Képes Újság, 1971. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-11 / 50. szám
NÉMETH GÉZA: LELEPLEZÉS A KÉPERNYŐN „Tisztelt Televízió Szerkesztősége ! Bizonyára csodálkozni fognak, amikor majd dolgozatunk végén, az aláírásokból rájönnek, hogy két középiskolai tanuló írta ezt a pályázatot. Mi mégis megpróbálkozunk a krimi-fejtörőn való részvétellel, mert úgy gondoljuk, a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek elég jelentős száma nagyon is indokolja, hogy a mi korosztályainkból kikerülő bűnözők ilyen jellegű esetleges gondolatmenetét megkíséreljük bemutatni az illetékes rendőri szervek és a közönség előtt, a tapasztalatok megszívlelése végett. Ezenkívül a mi pályázatunk talán valami új színt is fog jelenteni a sablonos írások tömegben. Ami most már az özvegy Dömötör Simonné ellen elkövetett rablógyilkosságot illeti, abból indulunk ki, hogy két, velünk egykorú fiatal tervelte ki és hajtotta végre a bűncselekményt, mégpedig a legegyszerűbb módon és a legtermészetesebb lehetőség kihasználásával, hiszen nem megrögzött bűnözőkről van szó. Sőt, inkább olyan esetről, amikor a kínálkozó alkalom csábítja el a gyenge akaratú fiatalokat. De hogyan juthat be egy egészen fiatal ember — akár a társával együtt — minden feltűnés nélkül bármelyik lakásba? Milyen indokkal tud úgy benyitni bárhová, hogy senki ne fogjon gyanút esetleges rossz szándékát illetően? Hosszas gondolkodás után egyetlen ilyen lehetőséget találtunk: ha valamiféle gyűjtés — vas, papír, rongy stb. — ürügyével keresi fel a lakókat, ami egyébként többféle szempontból is kedvezőnek mutatkozik a fiatalkorú bűnözőre nézve. Először is, mivel a ház valamennyi lakóját felkeresi — illetve felkeresik, ha többen vannak —, nemigen tűnhet fel senkinek, ha valamelyik helyen a „gyerekek” esetleg „mást” is csinálnak gyűjtésen kívül. Ugyanakkor a többszöri gyűjtés kitűnő előzetes terepszemlét is lehetővé tesz, aztán pedig a nyugodt visszatérést a kipécézett lakásba. Tehát az általunk elképzelt két fiatal bűncselekményének kezdetét is ily módon feltételezzük. Tettük elkövetése előtt már nyilván jártak valamilyen gyűjtés végett a Delta utca 5. szám alatt, s akkor azt lopás, betörés céljára is igen alkalmasnak találták, sőt, valószínűleg ez a körülmény adhatta a végső lökést bűncselekményükhöz. Mert milyen körülményeket találtak a szóban levő házban? Mielőtt hozzáfogtunk volna pályázatunk összeállításához, mi is alaposan körülnéztünk a Delta utca 5-ben, s ott a következőket tapasztaltuk: az áldozat egyik szomszédja, a 80 éves Elek néni olyan süket és félénk, hogy negyedórás dörömbölésre is csak a lezárt ajtó mögül adott néhány szavas felvilágosítást, s mint később megtudtuk, a látása is egészen rossz az öregaszszonynak. Egyébként a másik szomszédnál — s több lakó nincs is a kis földszintes házban — lényegében hasonló a helyzet: Skaczik Illés, a férj nyugdíja mellett félnapos munkára jár el állandóan, felesége pedig, több kis ház gondnoka lévén, szinte egész nap mindig más és más helyen tartózkodik a környéken. Végül a mellékkörülményeket illetően még egy fontos tényezőre figyeltünk fel, ami ugyancsak nagymértékben járulhatott hozzá a bűntény zavartalan elkövetéséhez. A bűntett napján, illetőleg az azt megelőző napokban kiadott meteorológiai jelentések tanúsága szerint abban az időben különösen szélsőséges időjárás volt: nagy hideg és meglepően enyhe idő, meleg és nyirkos köd váltogatták egymást. Ilyen körülmények között aztán a környék jobbára idős lakói alig-alig mutatkoztak az utcán azokban a napokban. (Közbevetőleg még megjegyezzük: mivel a tetteseket kizárólag a két fiatalkorú személyében feltételezzük, nem foglalkoztunk az áldozat rokoni kapcsolataival, hiszen ez esetben azoknak úgy sincs jelentőségük.) Ilyen körülmények között és a legnagyobb óvatossággal kopogott be tehát a két fiú — azért kopogott, mert csengő se volt az ajtón — azon a kihalt délelőttön özvegy Dömötör Simonné lakásába. Az öregasszony, akinek jólelkűségéről legendák keringenek mindenfelé a környéken, nyilván a gyűjtés miatt hozzá látogató fiatalembereket is a legnagyobb szívélyességgel fogadta, hiszen már jártak is nála korábban, így ismerte őket. Aztán betessékelte a szobába és leültette vendégeit. Persze, mint minden magányos idős nő, akinek ritkán nyílik alkalma arra, hogy kibeszélgesse magát, most se sietett gyorsan végezni a fiúkkal; a fiatalokkal különben is mindig túláradóan kedves volt, mert egyetlen, forrón szeretett unokájára emlékeztették őt, akit csak nagyon hosszú időközönként láthatott, tekintve, hogy — mint ugyancsak megtudtuk — súlyos betegen egy gyógyintézetben kezelik évek óta. A fiatalemberek mindezt tudták azon a délelőttön — hiszen látogatásukkor már alkalmuk volt tudomást szerezni a dolgokról —, így aztán türelmesen hallgatták az öregasszony meséit, sőt ösztönzésképpen még nagyokat tódítottak is: azokat a képeket, emlékeket is keresse elő a néni az unokájáról, amelyeket a múltkor említett, mert roppant kíváncsiak rájuk. (Egyébként azért se sietett a két fiú, mert teljes biztonságban érezték magukat, hiszen ha rájuk nyit valaki, ők csak „gyűjtő” diákok, s legfeljebb elhalasztják eredeti céljukat...) özvegy Dömötörnét tehát tökéletesen lefegyverezték. S az öregasszony elemében is jük a tisztelt szerkesztőséget, hogy pályázatunk sorsát — amennyiben az egyébként elfogadhatónak bizonyul — ne befolyásolja hátrányosan diák mivoltunk .. Szepetneky a továbbiakra már nem is volt kíváncsi, a pályázatot hanyagul az asztalra dobta. — Igazán nem értem, mi van ezen az íráson vitatni való — méltatlankodott a rendező. — A két srác nagyon is ügyesen hozta össze a sztorit! Látszik, hogy van fantáziájuk, jó megfigyelőképességük, s valóban fiatalos lendülettel fogtak hozzá az első krimi-feladat megfejtéséhez. Szerintem nagy hibát követnénk el, ha nem foglalkoznánk ezzel a kitűnő anyaggal! — De milyen igazad van, öregem ... — szólalt meg váratlanul egészen melankolikusan Rupp Tóni. Szepetneky és Bodajky meglepődve nézett a szokatlan hangot megütő szerkesztőre, s akkor vették észre, hogy az még mindig a felszolgálónőn mélázik, s így előbbi megjegyzését is nyilván reá értette. A turistaszálló nem valami tágas halljában már nagy volt a nyüzsgés: kisebb, nagyobb kirándulócsoportok gyülekeztek mindenfelé, hogy már kora reggel nekivághassanak a hegyeknek. Pedig az ablakon kitekintve nem éppen szívderítő látvány tárult a készülődök szeme elé. Odakint szünet nélkül esett a vigasztalan őszi eső — már előző este elkezdte —, a hegyoldalakon a rozsdabarna szín lassan piszkos szürkévé ázott, s csak a nedves sziklákon csillant meg néha az erőtlen fény. A távolabbi csúcsok meg nyúlós, borzongató ködbe vesztek ... Egyesek vissza is jöttek a szálló elől, miután közelről is tapasztalhatták, hogy ennél már barátságosabb időben is voltak kirándulni. lehetett, mondogatta történeteit elmerültem tízórait terített a fiúknak és nyitogatta egymásután a fiókokat a sublóton, a szekrények ajtaját, hogy mindenünnen előszedje az ő legbecsesebb emlékeit, amelyek a múltjához, de legfőképpen az unokájához kapcsolódnak. Nagy igyekezetében és bizalmában nem is vette észre, hogy fiatal vendégei közben egészen más értékek előbukkanását figyelik .. . Mert szerintünk egészen nyilvánvaló, hogy végeredményben az idős hölgy keresgélése során előkerülő különböző értékes darabok látványa érlelte meg a fiatalemberekben a végső elhatározást a rablógyilkosságra. Az egyik fiú tányérja azért is maradhatott üresen, azért is nem evett, hogy alattomos kedvességgel és figyelmességgel kövesse az asszonyt. Mesterkedésük végső célja és kimenetele nem lehetett kétséges : amikor özvegy Dömötör Simonné a szobaszekrény utolsó polcát is végigböngészte, s így a fiúk is mindent megtudtak, amit akartak, pillanatok alatt végrehajtották a bűncselekményt. Feltehetően az öregaszszony már az asztalnál eszegető fiatalembernek mutogatta az emléktárgyakat és a képeket, mikor a másik fiú hátulról gyorsan fejbe verte őt a hozzá legközelebb eső súlyos tárggyal, a sublóton álló régi gyertyatartóval. Az idős özvegy, mint azt az orvos megállapította, azonnal meghalt, tehát a tetteseknek akkor már sietniük kellett, s ezért csak néhány értéktárgyat kapkodhattak össze, hogy minél előbb kisurranhassanak a házból. Lényegében tehát ennyiben összegezhetjük a Delta utcai rablógyilkossággal kapcsolatos véleményünket, amely — remélhetőleg — logikájával, hihető történetével, egyik-másik újszerű következtetésével felkelti majd a bíráló bizottság figyelmét és a döntő részvevőiként kamera elé segíti e dolgozat szerzőit is. Végül külön is kér (Folytatása következik) * fj Felolvasták a fiúk pályázatát... 25