Képes Újság, 1981. január-július (22. évfolyam, 1-27. szám)
1981-02-07 / 6. szám
iósgyőr egyik legismertebb, és talán a kíváncsiskodók által leglátogatottabb része a Varga-hegy. Nem is hegy ez, inkább lefaragott oldalú dombocska, amelynek oldalában most is erőgépek dolgoznak. Maga a hegy — maradjunk mi is a hivatalos elnevezésnél — nem tartogat különösebb természeti értékeket, mégis, amit innen lehet látni: csodálatos. A Lenin Kohászati Műveket, és a gyáróriás közepén egy hatalmas frissen épült csarnokot. Magassága: 57 méter. Hosszúsága: 220 méter. Alapterülete: 30 ezer négyzetméter. Ez a diósgyőri LKM 10 milliárd forintos beruházással épülő Kombinált Acélművének konverteres üzeme. (Takáts Béla, főtervező: Az új acélműhöz olyan technológiát kellett választani, amely termelékeny, nem túlzottan energiaigényes, rugalmasan alkalmazkodik a gyorsan változó piaci feltételekhez, és alkalmas különleges igényeket kielégítő acél gyártására. A megoldás megszületett: tömegacélt gyártó konverter, finomacélt előállító üstmetallurgia, ócskavasat hasznosító kemence, és a hozzájuk tartozó öntőberendezések. A konverteres eljárással sokkal tisztább acélt lehet csapolni. A módszer lényege az, hogy amíg a Martin-eljárással az oxigént a vassal együtt juttatták a kemencébe, itt „oxigéngyár” szolgáltatja a levegőt, és azt külön nyíláson fújják be. A konverterben üzemidőben 1600 Celsius-fok van. A konverteres eljárás bevezetésével nemcsak felzárkózhatunk a világszínvonalhoz, hanem az élmezőnyben tudunk maradni.) Részlet egy szakkönyvből: Diósgyőrben a nyersvasgyártás hagyományai több mint 200 évre nyúlnak vissza. Az első faszenes olvasztót Ómassán helyezték üzembe, 1772-ben, ezt követte 1814-ben a második, Újmassán. Az első 6 köbméteres volt, a második 20. Tavaly több mint 1 millió tonna acélt gyártottak itt, és a tőkés export elérte a 3,5 milliárd forintot. Az LKM körülbelül 36 százalékban részesedik a hazai nyersvasgyártásból. Illetve részesedett eddig: a konverteres üzem újabb 920 ezer tonna acélt ad majd évente. Hat éve határozták el a régi, 100 évesnél is idősebb, Siemens- Martin acélmű rekonstrukcióját: úgy tervezték, 800 millió forintba kerül majd. A szakemberek azonban arra a következtetésre jutottak, hogy egy új acélmű felépítésével — hosszabb távon — jelentősen csökkenthetők lennének a rekonstrukciós költségek. Lakatos Iván, a Lenin Kohászati Művek osztályvezetője: A kohászat korszerűsítése az iparfejlesztés egyik legnagyobb beruházását igényli. A tapasztalatok szerint az összetett, szerteágazó tevékenységek — szerelési és építési munkálatok — miatt ezek a beruházások általában elhúzódnak, és jelentősen túllépik az előirányzott költségvetést. A konverteres acélmű a határidőre elkészült, 34 hónappal az alapkő letétele után már csapoltak. Kinek köszönhetjük? Volt olyan időszak, amikor a helyszínen 41 kivitelező vállalat 1600 dolgozója tevékenykedett egyszerre: 350 ezer köbméter földet mozgattak meg, 14 500 tonna acélt építettek be, és csak a konverter 400 tonna súlyú. A vaskohászat legfőbb feladata ebben a tervidőszakban a hazai igények magas színvonalú kielégítése. A konverteres acélmű 6,5 milliárd forintba került. A beruházás második szakaszával 1982 végére kell elkészülni. A konverter-kapcsolóház ötszintes épülete. Egy kék overallba öltözött munkásról, aki a különböző színű gombokat nyomogatja, és apró mozdulatokkal irányítja a toronyból a több tonnányi anyagot, az juthat az ember eszébe: vajon hogyan dolgozott egykor a Martin-kemence mellett? Hiszen mintha nem is a kohóban lennénk, hanem valamilyen gigantikus űrhajó fedélzetén. A toronyból azonban le lehet nézni, és ott lent már a „Föld” is látszik, az igazi világ: 1200 tonna sugárban ömlő acél, és 60 fok meleg. L. N. T. I Bohanek ^ HUN A VUUS&BEGZ LÁBÁNÁL (A fotók a Lenin Kohászati Művek gyáregységeiben készültek) ————————^—jj——j_j_jj_an_yi__ji 16