Kertészet és Szőlészet, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
A Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle ciikket kvazolt P. Zsukovszkij akadémiikus tollából. A cikk — amelynek címe: A világ növénylininase a szovjet nemesítés szolgálataiban —bevezetőjében röviden áttekinti a termesztett növények világgyűjteményének törrténetét, majd elmondja, hogy a sok tízezer év alatt a természet és az emberiség által létrehozott fajokat, populációkat és fajtákat a szovjet tudósok gondosan tanulmányozták és tanulmányozzák. A Szovjetunió Növénytermesztési Intézetének világgyűjteménye —■ írja a cikk — legkülönfélébb rendszertani egységek, genotípusok, agroökológiai bélyegek és tulajdonságok összessége. Ezek közül a nemesítők az alkotó munkájukhoz szüksgeseket választhatják ki. A világgyűjtemény alapján egyes növényekről, a növéyek immunitásáról és fiziológiájáról több alapvető monográfia készült. A zöldségfélék és kabakosok világgyűjteményének össszeállítása — folytatja — arra az időre esik, amikor a Szovjetunióban a kertészet a háztáji méretekből nagy állami növénytermesztési ággá nőtt. A sokféle minta nemcsak a zöldségfélék nemesítésének széleskörű kibontakozását tette lehetővé, hanem az ország különböző főbb zöldségtermesztő övezeteit is ellátta megfelelő fajtákkal. Ismeretes, hogy a zöldségféléket és a kabakosokat sok gomba, baktérium és vírusbetegség fertőzi. A gyűjteményben rendszerint a betegségekkel szemben ellenálló alakok is akadnak; ilyenek a levélsorvadásnak ellenálló paradicsom, a fuzáriumnak ellenálló sárgadinnye, a kladospóriumnak ellenálló uborka stb. A gyümölcsfélék világgyűjteményének fenntartása élő ültetvények alakjában történik. Megjegyzendő, hogy a Kaukázusban, Közép-Ázsiában, a Krimben, a tegermelléki határvidéken, a Szovjetunió európai részén és részben Szibériában endémikus alma-, körte-, birs-, szilva-, meggyszilva (Prunus divariceta)-, som-, naspolya-, kajszolbarack-, cseresernye-, meggy-, mandula-, pisztácia-, dió-, mogyoró-, füge-, gránátalma-, szőlő-, aktimiidhia- és ©á^b fajok az erdőkben vadon élnek. Kiderült, hogy számos hazai termesztett gyümölcsfajta vagy közvetlenül (toics, cseresznye, kajszi, gránátalma, dió, som-, naspolya, szőlő stb.), vagy hibridizálás útján (szilva, alma, meggy, körte stb.) különböző hazai vad fajokból keletkezett. A kaukázusi erdőkből évente nagy mennyiségű gyümölcsöt gyűjtenek be. A vad gyümölcsállományok hasznosítására népi kísérletek történtek: kultúrfajtákat oltottak rájuk. Az ősi nemesítésban sok hazai vad gyümölcsfajnak jutott kiemelkedő szerep, így mindjárt megérthető a hazai vad gyümölcsfélék nemesítési jelentősége. Ezeknek a világgyűjteménybe való felvétele nagyon is szükséges volt. Sok vad faj és ezek számos hibridje értékes új alanynak bizonyult. Még szükségesebb volt a gyűjteménybe a különböző országok számos kultúrfajtáját felvenni. A Növénytermesztési Intézet kísérleti állomásain az almástermésűekből és csonthéjasokból létesített óriási pomológiai gyűjtemény több tízezer fajtából áll. Sok közöttük a hazai eredetű. A gyümölcstermesztés észak felé való terjesztése a világgyűjtemény használata nélkül elképzelhetetlen. Világosan bebizonyult az őszibarack-gyűjtemény gyakorlati jelentősége is. A készüzemi fajták és az új nemesített fajták bevezetése folytán június végétől novemberig érő fajtasorozattal rendelkezünk, ami igen nagy jelentőségű a konzerviparban. A fajták hasznosításuk jellege szerint csoportosíthatók, a nagyon keményhúsú, jó magvaváló fajták konzervipari feldolgozásra és eltevésre alkalmasak. A világgyűjtemény rendkívüli jelentőségre tett szert mesterséges és természetes keresztezések esetén az ivari gaméták összeférőségének és összeférlhetetlenségének kérdésével kapcsolatban. A probléma a korszerű genetika és nemesítés egyik legidőszerűbb kérdése. A nemesítők már a fajon belüli fajtakeresztezéseik során beleütköztek ebbe az akadályba, különösiebb a gyümölcsfélék körében. Ismeretes, hogy a növényeknek az önmegporzás elkerülésére sokféle berendezkedésük van. Így a gyümölcsfélék piollenje nemcsak ugyanazon, hanem sok más fajta bibeszövetében is vagy egyáltalában nem, vagy csak igen lassan hajt tömlőt. Az ilyen fajták tehát nem férnek össze azzal a fajtával, amelynek -ix>llenje bibéjükre jutott. Igaz, hogy a megtermékenyülés néha más okokból marad el: a triploid fajták pollene például megtermékenyítésre allfeltp«ltlák, mert tömlői túlságosan rövided és abnormálisak; egyes almafajták (Spencerféle magvatlan stb.) virágjának nincsenek szármái, ezért azokat a méhek nem látogatják, a megtermékeinyülés elmarad és partenokarp gyümölcsök képződnek. Nyilvánvaló, hogy összeférő partnereket a keresztezéshez csak a nagy pomológiai gyűjteményből lehet kiválogatni. A korszerű nemesítés rendkívül progresszív módszerének, a heterózi ®nemesítésének a világgyűjteményre még nagyobb szüksége van. A világgyűjtemény felhasználásának egyik feladata olyan szülőpárok választása a keresztezéshez, amelyek biztosítják a kémiád heterózióit (például cukrokban, hasznos aminosavakban, vitaminokban stb.). Ez a feladat teljesen reális. Ja. I. Prune Moldvában a Karaneagra szőlőfajtát távolkeleti vad amuri szőlőfajjal keresztezve olyan hibridet állított elő, amelynek bogyója 26—28 százalék, tehát a szokásosnál másfélszer több cukrot tartalmazott. A világgyűjtemény által lehetővé tett új progresszív kísérleti nemesítési módszerek közé tartozik a mutációk fellhasználása és a poliplocid módszer is. Szomatiikus rügymutációkról, úgynevezett „sportokról” már régóta tudunk. Darwin „A növények és állatok változásai a háziasítás alatt” című munkájában sok ilyen esetet ismertet. A gyümölcstermesztők, a c Wmstermesztők, a virágkertészet, a burgonya-szakemberek stb. a rügymutációkat jól ismerik. A világgyűjtemény a mesterséges poliploidizáláshoz is igen nagy anyagot szolgáltat. Jól tudjuk — fejezi be az összes kultúrák világgyűjteményéről szóló (amelyből csak a ^Idségfélékre és a gyümölcsfélékre vonatkozó részekre utaltunk) igen érdekes cikket P. Zsukovszkij —, hogy a világgyűjtemény milyen jelentékeny szerepet játszott és játszik a növények stádiuma fejlődéselméletének kidolgozásában. A gabonafélék, a hüvelyeseik, a lom, a juta, a kender és sok zöldségféle mintáinak legnagyobb részén a fejlődési stádiumokat és ezeknek a minták rendszertani helyével, földrajzi elterjedésével, a kísérlet helyével, a fotoperiódussal, a hőmérsékletváltozással, a táplálékviszonyokkal és egyéb tényezőkkel való összefüggéseit is tanulmányozták. (figyelő) •/Hirdessen____ a KERTÉSZET ■ és SZŐLÉSZET-ben ! • A hirdetések díja változatlan: hasáb-milliméterenként 5 forint apróhirdetés szavanként 2 forint • A mezőgazdasági szakemberek és munkavállalók hirdetésénél 50 százalék kedvezményt nyújtunk • Cím: Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat Budapest V. Báthory utca 10.