Kis Ujság, 1932. augusztus (45. évfolyam, 171-194. szám)
1932-08-09 / 177. szám
A Kis Újság regénye ~ írta Falvay Andor 136 „Az életemet köszönöm önnek.. Az üzemvezető mérnök vezényszava után Dawis Eduárd admirális ugrott elsőnek a felvonógép házikójába. — Lesz ami lesz! — gondolta magában és nagyon vacogott a szája, — az első és legfontosabb mégis az én életem!... Különben is annak azjságírónőnek a sorsa elég izmos kezekbe van letéve!... Ezzel aztán teljesen, bár meglehetősen férfiatlanul, sikerült is magát megnyugtatnia és odakiáltani a felvonógép kezelőjének: — Induts, te állat!... Nem hallottad, hogy robbantás lesz?!... A felvonógép kezelője villámgyorsan megnyomta a gombot. A gép sülyedve siklott lefelé, amíg földet nem ért. Az admirális föltépte az ajtót és ész nélkül rohant a körülbelül ötven méternyire lévő irodaépület felé. Csak akkor nyugodott meg, amikor ledobta magát az irodahelyiség pam-agára, ahol már nem kellett tartania semmi veszedelemtől... A robbanó bomba-gyár munkása, aki az utolsó pillanatban elkapta Thomson Bessynek a mélység felé zuhanó testét, nem volt más, mint Krámer Johann, aki mindössze néhány nap óta állott az üzem szolgálatában. A legveszélyesebb munkára osztották be, az 1800 kilogrammos bombák gyártásához. A robbantási próba miatt ő is fenn tartózkodott az egyik vasfolyosón, közvetlenül a felvont kereszthíd tátongó nyílása mellett. A baleset pillanatában nem vesztette el hidegvérét, saját élete veszélyeztetésével odaugrott, ahol minden korlát nélkül ásítozott a halálos mélység, hatalmas testével elállta az utat és két izmos karjával megragadta az ájultan zuhanó Thomson Bessyt, hogy megmentse az életnek. Ebben a pillanatban harsant fel az üzemvezető mérnök vezényszava. Krámer Johann ölbekapta az amerikai leány testét és nehéz terhével rohanni kezdett fölfelé a lépcsőkön, hogy elérje a felvonógépet és a leányt, a mérnök parancsához híven, az irodába vigye. Akármennyire izmos volt a két karja és akármilyen karcsú, törékeny volt az amerikai leány teste, mégis hosszú, keserves pillanatok teltek el, amíg lihegve és verejtékezve fölért vele a lépcsőkön odáig, ahol már lefektethette volna a felvonógép házikójának pamlagára. Megdöbbenve látta, hogy a gép útban van és neki itt kell várakoznia addig, amig újra föl nem érkezik. Hallatlan gyűlölettel gondolt a teljesen férfiatlanul és gyáván viselkedő admirálisra, aki elsősorban a saját, veszélyben nem forgó irháját igyekezett menteni ahelyett, hogy vendégének épségéről és megmentéséről gondoskodott volna. Krámer Johann az ölében tartotta a még mindig ájult leányt és idegesen tekintett le a torony pincéjébe, hogy nem kezdődött-e már a robbantás? Azt szerette volna, ha addigra olyan helyre jut ezzel a szőke, törékeny teremtéssel, ahova nem hallatszik a próbarobbantás zaja. Attól félt ugyanis, hogy a dörrenés az elájult leányt olyan hirtelen rázza föl, aminek újabb, még súlyosabb ájulás lesz a következménye. Ebben a pillanatban ért föl újra a felvonógép és Krámer Johann megkönnyebbülten lépett be a házikóba. Súlyos terhét óvatosan, vigyázva letette a pamlagra. A felvonógép megindult lefelé. Az út közepén lehettek, amikor tompa dörrenés hallatszott. Megtörtént a próbarobbantás. A dörgés nem volt túlságosan hatalmas, de annyi ereje mégis volt, hogy az ájult leányt magához téri- tettessy lassan fölnyitotta a pilláit, bizonytalanul nézett körul, aztán hosszú ideig figyelte Krámer Johann arcát végül is halkan így szólt: — Az életemet köszönöm ennek.. . A munkás felelt volna valamit, de nem volt már ideje, mit ránézett a leányra, akinek szempirai újra csukódtak és visszamélyedt előbbi ájulásába. . " A felvonógép földet ért. Krámer Johann megint az ölebe vette Bessyt és óvatosan vitte az iro£lé. Annak a ^obanak « namlavára tette le, ahol Hawis Eduárd admirális már egészen magához tért az ijedtségtől. — Helyes, — mondta fölényes Charison. —* Elmehetsz! ! Krámer Johann indult az ajtó felc’ Anvá mesv. Miért nem marad itt?- hangzott az ájulásából most már végleg magához térő Bessyke A férfi megállt és visszanézett. Csak menj! - kiáltott rá az admirális. - Most már nincs szűk Kríméi '.JohnS napon lassan folytatta L^szó.ltt akarok velet.- mondta most már hangosabban Bessy . Meg akarom köszönni neki, hogy megmentette az életemet! Az admirális fölényes hangon vágta ^oda^^^ kisasszony, csak nem fog szóbaállni egy közönséges munkással!... Különben is az életet nem ez az ember mentette meg, hanem L leány gúnyosan nevetett. _Hozván, kegyelmes uram.... talán azzal, hogyha baleset után azonnal el tetszett menekülni?! — Azért mentem... azért mentem, — dadogott Dawis Eduárd,- hogy intézkedjem... hogy segítséget hozzak... igenis azért! — Ez az ember azonban valóban megmentette az életemet! - mondta csengő hangon Bessy és felült apai lapon. — Mindenesetre köszönöm kegyelmességednek is, amit az érdekemben cselekedni akart... Saha nem fogom elfelejteni... De azok halával mégis csak ennek az egyszerű munkásembernek tartozom, aki a saját élete kockáztatásával megment. KrámerJohann még mindig az Takaród _ kiáltott rá az admirális. Mit kíváncsiskodó ? Bessy most mar fel isugrott. _ Nem... Ez az ember itt fog maradni!... Ezzel az emberrel _beszélni akarok! Meg akarom köszönni neki, amit cselekedett! Davis Eduárd látta, hogy a leány szeszélyességével nem bm Nem akarta végleg elrontani a saját dolgát mert jól tudta, hogy egy amerikai újságírónő, a New York Héra munkatársnője, nagyon sokat haszont hat az ő hírnevének és népsűrűségének, de nagyon sokat árthat is neki. Éppen azért jobbnak látta ha takarodó faj, de mégis úgy, mintha ő lenne a győztes. — Ó, csak parancsoljon, kedves kisasszony, mondta kényszeredett mosolygással. — Buonjain Pol jutalmat óhajt neki adni. Ehhez joga van!... Én visszamegyek az nábamba és ott fogok várakozni önre... A viszontlátásra!... Krámer Johannt elöntötte a szerven és az ingerültség! Az admirális azt hiszi róla, hogy ő egy élet megmentéséért pénzjutalmat hajlandó elfogadni?... Sőt talán ez a leány is Azonnal° válaszolni szeretett ved na hogy megvédje a tulajdon becsilletét de nem volt már ideje, mert az admirális sietve elhagyta az irodahelyiséget. Ketten maradtak a szobában. Bessy mosolyogva nézett a férfi felé és igyekezett elkapni a tekintetet. Krámer Johann azonban még mindig lehajtotta a fejét. A szégyen és az ingerültség pírja égett arcán. ~ Kedves barátom... jöjjön közelebb, szólt kedvesen a leány. A férfi felkapta a fejét és keményen csengett a hangja: — Kisasszony, ha azért hiv oda, hogy pénzt adjon nekem és megszégyemtsen — ■ — . “ Nem azért, kedves barátom, — vágott közbe a leány. . .7. Azt hiszem, — mondta kedvetlenül a férfi, — okosabb volna, ha az admirális úr parancsát teljesíteném és elhagynám a szobát... T — .dacoskodott Bessy. — ide kell jönnie!... Ide, hozzám! ~ Kfh-r És miért? - mosolygott a férfi szeme. , ~..Mert meg akarom szorítani a csdekedetL8 TM köszönnÉ amit habozod^1 ^okann n<^bány pillanatig . ^ar ,az ajtó felé fordította a fejét kninTMerfte a kezét hogy lenyomja a kilincset, aztan hirtelen visszaforfelé CLassu léptekkel ment a leány Adja ide a kezét, hogy megszoríthassam, — mondta Bessy A férfi lassan odanyujtotta a ke, •i,cssi keményen megszorította es halkan mondta: _ Hiszen az életemet köszönöm önnek... — Csak a kötelességemet teljesítettem , szabadkozott a férfi. “ Nincs igaza!... Senkinek nem lehet a kötelessége az, hogy kockára tegye a saját életét más, teljesen idegen élet megmentéséért... Nagyon komolyan csengett a férfi hangja. Bocsásson meg, kisasszony, az én meggyőződésem és az ellenkezője ennek!... Aki nem meri kockára tenni az életét, amikor embertársa halálos veszedelemben forog nem érdemli meg, hogy a jó Isten napja süssön reá! Bessy, aki még mindig fogta a férfi kezet, úgy viselkedett, mintha nem is hallaná a szavakat. Megdöbbenve látta, hogy ennek az egyszerű munkásembernek olyan ápolt, finom és fehér keze van, mint amilyen a testi munkát végző emberek keze nem szokott lenni. De egyébként is a mozdulatai, a szavai, az egész viselkedése különös. Nyoma sincs, bennük a munkás kényszerű alázatosságának, amit az élet és a megélhetés parancsol reá, ha nem akar éhen pusztulni a kenyérért folytatott harcban. J — Az életemet köszönöm önnek férfikezét lassan elengedte a Krámer Johann újból ismételni akarta, hogy csak a kötelességét teljesíteti, de úgy érezte, hogy most már fölösleges. Mozdulatlanul állt és nézte az előtte ülő szőke leányt, aki halkan így szólt: Kedves barátom, mondja meg a nevét, hogy örökre az emlékezetembe vessem... lelte afeff Johan" Vagy at’ “ ,e— Német? — Igen! — És most csodálkozni fog azon amit mondok, — szólt hirtelen Bessy — Kedves barátom, maga nem munkás! Maga nem egyszerű munkás! A férfi összerázkódott. Miért gondolja ezt, kisasszony? —attam a kezét... Ez a kéz, ez az ápolt, finom, fehér kéz nem lehet egyszerű munkás keze... A férfi hirtelen rávágta: — Olyan munkát végzek, ami nem teszi tönkre a kezet! — Jó, — mosolygott _ Bessy, — elhiszem... De a viselkedése, a beszéde, a műveltsége is azt bizonyítja, hogy — — Hogy tanultam! — vágott közbe a férfi. — De ne feledje el, kedves kisasszony, hogy manapság az egyszerű munkások között is nagyon sok a tanult ember... Az élet nehézségei nagyon sok embert kényszerítenek arra, hogy egyszerű munkás legyen ott, ahol tulajdonképpen vezetőnek, irányítónak kellene lennie! — Kedves barátom, — mosolygott a leány, — tehát mégis nekem volt igazam... Engedje meg, hogy cserébe az életem megmentéséért, segítségére legyek önnek és olyan helyre, olyan állásba juttassam, amely méltó az ön képességeihez... Krámer Johann komoran lehajtotta a fejét. — Köszönöm, de nem fogadhatom el! — Miért? — Erre nem felelhetek... — Jó, — mondta szomorúan a leány. — Azt azonban nem tilthatja meg nekem, hogy a nevét, az arcát és az életemet megmentő finom, fehér kezét örökre az emlékezetembe ne véssem! A férfi szótlanul, lehajtott fejjel állt. • — És fogadja el tőlem ezt a kis emléket. — mondta hirtelen Bessy. Lekapcsolta a nyakláncát és levette róla a rajta lógó kis arany tokot, amiben a saját fényképe volt — Látja, — mondta kedvesen, — az én fényképem... Mert én még nem akadtam olyan férfira, akinek a fényképét meg akartam volna őrizni... Maga az első! A maga emlékét azonban a lelkembe rögzítettem örökre... Fogadja el érte cserébe az én fényképemet... Krámer Johann átvette a kis medaillont és így szólt: — Örökre meg fogom őrizni!... Még egyszer kezet szorítottak egymással. A férfi kemény léptekkel elhagyta a szobát. Thomson Bessy pedig felment a Hírszerző Hadosztály szomszédos palotájába, hogy búcsút vegyen a türelmetlenül várakozó admirálistól. Szerdán következik: Amikor egy leányszív először megszólal... P « ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@® IHUIMMakHIBUIfB IUS. Marhahús, rostélyos, felsál 120—248, leveshúsok 80—240. — Borjúhús. Comb 180 —280, vésés 120—220. — Juhhús. Hátulja 160—200, eleje 80—160. — Sertéshús. Karaj 180—300, tarja, comb, lapocka 170—210 oldalas 120—180, szalonna, zsírnak való 171 —196, háj 184—200, zsír 176—200. BAROMFI. Élő baromfi, darabja: Csirke 8 —260, lúd és ruca 160—170. — Tisztított baromfi. Csirke 200—300, lúd és ruca 170 —220. TOJÁS. Tea, darabja 7—8, főző és apró 5-7. , HAL. Ponty, élő, nagyság szerint 160—280 Jegelt és nem élő 120—200. TEJ. Teljes tej 34, tejfel 120-200, teavaj 281 —359, tehéntúró 40—120. KENYÉR. Fehér 46-56, télbarna 32-46, barna 24—38. FŐZELÉK: Bab 24-48, borsó 46-80, lenes 32-90. ZÖLDSÉG. Fokhagyma 30—80, vöröshagyma makói 12—16, tejeskáposzta, hazai 4—12 kelkáposzta, hazai 4—12, karfiol, tisztitől 100—120, burgonya, rózsa 10—14, oila 7—10 paraj, tisztított 10—24, savanyukárla 2 -36. GYÜMÖLCS. Alma 20-80, körte 20-10il kajszin barack 20—80, őszi barack 40—16, görögdinnye 10—25, sárgadinnye 14—40. IDÉNYCIKKEK: Zöldbab (vajbab) 12-30 uborka 3—20, paradicsom 10—18. Az árak kilónkint, literenkint fillér! Hol lesz vásár? Szerdán, augusztus 10-én: Berzence, Balmazújváros, Bő, Csorna (havi), Dömsöd Nagyberki, Szentdienes, Szentgyörgyvölgy, Tolna, Vasvár. Csütörtökön, augusztus 11-én: Berettyóújfalu, Devecser (havi), Győrszentmárton, Kaposmező, Keszthely, Kiszombor, Lövő. Pénteken, augusztus 12-én: Bélapátfalva Gyomi. Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNYI A. Kiadótulajdonos: Kis Újság részvénytársaság WODIANER F. ÉS FIAI R.-T. körforgógépeinek nyomása. (Felelős: Kiss P. Budapest, IV., Dalmady utca 3-5-2