Képes Újság, 1966. július-december (7. évfolyam, 30-53. szám)

1966-11-19 / 47. szám

RA JELENTI A FÁRAÓ ) Boleslaw Prus regényének ma­­­­gyarul beszélő, kétrészes színes,­­ szélesvásznú lengyel filmválto­zata Bemutató november 24. AZ ARANYBA NETT Csehszlovák filmdráma Bemutató: november 24.­­JÖN! JÖN! JÖN! APA ! Magyar film. Rendezte Szabó -­­István. Főszereplők: Tolnay­­ Klári, Gábor Miklós, Bálint­ András, Sólyom Kati. Bemutató: december 8. A jegenyefa ága Az egyszeri király udvarában állt egy bolondos, furcsa alma­fa. Ennek az almafának a tete­jén körtefa, a körtefán szilvafa, a szilvafán meggyfa, de még en­nek a tetején is temérdek kü­lönféle fa sorakozott, s a leges­legfelső fán pedig egy jegenyefa volt. Ahogy a király nyafka, elké­nyeztetett lánya eladósorba ju­tott, ehhez is, ahhoz is hozzá akarták adni, de ő csak azt mondta, hogy ahhoz megy fele­ségül, aki az égigérő fának a legfelső ágát lehozza neki. Nosza, jöttek erre minden or­szágból a nyalka királyfiak, fé­nyes herceglegények, hogy meg­másszák a fát, de mindhiába, mert valamennyien visszapo­tyogtak a földre. Utoljára egy kanászlegény állott elő, s erre a királylány gúnyosan elbiggyesz­tette a száját. Csakhogy a kanászlegénynek több esze volt, mint a többi­nek, mert útravalóul ötven szö­get dugott a zsebébe. — Na, te kényes királylány — gondolta magában —, én leszek a te vőlegényed! Ment, mászott egyre maga­sabbra a kanászlegény, s vala­hányszor gallytalan kapaszko­dóra jutott, mindig belevert egy szöget a fába és a szögeken há­gott feljebb. Az ötvenedik szög beverése után egy kunyhót ta­lált, s abban egy olyan öreg­asszonyt, akinek mohos volt a képe a vénségtől. — Jónapot, öreganyám! — köszöntötte a kanászlegény. — Szerencséd, hogy öreg­anyádnak szólítottál — mondta az öregasszony —, különben csontod sem maradna reggelre, mert a fiam minden este ször­nyű étvággyal jön haza és éhe­sen szimatolja az idegen szagot. No, a kanászlegény megme­nekült: az öregasszony elrejtette ágyat vetett neki a padláson. Reggel megköszönte a szíves vendéglátást és ötven szöget kért. Este, mikor az ötven szög megint elfogyott, egy falut lá­tott maga körül. A faluban csu­pa kutyafejű ember lakott. Ha­nem azoktól is megmenekült, sőt újabb ötven szöget tudott magának szerezni. Este aztán egy szép nagy városba került. Ott is élt egy királylány, de ez szerény volt meg jóságos, akár egy falat kenyér. A kanászle­gény meg a királylány igen megszerették egymást, össze is házasodtak, a fél ország az övé­ké, s a kanászlegény lett a ki­rály abban. Egy esztendő múltán eszébe jutott a kanászlegényből lett királynak, hogyan került ő bele ebbe a nagy boldogságba. Egyet gondolt és azt mondta a felesé­gének : — Hallod-e, anyjuk, adjál ne­kem ötven szöget! — Minek az magának? — kérdezte a királyasszony. — Hát nem egyébre kell az — felelte a király —, hanem hogy lehozzam azt a legfelső gallyat erről a fáról. No, nem azért lelkem, mintha nekem va­lami nagyon kellene az az al­sóországi királyleány — se nem szebb, se nem jobb, mint te vagy, — hanem csak azért, hogy megmutassam, én le tudom hoz­ni azt a gallyat a fa tetejéről. Úgy is tett, ahogy mondta. S miután vállalt feladatát elvégez­te, boldogan tért vissza felesé­géhez. Ari Kálmán A TUDÓS MACSKÁJA JCa­­n sskerül Besüt a nap az ablakon. Anyu most kelti Katikát. Ágyában könyv, baba, mackó, egy egész kis mese­világ. Milyen szörnyű korán kelni, — tűnődik Kati magába’, — bárcsak aludhatna ő is, mint plüss-mackója, babája. Táskájában finom falat, és várja Katát sok gyerek. Ámde tudjuk: baba, maci az iskolába nem mehet. Fazekas Lajo: TÜCSÖK KALANDJAI ^ JttS“.'" mér­­­y“ 31

Next