Képmás, 2002 (3. évfolyam, 1-11. szám)

2002-08-01 / 8. szám

család Gyönyörű táj ... szikrázó kora nyári napsütés és egy hatásos, szép emlékmű fogadta mindazokat a Zebegény fölötti dombtetőn, akik elzarándokoltak június első szombatján, az ebben az időpontban itt már szokásosnak számító Trianon-megemlékezésre. Idén különleges pluszt jelentett az emlékmű és Nemzeti Emlékhely történelmi keresztény egyházaink általi felszentelése. A jó szervezésnek és a meglevő fogadókészségnek köszönhetően, igen magas szinten képviseltette magát a római katolikus, a református, az evangélikus, a görög katolikus és az unitárius egyház is. II. János Pál pápa magyar nyelven elküldött üdvözölte, melyben Isten áldását kérte a résztvevőkre és I. Bartolomeus konstantinápolyi pátriárka jókívánsága ugyancsak emelte az összejövetel rangját. A mostanában tartott hasonló rendezvényekhez hasonlóan, itt Zebegényben szintén érezhető volt egyfajta kettősség. Egyrészt vitathatatlanul ott volt a szomorúság, hiszen tény, hogy a magyar nemzettudat által kitöltött haza és a maradék állam területe között jelentős különbség van. Akár­merre tekintünk itt a Kárpátok között, olyan helyek százait-ezreit látjuk mások hatalma alatt, melyek nélkül nincs magyar történelem, irodalom- és művészettörténet. Ezek pedig ilyetén nemcsak nemzeti múltunknak, hanem a kialakult kötődések miatt, jelenünknek is részei. Éppen elég lenne ezt a traumát feldolgozni! Ugyanakkor ezen felül ott van még egy fájó következmény, a több milliós , százezres, legalapvetőbb követeléseikben visszautasított, megmaradásukban fenyegetett nemzetrészek ügye. Ezért természetesen jogos az elkeseredettség, jogos a fájdalom. Mindemellett szerencsére nem igaz, hogy a rendezvény hangulatára csak a szomorúság nyomta volna rá a bélyegét. Mint a képek is tanúskodnak róla, egyáltalán nem ez az érzés volt a meghatározó! Színes forgatag, sátrak, standok, zászlók és körülöttük 22

Next