Kertészet és Szőlészet, 2012 (61. évfolyam, 27-52. szám)
2012-08-22 / 34. szám
I Kertészet és Szőlészet » 34. szám |2012. augusztus 22. Szőlő-bor Bíztató a helyzet Egerben Az Egri Bikavér Ünnepe 2012-ben is Szent Donát napján, az Érsekkertben felállított sátrakban zajlott. Az egri borok zászlóshajója, az Egri Bikavér sokszínűségét bemutató, 16. alkalommal megrendezett vigasságon a gasztronómia élvezetének is hódolhattak a vendégek. 16. Egri Bikavér Ünnepen a bor sikeréről Varsányi Lajossal, az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa elnökével beszélgettünk. Ellenőrzik Minden palack Bikavér sorszámozott minőségellenőrzési jeggyel, bélyeggel kerül forgalomba. Csak az juthat el a fogyasztókhoz, amit a borvidéken megfelelőnek minősítenek. Kettős szinton megy keresztül a bor, először a termelők által létrehozott helyi borbíráló bizottság érzékszervi minősítésén. Természetesen a hegybírók a származási bizonyítványok kiállításával tanúsítják, hogy a szőlő termesztése, a bor készítése megfelel a szabályoknak. A végső döntést a borászati hatóság, a NÉBIH Borászati Igazgatósága hozza. Fontos, hogy ne kerülhessen több termék forgalomba, mint amennyit a borvidéken megtermeltek és helyben megfelelőnek minősítettek. Ugyanakkor fontos a kereskedelemben kapható tételek visszakóstolása, beazonosítása. Erre már többször sor került, és sajnos néhány esetben vissza kellett hívatni tételeket. A több mint másfél évtized munkája eredményes volt, az elmúlt évek alatt a borvidék területe 3600 hektárról 5600 hektárra nőtt. Természetesen a folyamat nem volt zökkenőmentes, de megérte az áldozatokat. A piacokon sikerült megszilárdítani a Bikavér helyzetét, hosszú idő óta 75-80 ezer hektoliter, évente közel 10 millió palack kerül belőle forgalomba. A korábbi Bikavéreket kóstolva felmerülhet a kérdés, mennyire lett „feszesebb”, szigorúbb a borászkodás? Attól kezdve, hogy a borvidék kiemelten kezdett foglalkozni a Bikavér készítésének szabályozásával, minden megfordult. Ennek a hatásai kezdenek beérni, a borászatok között szabályok szerint működnek, magyarázta Varsányi Lajos. Jól mutatja ezt az is, hogy védett eredetű borként elsőként jelent meg a Bikavér a magyar termékek közül. Ma már mindez kiegészül az eredetvédelmi rendszerrel. Fehér zászlósbor Az idén második születésnapját ünneplő Egri Csillagról szólva a szakember elmondta: a borvidékről a megtermelt fehér szőlőnek közel 70 százalékát alapanyagként viszik ki (az összes megtermelt szőlő felét nem a borvidéken dolgozzák fel), s ezek nem egriként kerülnek forgalomba. Ennek megakadályozásra találták ki ezt a szép cuvée-t, az Egri Csillagot. Legalább négy szőlőfajtából kell összeállítani, melyek 5-50 százalékos arányban szerepelhetnek benne, legalább 50 százalékban azonban Olasz rizling, Hárslevelű, Leányka, Királyleányka, Zengő vagy Zenit kell, hogy a bor gerincét alkossa. Illatos fajtát legföljebb 30 százalék erejéig szabad belekeverni. Az első lépések biztatóak. A 2010-es termés mennyisége nagyon kevés volt, s tavaly is csak annyi szőlő termett, amennyi gyorsan elfogyjon a piacon. Az idén még nagyobb kereslet várható, hiszen a legnagyobb felvásárlók az alföldről érkeznek, s ott az idén nagy fagykárokat szenvedtek. Ez nyilván kedvezően hat a szőlőárakra. Nagy csodákat nem lehet várni, mert ellensúlyként ott van az olcsó import bor. Amit a borvidékről szőlőként kivisznek, az földrajzi megnevezés nélkül kerül piacra, s ott az olasz borral kell versenyeznie. Érdekes, hogy ha a taljánoknál a szőlő legalacsonyabb ára fél euró, hogyan lehet abból 30-40 eurócentes bort készíteni? Nem érti ezt az olasz gazdasági „csodát” Varsányi Lajos sem. Az utóbbi két évben jelentősen megváltozott a felvásárlási ár. Minimumát még mindig az import bor határozza meg, ugyanakkor árfelhajtók a cseh és a szlovák vevők. Ők ugyan válogatnak a termésből, de magasabb árat is fizetnek érte. Mindkét országban csak részben tudják fedezni a belső fogyasztást hazai termésből, a többi importból származik. Kissé sajátosan értelmezik a szlovák bor fogalmát, ami nem csak az ott megtermelt, hanem a feldolgozott szőlőre is vonatkozik. Szívesen telepítenek A borvidéken befejeződött a kivágási hullám. Szükséges rossznak tartott intézkedés volt, ma is vitatható a jogosultsága. Sajnos sok esetben nem azokat az ültetvényeket vágták ki, ahol ez indokolt lett volna, a jó termőképességű szőlők is áldozatul estek. Ugyanakkor az uniós szerkezetátalakítási támogatás meghozta a telepítési kedvet, ami a mostani szőlőárakkal csak folytatódik. A piacbővítés mellett ennek jelentős munkahelyteremtő szerepe is lehet. Lenne kereslet a mindennapok bora iránt, de nem élnek a lehetőséggel a borvidéken. Ez nem azonos az Olaszországban 200-300 mázsás átlagtermésű ültetvényekről lekerülő borral, jó minőségű tájborokat kell érteni alatta, amire van fizetőképes kereslet a magyar piacon. Látható, hogy a borfogyasztás iránya folyamatosan a minőségi borok felé halad, de erősen korlátozott vásárlói háttérrel. Egerben az elsők között készül olyan borstratégia, ami sokszínűen rajzolja meg a régió jövőjét. Erre az anyagi fedezet rendelkezésre áll, a kész anyagot decemberre várhatóan mindenki kézbe veheti. Viniczai Sándor 20