Kertészet és Szőlészet, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-07-09 / 27. szám
LESZ-E MÉG KIVÁLÓ SOMLÓI BOR? Hírneve valamikor vetekedett a tokaji borokéval. A „somlai” borok is több fajtából készültek. Hasonlóképpen többéves ászkálás után kapta meg e nemes ital zöldes-sárga színét, finoman savanykás, kemény és tüzes ízét, finom illatát. Az 5—6 éven át tartó érlelést a magas alkohol-, extrakt-, és a kedvező összetételű savtartalom tette lehetővé és szükségessé. A mennyiséget adó fajta a Juhfark volt, a minőséget a Furmint, az Olaszrizling, a Sárfehér, a Rakszó- 16, a Budai zöld, a Rajnai rizling, a Piros tramini, a Rizlingszilváni, Piros és Fehér burgundi szőlők adták. A kiváló minőség titka a késői — október 21 körüli — szüretelés, a szőlőfajták meghatározott arányú keverése, s az igen alapos és gondos érlelés volt. Természetesen hozzájárult a jó minőséghez a Somló-hegy vulkanikus talaja és kedvező éghajlata is. Az utóbbi években már alig kapható igazi somlói bor, s ha mégis — a borszakértők és e bor kedvelői szerint — a minőség nem a régi. Mi ennek az oka? ELHAMARKODOTT LÉPÉSEK Az egész borvidék területe 537 hektár, ebből a szőlő 512, és magán a Somló-hegyen 441 ha. Valamikor még a hegy „sziklagallérja” felett, 375 m magasan (legnagyobb magassága 435 m) is, sőt még a fennsíkon levő 9 hektáros területen is díszlettek a szőlők. Ma pedig már 290 m magasságban is csak szórványosak a kertek. Az 1930-as években 22—28 ezer bí bor is termett évente, ma alig 8—10 ezer. A magasabb területek elhagyása a minőség jelentős romlásával járt. Elszomorító látványt nyújtanak a bedőlt pincék és présházak, az elhanyagolt, parlagon fekvő területek, amelyeken már csak imitt-amott látható egy-egy földön szétfutó tőke. A somlói bor leromlása nem napjainkban kezdődött el. A második világháború utáni kezdeti nehézségek (például, hogy nem lehetett növényvédőszert kapni) indították el a pusztulást. A műveléshez szükséges anyagok, vegyszerek hiánya következtében az értéktelen direkttermékkel kezdték betelepíteni kertjüket, s ennek „köszönhető”, hogy ma ezek a termőszőlő több mint 50^o-át adják, s még tiszta telepítésben is megtalálhatók. Az 50-es években kevés volt a bor országszerte, mindent el lehetett adni, s így a termelők egyre kevésbé törekedtek a kifogástalan minőségre. Bőven termő fajtákat igyekeztek tartani, ezért a régiek mellett egyre szaporodott a gyenge minőséget adók száma, például a Piros szlankamenkáé. Ma szinte mindenféle szőlő megtalálható itt. A terület leromlását siettette a 60- as évek rosszul értelmezett nagyüzemesítése, melynek során nem vették figyelembe a helyi lehetőségeket és sajátosságokat, a fokozatos meggyőzés helyett gyors tagosításokba kezdtek. Megriasztották vele a termelőket, s az emberek még a legszükségesebb munkákat, pótlásokat sem végezték el. Nagyobb összefüggő területeket nem is sikerült kialakítani, s az életre hívott hegyközség a termelők bizalmatlanságán kapott léket. Egyedül a Badacsonyi ÁG birtokol itt egy 48 ha-os, összefüggő, nagyüzeminek mondható területet. A 13 hektár termelőszövetkezeti szőlő 6 tsz tulajdonában van, s a munkaerő hiánya valamint a rossz adottságok miatt nem képesek növelni a területet. A föld legnagyobb része 2000 kistermelő között oszlik meg, szőlőik egyre öregednek, s mind kevesebb terem rajtuk, a múlt évben például már csak 25 hl volt a hektáronkénti átlagtermés Egyre sürgetőbben vetődik fel a kérdés: van-e egyáltalán kiút? Megmenthető-e a borvidék? A KIÚT: REKONSTRUKCIÓ! Jelenleg gazdaságos termelés csak a terület 36%-án (183 hektáron) folyik, a kertek többi része kiöregedett vagy éppen parlagon hagyott A szőlőknek csak alig 50%-a ad megfelelő minőségű bort. Az utak, a vízelvezetők, a támfalak többsége a rendszeres karbantartás hiányában hasznavehetetlen állapotú. Noha újabban a parlagterületek egy része új gazdára talált, a telekvásárlást akadályozzák a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok és a parcellák megközelíthetetlensége. A rekonstrukció terve régóta foglalkoztatja a Veszprém megyei tanács vezetőit, mert kis területű ugyan a borvidék, de olyan kiváló minőségű bor terem itt, ami most és a jövőben is könnyűszerrel értékesíthető. Érdemes volna tehát a rekonstrukció kérdésével alkotóbb módon foglalkozni. Olyan terveket kell megvalósítani, amelyek alapján az utakat, a vízelvezetést, a vízellátást mindenütt együtt csinálják meg — ha nem is egyszerre. Az új területeket úgy kell kialakítani, hogy a nagyüzemileg művelhetők — a terület 45"%-a gépesíthető — egymás mellé kerüljenek, mert fenntartásuk így gazdaságos — s így lehet nagyobb és egyöntetű terméssel számolni. A tanács a tervet már el is készítette, de a legjobban rászoruló 274 hektáros terület felújításához és egyéb munkákra 44 millió forintra volna szükség. Ez pedig jelenleg nem áll rendelkezésre. AKADÁLY ÉS LEHETŐSÉG A rekonstrukció állami támogatás nélkül elképzelhetetlen, viszont hitelt az egyéniek nem kaphatnak. A Somló-hegy szőlőinek sorsa tehát végül is azon múlik, sikerül-e olyan társulási formába vonni a 2000 termelőt, amelyre megkaphatja az állami támogatást. Ha ez nem valósul meg, a helyzet változatlan marad, hiszen a tsz-ek területe jelentéktelen, az ÁG-s szőlő sem döntő. Igen fontos szerep jutna a meggyőzésnek, mert sokan azt sem tudják, milyen előnyökkel járhat egy szakszövetkezet megalakítása (közös növényvédőszer, műtrágya, szaporítóanyag beszerzés, értékesítés stb). A jelenleg tulajdonképpen csak papíron működő, 35 tagú szakszövetkezet nem alkalmas az említett célok megvalósítására. Sokkal alaposabb szervezéssel kellene hozzáfogni a nehézségek leküzdéséhez, az összes termelőket összefogó társulás megalakításához, amelyhez nagy segítséget adhatna a megyei tanácsi vezetés, a társadalmi szervek s a MÉSZÖV. A tervek már megvannak, de végső soron azt kellene eldönteni, szükség van-e a somlói szőlőkre vagy nem? Ha igen, mielőbb hozzá kellene fogni a rekonstrukció előkészítéséhez, még mielőtt az egész borvidék teljes pusztulásnak indul! Szent-Miklóssy Ferenc A hegy lábainál még díszlenek a szőlők, de feljebb egyre több hasznos területet hódít el az erdő ^ és bozót. (Szerző felv.)