Képes Sport, 1981. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-14 / 15. szám

Már három perc is elég!? Nehogy ezt a téves következtetést vonják le az ETO játékosai a békéscsaba elleni mérkőzésből. A 87. percig ugyanis 2-0-ra vezettek a vendégek Győrött, a Rába ETO „napszúrásban” szenvedő csapata ellen. Félgőzzel, lépésben érték el ezt az ered­ményt, az utolsó percekben szinte iram nélküli mérkőzésen. A 80. percben például szinte megállt a játék a pályán, senki sem akart menni a labdáért, a játékosok — úgy látszik — meg akarták utáltatni a kö­zönséggel ezt az érdekes játékot. A kö­zönség is észrevette ezt, hangos füttyszó­val fölállt, és eltávozott a nézőtérről, így hát kevesen látták, hogy végül Mile és Hannich magukhoz tértek és az el­­alvó békéscsabai védelem mellett az utol­só három percben egy-egy gólt rúgott. Ez­zel egy pontot megmentettek. A pályáról lefutó békéscsabaiak Kere­kessel az élen nem győzték szidni a tár­sakat és a körülményeket, csak magukat nem korholták. Magyar Lajos, a győriek kapitánya viszont egész az öltözőig ezt mondogatta: „Ez nem is lehet igaz!” Pedig igaz volt... (pálkövi) Onhausz - két csabai védő között - kapura húz. Békéscsaba-Rába ETO 2-2 7. Szabó László felvétele Mörtel Mérgesen csapja le maga elé a sípcsontvédőt az öltözőben, sze­mében harag és elkeseredés. Le­cserélték, hét perccel a mérkő­zés befejezése előtt. Rövidre nyírt haja, egyenes bajsza iz­zadságtól csillog. Olyan, mint az újonc kiskatona, aki élete első sikeres éleslövészete után az „öregek” gunyoros megjegy­zéseinek kereszttüzében maga sem tudja, sírjon-e, vagy pedig nevessen. Mivel hogy csak egy­szer talált bele a céltábla kö­zepébe ... — Igazuk van a srácoknak, valóban elpuskáztam két nagy helyzetet, de mégse kellett vol­na ennyire leszúrni... — mond­ja elkeseredetten. — Inkább örülnie kellene élete első NB I-es góljának! — kockáztatok meg egy megjegy­zést. — Akkor bizony boldog vol­tam, amikor bement. Úgy érez­tem, nagyon nagy dolgot vit­tem véghez, a FRADINAK sze­reztem vezetést, én az újonc, negyedik NB I-es mérkőzése­men . .. — Lehet, hogy ezzel nyer majd a csapat... — Igen — mormolja maga elé —, de az is lehet, hogy azért nem nyerünk, mert a két másik helyzetet kihagytam. — Jó nagyra nőtt. De az ön­bizalmára nem ez a jellemző . . . — 188 centi magas vagyok. — Hány kiló? Úgy nézem, nagyon kevés?! — Hetvenhárom. — Nem kellene egy kicsit többet ennie? — Így is kieszem a családot a pénzből, de hiába! Kintről morajlás hallatszik. Hajdú, a tartalékkapus az ab­lakhoz ugrik, majd ízes kifeje­zésekkel fűszerezve jelzi, Ebedli kihagyta a mérkőzés utolsó nagy helyzetét... A fiú legyint. — Látja, néha nekik sem si­kerül. Mégis, úgy mondják, ha velem fordul elő ugyanez, hogy mekkora ... kétballábas vagyok. Közben Tátrai játékvezető a mérkőzés végét jelzi. — Gratulálok a győztes gól­hoz! — mondom, s búcsúzóul nyújtom a kezem. Megfogja, de nem meggyőző a szorítása, ami­kor megköszöni az elismerő szót. Az istennek se mosolyod­­na el... Mörtel Béla 1960. október 12-én, Budapesten született. 1981. január 20-tól a Ferenc­város csatára. Nem rúgta be ezen a hétvégén minden hely­zetét, csak egy gólt lőtt, de a győztes gólt. Bizonyára meg­nyugszik majd. Kívánjuk, hogy életében nagyobb bosszúság ne érje, minthogy egy mérkőzésen csak egyetlen győztes gólt rúg. (kovács) Nyilasit (baloldalt) csak üggyel-bajjal tudják elválasztani a labdától a csepeli védők. Ferencváros-Csepel 1-0 Varga Zsolt felvétele

Next