Zöldségtermesztés 41. (2010)
2010 / 1. szám - Hodossi Sándor: Emlékezünk
Emlékezünk Mészöly Gyula az ember, a kutató és a tudományszervező Hodossi Sándor Debreceni Egyetem, Kertészettudományi Intézet 100 éve született Mészöly Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kossuth díjjal kitüntetett paradicsomnemesítő. Kutatási eredményei, fajtái, tudományszervező és iskolateremtő tevékenysége arra érdemesítik, hogy megemlékezzünk róla, fejet hajtsunk emléke előtt, és számba vegyük alkotó életének máig el nem évülő tanulságait. Mészöly Gyula az ember, közvetlen modorú, humanista szellemű, minden tekintetben mértéktartó ember volt, különleges realitásérzék jellemezte. Eredményeinek nemzetközi visszhangja, a hazai elismerések sora sem tette önteltté, elbizakodottá. Kossuth díjas akadémikusként, országgyűlési képviselőként, számos rangos tisztség betöltőjeként is megmaradt az intézet „Gyula bácsijának”. Ez az elnevezés egyszerre fejezte ki szerénységét, munkatársainak szeretetét és utalt közvetlenségére, valamint a lényéből áradó, fiatalabb korában is „bácsis” stílusára, amely elsősorban a gyertyát mindkét végén égető emberek sajátossága. Fáradhatatlan volt, eredményei nem hullottak az ölébe, keményen megdolgozott értük. A hajnali órákban - munkatársaival együtt - már a tenyészkertben volt, és végezte a nemesítés kevésbé látványos, de nagyon fontos rutinfeladatait, bonizált, anyat övezett. Hozzá kell tenni, hogy ehhez kiváló érzéke és jó szeme is volt. A hivatalos munkaidő kezdete azonban már mindig az igazgatói irodában találta, ahol lelkiismeretesen ellátta az éppen aktuális intézetvezetői teendőket. Fiatal munkatársainak - akiket úgyszólván valamennyi munkába bevont példát mutatott helytállásból, hivatástudatból, elkötelezettségből. Pályakezdő munkatársainak nemcsak feladatokat adott, és kért számon tőlük, de törődött is velük. Odafigyelt gondjaikra, magánéleti problémáikra, és minden tekintetben igyekezett segítségükre is lenni. Nem elégedett meg a feladatok teljesítésével, önálló kezdeményezést is elvárt a fiataloktól. Sokszor jegyezte meg, így gyakran hallottuk tőle, „nem való semmire sem az a kutya, amelyiket bottal kell a nyúl után kergetni”. Mint kutató, ő állított elő a világon elsőként fertilis fajhibridet, és akkor gyakorlatilag csak az ő fajtáit termesztették az országban. 1952-től haláláig szinte minden évben állami elismerésre került egyegy fajtája. Kutatóként és intézetvezetőként egyaránt a tudomány és a gyakorlat integrálására törekedett, és e tekintetben nem ismert lehetetlent. Amikor hosszú évek után végre sikerült Magyarországon a bolgár No 10 x Bizon hibridnél értékesebb, annak leváltására alkalmas jobb minőségű fajtát előállítani, csak az általa irányított intézet volt képes a termesztés elindításához szükséges vetőmagmennyiséget megtermeszteni. Ez lett a termesztésben ma is sikeres kecskeméti 3 heterózis paradicsomfajta, amelyet közel harminc hajtató és szabadföldi, étkezési és ipari célra alkalmas fajta követett. A tudományszervező Mészöly Gyula nagy erénye volt, hogy vertikumban tudott gondolkodni. Nem tekintette munkáját befejezettnek az általa nemesített fajták állami minősítésével, a vetőmag előállítás gondjait is felvállalta. 1963-ban létrehozott Kecskeméten egy 10 tonna termelési kapacitású paradicsom-vetőmag előállító üzemet. Ezzel régi álma valósult meg, egy intézmény adott otthont a nemesítésnek, a fajtafenntartásnak, és a kereskedelmi célú vetőmag előállításnak. Mészöly Gyula (1910-1974) Zöldségtermesztés / Vegetable growing 41(1) 3