Magyar Gyümölcs, 1941 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1941-01-10 / 1. szám
beléjük rakja tojásait, s a hernyó testében élő apró lárvák azt még a bábozódás előtt ölik meg. Ez az igen hasznos kis fürkész még lárvaállapotában a megölt hernyó mellé, vagy annak bőrére készíti apró sárga, fehéressárga gubószerű szövedékét, amely mogyorónagyságú és ha megvizsgáljuk ezt a gubót, amelyet népünk helytelenül „ hernyótojásnak” nevez és meggondolatlanul elpusztít, megtaláljuk benne a kis hasznos fürkészek 50—70 kis gubóját. Ezenkívül pusztítója még a Pimpla nevű fürkészdarázs, mely petéjét a bábba tojja, a petéből kikelő álca a bábot felemészti és abban ki nt butyor gyümölcs fejlődve mint darázs búvik elő. Egy bábba egy darázs fejlődik ki, ez a darázs kifeszített szárnyakkal kb. 2*5 cm nagy. A galagonyapillangó elleni védekezés legegyszerűbb módja a téli kis henyefészkek szedése, amit a törvény is előír. Ha ezt elmulasztottuk volna, részben pótolhatjuk a tavaszi bordósleves permetezéssel arzénes szer bekeverésével, az arzén mint gyomorméreg hat a levélpusztító hernyókra, továbbá a hernyók fáról-fára való felvándorlását a hernyóenyves övek felszerelésével akadályozhatjuk meg. Erre azonban csak nagyobb hernyójárás idején van szükség. Kis hernyófészekben, fehér szövedékben telelnek a hernyók. 3-szoros nagyítás. Egy kibúvó apró hernyó. 10-szeres nagyítás. 'W mjüvefa* ___________________ * ALMALISZTHARMAT odhtáiks ju^kjUÜüdSlAQAQ* SÓLT2 Í$*(yBSRIIMID 3ITVÁN Hazánk területgyarapodásával jelentős hegyvidék került vissza az anyaországhoz, melynek alma termesztése már békeidőkben is hírnévre tett szert. A nagy kiterjedésű almások most fokozott munkát adnak máris a szakembereknek és sok olyan probléma sürgeti a megoldást, mellyel a csonkaországi gyümölcstermelésünk főirányai miatt nem foglalkoztak eléggé kielégítő módon. Ilyen probléma az almafalisztharmat leküzdése. Ez az igen rosszindulatú betegség, ha egyszer már befészkelte magát valamilyen almásba, sok keserves percet szerzett tulajdonosának. Szántszándékkal használjuk a befészkelés kifejezést, mivel sok gazda hibás abban, hogy ez megtörténhet, mert nem tekinti a lisztharmatot komoly bajokozónak, mivel ez a gyümölcsöt nem támadja meg, hanem csak a fa levélzetét, hajtásait, rügyeit, s így kártételét nem veszik észre, a kártétel nem közvetlen mutatkozik, hanem csak idő múltával, közvetve. Ha a termelő tisztában lenne avval, hogy a lisztharmat által a zöld részek, levélzet, rügyek, sőt virágok elpusztítása annyi terméskieséssel jár, hogy ez 50 - 70%-ra is rúghat, akkor feltétlenül védekezni fog minden rendelkezésére álló módon. Mennyivel inkább megteszi ezt, ha egy olcsó és jó fegyvert kap kezébe. Ilyen fegyvert akarunk most a termelők kezébe adni, amikor több évi kísérleteink eredményét és a védekezési múrtot,, ismertetjük. * * Előbb azonban feltétlenül szükséges, hogy az almatermesztő elemi formában ismerje a kártevő életkörülményeit, hogy tisztán lásson bizonyos, a védekezésnél nagy fontosságú dolgokban, mert a szakszerűen végzett védekezéssel nemcsak segít, hanem törvényes rendelkezéseknek is eleget tesz, amennyiben a hegyközségi törvény 85.000/1938. F. M. sz. végrehajtási rendelete az almafalisztharmat esetében kötelezővé teszi a védekezést. A termelő rendszerint csak azt látja, hogy nyáron a lombozattal valami baj történt, a levelek egy részén fehér lisztszerű bevonat tűnik szembe, egy része pedig furcsa beteges zöldesfehér vagy szürkészöld színűvé válik és ezek a levelek rendszerint kissé befelé kunkorodók s később szárazakká zörgősökké válnak. Az ilyen levelű hajtások nyáron vékonyabbak, gyengébbek, ősszel lombhullás után pedig sok levél rászáradva maradt a fán s a fertőzött hajtások (most már vesszők) erősen szürkés színük mellett még kissé fonnyadtaknak néznek ki. A termőrügyek pedig évről-évre fejletlenebbek, kisebbek s úgynevezett „rongyosakká” válnak, míg számuk egyre kevesebb és kevesebb lesz. A gyümölcsök is kisebbek maradnak, terméscsökkenés áll be, ami annyira mehet, hogy több évre teljesen ki is hagyhat a termés, mert az átmeneti rügyek is elpusztulnak, elszáradnak, nem lesz belőlük a terelő rügy s az ágak felkopaszodnak. “Ez pedig igen érthető, mert a levelek tönkre-