Tőrvívóink a két csapatversenyben kitűnően szerepeltek. Kár, hogy egyéniben Kamuti Jenőt a döntő pillanatban egy sérülés elütötte a megérdemelt győzelemtől. Teljesítménye így is a VB egyik legjobb, legkiegyensúlyozottabb eredménye. Női tőrben elsősorban Rejtőtől és Dömölkitől lényegesen többet vártunk az egyéni versenyben. Párbajtőrben azzal a „hátránnyal” indultak a vívóink, hogy a világbajnoki címet hordozták a vállukon. Ha nem is vártuk tőlük, hogy megvédjék a büszke címet, de arra képesnek tartottuk őket, hogy legalább a középdöntőbe bekerüljenek. Ez sem sikerült, mert Gábor kivételével egyik sem nyújtott megfelelő teljesítményt. Gábor Harmadik helye viszont minden dicséretet megérdemel. A kardról szándékosan beszélek utoljára, mert bizony az ő szereplésük fáj a legjobban. A megfiatalított gárda nem bírta az első erőpróbát, mert nem volt eléggé edzett. A múltban mindig az öregek gyámsága alatt eveztek be a VB boldogság-tengerébe, most pedig nekik kellett volna a viharos hullámokkal megbirkózni. Nem sikerült. Elsüllyedtek. Még az utolsó pillanatban kormányhoz lépő Kárpáti sem tudott segíteni, mert ő sem tudta megismételni múltbeli ragyogó teljesítményeit. A csapatversenyben például éppen ő szenvedte el a döntő vereséget, amikor már igazi magyaros hajrával visszahoztuk a tenger fenekéről a továbbjutás lehetőségét. * Nem sikerült ez a VB még úgy sem, ahogy szerényen reméltük. De ha levonják szakvezetőink a megfelelő tanulságokat, akár már jövőre is mindent rendbehozhatunk, mert hangsúlyozzuk , nem a tudással van a baj. Ezen a VB-n idegileg és lelkileg nem állták meg a helyüket vívóink. Vándor Kálmán Fenn- Rilszkij (jobbról) legyőzi Ocyrot és megnyeri a kardvívás egyéni világbajnokságát. Lenn: kardcsapatdöntő — nélkülünk. Legjobbjaink — Kárpáti, Mendelényi, Meszéna, Delneky, Bakonyi és Horváth — a lengyel—szovjet döntőt nézik (UPI képtávban érkezett felvételei) Gábor Tamás, az egyéni párbajtőr bronzérmese Amikor még Delneky is versenyben volt. A magyar vívó (jobbról) cseles támadása betalál a kard egyéni egyik előmérkőzésén