Kis Ujság, 1933. december (46. évfolyam, 273-294. szám)
1933-12-16 / 285. szám
itssssmm fog. Zemplénné nyilvánosságra akarta hozni, hogy egy műegyetemi tanár fiának és feleségének nincsen lakása. A villanyszerelő szerepe Azután elmondta Zemplén Dénes, hogy édesanyja hogyan ismerkedett meg László Adolf villanyszerelővel. Elromlott a villany és akkor jött hozzájuk László, aki édesanyjának elmondta élete egész történetét. Azután már igen gyakran járt hozzájuk és mikor náluk volt, őt mindig játszani küldték. Mikor a fiú felnőtt, sokszor kártyázott Lászlóval. Egyszer kártyázás közben öszszevesztek és akkor a villanyszerelő pofonvágta. Más alkalommal, karácsonykor, ott volt Dénes nagymamája és együtt diszítették a fát. Az anya akkor is éppen Lászlót várta. Félrehívta a fiút és 80 fillért ígért neki, ha olyan gorombaságot mond a nagymamának, ami miatt az elmegy tőlük. — Csábított a pénz — mondja Zemplén Dénes, — mert szerettem volna moziba menni. Szemtelenkedni is kezdtem a nagymamával, aki sírva elment tőlünk Ezzel kapcsolatban elmondja Zemplén Dénes, hogy egy alkalommal, amikor Balatonfüreden nyaraltak, onnan Ábrahámhegyre akartak kirándulni. Édesanyja azonban nem váltott jegyet a vonatra, hanem mikor a kalauz a fülkéjük felé közeledett, kiment az illemhelyre. Ott akarta bevárni, amíg a kalauz elmegy. De észrevették a csalást, leszállították őket a vonatról, azután szaladni kezdtek egy kis falu felé. Biciklis csendőrök üldözték és elfogták őket. Az édesanyja félórai alkudozás után végül kifizetett egy pengő 70 fillér útiköltséget. ■ ••--.] . i .. A fiú szégyenkezése anyja miatt Zemplén Dénes részletesen elmondjaazután a bíróság előtt, hogy hogyanéltek az édesanyjával. A népkonyháról kosztoltak. Reggelire paprikáskrumplit, vagy tarhonyalevest ettek, néha újhagymát. Ebédre leves volt és tészta. Uzsonnát csak akkor ettek, ha vendég volt nálnk. Vacsorára az ebédmaradékok jutottak. A diák különösen amiatt szégyenkezett társai előtt, mert anyja női blúzban járatta, még második gimnazista korában is. Borzasztóan szégyelte magát amiatt is, mert síingett, hímzett női alsónadrág volt rajta és diáktársai emiatt kinevelték. Anyja biciklin járt eléje az iskolához. Két szatyor volt a kormányra akasztva és az anyján az ő egyik nadrágja volt alsónadrágnak és az kilátszott a szoknyája alól. A homlokán zöld autószemüveget viselt. A fiuk előtt rettenetesen röstelkedett emiatt. Anyja egyszer azt is mondta neki hogy nem apjának a fia. Más alkalommal följelentette a fiatalkorúak bíróságánál, mert László arra biztatta az édesanyját hogy valahogyan szabaduljanak meg tőle. Az apa házánál Az elnök további kérdéseire adott válaszaiból Zemplén Dénes hányatott életének újabb részletei elevenednek meg. Az anyjától különböző rokonokhoz került mig végül apja magához vette. Az első ebéd után az apa így szólt hozzá: — Ha megesküszöl, hogy anyáddal nem fogsz érintkezni, itt maradhatsz nálam. Nem felelt erre és látszott hogy az apjának nem tetszik. Az apa azután 200. pengőt adott Kissnének, a házvezetőnőnek," hogy ruhát és cipőt vegyen neki. Közben Zemplén Géza újra megnősült és az új mama is nagyon kedves volt Déneshez. Apja azonban megverte egyszer, mert azt hitte, hogy ő mondott el bizonyos dolgokat az édesanyjának. — Nem én pakáztam a döggel! —, Így védekezett a fiú, mert apja kiadta a parancsot, hogy az ő házában csak dögnek szabad nevezni elvált feleségét. Zemplén Dénes hiába védekezett ilyen szörnyű, felháborító kifejezéssel, apja elhatározta hogy beadja a mezőtúri internátusba. Amikor Zemplén Dénes ehhez a fejezethez ér elbeszélésében, könnyekre fakad. Zokogva mondja el, hogy meglátogatta Mezőtúron mostohaanyjának roonajt és észrevette a viselkedésükön, hogy azok rossz híreket hallottak róla. Ennek a hatása alatt határozta el, hogy mindenképpen otthagyja a mezőtúri internátust. Levelet írt tehát az anyjának, aki tíz pengőt küldött neki az utazásra. Azután megszökött a mezőtúri gimnáziumból és Budapestre érkezve, előbb egy Rákóczi-úti moziba, majd édesanyjának muskotály utcai lakására ment. Az erkölcsi fertő Elmondja azután Zemplén Dénes, hogy a gyilkosság előtt való napon László villanyszerelő azt mondta neki, hogy hálás legyen iránta mert anyja mellett állott, amikor az majd leroskadt a fia okozta sok keserűségtől Ezután történt hogy Zemplénné így búcsúzott a távozó Lászlótól. — Isten vele László, lehet, hogy egy fél óra múlva már halott vagyok— Miért mondta ezt a mama? — kérdezi a bíró. — Régóta mondogattam ezt,velem kapcsolatban, de senki sem vette komolyan. Én is csak viccből feleltem, hogy miért egy fél óra múlva, talán inkább negyed óra múlva. — Viccből? De hiszen vasdorong volt a kezedben! — szól rá az elnök. — Igen, azzal jártam fel és alá a szobában, de csak este ütöttem vele a macska fejére. Elmondja azután, hogy délután megjelent náluk látogatóban Weinberger Irén, akivel utcai nőkről és az idegenlégióról beszélgetett. Azt mesélte a lánynak hogy ő már járt éjjeli mulatóhelyeken, ahol egy üveg bor hat pengő, a limonádé három pengő. Mikor Weinberger Irén elment, egyedül maradt az anyjával és újra veszekedtek. Meg volt róla győződve, hogy László anyjának a kitartottja. Szóba is hozta ezt anyjának, aki erre pofonütötte. Rendkívül föl volt izgutva emiatt és bosszúálláson törte a fejét. Az anyagyilkosság Zemplén Dénes a gyilkosság reggelén anyjával együtt ébredt fel. Gyorsan felöltözködött és fésülködés közben odaszólt anyjának: — Remélem, el fogod dobni a Lászlót. — Inkább téged, mint akárhány Lászlót — felelte az anyja. Az ezután történteket Zemplén Dénes így mondja el: — Felkaptam a szobában heverő baltát és azzal a fejére ütöttem. A következő pillanatban az elnök felszólítására az asztal mögötti padon levő bűnjelek közül felemeli a baltát, amelyen még láthatók a rászáradt vérnyomok. A fiú nyugodtan nézi a baltát és szolgálatkészen mutogatja, hogy milyen irányba állt ő és hol feküdt az édesanyja a pamlagon. — Itt álltam én — magyarázta — azután így ütöttem a fejére... Mutatja a karjával, hogy hogyan lendült benne a balta, majd azt mondja, hogy hármat vagy négyet ütött, de lehet, hogy többet is. — Anyám meg se mukkant — folytatja — azután ledobtam a baltát a földre, egy pokróccal letörültem a jobbkezemre fröcscsent vért, de a kezemet nem mostam meg. Semmire se gondoltam akkor, csak nagyon dühös voltam. Cselekedetem után kiugrottam az ablakon. Az anyagyilkosság után Zemplén Dénes a mostohaanyjához ment és közötte vele, hogy agyonütötte az anyját. Az elnök Itt ráolvassa a gyilkos diákra, hogy akkor is dögnek nevezte meggyilkolt édesanyját, megmutatta a kezével, hogy hogyan csinálta és azt mondta, hogy olyan volt az agyveleje, mint a cigaretta hamuja. — Lehetséges — mondja Zemplén Dénes — nem emlékszem már erre pontosan. Elmondja azután, hogy Kelenföldön szállt föl a vonatra és Sopronba szökött. —• A vonaton nem gondolkodtál arról, hogy mit tettél? — Nem, még tartott a haragom. — Nem sajnáltad? — Még nem — feleli a diák határozottan. — Hát mért gyűlölted ennyire a mamádat? — Nagyon sokat kellett szégyenkeznem miatta. Most váratlanul azt kérdezi tőle az elnök: — Mi a véleményed az életről? — Kellemes dolog — feleli. — És a halál? — Nem kellemetlen dolog — mondja nyugodtan Zemplén Dénes. — Megbántad, amit tettél? — Igen! — Érzed, hogy büntetést érdemelsz érte? — Hogyne! — válaszolja a gyilkos diák szinte meglepődött hangon. Kitől vársz a továbbiakban támogatást, vagy szeretetet? — Senkitől. Elmenjek az idegen légióba. Az elnök ezután zárt tárgyalást rendelt el. Az osztályfőnök Zemplén Dénesről Az újra megnyitott nyílt tárgyaláson Panos Bernandini cisztercita tanár, Zemplén Dénes volt osztályfőnöke állt tanúképpen a bíróság elé. Panos tanár részletes jegyzeteiből olvassa fel mindazt, amit Zemplén Dénesről tud, aki közel három és fél évig a keze alatt nevelkedett. Csakhamar értesült rendezetlen családi viszonyairól és édesanyja, akit később megismert, rá egy műveit, de rendkívül ideges asszony benyomását tette. A fiú gyengén táplált volt és roppant szegényes ruhákban járt. Németh elnök: Látott női ruhákból átalakított ruhákat is a fiún? — Igen. Egyszer volt rajta egy matrózblúz, amely szerinte egy női blúzból készült. Panos professzor ezután elmondja, hogy Zemplénné előtt ő nyíltan megmondta, hogy a fiú gyengén táplált és nagyon szegényes ruhákban jár. Ettől kezdve jobb tízóraiakat hozott és tisztább lett. A fiú egyébként az iskolában zárkózott, visszavonult, de nem tanúsított mogorva magaviseletet. Zemplén Dénes tiszta jeles tanuló volt, sőt dicséretet is kapott. Zemplénné sokszor felkereste az Osztályfőnököt és panaszkodott, hogy a fiú otthon nagyon goromba. Levelet is írt a tanárnak Zemplénné, hogy a fia megverte. Zemplén Dénes közbeszól: — Mese az egész. Nem ütöttem meg akkor. Elmondja azután Panos tanár, hogy el akarta szakítani Dénesi a környezetéből, de nem akarta Zemplénnét felkeresni. — Rossz híre volt annak a háznak, féltettem a reverendámat kitenni valaminek — mondja a tanár. Zemplén Dénesi most kivezettette az elnök és azt kérdezte a tanútól, mivel magyarázza a diák rémtettét. Panos így felelt: — Talán igazi szeretetet sohasem kapott. Nem tudta, hogy egy édesanya meleg szíve mit jelent. Végül az elnök kérdésére azt ajánlotta a tanár, hogy Zemplén Dénest adják valami külföldi Intézetbe. Gregus védő itt közbeszólt, hogy az apa minden áldozatra kész, hogy gyermekének jövőjét biztosítsa. A tanárt azután megeskették vallomására és az elnök délután két órakor szünetet rendelt el. Zemplén Dénest a szünet idejére a Markó utcai fogházba vitték. Zemplén Dénes A 1933 december 16 Zemplén Géza műegyetemi fa gyilkos diák apjának kihallgatása Délután fél hat órakor nyitotta meg Németh Péter dr. tanácselnök a folytatólagos tárgyalást. Intézkedésére beszólították a megidézett tanukat, majd a tanuk számbavétele után Zemplén Géza dr.-t, a vádott fiú apját szólította maga elé. Zemplén Géza dr. az elnök kérdéseire elmondotta, hogy Trencsénben született, 50 éves műegyetemi tanár, a vádlott fiú apja. — A fiatalkorunkról szóló törvény 27-ik szakaszának alapján elrendelem, hogy a tanú kihallgatása idejére a vádlott eltávolíttassék — szólt az elnök. Az elnök kijelentése értelmében Zemplén Dénest elő sem vezették apja tanukénti kihallgatásának idejére. Tehát nem is látták egymást. — Ha a bűncselekményre vonatkozóan kérdezném ki — mondta az elnök —, joga volna megtagadni a vallomást. És azonban csupán a gyermek életkörülményeiről fogom kikérdezni és éppen ezért a törvény értelmében vallomást kell tennie. Az elnök kérdéseire Zemplén Géza dr. elmondotta, hogy még kisfiú volt Dénes, mikor kérelmet intézett az árvaszékhez, hogy a gyermeket vegyék el az anyjától. Azt a határozatot, amely a kérelmet nem teljesítette, azért nem föllebbezte meg, mert a fiú még kicsi volt. Később, amikor Dénes nyolcéves volt, ismét kérte a fiúnak az anyjától való elvételét. — Önt felszólították - szólt az elnök —, hogy igazolja, hogy fia a züllés veszélyének van kitéve. Miért nem terjesztette elő bizonyítékait? — Próbáltam. — Nem, ön csak annyit írt az árvaszékhez, hogy még a kutatást folytatja. — Mikor látta először Dénes fiát? —■ kérdezte az elnök. — Egy árvaszéki tárgyaláson, az előszobában. — Pólyában nem látta? — Igen, egyszer láttam. — Tett ön olyan kijelentést, hogy Dénes nem az ön gyermeke? — Én nem tettem, nekem mondták ezt mások. • Zemplén Géza dr. elmondotta ezután, hogy másodszor egy temetésen látta a fiát, de nem figyelte meg. — Nem gondolt arra, hogy magához vegye? — úgy tudtam, hogy ellenem van nevelve és nem akartam ellenséget venni a házamba. — Egyik tanú szerint ön hangoztatta, hogy Dénes nem az ön gyermeke. — Ezt nem hangoztattam. — Sosem gondolt erre? — Gondolni gondoltam. — Emlékszik, hogy Pados tanír úr figyelmeztette önt, hogy tegyen valamit fia érdekében, mert ilyen körülmények között Dénes még az akasztófán fogja végezni? Az apa erre azt válaszolta, hogy nem emlékszik a tanár kijelentésére. Az elnök a teremben ülő Pados Bernardin cisztercita tanárt szólította maga elé. A tanár Zemplén Géza szemébe mondotta: — Én figyelmeztettem a professzor urat, változtasson a fiú sorsán, mert a gyermek még az akasztófán fogja végezni. Azért mondtam ezt, hogy a profeszszor urat megindítsam. Az elnök kérdéseire ezután elmondotta Zemplén Géza, hogy a fiatalkorúak bírósága határozatát, mellyel Dénest elvették az anyjától, helyesnek tartotta. Nem akarta házába venni a fiút, ezért Pásztoréknál helyezte el. A gyerek azonban magától jelentkezett és akkor megigértette, hogy az anyjával nem tart összeköttetést. A