KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1883
II. Hittan bölcselmiek - Jahveh (Bibliai tanulmány) Boros Györgytől
KERESZTÉNY MAGVETŐ. X/1 H-ik éus. Január, Február, 1883. 1-ső füzet. JAHVEH. (Bibliai tanulmány.) Sok idő és annál több komoly tanulmány kívántatik még arra, hogy a keresztény vallás forrásai kellően kiaknázva és élvezhetően megtisztítva legyenek. De már most is oly vívmányai vannak a tudósok odaadó fáradozásának, hogy csak a múlt százbeliekkel összehasonlítva, mi szerencséseknek érezhetjük magunkat a siker fölött. A keleti nyelvek tanulmányozása, a Keleten tett utazások egészen új világot derítettek a bibliának aszövetségi részére, közelebb vezettek annak szelleméhez s élővé tették előttünk eddig csak mesés vagy csodás alakjait. A világosság azonban csak kevesek szeméig jutott el, és nagyon sok idő van hátra még addig, amikor mindenki olyannak fogja látni az igazságot, amilyen. Copernicus híres felfedezését a föld és nap viszonyáról már háromszáz esztendő érleli, s mégis hányan vannak, akik nem értik, s azért inkább hiszik, amit látnak mindennap. A conservativismus sehol sem olyan erős, mint a vallásos fogalmak mezején. Bizonyítékul elégséges lesz csupán az istenfogalomra hivatkoznom. Kétezer éve már, hogy Jézus megtanította, hogy az Isten, a ki szeret minket, a kinek minden cselekedete szeretet, a mi jó Atyánk, és mégis köznépünknek erősen nagy része a harag és baszúállás ős zsidó fogalmát táplálja róla. Ő ma is ott lakik a fellegek között és villámaival sújt s kénköves esőjével mindenestől fogva elpusztíthat, mint elpusztítá Sodomát és Gomorát. Ez a körülmény és az a vágy, melyet a népek és nemzetek ősi fogalmainak kikutatása iránt tudósaink mindig tanúsítottak, magyarázza meg azt, hogy nincsen egyetlen szó is az ószövetségi iratokban, a melynek nagyobb fontosságot tulajdonítottak volna, mint a „Jehovah" névnek, s a mely éppen ezért több vitára adott volna alkalmat, mint ez. Az e névbe vetett bizalom és hit volt szövétneke és védpajzsa a héber nemzetnek sok százon keresztül. Ez vala a név, mely által meg kellett tartatniok. Ez vala a név, mely csatáikban bátorította és a békében az erény után megtartotta. E név szentebb és nélkülözhetlenebb lett a nemzetnek, mint maga az igéretfölde.