Kertészeti lapok 1886

1886. Január / 1. szám

a­ tásért fordulni s oly szerencsések is vagyunk,­­ h­ogy szives készségek nyilatkozatai és bizo­nyítékai folyton szaporodnak. A kezdet nehézségeinek folytán meg­megújuló gyengeségem tudata is csökken, ha azon érdemes férfiak tisztelt sorára tekintek, akik, mint a felügyelő bizottság tagjai, nevö-­­­ket a lap tekintélyének emelésére odaadták, szíves tanácsaikkal s tapasztalat-sugallta út­baigazításaikkal pedig a szerkesztő munká­ját megkönnyítik. Lapunk beosztása, a kertészet igényeire való tekintettel, a következő : Valamely álta­­­­­ánosabb érdekű kérdés megvilágítását a virág-, főzelék-, gyümölcs- és tájkertészet egyes mozzanatainak taglalása fogja követni ; tárczául pedig p. valamely nagyobbszerű vagy egyébként kiváló hazai kert vagy kertrészlet leírása fog szolgálni. Az ezután következő rovatban az egyesületi vagy kertészeti egyéb napi híreket fogjuk közölni. Befejezésül a levélszekrény áll nyitva, melynek fölhaszná­lására lapunk összes érdekbarátait fölkérjük. Hogy leendő kérdéseik a kellő és gyors elin­tézésben részesüljenek, arra kiváló gondunk lesz. — A tartalomban való eligazodás meg­könnyítésére rajzokkal is fogunk szolgálni. Közlönyünk szellemi támogatását ily módon biztosítva látjuk. Anyagi létfeltételei­nek kielégítésére pedig egyesületünk t, tag­jait s ügybarátait kérjük, szíveskedjenek ösz­szes befolyásukat lapunk és ügyünk előmoz­dítására minél hathatósabban fölhasználni. Minthogy a »Kertészeti Lapok« évi elő­fizetése 5 frtba kerül, de az évi tagsági díj sem nagyobb, azért legczélszerűbb, ha azok, akik lapunkat járatni akarják, mindjárt ren­des tagokat lépnek be s maguknak ezzel más kedvezményeket is biztosítanak. Egyesületünk tisztelt tagjait üdvözölve útnak indítjuk lapunkat­­ Budapesten, 1885-dik évi deczember hóban. A SZERKESZTŐSÉG. Az országos magyar A nemrég letűnt országos általános kiállításunk annyi oly eszmét érlelt meg, amelyek addig csak a vágyódást eresztették. A kertészeti általános egyesület szüksé­gességének érzete is sokáig kereste a formát, amelyet magára ölthessen , de az ebbeli tö­rekvéseket állandó siker nem koronázta. Vannak dicséretesen működő, rokonczélú egyesületeink. A kertészek többször megkí­sérlették, hogy a kertészgazdák szíves előzé­kenységét fölhasználják, de szakmunkálko­dásuk e rokonczélú egyesületekben csak rö­vid ideig tartott, vagy pedig nem bírt hódí­tani. Hogy valahol hiba vagy hiány van, azt mindenki, aki a tevékenység kifejtésétől nem csak pillanatnyi sikert, hanem érdektelen örömet is várt, érezte. Pedig hazánkról már költőnk is mondja : kertészeti egyesület. Aut prodesse volunt, aut delectare. H­or. »Ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bok­réta rajta !« Mennyi virág nyilik hazánk te­rületén ! Királyi házunknak köztünk élő, hó­dolva szeretett sarjai a kertészetben mennyi örömet találnak ! Főnemeseink és főpapjaink e téren szintén századokon át kifejtett tevé­kenység eredményeire mutathatnak. Hány férfiú van köztünk, aki idejét nem romlott­levegőjű szobákban tölti el mással, hanem kint a kertészettel foglalkozik, mely a reá fordított kis fáradtságot test és lélek épségben­ tartásá­val hálálja meg. Azonkívül hány gyengéd nő keze ápolgatja szépségének gyenge jelképeit, örömében, bánatában, bújában kísérőit, jós­lóit, vigasztalóit , a virágokat. És a kertészet annak daczára, hogy általános szükségletté vált, a vendégszerető egyesületekben csak elfogultan mozgott. Talán azért, mert az

Next