Kertészmérnök 21. (1979)
1979 / 12. szám
Mikulásra várva... A Kertészeti Egyetem klubja december elsején Mikulás délelőttöt rendezett. Kilenc órakor érkeztek már az első vendégek, és tízre zsúfolásig megtelt az aula. A kisérő szülőket leszámítva az átlag életkor 5- 6 év lehetett. Ennek megfelelően teljes fesztelenség uralkodott a teremben. Hajdani idők színészei tojásért, lisztért, rántani való csirkéért mérték a művészetet. Itt is volt belépődíj : mindenkinek egy virágrajzot kellett magával hoznia. Az ezekből rögtönzött kiállítás még napokig szerzett örömet az arra járóknak. A műsor első előadója Bródy János volt, aki saját szerzeményeit énekelte Micimackóról és társairól. A terem fokozatosan megtelt figyelemmel, s az "izgalom" kezdett tetőfokára hágni, amikor elterjedt a hír, hogy a Mikulás is benéz a délelőtt folyamán az egyetemre. Addig azonban még sokminden történt. A giccses-sikkes és snájdig Donald kacsa szórakoztatta olykor kicsit ijesztő kalandjaival a kicsinyeket. Alighogy leperegtek az utolsó kockák, valaki az első sorokból felfedezte, hogy itt lapul közöttünk Móka Miki, akit minden gyerek ismer, ha máshonnan nem, hát a televízió vasárnap délelőtti óvodások műsorából, ahol Makit tanítgatta tisztességre és becsületre. Óriási lelkesedés fogadta most is. Móka Miki először a Kaláka együttest mutatta be a gyerekeknek. S ekkor következett - legalábbis sokak számára - az élmény: a Kaláka együttes meghatóan gyermeki, s ugyanakkor felnőtt-komoly száma, amelynek címét a cikkíró sajnos nem ismeri, inkább csak gyanítja. Ez itt a nyár. Zene, rajz és szöveg hirtelen meghitte, otthonossá és meleggé varázsolta a huzatos és túlméretezett termet. Az elkészült képet házastul-tehenestül gondolatban mindenki eltette télre, mint a befőzni való gyümölcsöt és az együttes elbúcsúzott. Ismét Móka Miki vette át a karmesteri szerepet. Hatalmas sikere volt. Minden gyerek vele játszott csiga-bigát, tésztát gyúrt- 24