Kis Ujság, 1938. október (52. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-01 / 221. szám
4 KIs ujjag SZOMBAT, 1938 OKTÓBER! A 81. feladás legújabb híres Sirovy rádióbeszédében megindokolja, miért engedelmeskednek a csehek a müncheni döntésnek Prága, szeptember 30 A prágai rádióban Sirovy miniszterelnök délután 6. órakor rádióbeszédében a következőket mondotta: „Polgárok és katonák! Ti tudjátok legjobban, hogy az, aki a "világháború alatt a csehszlovák hadsereg felépítésének élén állott, én voltam. Tudjátok, hogy a légionisták életüket is fel tudták áldozni a hazáért. Most mégis mint miniszterelnök és mint katona arra gondoltam elsősorban, hogy ne okozzak fölösleges véráldozatokat és hogy megmentsük az anyákat és gyermekeket a fölösleges gyilkolástól. Minden eshetőséget mérlegelve, arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a háború, amelyben többszörös túlerővel álltunk volna ,szemben, számainkra csak katasztrófával járhatott volna. Azt a megoldást választottuk, hogy megmentjük a nemzetet és a nemzet életét. Ezt írja nekünk elő őseink üzenete is. A mi feladatunk ebben az utolsó órában az volt, hogy eldöntsük, elmenjünk-e meghalni hazáért, vagy éljünk az új házában és ott egyedül lévén magunk között megmentsük ezt a hazát. Nem volt más választásunk. Mindezek megfontolása után a béke erellett határoztam. Töretlen erővel melünk új állami életünkbe. — Münchenben négy nagyhatalom nélkülünk (ij, akaratunk ellenére döntött állami szuverenitásunk fölött és állapította meg új határainkat. Erre nem volt példa a történelem folyamán. Északi és déli szomszédaink fegyverben állanak. — Minden lehetőséget megfontolva elhatároztuk — nemcsak saját magunk, de az egész civilizált világ érdekében—hogy megmentjük a békét súlyos áldozatok árán is. — Ebben a sorsdöntő pillanatban hálát kell mondanunk katonaságunknak azért a fegyelemért, amellyel az állam épsége melett felsorakozott. Egy hajón vagyunk mindnyájan, igyekezzünk ezt a víz színén tartani. Népünk ismét fel fog emelkedni, mint már annyiszor és ki fogja heverni ezt a rámért csapást. Körülöttünk sokan ékeket akarnak közénk verni, de ezeknek ügynökeivel egyrészt már leszámoltunk. Ne higyjetek ezeknek az ügynököknek és minden erőtökkel támogassátok újjászületett nemzeti államunkat. A mi új feladatunk az lesz, hogy a megmaradt határokat megvédjük. A mi országunk neki lesz a világon a legkisebb és a legszegényebb sem. Szőkébb határok közé kerülünk ugyan, de legalább magunk között leszünk és megváltoznak viszonyaink a szomszédokkal is. Számítok mindnyájatokra, akik itt maradtatok ennek az új államnak határain belül — fejezte be szavait Syrovy miniszterelnök — és számítok segítségetekre is a további küzdelemben. Krejcy hadügyminiszter hadseregparancsa A miniszterelnök után Krejcy hadügymi- niszter lépett a mikrofonhoz s rövid hadse-regparancsot intézett a katonákhoz. — A kormány kénytelen volt a szomszédok túlerejének engedelmeskedni — mondta — és az ország területének egy részét átengedni a szomszéd államnak. Ez nem jelenti azt, hogy legyőztek bennünket, ellenkezőleg, bizonyítéka annak, hogy fegyelmezett hadseregünk van. — Katonák! Ti esküt tettetek a köztársaság elnökének arra, hogy az ország határait nem engeditek megsérteni és megcsonkítani. Ez az eskü nem vonatkozik arra a csonkításra, amely most ért bennünket, annál kevésbé, mert nem magunk határoztunk, hanem a túlerő döntött rólunk és nélkülünk. Ennek a tudatnak kellett vezetnie államunk képviselőit, hogy megakadályozzák a fölösleges vérontást. — Az igazi katonának el kell viselnie sikertelenségeket is. A mi hadseregünket pedig nem győzték le, nem is verték le". A köztársaságnak szüksége lesz rátok, főképep a közeli jövőben. Eskütök szentsége fennáll a megmaradó területekre. A hadsereg a maga megfontolt magatartásával tanujelét adta fegyelmezettségének. Hadseregünk továbbra is kész az áldozatokra, a mi, most már nemzeti közös hazánkért. Tiltakozik a cseh kormány, de elfogadta a nagyhatalmak döntését Prága, szeptember 30. A prágai rádió Syrovy miniszterelnök beszéde és Krejcy hadügyminiszter hadparancsa után rövid közleményben bejelentette, hogy a minisztertanács pénteki határozatában kénytelen volt a TAVASZ A GYÁRBAN iwiiiimiMi)Mi))ii[iiiiiiiiiHui[iiiniiiim[iimiMi«uiiiHiiiiii>tiui)ii!)i)iiuMiiiii)iiiüii[[iiiii(iiii|iyiii[iii[|iiiiiijiiui|iiiiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiii A Kis Újság regénye — Irta Bódé István rt|imO(rittmtrrthtiriimfmtn)irthiimi}rmiMmt)imrniniMtirm(rnHUftt(ituiiiiiiiii)!iiHumiiiniiiiuitiiiiti[ii[iiti((irmi(tii((iiunuínmuiinniiij m' • ■ AKAROM A GYERMEKEMET! — Elég! Különben rendőrt hívok! Erre csend lett. Iboly felvette a köpenyét és kiléptek az odúból, fi vénasszony átkokat szőtt utánuk. Nem törődtek vele, siettek, mintha bűzös ingoványból menekültek volna, ahol a kárhozat lidérctüzei égtek. Fújt a szél. A fákról az utolsó levelek hulltak alá, zörögve kavarogtak körülöttük, mintha örültek vagy kárörvendtek volna, hogy élnek. Percekig nem tudtak szólni. Mit is kérdezhet a fiú? Vádoljon? Igen, ez jólesett volna. ítélni, elítélni, megalázni a nőt. Visszaadni a fájdalmas ütést. Ha’... ’foggyojba hozzá. Je nincs. Ő csak eszköze volt a körülményeknek. Vájjon fel tud-e még emelkedni? * És Iboly? ‘ $'tele volt zavarral. Tétova gyerek volt, aki e percekben aligha tudott volna beszámolni érzéseiről. De lépteiben ösztönös hajlás volt az ember felé, közeledés az erősebb felé, aki az utolsó pillanatban eljött — hogy is történhetett ez? — és kiszabadította a pokolból. Mikor a vasúti híd lépcsőjéhez értek, Gyuri hirtelen a leányhoz fordult. — Ki vólt"az"a hő? — Melyik? — hökkent meg Iboly. Aki abba a piszkos kunyhóba cipelt. — Az ... Henczné volt. Egy fiatalasszony, ott dolgozik a gyárban. — Egy másik? 1#4? köze hozzá: — Én nem tudtam, fiává Yesz- Nem.... Semmit se tudtam arról, hogy miképpen csinálják... Azt ... Hogy ne legyen többé baj... Régenígérte már, hogy segít. Én nem akartam. A Manci is figyelmeztetett, hogy rossz asszony. De te nem kegyelmeztél. Hideg voltál !...y1 — Gyáva! — tette hozzá a fiú. — Ezt akarták kmondani. Gyáva! Gyáva! , — Elvesztettem az önbizalmam ... Akaraterőm megtört. És mentem. Nem kerülhetem el a sorsomat. Már úgy kezdtem érezni, hogy ez nem lehet máskép. Egészen elbódultam ... mintha köd lettvolna a fejemben ..." Most se tudok tisztán látni... Mintha nagyon álmos lennék ... De még szeretnék valamit ekérezni • • igen • • • muszáj ... hideg szél fuj... de ezt muszáj megtudnom. * 'Mit2 t— Hogy el kellne mennem, egy ilyen útra*. . . . .tápfelorokhoz'..vagy maradhatok? ... — Igen — mondta Gyuri komoran és lassan elindult a hídon. Iboly mellette ment. — Nem is tudnék többé ... most már bevallhatom ... Bármi történjék én akarom, akarom a gyermekemet! Gyuri a legoy hirtelen fellobbanó szemébe pillantott, aztán elkapta a tekintetét, mintha megperzselte volna — Most ne beszélj! — mondta fojtott hangon. — Talán holnap ... majd később ... így értek Vargáék kapujához. Fáradtan váltak el, de kézfogásukban, ha csak egy pillanatra is, megrezdült valami közös érzés, vagy a hülye, a nyugalom, a tisztaság és szeretet harmóniájaután. Valami ígéret volt kezük érintésében, hogy az igazság egyszer be fog teljesedni. Hajnalonként talajmenti fagyok voltak. Péter folytatta mesterségét. Reggelenként kiment a pályaudvar elé és ajánlgatta magát. Sokat fázott, de nem vesztette el a kedvét egy pillanatra sem, hiszen volt ígéret , magával az ígérővel is naponta találkozott. Beszélgettek. Rudolf elmondta, mi újság a gyárban, mesélt a gépekről, a kazánokról, ő meg az otthoni dolgokról számolt be és nagyokat nevettek Marika kémkéjének újabb hóbortjain. Egyik délután Rudolf jelentette, hogy a telefonos állás rendben van, a pincér bátyja elintézte a dolgot, holnap már jelentkezhet Gyuri a kávéházban. Péter örömmel fogadta ahírt — Köszönöm, pajtást — mondta. — Lám, te igazán jó pajtás vagy. Segítesz a barátaidon. Rudolf zavartan hárította el a köszönetét: — Ne izélj... Semmi. A? .égés? pingától jött. Csak éppen meg kiell érteni a mások helyzetét. Aztán akad valami és ezt megmondja az ember. Olyan egyszerű dolog ez ... Na és sokszor jobb adni, mint elfogadni. Ezt látom rajtad is. Hiszen te is elvállalhatnád tavaszig ezt az állást, mégis melegen lennél. Koszt és a borravaló. És te lemondasz Gyuri javára is? nagy dolog, ám. Következiki jgfimm! müncheni határozatokról záros határidőn belül dönteni. A kormány áttanulmányozta az összes körülményeket és úgy határozott, hogy a béke érdekében ezeket a súlyos áldozatokat is meghozza. Elhatározta a kormány a nagyhatalmak nyomására, hogy teljesíti az ultimátumban foglalt nehéz feltételeket. A kormány egyúttal erélyes tiltakozását jelentette be a világ közvéleménye előtt a világtörténelemben párját ritkító és távollétében meghozott drákói ítélkezés ellen. E közlemény felolvasása után a prágai rádió bejeelntette, hogy a titakozás és fájdalom jeléül pénteken és szombaton a rádió nem ad szórakoztató műsort, csak félóránként az eseményekről közöl híreket. .. Érzékeny lelkek még talán meghatódottsá■got is éreznek S y ra vy miniszterelnök úr sirámai felett. Ezen a csonka magyar földön azonban még ezrével élnek magyarok, akik végigszenvedtek a szibériai hadifogság borzalmait és nagyon élénken emlékeznek arra, hogy milyen'merándulás nélkül űzte' a halálba Syrovy a védtelen hadifoglyok ezreit. Még sokan vannak, akik emlékeznek arra, hogy szerencsétlen orosz férfiak, asszonyok százezreit áldozta fel Syrovy, hogy a rablott kincsét megmenthesse. Most egyszerre lágy húrokat penget a véreskezű vezér,Szibéria kirablója, „mérlegelt az erőviszonyokat, amelyeket bizonyára akkor sem mulasztott el mérlegelni, amikor katonáival a világháborúban cserbenhagyta azt a zászlót, — a Monarchia zászlóját, — amelyre felesküdött. De mindennél megdöbbentőbb az a siráma, amelyben arról panaszkodik, hogy a csehszlovák állam határait az ő megkérdezésük nélkül rajzolják újra. Hát amikor árulásból és hazugságból megszületett a csehszlovák állam, az oda bekebelezett nyolcmilliónyi magyart, németet, tótot, rutént, lengyelt’ megkérdezték, hogy akarnak-e az új állam polgárai lenni’! A feledékenység nagy hiba, de sokszorosan az, ha szándékos fő nemedit védelmére vállalkozik Lengyel munkások levegőbe röpítettek egy cseh lőszerszámos vonatot Varsó, szeptember 30. Az oderbergi pályaudvaron lengyel munkások megtámadtak egy cseh lőszerszállító vonatot. A munkások kézigránátokat dobtak a vonatra. Egy teherkocsi a rajta lévő katonákkal együtt a levegőbe repült. Trzuniee közelében a lengyelek megtámadták a cseh népiskolát, amelyben a cseh népiskolát, amelyben a cseh nemzeti gárda osztagait helyezték el és lőszerraktárt létesítettek. A harcnak sok halott és sebesült áldozata van. Az áldozatok végleges számát még nem állapították meg. Konskienél harc keletkezett egy cseh major körül, amelyben cseh csendőröket szállásoltak el. Hat csendőr elesett. Az Olsa vidékén csütörtökön az eddigijelentések szerint három lengyel, cseh részről pedig 13 csendőr és öt kommunista esett el. A cseh fogházakba szállított lengyelek számát még nem lehetett megállapítani, de számukat töbszázra becsülik. (MTI) CHAMBERLAIN LONDONBAN 1 London, szeptember 30. Chamberlain miniszterlenök hazaérzett, a bestoni repülőtéren államférfiakon és a diplomatákon kívül óriási tömeg várta a miniszterelnököt, akit mámoros lelkesedéssel üdvözöltek. ÚJABB TALÁLKOZÓ KÉSZÜL London, szeptember 30. Az Evening Standard úgy értesül, hogy Chamberlain és Mussolini földközi tengeri kérdésről is kérdésről is tanácskoztak Münchenben és megállapodtak abban, hogy újból találkozni fognak Daladierrel együtt a földközitengeri kérdés végleges elintézésében. Lángokban áll a Parafakőgyár. A Parafakőgyár Noszlopi úti telepéig késő este nagy tűz támadt. Az oltás az esti órákban még tart.