Kertészet és Szőlészet, 2012 (61. évfolyam, 27-52. szám)

2012-08-22 / 34. szám

I Kertészet és Szőlészet » 34. szám |2012. augusztus 22. Szőlő-bor Bíztató a helyzet Egerben Az Egri Bikavér Ünnepe 2012-ben is Szent Donát napján, az Érsekkertben felállított sátrakban zajlott. Az egri borok zászlóshajója, az Egri Bikavér sokszínűségét bemutató, 16. alkalommal megrendezett vigasságon a gasztronómia élvezetének is hódolhattak a vendégek. 16. Egri Bikavér Ünnepen a bor sikeréről Varsányi Lajossal, az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa elnökével beszélgettünk. Ellenőrzik Minden palack Bikavér sor­számozott minőségellen­őrzési jeggyel, bélyeggel kerül forgalomba. Csak az juthat el a fogyasztókhoz, amit a borvidéken megfe­lelőnek minősítenek. Kettős szinton megy keresztül a bor, először a termelők által létrehozott helyi borbíráló bizottság érzékszervi minősítésén. Természetesen a hegybí­rók a származási bizonyít­ványok kiállításával tanú­sítják, hogy a szőlő ter­mesztése, a bor készítése megfelel a szabályoknak. A végső döntést a borá­szati hatóság, a NÉBIH Bo­rászati Igazgatósága hoz­za. Fontos, hogy ne kerül­hessen több termék for­galomba, mint amennyit a borvidéken megtermel­tek és helyben megfelelő­nek minősítettek. Ugyanakkor fontos a ke­reskedelemben kapható tételek visszakóstolása, be­azonosítása. Erre már több­ször sor került, és sajnos néhány esetben vissza kellett hívatni tételeket. A több mint másfél évtized munkája eredményes volt, az elmúlt évek alatt a borvi­dék területe 3600 hektárról 5600 hektárra nőtt. Termé­szetesen a folyamat nem volt zökkenőmentes, de megérte az áldozatokat. A piacokon si­került megszilárdítani a Bika­vér helyzetét, hosszú idő óta 75-80 ezer hektoliter, évente közel 10 millió palack kerül belőle forgalomba. A korábbi Bikavéreket kós­tolva felmerülhet a kérdés, mennyire lett „feszesebb”, szi­gorúbb a borászkodás? Attól kezdve, hogy a borvidék ki­emelten kezdett foglalkozni a Bikavér készítésének szabá­lyozásával, minden megfor­dult. Ennek a hatásai kezde­nek beérni, a borászatok kö­zött szabályok szerint működ­nek, magyarázta Varsányi La­jos. Jól mutatja ezt az is, hogy védett eredetű borként első­ként jelent meg a Bikavér a magyar termékek közül. Ma már mindez kiegészül az ere­detvédelmi rendszerrel. Fehér zászlósbor Az idén második születésnap­ját ünneplő Egri Csillagról szólva a szakember elmondta: a borvidékről a megtermelt fehér szőlőnek közel 70 száza­lékát alapanyagként viszik ki (az összes megtermelt szőlő felét nem a borvidéken dol­gozzák fel), s ezek nem egri­ként kerülnek forgalomba. Ennek megakadályozásra ta­lálták ki ezt a szép cuvée-t, az Egri Csillagot. Legalább négy szőlőfajtából kell összeállítani, melyek 5-50 százalékos arány­ban szerepelhetnek benne, legalább 50 százalékban azon­ban Olasz rizling, Hárslevelű, Leányka, Királyleányka, Zen­gő vagy Zenit kell, hogy a bor gerincét alkossa. Illatos fajtát legföljebb 30 százalék erejéig szabad belekeverni. Az első lé­pések biztatóak. A 2010-es termés mennyi­sége nagyon kevés volt, s ta­valy is csak annyi szőlő ter­mett, amennyi gyorsan elfo­gyjon a piacon. Az idén még nagy­obb ke­reslet várható, hiszen a legna­gyobb felvásárlók az alföldről érkeznek, s ott az idén nagy fagykárokat szenvedtek. Ez nyilván kedvezően hat a sző­lőárakra. Nagy­ csodákat nem lehet várni, mert ellensúly­ként ott van az olcsó import bor. Amit a borvidékről szőlő­ként kivisznek, az földrajzi megnevezés nélkül kerül pi­acra, s ott az olasz borral kell versenyeznie. Érdekes, hogy ha a taljánoknál a szőlő legala­csonyabb ára fél euró, hogy­an lehet abból 30-40 eurócentes bort készíteni? Nem érti ezt az olasz gazdasági „csodát” Varsányi Lajos sem. Az utóbbi két évben jelen­tősen megváltozott a felvásár­lási ár. Minimumát még min­dig az import bor határozza meg, ugy­anakkor árfelhajtók a cseh és a szlovák vevők. Ők ugyan válogatnak a termés­ből, de magasabb árat is fizet­nek érte. Mindkét országban csak részben tudják fedezni a belső fogyasztást hazai ter­mésből, a többi importból származik. Kissé sajátosan ér­telmezik a szlovák bor fogal­mát, ami nem csak az ott meg­termelt, hanem a feldolgozott szőlőre is vonatkozik. Szívesen telepítenek A borv­idéken befejeződött a kivágási hullám. Szükséges rossznak tartott intézkedés volt, ma is vitatható a jogosult­sága. Sajnos sok esetben nem azokat az ültetvényeket vág­ták ki, ahol ez indokolt lett vol­na, a jó termőképességű sző­lők is áldozatul estek. Ugyan­akkor az uniós szerkezetátala­kítási támogatás meghozta a telepítési kedvet, ami a mosta­ni szőlőárakkal csak folytató­dik. A piacbővítés mellett en­nek jelentős munkahelyte­remtő szerepe is lehet. Lenne kereslet a minden­napok bora iránt, de nem él­nek a lehetőséggel a borvidé­ken. Ez nem azonos az Olasz­országban 200-300 mázsás át­lagtermésű ültetvényekről le­kerülő borral, jó minőségű tájborokat kell érteni alatta, amire van fizetőképes kere­s­­let a magyar piacon. Látható, hogy a borfogyasztás iránya folyamatosan a minőségi bo­rok felé halad, de erősen kor­látozott vásárlói háttérrel. Egerben az elsők között ké­szül olyan borstratégia, ami sokszínűen rajzolja meg a ré­gió jövőjét. Erre az anyagi fe­dezet rendelkezésre áll, a kész anyagot decemberre várható­an mindenki kézbe veheti. Viniczai Sándor 20

Next