Képes Sport, 1968. január-december (15. évfolyam, 1-53. szám)
1968-05-14 / 20. szám
Jugoszlávia Álló sor: Ramljak, Ozim, Pantelics, Farlagics, Muzemics, Holcer, Belin. Elöl: Petkovics, Trivics, Mihajlovics, Dzsajics. A jövő csapata? Anglia Ez az az együttes, amelytől Sir Alfred Ramsey csak végszükség esetén hajlandó eltérni. Hiszen érthető is: ki hagyna ki csapatából egy világbajnokot?! Ramsey — kényszerből is — a legmerészebb húzásokat viszi véghez és rendre valamennyi bejön. Némi, érthető nosztalgia él benne a világbajnoki csapat után, amely nemesi rangot szerzett neki. Érzésünk szerint a Firenzében megjelenő angol válogatott kísértetiesen hasonlít majd a VB-együtteshez. A többi pedig akkor már kiszámítható: elnyűhetetlen munkabírás, rengeteg mozgás a széleken és szépen visszajátszott labdák, amelyeket a második hullám pokoli erővel bombáz kapura. A négy közé jutásért Wembleyben 1:0-ra, Madridban 2:1-re verték a spanyolokat. Egymás ellen A legutóbbi években ritkán találkozott egymással Anglia és Jugoszlávia nagyválogatottja. A legemlékezetesebb mérkőzést 1966-ban vívták, amikor Wembley stadionjában a hazai együttes 2:0-ra nyert a jugoszlávok ellen. Sir Alf „fiai" minden tekintetben jobbaknak bizonyultak. Az új jugoszláv együttes , SpPwMH erőssége: a villámrajt. Armin Háry nem robbant el ily tempóban a támlákról. A kékmezes csapat, amely híres volt táncos technikájáról és makacs gólképtelenségéről Belgrádban a 4. percben már 3:0-ra vezetett Franciaország ellen. Lehetséges, hogy Rajkó Mitics körül a jövő nagy csapata van kialakulóban? Érdekes lesz megfigyelni, hogy a jugoszlávok lendülete hogyan érvényesül a sziklakemény angol védők ellen. A négy közé jutásért Marseille-ban 1:1-re végeztek a franciákkal, Belgrádban élre verték Dugauguez fiait. PETERS A GYŐZTES GÓLT FEJELI MADRIDBAN A BELGRÁDI „LÖVÉSZÜNNEPSÉGRŐL". FRANCIAORSZÁG ELLEN 5:11