KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1923
VI. Egyházi élet - Tanárbeiktatás az unitárius teológiai akadémián 1923 febr. 4-én
1923. FEBRUÁR 4 ]ÍN 3 Megnyitó beszéd. Mondotta : Ferenc József püspök. Tisztelt közönség! Mai ünnepélyünk tárgya, amint azt a meghivó is jelzi, egy tanár beiktatása. Legyenek atyafiságos szeretettel üdvözölve, akiket ez ünnepély érdekelve, itt megjelenni szivesek voltak. A mult 1921. évben tartott egyházi főtanácsunk 33. számú határozatával ugyanis Dr. Kiss Elek kissolymosi lelkész a fiát az ótestamentumi tanszékre r. tanárnak meghíván, előadásait ugyan már a mult évben megkezdette, de ünnepélyes beiktatása több ok miatt még nem történvén meg, az a mai napra tüzetett ki. Ennek az ünnepélynek főtárgya természetesen az illető tanár székfoglaló értekezése leend. Legyen szabad azonban ezt megelőzőleg nekem egyfelől, mint a teál.akadémia főfelügyelőjének néhány szót szólanom. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy egyházunk szervezete és alapszabályai szerint a tanárok is, mint minden tisztviselője egyházunknak, választás útján jutnak állásukhoz. Az újabb időben azonban néhány tanárunk nem választással, hanem meghívással lett tanárrá, aminek az oka is megvolt, de annak fejtegetése nem tartozik ide. Szerintem ez a legnagyobb megtiszteltetés, amiben valaki részesülhet egyházunkban s egy okkal több arra, hogy az illetőt tanári állásával járó kötelességeinek lelkiismeretes teljesítésére buzdítsa, lelkesítse. Ebben a megtiszteltetésben részesült jelenleg beiktatandó teál. akadémiai tanár, dr. Kiss Elek úr is. Ez a megtiszteltetés őt, mint kissolymosi lelkészt érte, amire csak azért hivatkoztam, hogy ezzel reámutathassak arra, hogy mily alaptalan az a vád, amelyet nem egyszer lehet hallani különösen amióta egyházunk alkotmányának reformja napirendre került s amelyet most még egyházi lap is hangoztat, hogy a főhatóság mennyire nem becsüli meg a lelkészeket, hogy azokat figyelemre se méltatja, csak ha kötelességeiket nem teljesítik, veszi észre őket, de jogaik iránt nem érdeklődik, az egyház közigazgatásában, törvényhozásában részt venni méltónak sem tartja és így tovább. Pedig nem is dr. Kiss Elek tanár úr az egyetlen lelkész, aki ebben a megtiszteltetésben részesült s részesülhetnek ezután is. Természetesen embere válogatja. Dehogy emiatt csakugyan nincs okuk panaszra a lelkészeknek, a példák mutatják.