Kis Ujság, 1899. január (13. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
KIS ÚJSÁG Regény idegen eredetiből. IX. (81) A másik levél pedig a következőkép hangzott: Lord Viscont Grandison urnák. Nizza. Uram ! Fiának megbízása folytán, sir Geoffrey Grandison, mi az ön birtokát az erastoki apátságot kéz alatt eladásra hirdettük s van szerencsénk önnel tudatni, hogy nem voltunk képesek érette a meghatározott árt, tízezer fontot megkapni. A legelőnyösebb ajánlat a mely beérkezett kilencvenötezer forintról szólt, mint amennyit a mi saját becslünk szerint a birtok csakugyan megér. Vagyunk bátrak ennek a birtok mielőbbi eladását tiszteletteljesen becses figyelmébe ajánlani, mert az apátság különben is nagy javításokra szorul s ez értékét semmivel sem fogja emelni. Ügyfelünk gyors elhatározást kér ajánlatát illetőleg és mi nagyon le leszünk önnek kötelezve, ha elhatározását mielőbb velünk közölni szíveskedik. Ha időközben azon helyzetbe jutnánk, hogy Sir Geoffrey Grandison által meghatározott árt elérhetnénk, akkor az üzletet azonnal megkötjük. A sir Geoffrey által adott utasítások szerint az ön iratait betekintettük és úgy találtuk, hogy az ingatlanok értéke a birtokon körülbelül tizenkét ezer háromszáz fontra rúg. Embereink közül egy állandóan azzal van elfoglalva, hogy a tárgyakat egyenként megbecsülje és ez iratokat ön mielőbb meg fogja kapni. . Az ön mielőbbi válaszát tisztelettel kérve maradtunk alázatos szolgái. Quyp és Brankie ügynökök. E levélben semmi sem vonatkozott az én személyemre. Reginald Peyton zavara csupán félelméből származott, hogy én az ő irigységét fel fogom fedezni. A midőn az ő magaviseletét bírálgattam, így szólok magamban: Mi jogom van én nekem őt megvetni. Hiszen ő nem tolvaj, míg én az vagyok. Ez a megfigyelés ismét felébresztette bennem a szégyent és megbánást, amelyet már annyiszor éreztem s mélyen lehajtottam a fejemet, mintha Harold előttem állott volna s tudta volna az én bűnömet. De nem volt szabad időt vesztegetnem szemrehányásokkal, rögtön intézkednem kellett, hogy az apátság ne jusson idegen késre. Meg voltam győződve, hogy Harold, ha a rejtett kincsről nincs tudomása, az ügynökök ajánlatát el fogja fogadni. A józan ész, dacára minden családi büszkeségnek ,a belső vonzalomnak szülőháza iránt, oda fogja őt kényszeríteni. Oly gyorsan amennyire a körülmények engedték, siettem Londonba az én öreg barátomhoz és tanácsadómhoz, Mr. Cliffordhoz. Ő éppen a bíróságnál volt és én kényszerültem három órán át várakozni reá. Midőn végre hazatért igy szólt mialatt kezet fogtunk: Nos Mr. Brooke, mi hozza önt ma Londonba. Ön nem úgy néz ki mint egy oly ember, akinek semmi gondja nincs. Igazán sajnálom önt ily helyzetben látni. — Nagy gondok között élek — felelém — szükségem volna azonnal tizenháromezer forintra, de honnan szereztem. — Ön nem régen vett fel tízezer fontot, ismét társ akar lenni valami nagy üzletnél. — Nem, nekem a pénz azonnal kell egy bizonyos célra, Mr. Clford kutatólag tekintett rám. Amint észrevette hogy többet nem akarok mondani ez ügyben, nem kérdezett tovább s igy szólt: —• A második összeget már nehezebb lesz megszerezni. Az üzlet a melyet már meglehetős összeg terhet nem lehet még egy oly nagy összeggel megterhelni. — De hitelem van és a pénzt bárhonnan is meg kell kapnom. Valami pénzügyi művelet által ez önnek sikerülni fog. Mr. Clifford leült íróasztala mellé, kezeit térdein összekulcsolta s elkezdett gondolkozni, majd megszólalt: «— Kétségtelen, hogy ez megtörténhetik, csakhogy mint az ön régi barátja, óvom önt ettől a veszedelmes üzlettől. És ha szabad kérdeznem, van ön olyan helyzetben, hogy a váltókat lejáratkor be tudja majd váltani ? — Nem! feleltem rá. Izgalmamban ezt a kérdés intézni magamhoz el is feledtem s így ebben a pillanatban a meglepetéstől nem tudtam a kérdésre válaszolni. Az ügyvéd tovább beszélt. — És mikor lenne ez a tizenháromezer font önnek visszafizetve, amelyet ön most fel akar venni ? — Soha, én ezzel a pénzzel egy régi adósságot akarok letörleszteni. 1. szám. (2) _________ xx Vasárnap, Január 1. Fekete újév. Budapest, dec. 81. Mire ez a fagyos téli éjszaka hajnalra virrad, egy nagy halottja lesz a nemzetnek, amely gyilkosságnak esett áldozatul. Meghalt a magyar alkotmány. Meggyilkolták. A gyilkosok szabadon járnak és tobzódnak a halott felett. Szónak, képnek lehet ez erős, de igaz. Nincsenek színeink, hogy ezt a sötét halált rózsás álomnak festhessük. Meg nem is tudunk hazudni. Eleget áltattuk magunkat, eleget hitegettük, legalább a koporsónál legyünk őszinték. Rendezzünk egy kis tetemre hívást. Egy nagy többsége a kormánynak került be a magyar képviselőházba, a történelemben példátlan visszaélések és erőszakosságok nyomán, kiirtva minden vonalon, még azt a kevés tiszta erkölcsöt is, melyet az előző kormányzatok már oly sikerrel kezdtek kiöldözni. Ahogyan és ahonnan vézetett ez a többség, úgy tett és olyan volt. Kegyetlenebb bírálatot mondani fölötte nem lehet, mint maga az a tény, hogy egy csomó előkelő politikus kilépett közölük. Erre a többségre támaszkodva követhette el Bánffy a kiegyezésben s a kvóta megállapításban való bujkálást, ezzel a többséggel születhetett meg újra, a maga egész visszataszitóságában a Hentzi-ügy, ez a többség üldözhette ki csak a képviselőháznak nagytekintélyű elnökeit székeikből s vihette odáig a parlamentet és magát az egész országot, ahová jutott. Nem az a maroknyi ellenzék teremtette meg a mai állapotokat, mert ő nem küzdött mással, mint a kisebbségnek hagyott egyetlen eszközzel: a szóval. Ezzel a szóval szemben állt a kormánynak és pártjának minden erőszakossága és visszaélése. És ezzel élt bőven, de, hogy mégsem győzedelmeskedhetett, áldassanak érte azok a házszabályok, amelyek még ez idő szerint a szólásszabadságot biztosítják. Az ellenzék nem akarta megakasztani az állami gépezetet és mindenképen biztosítani akarta a parlament áldásos továbbműködhetését, az alkotmány megmentésére pedig teljes odaadással áldozta volna föl szerencsés harci taktikáját és eddigelé elért összes sikereit. Csak egy volt a feltétel: Bánffy menjen. Bécsben kedvesebb volt Bánffy személye, mint a magyar alkotmány. A kettő közül az utóbbit ejtették el. Könnyelmű játék volt. Ez a sakkhúzás az állam tényezőit oldotta szét egy időre: királyt, kormányt és nemzetet. E három tényező csupán az alkotmányban találja biztosítékát és állandóságát, nos tehát, ez az alkotmány füstbe ment. Mert még őicnek is rész, hogy mindezt pótolja a Tisza törvénye, amely elől tudvalevőleg rémülettel futottak el a legkipróbáltabb mamelukok is. Azért tehát szűnjék meg a hazugság legalább a koporsó felett. A Bánffy-kormány bűne kizárólag, hogy Magyarország féltett kincse, amelyért már annyi vér folyt és oly sok jaj hangzott el, most a porba hullt. Oda, ahova Bánffy kormányzata lesülyesztette a hazafias önérzetet, becsületet és mindezek alapkövét, a szabadságot. De jól van ez így. Legalább megtudtuk, hogy mire képes egy a mai rendszeren épült magyar kormány és, hogy Bécsben is többet adnak egy uniformis gombra, mint az egész magyar alkotmányra. De igazuk van, minek becsüljék ők, mikor akadnak gyászmagyarok, akik semmibe sem veszik azt. Hanem csak tartson a rombolás minden vonalon. Most kidőlt a legfőbb oszlop, vele fog dőlni az államépületnek minden része. De ezeken a romokon újra kell épülni mindennek, kívülről és belülről egyaránt. Legyen ez az újjászületés ennek az újévnek a munkája, ez az év lesz Magyarországnak a lsik,i tágabb újesztendeje. tiara József. Bpest, jan 1. Most már csakugyan , törvénytelen állapotokkövetkeznek. A sz^celvű" pártban is nagy az elkeseredés és békítők vezére Széll Kálmán pontozatot terjesztett Bánffy elé, hogy ígéretet nyögn arra nézve, hogy a Házat fel nem oszla^ és a klotür behozatalát nem tervezik. Bánfy ezt meg is ígérte, de mert egy újabb hangS^. gát csak mostanában leplezték le, szyaj.. ban nem igen bíznak. Az összes országgyűlési pártok új esztendőre készülődnek és a pártelnököket üűzölni fogják. Madarász József korelnököt is üdvözli az ellenzék és a friss aggastyánnak friss, jó egészséget kívánnak a jövő esztendőre is.* A mai nap nagy politikai eseményeiről a következőkben számolunk be: Tisza látván gróf újévi beszéde. Tisza István gróf, a szabadelvű párt újévi szónoka fönjárt ma a miniszterelnökségi palotában s közölte Bánffy báróval újévi beszédének tartalmát. Ezt a beszédváltást a fiatal Tisza gróf és a miniszterelnök között nagy érdeklődéssel várják minden párton, a békés kibontakozásnak s a további harcnak a barátai egyaránt. A szabadelvű klubban azt mondják, hogy önérzetes és harcias lesz mind a két beszédnek a hangja. Az üdvözlő beszéd rá fog mutatni az obstrukció méltatlan támadásaira s azokra a nagy állami érdekekre, melyek