Képes Sport, 1968. január-december (15. évfolyam, 1-53. szám)

1968-05-14 / 20. szám

Jugoszlávia Álló sor: Ramljak, Ozim, Pantelics, Farlagics, Muze­­mics, Holcer, Belin. Elöl: Petkovics, Trivics, Mihajlo­­vics, Dzsajics. A jövő csa­pata? Anglia Ez az az együttes, amelytől Sir Alfred Ram­sey csak végszükség esetén hajlandó eltérni. Hiszen érthető is: ki hagyna ki csapatából egy világbajnokot?! Ramsey — kényszerből is — a legmerészebb húzásokat viszi véghez és rendre valamennyi bejön. Némi, érthető nosztalgia él benne a világbajnoki csapat után, amely nemesi rangot szerzett neki. Érzésünk szerint a Firenzében megjelenő angol válogatott kísértetiesen hasonlít majd a VB-együtteshez. A többi pedig akkor már kiszámítható: elnyűhetetlen munkabírás, rengeteg mozgás a széleken és szépen visszajátszott labdák, amelyeket a második hul­lám pokoli erővel bombáz kapura. A négy közé jutásért Wembleyben 1:0-ra, Madridban 2:1-re verték a spanyolokat. Egymás ellen A legutóbbi években ritkán találkozott egy­mással Anglia és Jugoszlávia nagyválogatottja. A legemlékezetesebb mérkőzést 1966-ban vív­ták, amikor Wembley stadionjában a hazai együttes 2:0-ra nyert a jugoszlávok ellen. Sir Alf „fiai" minden tekintetben jobbaknak bizo­nyultak. Az új jugoszláv együttes , SpPwMH erőssége: a villámrajt. Armin Háry nem robbant el ily tem­­póban a támlákról. A kékmezes csapat, amely híres volt tán­­cos technikájáról és makacs gólképtelenségéről Belgrádban a 4. percben már 3:0-ra veze­tett Franciaország ellen. Lehetséges, hogy Rajkó Mitics körül a jövő nagy csapata van kialakulóban? Érdekes lesz megfigyelni, hogy a jugoszlávok lendülete hogyan érvényesül a sziklakemény angol védők ellen. A négy közé jutásért Marseille-ban 1:1-re végeztek a franciákkal, Belgrádban é­l­re verték Du­­gauguez fiait. PETERS A GYŐZTES GÓLT FEJELI MADRIDBAN A BELGRÁDI „LÖVÉSZÜNNEPSÉGRŐL". FRANCIAORSZÁG ELLEN 5:11

Next