Kis Ujság, 1933. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933 január 1 lan gyalázat volt, ha valaki kiesett a sorozásnál. Ezzel szemben a »tauglích»-okkal alig lehetett szóbaállni. Dőlt belőlük az önérzet ! Ez azonban érthető is volt. Mert akiket alkalmasoknak találtak, október elején be kellett vonulniok három kis esztendőre. S három kemény esztendeig a király viselte gondjukat : ő adott nekik ruhát, bakancsot, fegyvert, kvártélyt és kosztét... Igaz, hogy meg kellett szolgálni érte ! Mivel kemény iskola volt az mindenképpen. De most mindvégig nagy maradt a fegyelem, éppen azért volt az egész nemzet nevelőiskolája a hadsereg ... S ettől a hadseregtől tanult fegyelmet és tekintélytiszteletet a falu is. Gondoljuk csak el, mi volt egy magyar királyi közvitéz élete, ha bevonult egyszer a kaszárnyába. Nem hiába volt tele annyi önérzettel a katonának készülődő legény : tudta előre, hogy kutyanapok következnek reá. Egyszer azonban — szenvedései fejében — megkapta a jutalmat ő is, amint arra sort kerítünk később. Mindenekelőtt a regiután, az úgynevezett bundáson próbálta ki tekintélyét a vitéz őrmester úr, a vitéz szakaszvezető úr, a vitéz tizedes úr, leginkább pedig az egycsillagos vitéz őrvezető úr, reggeli hat óra előtt talpon kellett állania a bundásnak s nemcsak megmosdott, felöltözött s rendbeszedte fegyverét és bornyáját, egyben pedig tükörfényesre glancolta a bakancsot, hanem Ugyanakkor neki kellett kiszolgálnia az ágyban lustálkodó altiszt urakat és a harmadik esztendejüket szolgáló legényeket, az úgynevezett öregcsontokat. Nehéz kirukkolások következtek utána, amelyért legtöbbször gombóc járt a déli levesbe, ebéd végeztével fegyverfogások a laktanyaudvaron vagy a város környékében ... Akadtak azonfelül riadók éjfél után, ezt gyakorlat követte, amelynek nem lett vége csak a hetedik határban valahol. Nem is emlíjük a nagymanővert, amikor négy álló hétig lihegett a bundás, mint egy kutya. Ezzel szemben azonban megvolt a jó étvágy és a jó egészség. Persze a bundás sem maradt örökre bundás! Mert leszolgálván első esztendejét, új regruták vonultak be a laktanyákba, akikkel szemben ő (a tavalyi regruta) emelkedett rangban. Ha pedig harmadik szolgálati esztendejébe lépett egyszer, annyi tekintélyre tett szert, hogy Szinte roskadozott alatta. Nem is szólva arról az esetről, ha altisztté léptették elő. Katonasorban két nagy dolgot tanult meg mindenkor mindenki: megtanult engedelmeskedni és parancsolni. E két dolog volt a rend alapja minden időben ! És,tanult még valamit ! Embert faragtak belőle a tiszt urak és az altisztek. Megtanították a bevonult közlegényt, mint kell viselkednie a laktanyán kívül is, megtanították a lépésre, a helyes magatartásra, a tisztelgésre, az írásra és olvasásra. Gondoljunk csak reá : az az oláh móclegény, aki csüngő hajjal, zsírosan és tudatlanul rukkolt be október elején a hadseregbe, három év múlva mint tisztaságszerető, kitanult ember került vissza falujába. A hazakerült altisztek és öregcsontok — három keserves esztendő tanulságai után — odahaza is érett, komoly, rendszeres embereknek maradtak meg, akik őrködtek aztán a fegyelmen és tekintélytiszteleten. És ha valamikor nevelőoskola volt a katonaság, ma sokkal inkább az! Ma a maroknyi magyar hadsereg minden tisztje és altisztje saját fajtánkból kerül ki: egytől-egyig magyar emberek. Szigorral, de szeretettel bánnak a legénységgel, tanítják és nevelik és aki hazajut egyszer a katonaságtól, egészen más emberré vált. Odahaza is tiszteli mindenki, mert tekintélye van ! S helyes ez, nagyon helyes . .. Azzal kezdtük, hogy az egyik mátravidéki község kocsmájába betért egy katonának besorozott legény s amikor meglátott volna három olyan falubeli fiókát, akik nem váltak be a katonaorvos ur előtt, az ajtóra mutatott s ugyanakkor kiáltott egyet: — Mars ki ! S a három csámpás legény vállbahúzott fejjel oldalgott kifelé az ajtón. Hisz érezték, hogy muszáj takarodniok. Érezték az istenadták, hogy egy leendő magyar királyi közvitéz toronymagassággal különb ember,mint ők, akiket még a nóta is csak itthon maradt nyomorultaknak nevez. « . Hasznos halni, lrtem mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hasbarú ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy Schmidthauer keze,“íi“ ” hatékony forrás-sokban egész Európa leggazdagabb V ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: */, vagy ■/, pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a ____________________________________________________legolcsóbb. — Viszem a zárdába, — göngyölte ki lányát Brassavné. — Megfázott gönyke. . . Gyönyörű szösz! fej tűnt elő." A tűz fénye szikrázni kezdett dús aranyhaján. A vén kocsis laposat pillantod s kiment, hogy a szánkót kivontass — Gyengélkedik s neken elkísérnem Pistikét, — menteged urát a tekintetes asszony, ahogy a tűz mellé telepedtek. — Pig-ti-ke? — szégyenkezett a diák magában. — Micsoda »Pistike«? Csinos legényke élt. Serkedzett már valamelyest a bajusztája is. A kisasszony rálopjta mosolygó szemét. — Báthory István . . . —hangsúlyozta jelentősen a bemutatkozásnál. A füst barnán reszketett a szelelőlyuk felé, mint az aggodalom, mi beárnyékozta az asszony homlokát. Szikrák repültek ki vele,hogy meghaljanak a hófergetegben. A szél dühödten fújt és tutult odakint. — Hányadikba tetszik járni — kérdezte Pista diák a kisasszonytól vakmerően. — A harmadikba — engedte le a pilláját szemérmesen. — És kegyed? — Első éves jogász ... — emelte föl a fejét az urfi önérzetesen. Az anyák az ítéletidőről diskuráltak. — Hogy telt »Nagysád«-nak a karácsonyi vakáció? — udvarolt a diák. — Köszönöm ... Nagyon kellemesen . .. Elpirultak mind a ketten, vagy lehet hogy csak a tűz fénye biborodott ki arcukon. Kirakták az elemózsiát. Sült lyuk. Récecomb. Málnás palacsinta. Amott meg verőmalac, kürtöskalács, meg miegymás. Italok. Jó fenyővíz. Két üveg bor. A lovak is zaboznak a színben. No, tutulhat a fergeteg ! — Hogy az Isten meg ne áldjon minAngol országnak elég sok a gondja a maga óriási kiterjedésű gyarmataival és birtokaival, mindamellett az angol közvélemény nem mulasztja el, hogy éber figyelemmel ne kisérje a világpolitika terén lejátszódó eseményeket. Magyarország messzi van Angliától, az angolokat azonban mindegyre inkább és inkább érdekli a magyar kérdés, amiben kétségtelenül része van a magyarság nagy barátjának, Rothermere lordnak is. A lord lapjai évek óta hirdetik a trianoni bűntény alávalóságát - fölhívták az angol közvétemnéov egy levélmét amni , hogy a viékének legnagyobb veszedelmei.agyarország embertelen s ptóba megcsonkítása. s Az angol politikai és társadalmi életiben az elmúlt 1932-ik esztendőben a reket, arról szó sincs! — csáválta ki Miháy bá’ a kulacs nyakát. Nyájas jókedv ragyogta be a favágó kunyhóját. — Én imádom a fergeteget, — szavalt a diák a kisasszony mellett és ujjnyi borocskát csempészett a poharába. — Kegyed is szereti? — Szerelem, — bólintott a kisasszony a fiú kedvéért. — De a kikelet is gyönyörű. — Jó volna most odakint hólabdázni — suttogta az urfi. — Mit gondol, Ilonka ? Összenéztek. Csillag tündökölt a tekintetükben. A kisasszony megértette az urfit s lehunyta selymes szempilláját. De megértette öreg Mihály bá’is öreg lelkével a két fiatal szivet. . . — Iefekhetnénk, hogy reggel friss erőben keljünk, — mondta asszonyának s fekvőhelyet is készitett kamarvást a kunyhó jobb sarkában. — Ott meg a kisasszony ahiszik az édesmamájával. .. Elfeküdtek a zizegő szalmán, a meleg takarók közt. Tücsök cirpelt a boronák alatt. Éneke aranyfütyürü. Bizonyosan az ébresztette föl az urfit : nagy óvatosan felült a fekhelyén. Csak halkan szól a kis tücsök, s lám, a kisasszonyt sem engedi nyugodni. Fölemelte aranyiaj koronás fejét óvatosan és az úrfira tel ’ntett. És most mindketten Mihály bá’-ra néztek. Horkolt az isten. hu. Az öreg embert hamar elnyomja ízem. Kinyílt az urfi szem, mig a tüzes liliom, s tán a kígyó sem tud olyan simán csúszni, ahogy őkelme kibi... a takarók alól. A kisasszony megijedten intett, hogy feküdjék vissza de az urfi az ajtó felé osont elszántan. Némajátékkal hívta. A fareteszt, félretolta és kilopódzott a keskeny rést. Látta még csalogató ujját a kisasszony, aztán behajlott az ajtó csöndesen, vízió ügye óriási lépéssel haladt előre. Elegendő, ha figyelemmel kísérjük a legnagyobb és legtekintélyesebb angol újságokat, amelyekből világosan láthatjuk, hogy az angol nemzet ma már szinte egyetemesen követeli a trianoni békeszerződés megsemmisítését és az igazságon alapuló új határokat. Íme néhány szemelvény a legnagyobb angol lapokból, amelyek sorábólezúttal kivesszük Rotheimer F lord lapjait, amelyek már évek óta állandóan eilrgetik a revíziót. »Saturday Review» című, igen tekintélyes politikai hetilap következőket írja egyik legutóbbi számában : — Nagyon kevés olyan embert találhatnánk egész Angliában, aki haj — Mit tegyek, Istenem, — reszketett gyuszünyi ajka. — Kútba ugrom . . Fütyött a szél, de százágú füttyében ott cirregett a diákgyerek hívogató füttye is. Ahogy a madár csalogatja az ő párját. A kisasszony mélán nézett a szivárványon tűzbe, aztán könny rezzent meg ábrándos szemén, És kiment utána. — Édeseim ... — motyogta álmában Mihály bá’. A szél bekiáltott a favágó házába : Brassayné, keljen föl! De az anyák aludtak. A fiatalok pedig szorongatták egymás kezét a kunyhó bütüjénél. -- Imádlak, — suttogta a diák. És a kisasszony a Rigóajku Herceg mellére hajtotta fejét szótlanul. — Akar-e a feleségem lenni ? — Akarok ... A diák fölemelte kezét, mint valami drámai hős és az éjszakába mutatott. — Eljegyzem . . . Tanúm a fergeteg! — De maradjon titokban ... — esdekelt a lány. — Titok marad, — kötötte le férfiúi szavát. — De eljövök érted ... Esküdj meg, hogy hű maradsz hozzám ! Csak csattant el a fergetegben. — Esküszöm .. . Délhegy ormán fölhangzott a kárhozott barátok kórusa. Lakodalmi dalt énekeltek. Aztán csönd lett. A szél bebújt a barlangjába, onnan dugdosta ki fekete fejét. Mindenható szerelem ! Sugárzás támadt az éjszakában és a hófelhők közül kiragyogtak a pásztorcsillagok. A hóvirág sóhajtozott a föld alatt. . . És a fiatalok a kunyhóba surrantak. — Mi az? — nyitotta föl álmos szemét Brassayné. — Ki jött be? Ilonka már a helyén feküdt. — Én, — mondta Mihály bá, csöndesen ... "andó lenne védelmére kelni a trianoni b ékem írnek. Közel három millió magyart szakirit toltak el kegyetlen erőszakkal hazáuljától és kiszolgáltatták őket védtele-nül ellenséges érzelmű szomszéd államoknak, még pedig a legcsekélyebb néprajzi, politikai és gazdasági meggondolás nél- kül. Magyarország a mai megoldással ép oly elégedetlen, mint ahogynak létéért az angol nemzet ■ ! ■ ■ ■;’ i*i'ii• 11v11g*' i!.i nia Hí '• •'-!:-!■ , ),, H' llljfll ből kiszakíts is :rlege^dHBHlP csatolják. Az Indiától megjelenő hatalmas »Times of India, című újság, amely közel egymillió példánybanjelenik meg, a következőiket írja a békerevizióról : — Az irredenta Olaszország és Elza- '-Letaringia vérző sebei semmik hez a borzalmas sebekhez képest/ ■ , akol Magyarországon ütöttek az ’ durván elszakították terülő tanok nab mint kétharmadát. A lo.ain- »Times» a legrégibb angol világlap a következőket írja: — Azoknak gazdasági nehézségeknek, amelyeket Magyarország ér, az összs dunai illantok vergődnek, azok a tábornokok, tudósok és politikusok az okozói, akik a szerencsétlen trianoni és st.-germaini szerződéseket diktálták, anélkül, hogy előrelátták volna, mi lesz a következménye, ha egységes és nagyszerűen megalkotott államokat egész sor kisebb, saját érdekeiket hajszoló országokra osztottak. A teljesen más por- artokhoz tartozó »Manor ezt— N:renu t, mbflUB nogy et. evideálni BHHH b. mn hí n homo flt.ij Hl fejűn! ''in ■•karjuk Hl valofi ij'ii .hó- viflKl’l Hl mii.1 •; vi sitják ib.'t ahogy Ezek! ■ mól 'anrólBfllW sorakozi hül WinsI^^^^F elmondott parlamenti beszH B ben Magyarország szomorfl '^f angol nev, ze g•. elmébe al B mondta, hogy B az elkövtett igzságtala^^F vátétele pontosal^H kérdő^F Majd hozzátette : V — Hasonlíthatatlanul f hatásosabb lenne, ha a Milyen utat tett meg a békerevizió 1932-ben ? Anno országban nincs senki sem, aki ne lenne tökéletesen meggyűsidve a trianoni békerevizió halaszthatatlan voltáról KIS ÚJSÁG