A kert 1897
1897-09-15 / 18. szám - Tárcza - Benedek Elek: Ültessünk gyümölcsfát!
Egy házilag készített gyomláló egyszersmint palántaszedő. A 143-ik ábra egy alkalmatos kézi eszközt mutat, mely otthon is előkészíthető pár krajczár árán. A bádogosnál vagy lakatosnál egy háromszögű lapocskát vágatunk galvanizált vagy 143-ik ábra horganyozott erős pléhből, az egyik élét fűrész módra ki is csipkézheti az iparos az ő erős ollójával. Keresünk azután egy ócska keményfa nyelet, mely egy eltörött sarlón, lóvakarón kaczáron, vagy más hasznavehetetlenné vált eszközön található, erre ránitetjük az említett pléhdarabot. Az ilyen eszköznek ugy a palántázás, mint a gyomlálás körül is igen jó hasznát vehetjük, egy-egy vágással számtalan gyomot semmisíthetünk meg még mielőtt egészen megérlelhetné és elszórhatná magvát. Vis. : Gyomláló. Ültessünk gyümölcsfát ! A falusi iskolában tanult versek közül az maradt meg emlékezetemben a leghívebben, melyben a gyermek azt kérdi az apjától : Mit csinál kend, apám uram ? — Oltogatok, édes fiam, feleli az apa. Ám a gyermek kishitűen jegyzi meg rá : Mit ér az a kend oltása, — ha a gyümölcsét kend nem látja! A verset bevágatta velünk a rekt urán, de, dicséretére legyen mondva, nem kínzott az oltogatással. Nyilván maga sem értett hozzá a jó öreg. Kicsi falum kertjeiben «Isten számában», vadon nőttek fel az alma-, szilva- és körtefák s nagyapám kertjét megcsodálták, mert abban csupa oltott fák voltak, hatalmas, magastörzsüek, széles koronájuak, miként az erdők büszke tölgyei. A kásás vackor volt a legizesebb gyümölcs az egész vidéken, minden ház előtt volt egy terebélyes vaczkorfa, enélkül székely portát el sem lehetett képzelni. De változott a világ : fenekestől fölforgatta a vasút. A condraposztót fölváltotta a bolti kelme, a faekét a vaseke, a kézi csépet a gép, rokkát, guzsalyt a varrógép. És korhadoznak az ősi vackorfák, itt is, ott is leromlik egyegy szörnyű recsegéssel-ropogással, s helyükön mosolyog a friss oltvány. Az újságoknak bizonyosan nagy részük van ebben a változásban. No meg a kalendáriumoknak. Én magam nagy kedvvel olvasgatom a néplapokat s a kalendáriumokat s százszor, ha nem ezerszer kiabált már felém a lelkes szózat: Ültessünk gyümölcsfát ! Ennekelőtte vagy húsz esztendővel olvastam az első szózatot boldog emlékezetű István bácsi naptárában azóta ezt a szózatot látom minden naptárban és néplapban. Tudom már könyv nélkül. «Igen, atyafiak, kedves magyar népem, ültessünk gyümölcsfát, mert a gyümölcsfa házunknak, kertünknek ékessége, szemünknek gyönyörűsége, szivünknek, lelkünknek — 078 —