Képes Újság, 1986. július-december (27. évfolyam, 28-52. szám)
1986-07-26 / 30. szám
Drága bundát visel Láttad már ezt a furcsa, 50—55 dekás, 25—28 centiméter hosszú, lombos farkú, fürge kis prémesállatot? Éppenséggel láthattad volna, hiszen elég sokan tartják, és kisállatkiállítás sem igen létezik nélküle, ő a nemes csincsilla. A nemes előnév kijár neki, mert nevének hallatán sokan a hasonló mintázatú prémet viselő, 4—5 kilós csincsillanyúlra gondolnak. A nemes csincsilla akár meg is sértődhetne a félreértés miatt, hiszen az ő szőrméje a legértékesebbek közé tartozik. A csincsillanyúlé viszont ... Egy napon sem említhető a kettő! Nagyon messziről érkezett hozzánk ez a csöpp kis prémesállat. Eredetileg Dél-Amerika hegyes, zord vidékeiről származik, ott vadászták kíméletlenül a prémjének értékét felismerők. Mindig bújnia kellett ellenségei elől, talán azért is pihen napközben és élénkül estefelé. Tenyésztésének megszervezése mentette meg a kipusztulástól, s ma már világszerte milliószám tartják ketrecekben, szaporítják, etetik, itatják, gondozzák. A prémjéért. Mit gondolsz, mennyibe kerül az édesapád egymás mellé tett két nyitott tenyerénél nem nagyobb, kikészített csincsillaprém? Majdnem ezer forintba! Ez bizony nagyon drága, hát még ha különleges szépségű, minőségű darabokról van szó. Ezért is nem találkoztál még akárcsak rövid csincsillabundát viselő hölggyel sem. Még a világhíres filmcsillagok számára is mesés értékű ajándék volna. Szép, feltűnést keltő, nagy parádén megmutatni való, különben gyenge kis prém a csincsilláé, viseletre nem is lenne alkalmas. S az ára! Száz-százhúsz prémből készül egyetlen bunda. Kérdezhetnéd: hogyan lehetséges, hogy nálunk is sikerrel tartják ezt a mókusszerű, ám dundi kis állatot, hiszen a mi éghajlatunk ugyancsak különbözik attól, amilyenhez szokott? Hát úgy, hogy hasonlóvá teszik ahhoz. Száraz levegőjű, jól szellőztethető, csendes, 18—20 Celsius-foknál nem melegebb helyiségben állítják fel ketreceit, etetőkkel, itatokkal. Hetente kétszer-háromszor kis tálban, vagy henger alakú edényben hevítéssel fertőtlenített, szitált, hintőporral, gombaölő szerrel kevert homokot tesznek a csincsillák ketrecébe, abban hemperegnek, fürdenek önfeledten, így ápolják, szépítik szőrüket. Szinte csodálni való, hogy a világ talán legdrágább szőrméjét a napi három-négy dekányi vegyes szemes takarmányt, tápot, kevés fű-, vagy lucernaszénát, szeletnyi almát, vagy sárgarépát, néhány akácfalevelet, télen darabka aszalt gyümölcsöt, pár szem napraforgót fogyasztó állatka „termeli”. Gyakorlott tenyésztőnél évente egy-egy csincsillaanya öthat fiókát nevel föl, látnád a megszületett csincsillákat, nyitott szemmel, teljesen kifejlődve jönnek a világra, picik, akár egy kisegér, de élénkek, s egyhetes korukban már szálalják anyjuk szénáját. A szülők 10— 12 évig is tarthatók, a prémezésre szántak élete 8—9 hónapos korukban bizony befejeződik. Ha egyszer kisállat-bemutatón jársz, s ott észreveszed ezt a rendszerint szürkés színű, okos szemű, „füles” kis jószágot, kérd meg a gazdáját, hadd fújhass gyengéden a szőre közé. Leheletedre szétnyílik a selymes, tömött szőr, amely a kör közepén világos karika, aztán sötétebb és még sötétebb gyűrű. Csak akkor fogod megsejteni, miért is olyan értékes a csincsilla prémje. FILASUU Általános forgalmi díj jegyes levelezőlapok A Magyar Posta — követve a postatörténeti hagyományokat — kibocsát olyan levelezőlapot, amelyen a bérmentesítési díj kiegyenlítését a levelezőlapra nyomott és értékjelzéssel is ellátott bélyegkép — ezt nevezzük díjjegynek — igazolja. Az első ilyen díjjegyes — akkor jegybélyegesnek mondták — levelezőlapunk 1896. október elsején jelent meg, a bécsi állami nyomdában készült, együtt az osztrák postaigazgatás hasonló rendeltetésű kibocsátásával. Ezek voltak a világ első levelezőlapjai. A megjelenést alapvetően postaforgalmi cél indokolta, vagyis, hogy a posta ügyfeleinek — akkor még a díjjegyesek gyűjtőiről szó sem volt — legyen módjuk rövidebb közleményeiket a borítékos közlemények bérmentesítésénél olcsóbban és a bélyegfelragasztás körülményességeit is kiküszöbölve postai úton továbbítani. Az ilyen díjjegyes postai levelezőlapot nevezzük — megkülönböztetésül az alkalmi kiadásoktól — általános forgalmi levelezőlapnak. Példányszáma korlátozás nélküli, a posta rendszerint nem is ad róla tájékoztatást. Árusítása több éven át tart. A Magyar Posta az 1985. január 21-i tarifaemelés miatt a levélszekrényt ábrázoló díjjegyű levelezőlapjának 2 Ft névértékű új kiadását hozta forgalomba 1985-ben: egyik változata lilás árnyalatú sötétkék bélyegképpel a moszkvai Goznak Nyomdában, másik változata piros színű bélyegképpel a budapesti Állami Nyomdában készült. Kisebb eltérései: más a levélszekrény és a kéz rajza, más a „Ft” rövidítés elhelyezése, egyiken nem szerepel a nyomda neve stb. Ezt a levélszekrényábrájú bélyegképet eredetileg Bokros Ferenc tervezte. (Elhunyt 1974- ben.) A levélszekrényábrás díjjegy az általános forgalmi levelezőlapon először 1964-ben jelent meg. Az 1964-es kiadás bizonyos példányain a gyűjtők azóta felfedeztek különböző hibákat. Szedéshibát például: a szövegről lemaradt a pont. Vagy lemezhibát: a könyvnyomatos díjjegy nyomásakor egyszer-egyszer megszakadt a háttérvonalazás folyamatossága stb. Hasonlók előfordulhatnak ennél a — most bemutatott — kettős kibocsátásnál is. Figyelem és idő kérdése, hogy ezeket ki-ki felfedezhesse, s ezekkel a különlegességekkel gyűjteményét — különösebb költekezés nélkül is — egyre értékesebbé tegye._____________________________ S. Gy. F. 20 Gonda Irén