Képes Újság, 1973. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
Jár a baba, jár... (Fotó: Dolezsál) AZ IGAZI GYERMEK Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szomszédasszony. Reggelente összetalálkoztak a kútnál és miközben vizet merítettek, elbeszélgettek. Két asszony már töltögette a vödreit, mikor megérkezett a harmadik. Nyomában bandukolt egy ősz öregember is. Letelepedett a kút mellé egy nagy kőre, hogy kifújja magát. Megszólalt az egyik asszony: — Az én fiam ügyes és erős. Senki sem tudja legyőzni. — Ó, az enyém meg úgy énekel, mint a csalogány. Senkinek sincs olyan hangja. A harmadik asszony hallgatott. — Te miért nem mondasz dicsérő szót a fiadról? — faggatták a szomszédasszonyok. — Mit mondjak? — felelte. — Nincs benne semmi rendkívüli. Az asszonyok fogták a csordultig telt vödröket és elindultak a hepehupás úton hazafelé. Az öregember is kipihente már magát, egy darabig az asszonyokkal folytatta az útját. Az asszonyok lassan haladtak előre, gyakran megálltak, kezük kivörösödött, hátuk majd megszakadt, a jéghideg víz összefröcskölte a lábukat. Egyszer csak három daliás ifjú jött velük szembe, a gyermekeik. Az első könnyedén és ügyesen nagyokat szökellt. Gyönyörködtek benne az asszonyok. A második valami csodálatos dalt énekelt, úgy trillázott, mint a csalogány! Az asszonyok ámulva hallgatták... A harmadik az anyjához szaladt, szó nélkül kivette kezéből a vödröket és fürgén hazacipelte. Az asszonyok a mögöttük tipegő ősz öregemberhez fordultak. — Bácsika, mi a véleménye a gyermekeinkről? Ugye, szépek, ügyesek? — Hol vannak? — nézett körbe álmélkodva apuka. — Én csak egy gyermeket láttam, azt, amelyik kivette édesanyja kezéből a súlyos, teli vödröket és hazavitte. Orosz meséből fordította: Bába Gabriella MINDEN SORBAN HÁROM Helyezzetek el még 7 pontot a ábrába úgy, hogy minden sorban egyaránt három pont legyen. Beküldési határidő: szeptember 22. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát lapunk 40-es számában közöljük. A MAGYAR ROBINSON RADÓ VILMOS REGÉNYÉBŐL KÉPREGÉNNYÉ FELDOLGOZTA: PÁNCZÉL MARGIT. RAJZ: TAKÁCS ZOLTÁN De megéheztem az alvásban. ^ Van-e valami jó harapnivaló? / Lapos tengerpart fövenyén fék- ^—szik eszméletlenül Újváry. {S3) Rémülten néz körül. Sehol senki. —"" Szent isten* Hova lett Miskei? » Miskei . . . Miskei . . ."A Hasztalan kiáltozott, semmi rá-Ujváry órákig kereste barátját a (SS.) sziklás szigeten. ---------------------Jaj, csak élve találtam drága társamat! A két barát hiába keresett vizet a lakoma után. De segített az ész .. Hosszú ideig élesztgette Újváry Miskeit, míg kinyíltak a lehunyt,, szemek. I / Hát nem az Édenkertbe jutot- | tunk ... De szentjánoskenyérből ^ V^jóllakhatunk. s Iható ... De most már pecsenyé- \ re vágyom. Nézd, milyen szelídek"^ a madarak . . . _„ —{«k. \ ^ Lakatlan sziget ez, azért nem fél- V nek az embertől. ^ '------«------FOLYTATJUK) 31