Kincskereső, 1989 (16. évfolyam, 1-9. szám)
1989-01-01 / 1. szám
ÁPRILY LAJOS(1887—1967) költő, műfordító, a 20. századi magyar líra egyik legvonzóbb egyénisége. Családi nevén Jékely Lajos, Brassóban született. Iskoláit is itt kezdte, majd a kolozsvári református kollégiumban tanult tovább. Színésznek készült, végül is a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. Párizsi útja után a nagyenyedi kollégiumban, később pedig Kolozsvárott tanított. Emellett az Erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztésével is megbízták. 1929-ben Budapestre költözött, ahol ugyancsak tanított. Közben a Protestáns Szemle szerkesztését is elvállalta. A „véres mámorú” kor szellemétől megiszonyodva, 1943-ban nyugdíjazását kérte. Ekkor telepedett le a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán, amelyet ettől kezdve végleges otthonának tekintett. Verseiben (Falusi elégia, Esti párbeszéd, Rasmussen hajóján) a szülőföld, az erdélyi táj szépségeit mutatta be, az erdélyi hagyományok mellett tett hitet, az együtt élő népek testvériségét hirdette. Verses drámái (Idahegyi pásztorok, Oedipus Korinthosban) és önéletrajzi jellegű elbeszéléskötete (Fecskék, őzek, farkasok) mellett további verseskötetei: Az aranymosó balladája, A láthatatlan írás, Ábel füstje. Jelentés a völgyből. Fegyvertelen vadász, A kor falára. Akarsz-e fényt!. Megnőtt a csend. Kiváló műfordító munkát végzett. Válogatott műfordításait Aranyszarvas című kötetében adták ki, irodalmi tanulmányai Álom egy könyvtárról címmel jelentek meg. Költészete valóban a kifejezés áhitatát, a természet tiszta sugallatát, az ember dallamát őrizte meg nekünk. JANIKOVSZKY ÉVA, író Szegeden született a mai Bolyai utca 19-ben. Édesapja újságíró, nagyapja papír- és könyvkereskedő. A családban mindenki olvasott, már a permek Janikovszky is szenvedélyesen „falja” a könyveket. A Tömörkény gimnáziumban érettségizett, majd a Délmagyarország újságírója lett. Nyugdíjazásáig a Móra Ifjúsági Könyvkiadó olvasó-szerkesztője volt. Folyóiratunk népszerű „házi szerzője”, a Kincskereső-táborok állandó kedves vendége. A szegedi gyermekkor élményeit őrizte meg a Szalmaláng, valamint a Málnaszörp és szumaszál című regényében. Az utóbbiból Égigérő fűcímmel film is készült. Szinte minden könyvét Réber László grafikusművész illusztrálta, nagyszerűen. Ketten szinte új műfajt teremtettek. Janikovszky Éva könyvei külföldön is népszerűek, az NSZK-ban egyyermekzsűri 1. hellyel díjazta a Ha én felnőtt lennék című művét. Könyveit több mint 15 nyelvre lefordították. A magyar meseírók közül Finnországban kétségkívül Janikovszky Éva a legismertebb, eddig három könyve jelent meg finnül. Állandó témája a gyermekek és felnőttek kapcsolata. (Kire ütött ez a gyerek? Velem mindig történik valami. Már megint. A lemez második oldala stb.) Okos megértéssel és szerettel rajzolja meg a fiatalok ellentmondásos gondolkodását, lelki vívódásait, önmaguk keresését a világban. Anyagát a gyermekek mindennapjaiból és lelki életéből meríti, ebből fakad a művek líraisága és humora is. Gyermekszeretetét, írói felelősségét műveinek pedagógiai célzatú mondanivalója bizonyítja. Munkásságára messzemenően érvényes értő bírálójának, Hegedűs Andrásnak megállapítása: „Janikovszky Éva úgy mozog eleven természetességgel a gyermeki világban s úgy alkot remek gyermekkönyveket, hogy közben élvezetes, gondolkodtató olvasmánynyal ajándékozza meg a felnőtteket is.” MOSOLY-REND A lengyelek alapították, 1968-ban, 1979-ben vált nemzetközivé. Annak idején Lengyelországban gyermekrajzpályázatot írtak ki az emblémára, ebből választotta ki a zsűri a mosolygó napocskát. A Mosoly-rendet a gyerekek szavazatai alapján nyerhetik el az arra érdemesek. Hogy menynyire szeretik a gyerekek Janikovszky Éva műveit, az is bizonyítja: 1988-ban ő lett a Mosoly-rend lovagja. A Mosoly-rend lengyel kuratóriumának (gondokságának) elnöke a tiszadobi gyermekvárosban ütötte lovaggá — egy rózsaszállal.