Kincses Kalendáriom, 1914
A balkáni háború
nak kényszeríteni, keresztülvágja magát az ellenségen és Konstantinápoly ellen vonul. A rendszerváltozás Európában is nagy hatást tett, kivált Londonban, ahol újból ülésre készültek a békedelegátusok. A változott helyzetre való tekintettel azonban a balkáni delegátusok elhatározták, hogy a konferenciát véglegesen megszakítják, be sem várva az új török kormány válaszát és a megbízottjainak adandó instrukciókat. Január 29-én valóban közös jegyzéket készítettek, amelyet átadtak Resid basának, a törökök fődelegátusának, amelyben bejelentik, hogy mivel a békekötés reménye kizártnak látszik, ők a tárgyalást megszakítják. A béketárgyalás megszakítása után a szövetségesek január hónap 30-án parancsnokaik útján közölték a törökökkel, hogy a fegyverszünetet fölmondták s megtettek minden intézkedést a háború folytatására. Közben az új török kormány átadta válaszjegyzékét a hatalmak kollektív lépésére. A válasz igen előzékeny hangú volt. Az égei szigetek sorsát rábízta a hatalmakra s általános feltűnésre Drinápolynak is csak azt a részét kívánta megtartani, amely a Marica balpartján van. Általános volt a vélemény, hogy a jegyzék alkalmas a további tárgyalásra. A porta jegyzéke azonban a szövetségeseket és elsősorban Bulgáriát nem elégítette ki s ezért a fegyverszünet felmondásához képest a negyedik napon a bolgárok megkezdték Drinápoly bombázását s ezzel megkezdődött újból a háború. A háború folytatása. Az új háború kezdetén a bolgároknak Csataldzsánál Kutincsev és Dimitriev tábornokok parancsnoksága alatt 120.000 emberük volt, Drinápolynál pedig Ivanov parancsnoksága alatt 60.000 emberük. A vár ostromához segítséget is kaptak közben a szerbektől, Stepanovics tábornok parancsnoksága alatt mintegy 20—25.000 embert. A törököknek Csataldázsánál mintegy 120—130.000 emberük volt, az Ázsiából érkezett újabb tartalékokból Gallipolinál egy körülbelül 80.000 főnyi új hadseregcsoportot alakítottak, amelynek az volt a rendeltetése, hogy , megkerülve a bolgárok csataldzsai hadállását, délről vonuljon a bolgárok hátába és segítsen Drinápolyt fölmenteni. A bolgárok azonban észrevették a cselt s jelentékeny csapatokat küldtek le dél felé és a Gallipoli-félsziget irányába. Természetes, hogy csataldzsai hadállásaikból is kénytelenek voltak nagyobb erőt elvonni, hogy a dél felől fenyegető veszedelmet elhárítsák. Február 6-án a Kávák folyónál már meg is történt az első nagyobb összeütközés, amely a török seregnek Gallipoli felé való visszavonulásával végződött. De amily mértékben erősödött a bolgárok helyzete Gallipoli felé, annyira gyengült a csataldzsai vonalon, ahonnan egyre több csapatot vontak el s küldtek Gallipoli felé, kivált mikor látták, hogy a törökök onnan akarják a döntő támadást intézni. Rodostónál a törökök február 10-én nagy sereget akartak partraszállítani, amely a csataldzsai és a déli bolgár sereg közé akarta magát ékelni. A bolgárok azonban a partraszállást meghiúsították s borzasztó ágyútűzzel visszaverték a törököket a tengerre. Egy nappal később Bulak előtt ütköztek meg az ellenfelek és a harc eredménye az lett, hogy a törökök még lejebb húzódtak a félszigetre. A törökök a déli harcokban tizenötezer embert vesztettek s végül belátva, hogy abból az irányból sem érhetnek célt, közeledést kerestek ismét a bolgárokhoz. A porta Hakki basa volt nagyvezért Londonba küldötte, hogy a nagykövetek útján újból a hatalmak közbelépését kérje a béke érdekében. S amíg Hakki Londonban tárgyalt, a tráciai harctéren elhallgatott a fegyverdörej, amit a hivatalos konstantinápolyi jelentések úgy okoltak meg, hogy a nagy hóvihar lehetetlenné tett minden harcmozdulatot. A román-bolgár konfliktus. A hatalmaknak dolgot adott ezalatt a román-bolgár konfliktus is, amely újabb háborúval fenyegette Európát mindkét állam makacskodása miatt. Végre sok rábeszélésre a román és a bolgár kormány is beleegyezett abba, hogy a kérdést a pétervári nagykövetek konferenciája döntse el. • 16* Szénásy Béla Budapest, IV., Ferenciek terem 243