Keresztény Élet, 2000 (8. évfolyam, 1-53. szám)
2000-01-30 / 5. szám
2. oldal Egy pap naplójából Istenem!” Egy alkalommal gyónni mentem az Isten házába. Idős atya ült a gyóntatószékben ,,vendég” nélkül, mintha engem várt volna, ki is nézett rám. Kicsit azért még tébláboltam, hátha jön valaki, s bemegy, én meg kimehetnék, de nem bukkant föl senki. Nagy sóhajtással odatérdeltem hát, s belevágtam. Tekintettel a gyóntató magas korára, valamint fülének és szívének állapotára, kezdtem a kisebb bűnökkel, mondván, hadd szokja, meg aztán így kiderül, mennyire bírja a megpróbáltatásokat. Mindjárt az első bűn után hallom ám a rács túloldaláról:,, Istenem! ”. Fölkaptam a fejem, de abban a tudatban, hogy bizonyára félreértettem őt, folytattam. A második után ismét ezt hallottam, de a bizonyság kedvéért gyorsan elmondtam a harmadikat és vártam, ám akkor is ezt a szörnyülködve kimondott szót hallottam: ,,Istenem!" Első döbbenetemben végigfutott a hátamon a hideg, majd egy pillanat alatt elöntött a verejték. Óvatosan benéztem a rácson, arra számítva, hogy egy angyalt fogok ott látni, amint ájuldozik a bűneim hallatán, de csak az idős pap sóhajtozott továbbra is, hogy „Istenem!", a súlyosabbak után többször is. Hála Istennek, senki nem látott kijönni, mert folyt rólam a víz, remegett a lábam, bizonyára sápadt is lehettem. A templom legtávolabbi sarkában lerogytam egy padba, s gondolkodni kezdtem az üzenet értelmén, mert hogy ezzel a szóval üzent az Ég, azt biztosra vettem. Lelkem elszállt a Getszemáni-kert éjszakájába, ahol szomorúan vettem észre bűneimet Jézus vállán, amint nyomják, terhelik, szinte a kőbe préselik. Az égiek szemében valóban iszonyú lehet a legkisebb bűn is, csak mi legyintünk rá nagyvonalúan, ,,apróság"-nak degradálva. (faághy) Szentek példája Szent Balázs Szent Balázs barlangját számon tartják Szentgyörgy-hegyen, a Balaton mellett is. Legendájában az él, hogy pusztában és ,,kőlyukban” élt, madarak hordtak neki ennivalót, s a vadak, ha megbetegedtek, „egészséget vesznek vala ő érdeméért”. Igazán alig rendelkezik a kutatás olyan adatokkal, amelyek történetinek mondhatók, ha róla tudakodik. Az erős hagyomány és a Szent Balázs-szenvedéstörténet tudósít valóságos létéről, arról, hogy örmény volt és Sebaszte keresztény közössége püspökké választotta. A liciniuszi keresztényüldözési rendelet áldozata lett: mártír. Elterjedt kultuszából (a traditio az egyház egyik fontos forrása!) kell kiindulnunk, ugyanis az egyházatyák hallgatnak róla, a VI. századtól fordulnak hozzá, hogy a torokbántalmaktól oltalmazza meg a híveket. Keleti eredetű tisztelet ez, amely a IX. századtól Nyugaton is népszerűvé vált. Számos templomot emeltek neki Konstantinápolyban (ma: Isztambul) és Rómában. Balázsról szólva éredemes az ókori római családnevet emlegetni, a fi Cornelius nemzetséget, amelynek egyik ága: Blasio. A latinos Blasius vált közismertté. „Mélységesen mély a múltnak kútja” - írja T. Mann a József és testvéreiben, ezért elmondhatjuk: ha a hagyomány ilyen aktívan őrzi valakinek az emlékét, az „eltűnt”, írásbeliségnek tulajdonítható adatok helyett az élő gyakorlatot vegyük figyelembe! Különös hatása e szentnek a bajokban segítsége. Földmívelő nemzet voltunk századokon át, s a természet gyümölcsei nemegyszer a „szent” fogalomkörében jelképekké - kegyelmet, erőt közvetítőkké váltak, mint az alma vagy akár a bor. Az áldás-folyamodás Istenhez, szentjeihez s sokszor e jelképasztal kiválasztott gyümölcse, tárgyai közbeiktatásával történt, amely ugyanakkor fölfedezése lett a sokat hangoztatott igazságnak: fűben, fában az orvosság. Bálint Sándornál olvasni, hogy a középkori áldások gyakorisága és bizonyos szentelmények nem babonás szokásokhoz fűződnek, hanem orvosi - hathatós — ismeretek hiányában az Istenre hagyatkozás fokozott szükségéből fakadnak, amely természetesen a modern kor fölfedezéseivel (gyógyszerek stb.) sem múlhat el, hiszen az isteni erő nem iktatható ki a világ rendjéből, a Teremtő mindig gondoskodik művéről. Elgondolkodtató inkább elődeink buzgalma, hite, akik erdőkön, mezőkön járva különös érzékkel választották ki az elemeket: vizet, szőlőt stb., melyekről a „föntvalók” jutottak eszükbe, a meg- szentelés, megszentelődés, a gyógyulás kegyelme, így beszéltek nálunk is Balázs-napi almáról, balázsborról, ünnepén megszentelt vízről. Az almaszentelést az Esztergomi Rituále máig őrzi. Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET OLVASÓINKÉ A SZÓ Köszönöm a segítséget Foghúzás után, bottal a kezemben próbálok kimenni a budai rendelőintézet kapuján. Nem nagyon boldogulok a kétszárnyú üvegajtóval, de valaki segítségemre siet: „Tessék várni, az alsó ajtó is nehezen jár”. „Köszönöm szépen - mondom, és hozzáteszem: Jó látni, hogy vannak még udvarias fiatalok.” „Pedig cigány vagyok”-mondja a 16-18 éves legényke. Kiérünk az utcára, szemügyre tudom venni. Csinos, nyílt arcú, tiszta szemű fiú, minden elfogultság nélkül mosolyog. „Biztosan jól nevelték a szülei” - jegyzem meg. „Hát ők is, de más is...” „Elhiszem, hogy nem lehet könnyű dolga, az emberek szívesen általánosítanak, magának folyton bizonyítania kell mindkét oldal felé... De ne kedvetlenedjék el.” Még egyszer megköszönöm a segítségét és elbúcsúzom. A fiatalember más irányba tart, de újra felém fordul, nagy keresztet ír le a levegőbe. „Áldja meg az Úr!” - aztán továbbhalad. Áldjon meg téged is az Úr, kislovag! Moskovszky Éva Budapest Egyes emberekben még - úgy látszik - él a régi beidegződés „az utolsó kenetről”. A betegek szentségét nemcsak a haldoklóknak szolgáltatja ki egyházunk, hanem mindenkinek, akinek komoly oka van rá, például egy műtét előtt, vagy bármi más veszélyben. Nemrég voltam nagynéném temetésén. Unokatestvérem arról számolt be, hogy amikor a pap feladta neki a betegek kenetét, visszanyerte eszméletét. De másoktól is hallottam már hasonlót. A fenti esetnek az lett a vége, hogy mégiscsak le kellett mondaniuk szerettükről, aki ellátatlanul távozott az életből. Fenyvessy Lajos Dunakeszi kezdetnek ápolónak! Nappali tagozatra a jelentkezési korhatár a 20- 21. életév, a határidő május 30., de augusztus végéig fogadjuk a jelentkezéseket. Feltétel az egészségügyi alkalmasság. Kollégiumi elhelyezést biztosítunk. Ha valaki munkát akar vállalni, a szekszárdi kórház fogadja, mint képesítésnélkülit, s a munka mellett iskolánkban felkészülhet az ápolói hivatásra. A Balassa János Szakképző Iskola és Kollégium címe: 7100 Szekszárd, Béri Balogh A. u. 9-13., telefon: 74/311-755. Belánszky Judit igazgató V_____________________________________________________________________________| 2000. január 30. Vatikáni mérleg 1999-ről A millennium jegyében 1999 a Vatikán számára a nagy jubileumra való készülődés jegyében telt. Alig van olyan pápai beszéd, melyben ne szólt volna II. János Pál pápa a 2000. év jelentőségéről. E beszédekben arra törekedett, hogy elhatárolódjon a világban eluralkodott világvégevárásoktól és a sokszor ködös millenniumi elképzelésektől. Az ökumenikus, pasztorális és missziós törekvésekben is meghatározó volt a jubileumi készület. A pápa számtalan csoportot hívott meg Rómába ünnepelni. Lesz jubileum a szerzeteseknek, a kézműveseknek, a művészeknek, a politikusoknak, a migránsoknak, a családoknak, a miszszionáriusoknak és a fiataloknak. Teológiai csúcspontot jelent majd az egyház „bocsánatkérése” nagyböjt első vasárnapján. Szinódusok és látogatások Fontos eseménynek számított az Európa-szinódus, mellyel az egyház az új évezredre való ráhangolódást célozta meg. Bár a szinóduson elhangzott helyzetképek nem voltak optimisták, és megállapítást nyert, hogy Kelet és Nyugat között még messze nem sikerült lebontani az akadályokat, mégis a remény érzésével zárult a konferencia. II. János Pál pápa az amerikai és ázsiai szinódus záróaktusaként látogatást tett az USA-ban és Mexikóban, illetve Indiában. Igazi diadalmenet volt a pápa júniusi 14 napos lengyelországi utazása. Felekezetközi találkozóra is sor került a Vatikánban, ahol a pápa hangsúlyozta közös felelősségünket a békéért és az emberi jogok biztosításáért. A Szent Péter-bazilika megújítása A Vatikánban külsőségekben is sok változás történt. Hosszú évek restaurálási munkái után a jubileumi évben a Szent Péter-katedrális egykori pompájával várja a zarándokokat. Az eddigi egységes szürkét számtalan szín váltotta fel; sokak számára még idegen ez a változás. Az évszázadok szennyétől megtisztított oszlopok a téren kellemes meglepetést jelentenek. Első ízben a történelemben teljes egészében felújították a Sixtus-kápolnát. Ökumenikus sikerek 1999 eseményekben gazdag év volt. Külön sikereket könyvelhet el az ökumené. Ez év májusában a pápának első ízben nyílt alkalma arra, hogy egy többségében ortodox országot keressen fel: Romániát. Bukarestben nemcsak I. Teoctist pátriárka, hanem az összegyűlt óriási embertömeg is lelkesen fogadta. Az egységre történő felhívása bátorító jel volt. Valamennyivel kevésbé lelkes, de mégis barátságos volt a grúziai fogadtatás néhány hónappal később. A protestáns egyházakkal való viszonyban nagy jelentőségű volt a megigazulás tanáról szóló, közös evangélikus-katolikus nyilatkozat aláírása. „Még nem mondunk le róla” Egyik ismerősöm édesapja súlyos betegen kórházba került, ahol az operáció után elvesztette eszméletét. Többször is érdeklődtem hogyléte felől, megkérdezve ismerősömtől, hogy ne szóljak-e a plébánosnak. „Nem kell, még nem mondunk le róla.” Az utolsó szent kapu megnyitása Január 18-án délelőtt ökumenikus szertartás keretében megnyitotta Szentatyánk az utolsó szent kaput, a római Szent Pál-bazilika egyik bejáratát. Betegápolókat vár Szekszárd Szekszárdon évszázados hagyománya van az egészségügyi dolgozók képzésének. Több mint 30 éve kezdte meg működését a nővériskola, azóta folyamatos átszervezéssel lépést tartunk a megújulással. 1993-ban kísérleti jelleggel bevezettük az érettségire épülő ápolóképzést, ezt követte a szülésznő, a csecsemő- és gyermekápoló, majd a fizioterápiás asszisztens szak indítása. Aló életévüket betöltött és érettségivel nem rendelkező fiatalok az ápolási asszisztens szakon tanulnak. Az egészségügyben dolgozók számára folyamatos a továbbképzés levelező és esti tagozaton, vagy tanfolyami formában. Várjuk az Isten- és emberszerető fiatalok jelentkezését! Fiúk is jelent Pilisborosjenő vendégei Negyvenöt kárpátaljai gyermeket látott vendégül Pilisborosjenő 800 családjából 40 jelentkező. A karitászcsoport igykezett emlékezetessé tenni látogatásukat. A Soksok programot számosan segítették anyagilag, akiket lehetetlen felsorolni. Voltak, akik ajándékokkal halmozták el őket, sapka, kesztyű, zokni, édesség, könyv került többek között a csomagokba, de még edzőcipőket is kaptak. Hazautazáskor két mikrobusz vitte a gyerekek után a rengeteg holmit. Úgy gondoljuk, szép és jó akció volt. Kis falunk megmutatta, mire képes. Bízunk abban, hogy a gyermekek és kísérőik jó érzéssel utaztak vissza lakóhelyükre, ahol megtartanak bennünket emlékezetükben. A pilisborosjenői karitászcsoport