KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1944

1. füzet - Hankiss János: Kriza népe

Kriza népe. A magyar népművelésnek aligha van olyan pillére, amelyet ne az egyház alapozott volna meg. Krisztus, a népművelők örök eszményképe és útmutatója újra meg újra arra ihleti szolgáit, hogy elmenvén, tanítsanak minden népeket... S úgy, mint ő, a legközelebbin kezdjék: azon a népen, amelyet azzal bízott rájuk, hogy éppen az ő körükbe helyezte őket. Minden magyar egyház története tele van a felnőttek oktatásának-nevelésének ragyogó emlékeivel. Hiszen már maga a szószék is nevelő alkalom, a legrégibbek és leg­­hathatósabbak egyike. De nevel a templom is, anélkül, hogy hallhatóan beszélne hozzánk: neveli a lelkünket, de illemtudásra, tisztaságra és emelkedettségre tanítja azokat is, akik alig értik a szent igét. Ám a jó pap templomon kívül is nevel. Élete mintájával, de ajka tanításaival is. És Krisztus nyomdo­kában járva, ebből a földi életből csinál ékes garadicsot a mennybeemelkedésre. A föld, amelyen népe él, a mennyország első lépcsője. Nem mindegy, hogyan állunk meg ezen a síkos lépcsőfokon. A jó pap azt akarja, hogy az Isten teremtette föld egész szépségében, hasznosságában és jelentőségében tündököljön, s az ember meg tudja becsülni. Erdély unitárius egyháza példaadóan mutatja a nép­művelő pap eszményképeinek egész sorozatát, összeforr népével s annak minden nemes szükségletét ki akarja elé­gíteni. S aztán fölfedezi, hogy tanítani csak az tud, aki folyton tanul és hogy a népnek is van nagyszerű mondani­valója a mi számunkra. Ez ihleti a mai idők egyik legtöbbet emlegetett ne­vének hordozóját: Kriza Jánost. Mi, magyar népművelők kimondhatatlan hálával gondolunk a Vadrózsák hal­hatatlan (de előbb egy életen át: fáradhatatlan) szedege­tő­jére és rajta keresztül is becsüljük és szeretjük egyházát és népét. S természetesen sokat is várunk tőle, mert Kriza népe nem lehet méltatlan mesteréhez. vAN Kiss JÁNOS:­­ 4 —

Next