Kis Ujság, 1939. február (53. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

4 volt a világháborúban, hogy valaki már frontra érkezésének első napján szenvedett súlyos sérülést, nem is szólva azokról, akik mindjárt az első órákban hősi halált haltak. Ezeknek a gyermekeit most el is ismerik hadiárváknak, míg azokat, akik súlyosan megsebesültek, már a harctérre érkezésük utáni első napokban, a Frontharcos Szövet­ség nem hajlandó elismerni frontharcosnak. Rámutatnak a kérdéssel foglalkozó front­harcosok arra, hogy ilyen körülmények között az Országos Frontharcos Szövetségnek tulajdonkép­pen nincs is meg mai formájában az az erkölcsi jogosultsága, amely egy ilyen fontos testületnél okvetlenül szükséges. Ha a Károly-csapatke­reszt nem elegendő a frontharcosság igazolására, hanem még egyéb kitüntetések is szükségesek ehhez, akkor a frontharcos Szövetség tagjainak nagy része — épp a legutóbbi határozat ér­telmében — nem is frontharcos, így tehát az egész Frontharcos Szövetséget át kellene szervezni és magának a szövet­­ségnek újonnan megállapított alapel­vei szerint újra igazoltatni kellene a Front­harcos Szövetség minden tagját. A Frontharcos Szövetség által kiküldött bizottság tehát alaposan melléfogott, ami­kor határozatát megszövegezte és már csak ezek a felsorolt okok is elegendők volnának arra, hogy revízió alá vegyék a szerencsét­len döntést. Erről a határozatról egyébként érdeke­sen nyilatkozott Körmendy Elemér törvény­hatósági bizottsági tag, a frontharcosok egyik vezetője, aki többek között a követ­kezőket mondotta: — Óvással kell élvem az Országos Fronthar­cos Szövetség ,,vezetősége“ (ilyen ugyanis nem létezik) által kiküldött zsidóbizottság dön­tése ellen. A „döntés“ megszövegezése meg­csúfolása a bajtársi szellemnek, több részében érthetetlen és joggal félremagyarázásokra ad­hat a­ ka­mat. Mi ez a frontharcos zsidóbizott­ság? Fórum? Jogi személy? Jog­fosztó, vagy jogosító tényező? Mert hiszen azt mondja, hogy ,,nem tagadja meg és őket jogaiban megélhetőségük rovására korlátozni van ki­várni. “ Ez a bizottság , tiltakozik ő is bizonyos dolgok ellen, holott ahhoz sincs joga. Azt sem tudjuk, ki delegálta ezt a bizottságot. Ha vi­szont elolvassuk, hogy a pontokban kikre nem vonatkoztatja a korlátozó rendelkezéseket a hadiérem alapján, akkor állítom, elképzelhetetlennek tartom, hogy akadjon Magyarországon egyetlenegy frontharcos csoport, amely az ellenérvek meghallgatása u­tán ezt a „döntést 14 ne utasítaná vissza. Nekünk, frontharcosoknak csak egy követelé­sünk lehet: fronth­arcos, ennek hitvese, leszármazottja, hadi­ özvegy, hadiárva, volt hadifogoly ál­lampolgári jogaiban meg nem csorbít­ható, akár zsidó, akár nem. Ez a bizottság, amely a Károly-csapatkereszt jelentőségét kétségbevonja, felmérhetetlen fe­lelősséget vállalt magára és ha ezt meg merte tenni, akkor felelősségének tudataiban álljon az összesség elé jóváhagyás céljából. Mint frontharcosnak tiltakoznom kell mind­azon állásfoglalás ellen, amely bajtársaimnak jo­gait kétségessé teszi. Tessék az összes Károly­­csapatkereszt igazolványokat ellenőriztetni. Ha akad hamisítvány, arra könnyű rájönni és úgy a hamisítót, mint annak igénybevevőit le kell csúktatni, de egynéhány feltételezett bűnöző miatt általánosítani, a sok tízezer Károly-csa­­patkeresztes tűzharcost gyanúsításnak kitenni tűrhetetlen és ez ellen minden erőnkből tilta­kozunk. — Végső következtetésem — fejezte be nyi­latkozatát Körmendy Elemér — az Országos Frontharcos Szövetség hívja össze az országos tanácsot, ez elé terjessze a­ zsidót­örvény­javaslatot, de ezt is előzze meg egy új, — politikusoktól mentes — az intézőbizottság által delegált bi­zottság kiküldése, azonnal, mert minden kés­lekedés halálos sebet üthet a frontharcos esz­mén. Ezt pedig magyar érdekből akarjuk meg­akadályozni. Mint ebből a nyilatkozatból is látható, a Frontharcos Szövetség bizottsága által ho­zott határozat még sok vitára fog alkalmat adni s ezzel a határozattal a zsidó front­harcosok kérdése még egyáltalán nem ke­rült le a napirendről. Anglia hajlandó tárgyalni Német­ország gyarmati követeléseiről Hitler beszéde világszerte megerősítené a békében való hitet Berlin, január 31. A reggeli lapok teljesen Hitler vezér és bi­rodalmi kancellár beszédének hatása alatt állanak. . A Berliner Sok­alanzeiger megállapítja, hogy ez a beszéd megint szétkergette a ha­zugság méregfelhőit. A világ tudja most, hogy nem akarunk mást, mint igazságot ma­gunknak és másoknak, nyugalmat és bizton­ságot munkánknak anélkül, hogy elvenni akarnánk valamit máséból és részünket akar­juk a világ és az élet javaiból. Ugyanezt meg­adjuk mindenkinek. Aki pedig ezt tőlünk to­vábbra is megtagadja, az ezt saját magán fogja érezni. Olaszország a gyarmat kérdés sürgős megoldásáért Róma, január 31. Németország háború esetén Olaszország oldalán állana" címmel közli legtöbb olasz lap Hitler kancellár beszédét, amelyről a leg­nagyobb megelégedés hangján nyilatkoznak. Különösen kiemelik a beszédnek azokat a részeit, amelyek a Dacéval, Olaszországgal és a róm­a—berlini tengellyel foglalkoznak. A Popola di Roma vezércikke szerint a tengely Hitler beszédéből a gránittöm­b szi­lárdságával emelkedik ki. Ha a tengely el­lenségei tovább folytatnák áskálódásukat Róma és Berlin együttműködése ellen, akkor Németország és Olaszország elég erős lesz ahhoz, hogy sikerrel vívjon meg olyan viszályt, amelyet felelőtle­n ele­mek robbantanak ki. Németország és Olaszország egyrészről nem hajlandó kitenni magát régi veszélyeknek, de másrészt nem akarja, hogy örökké ki le­gyen szolgáltatva a javakban bővelkedő ál­lamoknak. Az első célt a bolsevizmus elleni­­további küzdelemmel éri el, a második célt pedig úgy, hogy a gyarmati kérdés megoldását követeli, mégpedig sürgősen. Ez nem jelenti azt, hogy Németország és Olaszország háborút akar. A két országnak szüksége van békére, mert csak békében tudja sikerrel megkoronázni eddigi erőfeszí­­téseit. Ha az a béke, amelyről Chamberlain beszélt Birm­inghamban, megfelel annak a békének, amelyről Hitler sz­ót és amely béke egyébként egyezik a Mussolini-féle igazság­­szerető békével, akkor mindkét államférfi nagy szolgálatot tett Európának, amelynek végre-valahára el kell vágnia annak a válság­nak gordiu­si csomóját, amelyben 1919 óta vergődik.­tólag már a közeli ketekben fenyegető európai válságról lelterjedt híresztelések teljesen alaptalanok voltak. Ennek követ­keztében az árfolyamok t­őzsdezárlat után mind Londonban, mind Newyorkban és San Fraciscoban is a magánforgalomban je­lentékenyen megszilárdultak és a kontremin szinte pánikszerű fedezési vásárlásokba kezdett. Hogyan értelmezik Párizsban a neme­­orsz fegyveresegyütt­­működésről szóló kijelentést Párizs, január 31. A francia közvélemény érezhető meg­könnyebbüléssel állapítja meg, hogy Hitler tegnapi beszéde nem tette­úlyosabbá a nem­zetközi helyzetet és nem növelte a légkör feszültségét. Politikai és diplomáciai körök­ben a beszéd inkább kedvező benyomást keltett. Általában hangoztatják Párizsban, hogy Hitler kijelentéseit a szokottnál mér­sékeltebb szellem hatotta át és tegnapi be­széde, valamint a müncheni megegyezés előtt elhangzott kijelentései között a hang­nem tekintetében is határozott és örvende­tes különbség állott be. Jó benyomást kel­tett Párizsban Hitlernek az a kijelzése, hogy „hosszú békekorszak el­jövetelében bízik". Ezt a mondatot a lapok nagy része vezető helyen, vastagbetűs címekben emeli ki. Németország gyarmati követelései nem keltettek meglepetést Párizsban. A beszéd legfontosabb mondatának Pá­rizsban azt tartják, amely a német-olasz fegyveres együttműködésre vonatkozik. A lapok különféle értelmezést adnak ennek a mondatnak. Egyesek úgy vélik, hogy Hitler csak akkor sietne Róma segítészére, ha Olasz­országot fegyveres támadás érné. Mások viszont sötétebben látják a helyze­ í­n­i Vörös spanyol csapatok fehér zászlók alatt várják, hogy megadhassák magukat. Anglia hajlandó tárgyalni London, január 31. Chamberlain miniszterelnök és lord Hali­fax külügyminiszter hétfőn estebéd után találkozott a miniszterelnöki palotában és együtt hosszasan áttanulmányozta Hitler kancellár beszédét. Hitler beszédének első hatása London­ban kedvező és megnyugtató volt. Politikai körök és a Cl­o megnyugvással fogadták a német vezér békebiztosító kije­lentéseit, noha némi bizonytalanság elemeit találják abban, hogy Hitler voltaképp­en fe­hér lapot adott Mussolininak, amelyet a Do­ce nyilván legközelebbi beszédében tört ki és a helyzet így csak az olasz követelések végleges körvonalazása után alakul ki határozottan. Megállapították Londonban, hogy Német­ország lezárta közép-­ és d­élkeleteurópai sé­relmeinek és törekvéseinek fejezetét és hogy a gyarmati kérdés határozott felvetése elsősorban az angol birodalmat t­eszi az id­ő­­szerű német követelések intézvényezett­­jévé. Ennél a pontnál remélni akar­ a Hon­elon, hogy Hitler továbbra is a tanácskozás és tárgyalás útjához ragaszko­dik. Elvesek azt hiszik, hogy a gyarmati kérdést ( ab), müncheni értekezlettel kívánja megoldani Az angol közvélemény magatartása e nem­ körül egyáltalában nem hajthatatlan vagy elutasító, de természetes hogy Anglia­ felewverkezése c'/frrtjpldc’teá­­gának tudatéb­an nyuftodtabban ülhe le a tárgyalóasztalhoz és továbbra is fennáll az a minimális lon­doni formula, amely szerint Anglia kész gyarmati kérdésről tár­gyalni, de csak általános elintézés ke­retében, amibe a fegyverkezés korlátozása is bele­értendő. Mint a Times keddi vezércikke írja, „a gyarmati kérdés megközelítéséhez vezető út el van zárva, ha a megoldás nem tartalmazna egyszersmind biztos hozzájáru­lást az általános béke ügyéhez". A City, valamint Amerika főként arra következtet Hitler beszédéből, hogy az állí­ KIS ÚJSÁG SZERDA, 1930 FEBRUÁR 1 tet és valószínűnek tartják, hogy Német­ország akkor is Olaszország mellett sora­koznék fel, ha a francia gyarmatbirodalom ellen emelt olasz követelések szolgáltatnának alkalmat a fegyveres összetűzésre. Mindent­ összevéve, a közvélemény úgy véli, hogy Hitler tegnapi beszéde nem vágta el a nemzetközi együttműködés lehetősé­geit, ellenkezőleg, a kancellár kijelentései­nek hangja és tartalma arra vall, hogy Németország bizonyos mértékig közeledni óhajt a nyugati nagyhatalmakhoz. A Hitler-beszéd amerikai hatása Newyork, január 31 A Newyork Herald Tribüne foglalkozva Hit­ler beszédével hangsúlyozza annak mértékle­tességét. Valamennyi lap vastagbetűs címmel közli, hogy Németország háború esetén Olasz­­orszá­g oldalára áll. A Newyork Times kiemeli az olasz—német összetartást. A Daily News szerint Hiller és Mussolini teljes összhangban dolgozik. Román lapok a Magyarországi MZ vas viszonyról Bukarest, január 31. Az U­niversulbrm Lugosenmi, volt római ro­mán követ Csáki­ István gróf külügyminisz­ternek a képviselőház külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójával foglalkozva azt írja, hogy a magyar külügyminiszter berlini látogatása után már tisztán látható Magyar­­országnak a tengelyhez való kifejezettebb közeledése. Csáky István gróf berlini látoga­tása során megállapíthatta, hogy nincsenek ellentétek Németország és Magyarország kö­zött, sőt érdekeikben a legtöbb esetben a leg­teljesebb összhang uralkodik. Németország­nak érdeke, hogy Magyarország független és hatalmas legyen. A magyar külügyminiszter a román ma­gyar viszonyról beszélve, két dolgot említett meg: a romániai magyar kisebbség helyzetét és a román sajtó magatartását Magyarország­gal szemben. Az egyik probléma épúgy megoldható, mint a másik, mert mindkét oldalon óhajtják a normális viszonyt. A Nemimti Tiomancsé az­ írja, hogy Csáky gróf külügyminiszter külpolitikai beszámoló­­jában annak az óhajának adott kifejezést, hogy végre helyreálljon a jószomszédi vi­­szony Magyarország és Románia között. En­nek előfeltétele azonban a romániai magyar kisebbség helyzetének rendezése. Románia jószándékait hangoztatva a lap megjegyzi, hogy ezek után semmi akadálya nincs an­nak, hogy Magyarország és Románia között a legszívélyesebb jóviszony jöjjön létre. Leszúrta imádottját a féltékeny szerelmes Gyuláról jelentik. A gyulai törvényszék kedden tárgyalta Tiszin Elek szarvasi bolgár kertész ügyét. Tiszin, aki jóformán teljesen vak, együtt élt Nyári Péterné nevű nőismerő­sével. Az volt­­a vád ellene, hogy a feleségét leszúrta. Elmondotta, hogy tizenöt évig élt együtt az asszonnyal és a legszebben éltek együtt egé­szen addig, míg szem­­ világát el nem veszí­tette. Ezután több féltékenységi jelenet ját­szódott le köztük, egy ízben meg is verte az asszonyt, később azután Nyárlné egy fiatalemberrel megszö­kött. Később levelet kapott az asszonytól, aki azt írta, hogy nem tud nélküle élni és ha már nem lehetnek együtt, legalább éljenek egy­más közelében. A férfi ebbe belenyugodott, úgyhogy az asszony ugyancsak Szarvasra ment lakni és az ő közelében vállalt szolgá­latot. Elmondotta a férfi, hogy egyik nap nagy disznóölökéssel a kezében elindult Nyárinéhoz. A kést azért vitte, mert félt az országútévi a szellemektől. Az elnök több kérdésére azután beismerte, hogy azért vitte magával a kést, mert le akart vágni kicsit az asszony orrából. Csupán annyit akart levágni, hango­ztat­ta, hogy másnak ne tessék. Ő ugyanis nagyon szerette Nyárinét, magá­nak akarta megtartani. Az asszony az­onban rosszat sejtett, nem engedte be magához a bolgár kertészt. Tiszin két napig járt-kelt az utcán, és amikor végre rátalált, hátulról szó nélkül beledöfte a kést. Kihallgatták az asszonyt is, aki terhelően vallott a bolgár kertészre. A bír­ság tiszta Eleket egyéni és kéthónnapi börtönre ítélte. ­ Próbálja ki ön is apróhirdetéseinket Eredm­énye meglepd

Next