Kertészmérnök 7. (1965)

1965 / 1. szám

a megtett utat, az elért eredmények hatását egész kertészetünk fejlődésére. Külön megem­lékezünk az évfordulóval együtt jubiláló 16- 15-26 éves párttag elvtársakról és kiállítást rendezünk a Főiskola 26 éves politikai-tár­sadalmi fejlődéséről. Pártszervezetünk igyek­szik minden támogatást megadni az ez alka­lommal megrendezésre kerülő "Lippai János Tudományos Ülésszak"-nak, amely a kertésze­ti tudományok 26 éves fejlődését és a leg­újabb eredmények demonstrálását fogja szol­gálni. Kérdés: Mit kíván a Pártvezetőség Főiskolánk dolgozóinak és hallgatóinak az új­­esztendő kezdetén? Válasz: A vezetőség-választó taggyűlés egy­hangúlag elismerte és leszögezte, hogy a ko­rábbi pártvezetőség komoly eredményeket ért el a fentebb vázolt feladatok előbbrevitelé­­ben, a párttagok és pártonkívüli dolgozók eszmei egységének megteremtésében. Azt kí­vánjuk, hogy ez az egység az új esztendőben is tovább erősödjék és legyen biztosítéka hallgató ifjúságunk kommunista szakemberré képzésének. Azoknak a ma még kedves hallga­tóinknak pedig, akik néhány hét múlva a szocialista mezőgazdaság legkülönbözőbb posztjain - mint a legfiatalabb kertészmér­nökök jelentkeznek, nagyon sok sikert, helyt­állást és sok boldogságot kívánunk! Újévi gondolatok A megszokott "Számvetés"-t - amikor újévenként a számok tükrében elmélkedünk az elmúlt esztendőről és törekszünk a ter­vek és tényszámok összevetéséből az ered­ményeket megállapítani - ezen az évfordu­lón hagyjuk el, annál is inkább, mert la­punk 1964.évi minden számában tájékoztat­tuk olvasóinkat összesített, vagy részlet­­eredményeinkről. Sok közlemény jelent meg oktatóink, hallgatóink és dolgozóink prob­lémáiról, örömmel regisztrálva egy-egy ki­emelkedő eredményt, vagy sajnálkozva a hiá­nyosságok és hibák miatt. Egyik célunk kö­zösségünk összekovácsolása volt, a jobb e­­gyüttműködés érdekében. Kíséreljük meg en­nek az újévnek az első napjaiban megvizs­gálni , megtettünk-e mindent annak érdeké­ben, hogy munkatársaink mint emberek is magukévá tegyék célkitűzéseinket és ha ne­hézségeik adódtak, segítettük-e őket azok leküzdésében, vagy felelősségre vonással intéztük el csupán a hibánkat. Az oktatás alapegységei a Főiskolán a tanszékek és azok az intézmények, amelyek nevelési, pénzügyi, termelési és gazdasá­gossági vonatkozásban a feltételeket bizto­sítják. Az első gondolat, ami bennem felmerül, a vezetők egymás közötti viszonya.Vajon ösz­­szehangolták-e kellően munkájukat az előző évben? Valahogy az az érzésem, mindenki kissé magának dolgozott olyan értelemben, hogy nem tartotta szükségesnek mással meg­beszélni munkáját, holott az értékesebb lett volna úgy. Talán érthetőbb lesz, ha azt mondom,hogy a közösség ügyét sokszor egy kissé az egyéni mögé tettük. Akáréhány területről akárhány határozott példát hoz­na fel valaki erre, biztos vagyok benne, hogy mind védhető lenne objektív tényezők­kel. Ne nyugodjunk ebbe bele az új évben és még az objektív tényezőket is legyőzve, segítsük jobban egymást az eredményesebb munka érdekében. A vezető és a beosztott közötti kap­csolat kétoldalú, de munkájuk eredménye egy. Ha egymást nem becsülik, nem segítik önzetlenül, az mindig megbosszulja magát. Emberek vagyunk, jó és rossz tulajdonsá­gainkkal együtt. Oktatók és az oktatás feltételeit biztosító dolgozók célja azo­nos. Zavartalan-e az együttműködésünk? Nem mindig, saját hibáinkon javítva, igye­kezzünk másoknak is hibáikat belátni és meg-

Next