Kis Ujság, 1938. február (52. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-22 / 42. szám

52. évfolyam 42. szám Osztál^pték 8 FILLÉR kisijsag ELöFi,Emi_ARAK hara, p 2_ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P MO FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI KIS ÚJSÁG ÉS MAGYAR HÉTFŐ EGYÜTT • • • P 2.30 _ m m rr tHTDAPFST vi arahi ittr'a r cz tfi rrhv* i 5/17 . KIS ÚJSÁG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI LÉVAI JENŐ BUDAPEST, VURADI­ UTCA 8. SZ. TELEFÓNJ 1-207-26 LAPOK EGYÜTT................................................P 2.40 UU WMI Wbltv LEVÉLCÍM : KIS ÚJSÁG, BUDAPEST 62. Ket.FÖZ­DRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZIMI Kfj.0­,7. Eden drámai búcsúbeszédében leleplezte a világpolitika kulisszatitkait A lemondott angol külügyminiszter vádolta Olaszországot alsóházi búcsúbeszédében . Chamberlain miniszterelnök megvédte a kormány politikáját Hitler német birodalmi vezér és kancel­lár vasárnapi beszédéről a külföldi la­pok szinte egybehangzóan állapítják meg, hogy nem tartalmazott meglepetéseket, egyedül Angliában lepte meg a közvéle­ményt az a feltűnő hevesség, amellyel Hitler az angol politikáról beszélt. Egyyéb-London, február 21. Az angol minisztertanács, amely tudva­levőleg szombaton délután félbeszakadt, va­sárnap délután a berlini beszéd elhangzása után folytatódott. Ekkor vált ismertessé, hogy Eden kü­lügyminiszer lemondott. A miniszterelnöki palota környékét állan­dóan az érdeklődők ezrei lepték el és az utca hangulata feltűnő melegen nyilvánult meg Eden személye iránt, már szinte tün­tetés jelleggel bírtak a fel-felhangzó kiáltá­sok­­ként a Londonban folyó angol-olasz meg­beszélések és az ezeknek kapcsán várat­lanul kirobbant angol kormányválság na­gyon hamar háttérbe szorította a Hitler­­beszéd visszhangját. A világpolitikai eseményekről alanti táv­irataink számolnak be: — Eden maradjon. Ismeretes, hogy Chamberlain angol miniszterelnök és Eden között az olasz tárgyalások üte­mét illetőleg merültek fel ellentétek. Chamberlain minden előzetes kikötés nél­kül akarja az olasz-angol békét megterem­teni, míg Eden ragaszkodott ahhoz, hogy előzetesen biztosítsák a spanyol harctereken küzdő olasz katonák hazaszállítását. Egyik angol sajtóiroda értesülése szerint Lord Halifax megbízást kapott a kül­ügyi hivatal ideiglenes vezetésére, den akik eddig távoltartották magukat az osztrák politika főirányzatától.­­ Sir John Simon végül ismertette az oszt­rák közkegyelmi rendeletet és a többi ha­sonló lépést, valamint az osztrák kormány hivatalos közleményét, kiemelve, hogy az 1934. évi alkotmány változatlan marad. Greenwood munkáspárti képviselő: Tűri-e az angol kormány a támadásnak ezt az új módszerét Németország részéről? Ifj. Henderson Arthur: Az 1922. évi genfi egyezmény értelmében Ausztria megígérte, hogy nem kezd olyan tárgyalásokat, ame­lyek veszélyeztetnék függetlenségét. Mit tesz az angol kormány? Sir John Simon: Ez más kérdés. Ezzel most nem foglalkozhatom. Greenwood: Mi a kormány álláspontja az új módszerű vértelen támadással szemben? (Az ellenzéken karban kiáltják: Feleljz, fe­lelj!­ Sir John Simon leült anélkül, hogy vá­laszolt volna. Mialatt­ Sir John Simon válaszolt, érke­zett az ülésterembe Neville Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt zajos éljenzéssel, az ellenzék pedig tompított pisz­­szegéssel fogadott. Lloyd George, aki nyo­mon követte, a szabadelvűek részéről né­hány éljent kapott A munkáspárti ellenzék Amidőn Edén a terembe lépett, az el­lenzéki képviselők helyükről felállva és ügyirataikat lobogtatva két percig viharosan éljenezték. A kormánypárt néhány tagja ugyancsak éljenizett. Edén nagy beszéde Edén, akit a Ház melegen éljenzett, ami­dőn néhai Sir Arthur Chamberlain üléséről szólásra emelkedett, megindultságtól fátyo­los hangon mondotta el nyilatkozatát. — Fájdalmas okok késztetnek — mon­dotta — a személyes természetű magyarázat elmondására. Senki sem old el szívesen kötelékeket, amelyek kartársaihoz és bará­taihoz fűzik. Nagyon is érzem, hogy meny­nyire bíztattak és támogattak minisztertár­saim az elmúlt két év alatt. De vannak esetek, amidőn az erős politi­kai meggyőződést minden egyéb szem­pont fölé kell helyezni. Az ilyen esetek bírája csak az illető maga lehet. Senki sem lehet más lelkiismeretének őre. — Röviden akarom lemondásokat indo­kolni. Elsősorban világosan kijelentem, hogy mindnyájunk végcélja és Anglia kül­politikájának tárgya a béke fenntartása ma­rad és annak kell maradnia. (Helyeslés minden oldalon.) De a békének, hogy tartós legyen, őszinte viszonosságon és kölcsönös tiszteleten kell alapulnia. Ha ezt elfogadjuk külpolitikánk a­apjául, ebből következik, hogy mindig hajlandók­nak kell lenni tárgyalni a nemzetközi meg­értés előmozdítása végett minden ország­gal, tekintet nélkül azok kormányformá­­jára.­­ Bizonyos eszmecsere folyt kormá­nyunk és az olasz kormány között a két kormány közötti megbeszélések megindítá­sáról. Az angol kormány elvileg ilyen meg­beszélés indítása mellett kötötte le magát, miután a miniszterelnök Mussolinival a múlt nyáron levelet váltott. A közvetlenül eldöntendő kérdés az volt, hogy most induljanak-e meg Rómá­ban ezek a hivatalos megbeszélések. Meggyőződésem szerint az olasz kor­mány magatartása általában nemzet­közi kérdésekkel szemben s különösen Angliával szemben még nem olyan, hogy indokolná ezt az eljárást. A talajt még semmiféle tekintetben nem készítették elő. Az olasz kormány még pro­pagandát folytat Anglia ellen az egész viá­­gon. Kötelezettséget vállaltam a Házzal szemben, hogy addig nem indítok megbe­széléseket Olaszországgal, míg meg nem Eden lemondott, utóda lord Halifax Az angol alsóház történelmi ülése London, február 21. Izgalomtól fűtött légkörben ült össze hét­főn délután az alsóház. Az ülésteremben a beszélgetések túlzsongták a kérdésekre vá­laszoló miniszterek hangját s a Speaker is­mételten rendreutasított több túlhangos képviselőt. A folyosón azt beszélték az ellenzéken, hogy Edent tisztelői elhalmozzák üdvözlő le­velekkel és táviratokkal. A szélsőbal­oldal már általános választások kiírá­sát emlegeti. Az interpellációk során ifj. Henderson Arthur az új helyzetről kért felvilágosítást. Sir John Simon kincstári kancellár, aki a külügyminiszter helyett felelt s akit az el­lenzék gúnyos pisszegéssel fogadott, vála­szában a következőket mondotta: — Osztrák forrásokból nyert felvilágosí­tásokból kitűnik, hogy a berchtesgadeni megbeszélés következményeképen nem szö­­vegeztek szerződéses okiratot s ezért ilyent nem is tesznek közzé, úgy értesülök azonban osztrák forrásokból,­­ hogy a megegyezés fő pontjai a kövtkezők: az osztrák kancel­lár messzemenő békítő intézkedéseket tesz Ausztria belső megnyugtatásának előmoz­dítására (gúnyos derültség az ellenzéken), másrészt Németország meghosszabbította az 1936. évi júliusi német-osztrák egyez­mény hatályát, és megújította azt az ígéretet, hogy nem avatkozik bele Ausztria belső ügyeibe. Ausztria belső helyzetének megszilár­dulása lehetővé teszi az osztrák kor­mány számára, hogy barátságosabb ál­láspontra helyezkedjek azokkal szem- Hitler Adolf kis iskolásleányokkal beszél­get, akik különösen kitüntették magukat tanulmány­aik során.

Next