Képes Sport, 1964. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)
1964-01-28 / 5. szám
A Fogl-gát A két Fogl-testvért külföldön is így ismerték: a Fogl-gát. A „kettő” (Karcsi), meg a „három” (Józsi) öszszesen kilencvenkétszer (54 + 38) játszott a nagyválogatottban. Fogl Károlyt a világ legjobbjai között emlegették — jogosan. Bíró Sándor Fogl II. Károly immrn n p W U UUMüülLlLÜÜUj mintmiBtini p| JLtO/tM hatvenei Azért persze ne tessék úgy venni az egészet, hogy ha valaki hátvéd, akkor már nem is lehet technikás. De meny nyíre lehet! Csakhát régen, a futball őskorában az volt a hátvédek első számú jelmondata: el a labdát a kaputól! Később egyre növekedtek a hátvédek feladatai, s ma már elemi követelmény, hogy ne csak romboljanak, hanem támadásokat is indítsanak. Nagy hátvédeink minden időben voltak. Berántól kezdve Rumbold, Payer, Csüdör, Szendrő, Révész, Feldmann, a két Fogl, Mándi, Sternberg, Korányi, Biró ... HÁROM HÁTVÉD Azazhogy a WiW-rendszer a régi kettő helyett három hátvédet járt elő a csapatoknak. (Ma már négy, öt, hat hátvéddel játszanak, de remélhetőleg ez is megszűnik egyszer, mint a lófarkfrizura, meg a cowboynadrág.) A hátvédpárt tehát felváltotta a hátvédsor, amelyben olyan ragyogó képességű futballisták szerepeltek — hogy a hazaiaknál maradjunk —, mint Balogh II., Rudas, Kispéter, Börzsei, Buzánszky, Lantos, Mátrai Sándor Mándi Gyula Balogh II. Sándor