Kis Ujság, 1934. január (47. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
it aárnak nem is volt revolvere, ismerősei legalább nem tudnak róla. Lehet az is, hogy az asszony mészároskéssel végezte ki alvó férjét: nyakába döfte a kést, úgy, ahogy a vágóhídon szokás, megtalált holttestrészek nyakbőrén találtak is egy szúrási nyomot: lehet, hogy ez a gyilkos szúrás nyoma. Az ügyészségen és a vizsgálóbíró előtt szóba kerül majd még, hogyan halt meg Bognár István és az orvosszakértők is véleményt mondanak arról: agyonlőtték, vagy agyonszúrták-e a hentesmestert. A nyomozás szempontjából ez igen fontos, hiszen Bognárné sorsa attól függ, hogyan mérlegeli a cselekményét: önvédelemnek, erős felindulásnak, vagy pedig előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságnak, amiért kötél jár. Közben pedig a befagyott zajló Dunában tovább keresik Bognár István levágott fejét és két kezét... Agyon akarta verni Bognárné! az alagi nép úgy volt, hogy újév reggelén, indítják útnak Bognárnét Budapestre, ezt azonban azért változtatták meg, mert már a hajnali órákban olyan tömeg verődött össze a csendőrjárőr épülete előtt és a hangulat olyan elkeseredett volt az asszonnyal szemben, hogy a gyomverésétől tartottak. Vasárnap délben, amikor a helyszínről hozták vissza, csak a legnagyobb nehézséggel és a legerélyesebb fellépéssel tudta megakadályozni a csendőrség, hogy a felháborodott lakosság ítéletet ne mondjon fölötte. Vasárnap nyolc óra tájban fáradtságról panaszkodott, lefeküdt és az éjszaka jó részét átaludta. Hajnalban három órakor azonban felébredt. A Pestre szállítás időpontját a csendőrség a legnagyobb titokban tartotta ugyan, mégis többen megtudták és órák hosszat ott ácsorogtak az épület előtt. Amikor az autó kiröhögött a laktanya udvaráról, hangos szitkok, fenyegetések hangzottak el az emberek ajkáról. Újév napján szokatlan tömeg verődött össze a pestvidéki törvényszék Gyorskocsi utcai ajtaja előtt. Már éjszaka elterjedt a híre, hogy Bognár Istvánnét, a férjgyilkos alagi asszonyt átszállítják a pestvidéki törvényszék fogházába. Amikor a csendőrség nagy kamaszinű autója déltájban megérkezett, hangos botrány tört ki. A járókelők hevesen szidalmazták a gyilkos asszonyt és két embert elő is állítottak a rendőrök a kerneti kapitnyságra csendhibanlás miatt. Bognárnét két egyenruhás és két polgári ruhás csendőr kísérte a gépkocsin. Azonnal a fogházgondnokhoz vezettek, aki fölvette a gyilkos asszony személyi adatait, majd intézkedett, hogy a női vizsgálati foglyok második emeleti cellájában helyezzék el. Bognárné mindaddig ott marad, amíg a vádirat el nem készül, ezután kerül majd csak le a női fogházba. Bognárnét kedden reggel lekísérték az első emeletre az ügyészségre. Amikor a fogház rácsos ajtaján két szuronyos fogházőr között kilépett, a folyosó közönsége újból szidalmazni kezdte. A gyilkos asszony hajadonfőtt, volt, ugyanabban a bundában, amelyben elfogták. Hogy a szidalmak elől meneküljön, lehajtott fejjel gyors léptekkel sietett előre a folyosón, két kezét fölemelte, hogy eltakarja arcát, ekkor lehetett észrevenni, hogy kezei egymáshoz vannak bilincselve. A pestvidéki törvényszék elnöke a vizsgálattal Köves Aurél vizsgálóbírót bízta meg. Bognárnét a fogházőrök azonnal a vizsgálóbíró elé vezették, aki megkezdte kihallgatását. A vli tudja már, hogy gyilkolt az anyja Az emberek minden részvéte Bognárék tizennégy esztendős Pista fia felé fordul. Több jólelkű ottani gazdálkodó felajánlotta, hogy magához veszi és felneveli az értelmes, jómódom fiút, aki szegényke nem tehet semmiről. Vasárnap délig még nem tudta, hogy anyját milyen szörnyű bűn terheli. Most már mindenről tud. Két csendőr kivitte Horthy Miklós-úti házukba. Felnyitották a lepecsételt lakást és a gyermeket végig vitték a szobákon. Azért volt szükség erre, hogy tankönyveit, füzeteit, valamint azt a pénzt, amit anyja tandíjra szánt neki, elhozzák. Az okos fiú különösnek találta, hogy miért van lepecsételve a lakás, miért van édesanyja a csendőrörsön és tulajdonképpen hol van az édesapja. Az is feltűnt neki, hogy idáig nem álltak meg az emberek, ha meglátták, nem mutogattak ujjal rá és nem suttogták összedugva fejüket. A kérdések egész tömegével ostromolta meg a csendőröket. A csendőrök nem akarták Bognár Pistával közölni a szomorú valóságot, nem akartak bánatot okozni a serdülő gyermeknek. Ő azonban nem nyugodott bele a dologba. — Ha édesanyám nem követett el valami nagy dolgot, miért nem engedik haza? — kérdezte. — Miért nem vagyok odahaza apával a lakásban? Miért kérdeztek tőlem olyan sokfélét a csendőrbácsik? Ezekre a kérdésekre kitérő választ adnak. A ház előtt több szomszéd áll, a fiú azoktól szeretné megkérdezni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Nem engedik megállni. Az emberek azonban nem ilyen kíméletesek. Sokan hangosan beszélnek a gyilkosságról, szidják Bognárnét és a fiú most már mindent tud. Az elejtett szavakból borzalmas valóságra ébred. Egyik embernél azt veszi ki elejtett szavaiból, hogy az ő édesanyja gyilkosság miattvan a csendőrségekn, a másiktól, hogy apja nincs már az élők sorában, hall feldarabolt testrészekről is és ezeket mind összeegyeztetve, most már izgatottan, szinte követelőzve kéri hogy mondják meg a valóságot. Öszszetett kézzel könnybe lábadt szemekkel beszél: — Hát tényleg anyám gyilkolt? Édesapám nem él már? Kérem, beszéljenek, mondjanak el mindent! Olyan drámai erővel hatnak ezek a szavak és a fiú viselkedése, amint a nagy kék szemeit kimeresztve, minden testrészében remegve beszél, a legöregebb csendőröket is meghatja. Ők azonban még most sem beszélhetnek, szigorú parancsuk van rá, amit be kell tartani. Benn a lakásban is sok minden feltűnik az értelmes fiúcskának. Látja, hogy hálószobájukban több helyen le van vakarva a fal és fel van szaggatva a padló. Ezekről a helyekről vérnyomokat vittek a vegyvizsgálóintézetbe. Minden iránt érdeklődik, amikor apja fényképét megpillantja az éjjeliszekrényen, elérzékenyül. Sírni kezd. — Szegény apuka! Hát tényleg nem élsz már? Visszatérve a csendőrlaktanyába, az egyik csendőr liszttől akarja megtudni a történteket. Amikor kíméletesen, egészen más beállításban köztili vele a valóságot, a fiú elkomolyodik és hangjából, magatartásából kiérzik, hogy lelkében nagy változáson ment át. Eddigi legszentebb érzései közül tagadott meg egyet, kivetette szívéből gyilkos anyjának szeretetét. Ezt abból következtetik, hogy az eddig anyja sorsáért aggódó fiú most már határozottan jelenti ki, hogy ha igaz az, amit az emberek beszélnek akkor történjék anyjával bármi, ő már többé nem szereti, apja haláláért bűnhődnie kell. Azután kijelenti, hogy ő szorgalmasan tanul tovább, árva gyermeknek i SAi tekinti magát, neki már se apja, se anyja nincs. Szorgalmas, törekvő tagja akar lenni a társadalomnak és egy kivánsága van, hogy elkerüljön Alagról, örökre elszakadni onnan, ahol ez a borzalmas esemény lejátszódott. Bognár István kivánsága teljesedett is. Az árvaszék további intézkedéséig Dunakeszire vitték, ahol nagyapja házánál helyezték el. A meggyilkolt hentesmester öreg szülei a legnagyobb szeretettel fogadták a kisfiút és igyekszenek elfelejtetni vele a történteket. Pista nagyon szomorú, egész nap tankönyveit bújta és azokat a leckéket tanulgatta,amelyeket a karácsonyi szünidőre adtak fel tanárai. Különben is jó tanuló, a Bulyovszky utcai reáliskola negyedik osztályában szeretik a tanárok. Bajnabé az Ittasságra készült Kedden a nyomozó hatóságok fontos bizonyítékokat találtak arra, hogy Bognárné előre készült férje meggyilkolására és holttestének szörnyű eltüntetésére. Az egyik házasságközvetítő irodát erről értesítette az asszony, hogy férje jómódú hentesmester volt, de elváltak és a férfi külföldre vándorolt. Délben felkísérték a gyilkos asszonyt a vizsgálóbíróhoz. Kezében fehér zsebkendőt tart és homlokához szorítja. Ingatag léptekkel, nagyon lassan halad végig a folyosón. Haja világosbarna, arca szinte viaszsárga, vonásai feldúltak. Nagyon jelentéktelen, hétköznapi arc, szürke, kifejezéstelen szemek. Lábai karcsúk, alakja kissé telt A fogházőr megáll vele a vizsgálóbíró ajtaja előtt. Bognárné görcsösen szorítja a zsebkendőt a homlokára. Kinyílik az ajtó, az asszony pillanatig tétován áll a küszöbön, aztán a fégházőr megérinti, így ad jelt neki, hogy lépjen be a szobába. A vizsgálóbíró közli vele, hogy a hatósági orvos meg fogja vizsgálni, hogy valóban látszanak-e rajta sérülések, fojtogatások nyomai. Az orvosszakértő azt állapította meg, hogy Bognárné nyakán semmiféle nyoma sincs a fojtogatásnak, megállapította, hogy gyomrán, hasán sincsenek semmiféle sérülések, halott az asszony állandóan azt hangoztatja, hogy őt férje fojtogatta, hasbarúgta. Az orvos Bognárné balmellén talált csak karcolási nyomot és azt is megállapította, hogy három foga elől ki van törve. A karcolásról az az orvosszakértő véleménye, hogy azt Bognárné saját maga is okozhatta. Fogai pedig már régebben kitöredezhettek. Az egész vizsgálatról az orvosszakértő azt a véleményt szűrte le, hogy olyan vad, véres verekedés, amiről Bognárné beszél, semmi esetre sem történhetett közte és megölt férje között. Lehetséges, sőt egészen valószínűnek látszik, hogy a Bognár-házaspár között a gyilkosság napján semmiféle verekedés nem volt. Késsel ölte meg alvó férjét A csendőrök kedden újra megvizsgálták Bognárék lakásában azt a szobát, amelyben a gyilkosság történt. Az ágy belső részén 25 centiméter hosszú vércsíkva akadtak. A szoba mennyezetén ugyancsak vérfoltok vannak. A bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt Bognár vére még a mennyezetet is pirosra festette és az ágyat is bevérezte-A csendőröket ez megerősítette abban a feltevésben, hogy Bognárnénak a dulakodásról szóló vallomása egyszerű mese. Önvédelemről szó sincs. Nem igaz az sem, hogy a hentesmesternek egyáltalán pisztolya volt, hogy lőfegyvert tartott a házában. Az ismerősök közül senki sem tud erről. Bognárné azt állítja, hogy a levágott fejjel együtt a lőfegyvert a Dunába vetette. Van ezenkívül egy másik fontos adat, amely az előre megfontolt szándékot és azt igazolja, hogy késsel követte el a gyilkosságot. Mint ismeretes, Újpesten a szerencsétlen végű hentesmester két felsőkarját és nyak-, valamint mellrészeit találták meg. Ezeket a holttestdarabokat az orvosszakértők még előzőleg megvizsgálták és még a tettes elfogatása előtt megállapították, hogy a nyakon hatalmas, mély szúrástól eredő seb van, amely halálos volt. Most már nyilvánvaló, hogy ezek szerint Bognár Istvánná férjét álmában, késsel ölte meg. Tervszerűen készült a gyilkosságra, amelyre családi és anyagi természetű okai voltak. Bognárné előadása a pisztolyra vonatkozóan már csak azért sem fogadható el, mert a gyilkosság lefolyását úgy adja elő, hogy férje pisztolyt rántott és azt rászegezte, ő erre a férfi kezéből kicsavarta a fegyvert és fejbelőtte. A meggyilkolt hentesmester erős testalkatú és foglalkozásából kifolyóan nagyerejű ember volt. Ezt egyébként a megtalált felsőkarokról is már az első orvosszakértők megállapították; nem lehet elhinni tehát, hogy a jóval gyengébb asszony férjének a kezéből a fegyvert ki tudta volna csavarni. Különben is, Bognárné utóbb már vadászfegyverről beszélt. A csendőrség a hiányzó holttestrészek után még mindig nagy eréllyel folytatja a nyomozást. Az összes dunamenti őrségek utasítást kaptak a figyelésre, mert nincs kizárva, hogy valahol Bognár István fejét parthoz sodorja a víz. tisztek már az első pillanatban megdöbbenve állapították meg, hogy Bognár Istvánt valami különös elszántsággal és a bűnügyi krónikában ritkán fellelthető állatias kegyellenséggel, asszorny létére nagy erővel végezte el szörnyű munkáját Tudni kell ugyanis, hogy egy embernek iá feldarabolásához meglehetősen nagy erő szükséges. Már most bizonyos az is, hogy a szerencsétlen végű hentesmester, amidőn már holtan feküdt, felesége a holttestet a szomszédos szobába cipelte át és hozzáfogott a feldaraboláshoz, a holttest egyszerre több helyen is vérezni kezdett. Valóságos vérfürdőben, hentesbárddal, hatalmas, élesre köszörült disznóörökössel végezte a közel négy óráin keresztül tartó feldarabolást. Azután a gyilkos asszony a legnagyobb lelki nyugalommal megmosakodott, felsorolta a szobát, a falakról lekaparta a ráfröccsent vérnyomokat, kimosta az ágyneműt, sőt a szétdarabolt részeket vértelenítette, vagyis egy edényben kiöblítette. Ezután fogott hozzá a csomagoláshoz és a holttest részeinek elszállításához. Az elvetemült lelkű nő két dologban reménykedett: az egyik az volt, hogy a lakásban nem tudnak a bűntényre vonatkozóan nyomokat találni, a másik pedig az volt, hogy férjének levágott fejét nem lehet föllelni és ebben az esetben a fejnélküli holttest részekről senki sem fog majd tudni bizonyosat mondani. De mint minden bűnöző, még a legóvatosabb és a legkörültekintőbb is, egy hibát valahol elkövet. Bognárné számításába is hiba csúszott bele. A legfontosabb árulója a lakásban felejtett férfiing volt, amelyben a gombok benne voltak. Tulajdonképpen ez volt az első pont, amelyre a gyilkos nő nem tudott kielégítő választ adni. Hegy órán át tartott a feldarabolás Igazolja a gyilkosság tervszerűségét, hogy a gyilkos asszony tettének végrehajtása után hihetetlen kegyetlenséggel igyekezett a feldarabolt holttest részeit eltüntetni. A különböző véres bűnügyekben nyomozó és edzett csendőr 1934 január 3 Férfinskéte Mátéval védekezik Bognárné a vizsprékibánil Kedden délután négy órakor vezette fel a fogházőr ismét Bognár Istvánnét Köves Aurél dr. vizsgálóbíró elé. A homályos másodemelt folyosón lassú léptekkel, szinte támolyogva haladt a gyilkos asszony. Alig bírt elvánszorogni a vizsgálóbíró ajtajáig, ahol már várt rá ügyvédje Weisz Károly dr., továbbá a nővére, Bitter Istvánná és unokahuga, Pécsi Sándorné, akik Felsőgödről jöttek hogy beszélgetésre engedélyt kérjenek A vizsgálóbíró megtagadta a két asszony kérését, így csak a folyosón láthatták egymást.