Kertészeti lapok 1933

1933-01-15 / 1. szám

a kistőkéjű kertészek a legnagyobb erőmegfeszítéssel és áldozatkészséggel fogtak hozzá feladatuk megoldá­sához és ma már versengve keresik a virágkereske­dők áruikat. Brezina Pál, a nyíregyházi kiskertész, a hazai virághagymák termesztésével tett eredmé­nyes kísérleteket. Debrecenben pedig egész sora a kiskertészeknek hasonló törekvéseket fejt ki. Fejlesszük tovább e kisemberek, de nagy úttö­rők eredményes munkáját azáltal, hogy követjük példájukat. A Földmívelésügyi kormányt pedig arra kérjük, hogy a jövőben az állami támogatásokat ezeknek a kisembereknek juttassa, akik bízvást jól és a közér­dekre hasznosan fogják azokat gyümölcsöztetni. Még egy pár szó a Würtembergi királyról írta Budai József A Würtembergi király jó tulajdonságai közé tarto­zik, hogy oltatlanul, magról felnevelve, minden harmadik fája nemes gyümölcsöt terem, többnyire ízre, színre, sőt alakra is magához a Würtembergi királyhoz hason­lít. Végtelen kár, hogy a falusi nép, mely az ősziba­rackot nem oltja, de silány gyümölcsök magváról ne­veli, a magvetéshez nem ennek a nemes baracknak a magvait használja. Faluhelyen ezért is érdemes lenne a Würtembergi tenyésztését bevezetni. A Würtembergi virágzását keresztezés céljából több­ször megfigyeltem és mindig úgy találtam, hogy a porzók kifejlődése és a portokok felnyílása megelőzi a termő kifejlődését. A termője rövidke és alig bújik elő a por­zók közül. Ennek a virága tehát úgynevezett protandri­kus. A rövidke termő bibijének kifejlődésekor tehát ok­vetlen érintkezni kell a porzókkal. A protandrikus virág­szerkezet tudvalevőleg az önbeporzás megakadályozására való. De a koratavaszi virágok, mikor néha nagy hidegek miatt a rovarok hetekig nem látogathatják a virágokat, a virágok az önbeporzásra is rászorulnak, máskülönben a magképződés elmaradna. Ez a virágszerkezet magyarázza meg a Würtembergi nagyobb átörökítő képességét. Az ön­beporzásra is berendezkedett fajták mindig előnyben van­nak a csupán rovarbeporzással termékenyítettek felett. Almák közt szintén láttam már hasonló szerkezetű virá­gokat. Az ilyen virágok virágpora természetesen alkalmas a keresztezésekre, de már a bibéjük alig, egyrészt, mert túl rövid, másrészt, mert már a párták nyílásakor felpat­tantak (néha már a bimbóban, mint éppen a Würtember­gin) a portokok. A múlt év szeptemberének közepe táján egyik kedves ismerősöm, Bistey Gyula úr, ki szenvedélyes méhész és gyümölcstenyésztő, három szépen fejlett, magról nevelt őszibarackot hozott nekem. Első pillanatra felismertem ezeken a Würtembergi anyaságát. Szín, íz, alak, minden rávallott a szülőjére, de jó három héttel később érik, mint amaz. íze még tán felségesebb a Würtemberginél is s hozzá finoman illatos. Pár perc alatt a három gyümölcs felséges illatával az egész szobát betöltötte. Bistey úr az új barackot neje nevéről Piroska baracknak nevezte el. Ezzel az új magyar barackkal a Würtembergi élvezetét egy egész hónappal meghosszabbíthatjuk. Helyén­valónak látnám, ha valaki az újabb nemzedékből a korai Würtem­bergit, a július végén érő előállítását megkísérelné. Keresz­tezéssel itt alig lehetne célt érni, részint a bibeszár rövid­sége, részint a virág protandrikus volta miatt. De még az ízt és az érési időt az új fajta a virágportól örökli. Ide más utat kellene választani. A tapasztalás azt mutatja, hogy a gyümölcsfák, pl barackfa virágai is nem egy na­pon, egyidőben nyílnak. A legelőször nyílt virágok pártá­jukat már ledobták, termékeny­ültek, mikor egy sereg virága ugyanazon fának még bimbóban van. Ugyanazon fán a barackok sem egyidőben érnek. Egyesek már meg­értek, mások még kőkemények. Még eddig nem figyeltem meg, de valószínűnek tartom, hogy ugyanazon fán a ko­rábban ért gyümölcsök a legelső virágokból, a később élők a később nyílt virágokból fejlődnek. Nézetem szerint, akként nyerhetnénk a Würtembergiből új, koránérő válto­zatokat, ha a legkorábban nyíló virágokat felfákkal meg­jegyezve, az ezekből fejlődő gyümölcsök magvait vetnénk el. Meg kellene ezt is próbálni. Térjünk vissza az őszibarackértékesítés kérdésére, mert a termelés hazánkban, hol az őszibarack második hazájára talált, igazán nem nehéz, de az értékesítés sok és nagy nehézségekbe ütközik. Helyi piacokon a túlterme­lés miatt máris alacsonyak az árak, főkép bőtermő esz­tendőkben. A vevőközönség gyümölcsvásárláskor tudva­levőleg a nagyság és a szín után igazodik. A tímsósízű óriás Sanghai és az íztelen pirospofások nagy serege a piacon nagy előnyben van az igénytelenebb Würtembergi felett. De az élelmesség és találékonyság mégis segítségére jön az eladónak. És itt elmondok egy esetet, mikor először és talán utoljára, egyszer én is élelmes voltam. A század első évtizedének egyik esztendejében nagyszámú Würtem­bergi király fámán óriási termésem volt, de óriás ter­mése volt a többi termelőnek is. A piac tele volt ősziba­rackkal. A timsógyártásra alkalmas Sanghai és a sem­mire való pirospofások tábora háttérbe szorította a ne­mesek nemesét, a Würtembergit. A kereskedők azt mon­dották rá: nem mutatós. (!!!) Kijavítottam a buta mu­tatós kifejezést tetszetősre, feltűnőre­­ adtam egy eszmét a kereskedőnek. Azt tanácsoltam: tegye a barackot a ki­rakatába ilyen felirattal: „Würtembergi király. Aki ezt még nem ízlelte, az nem tudja, milyen a finom őszibarack". A tömeg olvasta a felírást, vásárolta a barackot és igazat adott a dobnak. A Würtembergi rövidesen olyan népszerű lett, hogy az én ötven fám termését egy-kettőre elkapkod­ták. Próbáljuk meg mi magyarok is az élelmességet. Lám, még nekem is sikerült. Egyszer. Pedig aligha olyan ma­gamféle alak nem lebegett jó Arany Jánosunk lelki sze­mei előtt, mikor ezeket a sorokat írta: „Kasza Bandit ismeri a helység, oly nagy benne az élhetetlenség". Óriási őszibaracktermés volt Miskolcon és környékén 1914-ben, a világháború első évében, de a szállítás a moz­gósítás miatt ki volt zárva, s ezért a barack ára a helyi piacon majdnem semmi volt. Olyan őszibarackért, mely­ből négy nyomott egy kilót, a kereskedők 20 fillért ígér­tek. A termés legnagyobb részét a termelők értékesíteni nem tudták, egy része a fák alatt rothadt el. A szőlőhegyek szomszédságában gyakorlatozó katonáknak ingyen ad­ták nagy kosarakkal a barackot a termelők. Óriás termé­sem volt nekem is, de az enyém nem veszett kárba, segítet­tek rajtam a tanítványaim. Délutánonként botanikai ki­rándulásokat rendeztem az egyes osztályokkal, kihirdetve. A

Next