Kincskereső, 1989 (16. évfolyam, 1-9. szám)

1989-01-01 / 1. szám

ÁPRILY LAJOS(1887—1967) költő, műfor­dító, a 20. századi magyar líra egyik legvon­zóbb egyénisége. Családi nevén Jékely Lajos, Brassóban született. Iskoláit is itt kezdte, majd a kolozsvári református kollégiumban tanult tovább. Színésznek készült, végül is a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. Párizsi útja után a nagyenyedi kollégiumban, később pedig Ko­lozsvárott tanított. Emellett az Erdélyi Heli­kon című folyóirat szerkesztésével is megbíz­ták. 1929-ben Budapestre költözött, ahol ugyancsak tanított. Közben a Protestáns Szemle szerkesztését is elvállalta. A „véres mámorú” kor szellemétől megiszonyodva, 1943-ban nyugdíjazását kérte. Ekkor telepe­dett le a Visegrád melletti Szentgyörgypusz­­tán, amelyet ettől kezdve végleges otthoná­nak tekintett. Verseiben (Falusi elégia, Esti párbeszéd, Rasmussen hajóján) a szülőföld, az erdélyi táj szépségeit mutatta be, az erdélyi hagyományok mellett tett hitet, az együtt élő népek testvériségét hirdette. Verses drámái (Idahegyi pásztorok, Oedipus Korinthosban) és önéletrajzi jellegű elbeszéléskötete (Fecs­kék, őzek, farkasok) mellett további verses­kötetei: Az aranymosó balladája, A láthatat­lan írás, Ábel füstje. Jelentés a völgyből. Fegyvertelen vadász, A kor falára. Akarsz-e fényt!. Megnőtt a csend. Kiváló műfordító munkát végzett. Válogatott műfordításait Aranyszarvas című kötetében adták ki, iro­dalmi tanulmányai Álom egy könyvtárról címmel jelentek meg. Költészete valóban a kifejezés áhitatát, a természet tiszta sugallatát, az ember dallamát őrizte meg nekünk. JANIKOVSZKY ÉVA, író Szegeden szüle­tett a mai Bolyai utca 19-ben. Édesapja újságí­ró, nagyapja papír- és könyvkereskedő. A családban mindenki olvasott, már a permek Janikovszky is szenvedélyesen „falja” a könyveket. A Tömörkény gimnáziumban érettségizett, majd a Délmagyarország újságí­rója lett. Nyugdíjazásáig a Móra Ifjúsági Könyvkiadó olvasó-szerkesztője volt. Folyó­iratunk népszerű „házi szerzője”, a Kincske­reső-táborok állandó kedves vendége. A szegedi gyermekkor élményeit őrizte meg a Szalmaláng, valamint a Málnaszörp és sz­umaszál című regényében. Az utóbbiból Égigérő fűcímmel film is készült. Szinte min­den könyvét Réber László grafikusművész illusztrálta, nagyszerűen. Ketten szinte új műfajt teremtettek. Janikovszky Éva könyvei külföldön is népszerűek, az NSZK-ban egy­yermekzsűri 1. hellyel díjazta a Ha én felnőtt lennék című művét. Könyveit több mint 15 nyelvre lefordították. A magyar meseírók közül Finnországban kétségkívül Janikovsz­ky Éva a legismertebb, eddig három könyve jelent meg finnül. Állandó témája a gyermekek és felnőttek kapcsolata. (Kire ütött ez a gyerek? Velem mindig történik valami. Már megint. A lemez második oldala stb.) Okos megértéssel és szerettel rajzolja meg a fiatalok ellentmondá­sos gondolkodását, lelki vívódásait, önmaguk keresését a világban. Anyagát a gyermekek mindennapjaiból és lelki életéből meríti, eb­ből fakad a művek líraisága és humora is. Gyermekszeretetét, írói felelősségét művei­nek pedagógiai célzatú mondanivalója bizo­nyítja. Munkásságára messzemenően érvé­nyes értő bírálójának, Hegedűs Andrásnak megállapítása: „Janikovszky Éva úgy mozog eleven természetességgel a gyermeki világban s úgy alkot remek gyermekkönyveket, hogy közben élvezetes, gondolkodtató olvasmány­nyal ajándékozza meg a felnőtteket is.” MOSOLY-REND A lengyelek alapították, 1968-ban, 1979-ben vált nemzetközivé. An­nak idején Lengyelországban gyermekrajz­­pályázatot írtak ki az emblémára, ebből vá­lasztotta ki a zsűri a mosolygó napocskát. A Mosoly-rendet a gyerekek szavazatai alapján nyerhetik el az arra érdemesek. Hogy meny­nyire szeretik a gyerekek Janikovszky Éva műveit, az is bizonyítja: 1988-ban ő lett a Mosoly-rend lovagja. A Mosoly-rend lengyel kuratóriumának (gondokságának) elnöke a tiszadobi gyermekvárosban ütötte lovaggá — egy rózsaszállal.

Next