Kertészeti lapok 1886
1886. Január / 1. szám
a tásért fordulni s oly szerencsések is vagyunk, hogy szives készségek nyilatkozatai és bizonyítékai folyton szaporodnak. A kezdet nehézségeinek folytán megmegújuló gyengeségem tudata is csökken, ha azon érdemes férfiak tisztelt sorára tekintek, akik, mint a felügyelő bizottság tagjai, nevö-ket a lap tekintélyének emelésére odaadták, szíves tanácsaikkal s tapasztalat-sugallta útbaigazításaikkal pedig a szerkesztő munkáját megkönnyítik. Lapunk beosztása, a kertészet igényeire való tekintettel, a következő : Valamely áltaánosabb érdekű kérdés megvilágítását a virág-, főzelék-, gyümölcs- és tájkertészet egyes mozzanatainak taglalása fogja követni ; tárczául pedig p. valamely nagyobbszerű vagy egyébként kiváló hazai kert vagy kertrészlet leírása fog szolgálni. Az ezután következő rovatban az egyesületi vagy kertészeti egyéb napi híreket fogjuk közölni. Befejezésül a levélszekrény áll nyitva, melynek fölhasználására lapunk összes érdekbarátait fölkérjük. Hogy leendő kérdéseik a kellő és gyors elintézésben részesüljenek, arra kiváló gondunk lesz. — A tartalomban való eligazodás megkönnyítésére rajzokkal is fogunk szolgálni. Közlönyünk szellemi támogatását ily módon biztosítva látjuk. Anyagi létfeltételeinek kielégítésére pedig egyesületünk t, tagjait s ügybarátait kérjük, szíveskedjenek öszszes befolyásukat lapunk és ügyünk előmozdítására minél hathatósabban fölhasználni. Minthogy a »Kertészeti Lapok« évi előfizetése 5 frtba kerül, de az évi tagsági díj sem nagyobb, azért legczélszerűbb, ha azok, akik lapunkat járatni akarják, mindjárt rendes tagokat lépnek be s maguknak ezzel más kedvezményeket is biztosítanak. Egyesületünk tisztelt tagjait üdvözölve útnak indítjuk lapunkat Budapesten, 1885-dik évi deczember hóban. A SZERKESZTŐSÉG. Az országos magyar A nemrég letűnt országos általános kiállításunk annyi oly eszmét érlelt meg, amelyek addig csak a vágyódást eresztették. A kertészeti általános egyesület szükségességének érzete is sokáig kereste a formát, amelyet magára ölthessen , de az ebbeli törekvéseket állandó siker nem koronázta. Vannak dicséretesen működő, rokonczélú egyesületeink. A kertészek többször megkísérlették, hogy a kertészgazdák szíves előzékenységét fölhasználják, de szakmunkálkodásuk e rokonczélú egyesületekben csak rövid ideig tartott, vagy pedig nem bírt hódítani. Hogy valahol hiba vagy hiány van, azt mindenki, aki a tevékenység kifejtésétől nem csak pillanatnyi sikert, hanem érdektelen örömet is várt, érezte. Pedig hazánkról már költőnk is mondja : kertészeti egyesület. Aut prodesse volunt, aut delectare. Hor. »Ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta !« Mennyi virág nyilik hazánk területén ! Királyi házunknak köztünk élő, hódolva szeretett sarjai a kertészetben mennyi örömet találnak ! Főnemeseink és főpapjaink e téren szintén századokon át kifejtett tevékenység eredményeire mutathatnak. Hány férfiú van köztünk, aki idejét nem romlottlevegőjű szobákban tölti el mással, hanem kint a kertészettel foglalkozik, mely a reá fordított kis fáradtságot test és lélek épségben tartásával hálálja meg. Azonkívül hány gyengéd nő keze ápolgatja szépségének gyenge jelképeit, örömében, bánatában, bújában kísérőit, jóslóit, vigasztalóit , a virágokat. És a kertészet annak daczára, hogy általános szükségletté vált, a vendégszerető egyesületekben csak elfogultan mozgott. Talán azért, mert az