Képes Sport, 1973. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-03 / 27. szám
HALLGATNAK A labdarúgás „gépezete” zökkenő nélkül állt le, s hagyta maga mögött az elmúlt bajnokságot. Mindenki a megszokott módon készül a következő bajnoki év „küzdelmeire”. Ünnepük a bajnokot. Fogadkoznak a kiesők, hogy egy esztendő múltán visszakerülnek a felsőbb osztályba. Erősítési szándékaikról nyilatkoznak a feljutók. Tapintatosan bontanak szerződést az edzők, hogy megszakítás nélkül menjen tovább a körforgás. Eszpresszók csendes félhomályában tárgyalnak az átigazolásokról vezetők és játékosok. Titkos határozatok születnek egyik vagy másik egyesület megvédésére a „rablóktól”. Feledésbe merült az elmúlt bajnokság alatti sok bosszankodás, a gyenge színvonalú bajnoki mérkőzésekről elmaradt közönség, a kételyeket ébresztő eredmények, a nemzetközi kupákon elszenvedett kudarcok, a válogatott ismételt lemaradása a következő világbajnokság küzdelmeiről. Csak a szabadságokról és a portyákról, no meg néhány fontos, de a labdarúgás jövőjére aligha kiható, igazgatási kérdésről esik szó. Pedig lenne miről beszélni... mindenki a maga hazatárem Tévedés ne essék: nem valamiféle hangoskodó vádaskodást kérünk számon. Pusztán az ellen a közömbösség ellen emelünk szót, amely egy csapásra eluralkodott a labdarúgó sporton. Talán nem lenne érdektelen arról is hallanunk, hogy milyen módon kívánnak a nemzetközi kupákban szereplő csapataink eredményesebben szerepelni a jövőben. Nemcsak kijelentésekre kíváncsi a labdarúgás népes tábora, hanem tettekre. Belátható időn belül képesek lesznek-e a magyar élvonalban játszó csapatok játékosai a korábbinál magasabb színvonalú teljesítményre, olyanra, amely nemzetközi sikereket is hoz, esetleg válogatott szinten is? Miért elégedettek azok, akik a középmezőnyben végeztek, és miért könnyebbültek meg a kiesést éppen csak elkerülők? Hozott-e számukra az elmúlt bajnokság olyan vezetési, szakmai tapasztalatokat, amelyek felismerése az eddigiektől eltérő munkára készteti őket — a sikeresebb jövő érdekében? Mivel indokolható az elégedettség azokban a labdarúgó szakosztályokban, amelyek gyorsan fejlődő városokat, vagy pezsgő újítási kedvtől feszülő, erővel teli üzemi közösségeket képviselnek? Csak a labdarúgó szakosztályokban ragaszkodnak görcsösen a múlt gyakorlatához, miközben körülöttük minden változik és megújul. Labdarúgó sportunknak talán ez a legnagyobb ellentmondása. Semmilyen rendelet, egyetlen felsőbb szerv sem akadályozza az egyesületeket abban, hogy a maguk területén keressék az újat, a gyorsabb és eredményesebb előrelépést. Nincsen olyan erő, amely visszafelé húzná a labdarúgás helyi vezetőit, ha csak nem a saját maradi szemléletük és gyakorlatuk. A világ labdarúgásának élvonalában küzdő egyesületeket semmilyen külső erő nem kényszeríti arra, hogy újítsanak és ezzel megtartsák vezető helyüket. „Csak” a saját elhatározásuk és munkájuk, az a törekvésük, hogy megfeleljenek a sportágat és egyesületüket szerető közönség bizalmának. Amikor a labdarúgás vezetői között a sportág előrelépéséről esik szó, akkor mindig ködösen megfogalmazott „jogokról” hallunk. Nem sok vizsgálódás kell ahhoz, hogy a jogok hangoztatása mögött egyfajta különállásra való törekvést fedezzünk fel. Valamit, ami nem tartozik bele a magyar sport egészébe, annak szervezeti rendjébe. A labdarúgó szövetség elnöksége nem tekinti magát szakmai testületnek. Ebből fakad, hogy az irányítás alatt nem a szakmát, a tevékenységet, hanem különálló szervezetet értenek. Olyan „jogokról" van szó, amilyenekkel nálunk sohasem rendelkeztek a szövetségek. A szakmát egyszerűen az edzőbizottságokra vagy a szövetségi kapitányra bízzák. Az ilyen elrendezés nem egyszer ellentmondásos döntésekhez vezet. A magyar labdarúgás jövője szempontjából hasznot hozóbb lenne az együvétartozást és nem különbözőséget hangsúlyozni. A magyar sport előrelépéséért tett általános erőfeszítések a labdarúgásban is hasznosíthatók. Ezek ugyanis figyelembe veszik az egyes sportágak különböző helyzetét anélkül, hogy a szervezeti rendszeren kellene változtatni. E néhány kérdés is azt mutatja, hogy látványos kinyilatkozások nélkül, mindenki a maga házatáján megtalálhatja a sportág eredményesebb jövője segítésének módját. Balnoki rend és az alapok A labdarúgásról zajló vitákba nem egyszer keverednek a bajnoki rendszer, a színvonal, a játékosok felkészítése, az élvonalban szereplő csapatok megerősödésének a kérdései. Vannak — nem is kevesen —, akik úgy ítélik meg, hogy a labdarúgó-bajnokság jelenleg egymásra épülő hétszintes rendszere az egyik okozója az alacsony szakmai színvonalnak, akadálya a tehetségek felfelé áramlásának. Ezért aztán évenként valamelyik NB-s osztály felszámolása kerül napirendre. A javaslatokban jelentkező szélsőségek azt az érzést keltik, mintha a bajnoki rend mélységi tagozódásának a kérdése lenne tisztázatlan a sportág vezetésében. Aligha kell különösebben bizonyítani, hogy a bajnoki rend mélységi tagozódása egy sportágon belül, egyik eszköze lehet a morális kérdések szabályozásának. Minél több szintű egy sportág bajnoki rendszere, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a jogok és a társadalmi, gazdasági erőforrások összhangba kerüljenek. Azoknak az egyesületeknek a csapatai szerepeljenek a magasabb osztályokban, ahol megvannak ehhez a feltételek. Minden osztályban mások a szakmai követelmények, ezért lehetőség van arra, hogy a tehetségek áramlása természetes folyamat legyen. A labdarúgás népszerűsége minden más sportágnál inkább megköveteli, hogy a bajnoki rend is szabályozó erővel hasson az erkölcsi és szakmai kérdésekre. A labdarúgás fejlődésének kérdéseit sokkal inkább az NB-s osztályok alatt kell keresni. A négy NB-s osztályban 226 felnőtt csapat játszik, ugyakkor a megyei és járási felnőtt bajnokságok 262 osztályában mintegy 3000 csapat. Ez az arány biztosíthatja a megfelelő felfelé áramlást, és Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja CÍMLAPUNKON: Főszerkesztő: Kutas István. Szerkesztő: Lakatos György Szerkesztőség: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1—3. Telefon: 143-810 és 138-841. Levélcím: Képes Sport. 1429 Budapest, postadók 152 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr Petrus György Igazgató. Kiadóhivatal: 1374 Budapest, Révay u. 18. Telefon: 116-660. Terjeszti a Matga- Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (1900 Budapest, József nádor tér 1.). Előfizetési díj havi 16.— Ft. Külföldi előfizetés: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest. — A beküldött kéziratokat, rajzokat és fényképeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. V. A IX. Nyári Úttörő legnépszerűbb Tv AJKBA dunaújvárosi IldifiWvK tornászpalánták Farkas József 73.2323/2-27 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre vezérigazgató Indexszám: 25 438.