Kis Ujság, 1945. augusztus (59. évfolyam, 99-123. szám)

1945-08-01 / 99. szám

Eltűnnek a „hirtelenszőkék“... A fodrásziparnak nincs nyersanyaga — A „szerencsés“ és a „megfeneklett“ iparágak — Milyen külföldi és hazai nyersanyagokra számíthat a kisipar? A gazdasági élet rendkívül bonyo­lult és érzékeny gépezet, amelyet ezer és ezer agyvelő leleményessége tart mozgásban s szinte áttekinthe­tetlen, hogy egy-egy változással kap­csolatban számtalan helyen hogyan változik meg az élet s az embersor­­sok ezrei miképpen alakulnak. Egy ilyen gazdasági tényező, amelyik mindegyikünk életére kihat, a beho­zatal. Köztudomású, hogy a háború külföldi behozatalunk terén mélyre­ható változásokat okozott. A pusz­­tulás következtében annyira leron­gyolódtunk, hogy a legnagyobb gon­dot okozza a behozatali cikkek él­en­­értékének előteremtése, de igen sok egyéb nehézség is felmerül, amelyek erősen akadályozzák, hogy hozzájut­hassunk azokhoz a cikkekhez, ame­lyek megszokott életünk folytatásá­hoz szükségesek. Rendkívül érdekes az az összeírás, amelyet a magyar kisipar helyzeté­ről végeztek, összeállítva a nyers­anyagokat, amelyeket az iparosok használnak, külön azokat, amelye­ket külföldről hoztak be , amelyek ma is csak külföldről szerezhetők be. A szerencsés iparágak Vannak szerencsés kis iparágak, amelyeknek nyersanyagai az ország területén mind megállalaaiók, vagy legalább is pótanyaggal helyettesít­hetők. A behozatali nehézségek pél­dául nem fogják megakasztani a sütőipart a járműgyanóipart, vagy az épületburkolóipar műközisét. Az épületburkoló iparosok külföldről csak üvegcsempét importáltak, egy évben körülbelül 1200—1400 négyzetmétert. Az üvegcsempét pótolni fogják ma­­gyarcsmpével és az ipar tovább dol­gozik. Hazai nyersanyagokkal segít magán a cukrászipar, amely Hollan­diából, Törökországból és Olaszor­szágból importált eddig több speciá­lis nyersanyagot. Elég szerencsés a kávésipar is, mert legrosszabb eset­ben a valódi kávét, teát és kakaót pótanyagokkal helyettesíti. Kókusz, pálmaolaj, partifa... Ki hinné azonban, hogy például a fodrászipar igen sok külföldi nyersanyaggal dolgozik. Évente két­ezer kiló hydrogén-szuperoxidot, ezer kiló szalmiákszeszt, ezer kiló kókuszt, ezer kiló pálmamagolajat, háromszáz kiló illóolajat, ötszáz kiló káli­nátrósugot és kétszáz kiló pa­rafát hozott be. A külföldi nyers­anyagok kiesése a szőkítésben és hajfestésben fog nehézségeket okozni s ami ennél nagyobb baj, a borotva­­szappangyártást is akadályozza. Nem is sí hölgyek műszaki haját, vagy műhullámait sajnáljuk, de ezeknek az anyagoknak a kiesése a fodrász­ipar nyújtotta munkaalkalomban fogja éreztetni káros hatását. Egyes iparágak teljes csődbe jut­nak, ha megszűnik a külföldről való behozatal. A fogtechnikusipar pél­dául már csak a raktáron lévő kész­letekből dolgozik, néhány, egyelőre még belföldön is beszerezhető anyag kivételével. Illetékes megállapítás szerint a külföldi behozatal megszű­nése teljesen megbénítaná a fogtech­nikusipar termelését, kivéve a rozs­damentes fémekből készült hídpótlá­­sokat Az órások ... Az órások véleménye szerint ez a szakipar is teljesen megbénulna, ha nem sikerül Svájcból óraalkatrésze­ket is órákat importálni. Érdekes, hogy még a mészárosok is külföldi nyersanyag behozatalára akarják fel­építeni jövőjüket. Az állatállomány csökkenése miatt a Dél-Amerikából behozott fagyasztott hús, esetleg a Jugoszláviából és Romániából impor­tált élőállat feldolgozásával szeret­nének foglalkozni. A nyíílszőrkalap alkonya A kalaposipar is komoly behozn­ia!­ nehézségekkel küzd. A kalapos­iparban használt segédanyagok nyolc­van százaléka, a gyapjú és nyúlszőr ötven százaléka, a szalmafonatok százszázaléka és a műselyem áruk hatvan százaléka külföldről jött be. Pótanyagokat, így műrostot a kalap­­tomp gyártásánál felhasználni nem lehet, legfeljebb talán a gyapjúhul­ladékot. Különös, hogy Magyaror­szág, amely híres nyúlexportjáról, Angliából, Spanyolországból, Belgium­ból és Csehszlovákiából importálta a nyúlszőrkalap készítésére használt kúpokat, évente mintegy 120.000 ka­lapra valót. A kéményseprőipar is panaszko­dik­, mer­t a szlám, fibrisz is külföldi kefeserték behozatalának hiánya megbéníthatná munkáját. Az iparosok azonban nem esnek kétségbe a nehézségek láttán, hanem máris számba vették azokat az ipar­cikkeket, amelyeket ők állítanak elő s amelyek mindig keresett cikkei voltak a külföldi piacnak. Nemcsak saját nyersanyagszükségletük fede­zésére, hanem még egyéb import­cikkek kompenzálásához is elegendő iparcikk gyártását készítik elő, ame­lyekért külföldi valutát szerezhetnek az országnak. A lovam mindennap ebédel, de én nem mondja a konflis Misi, aki többet dolgozik, mint a gebéje — Nem ciki, kérem a lakodalom — ezt is a konflis Misi mondja Akinek nem sietős az útja és kellően dagad a pénztárcája, már 50, azaz ötven konfliskocsi között válogathat Budapesten, hogy me­lyik gebével húzassa magát. Az Oktogon sarkán lévő „plac­­con” esküvőre invitálják a kocsist, viharvert alkotmányával és gir­hes lovával egyetemben. Az öt csellengő kocsi közül az egyik nagynehezen kötélnek áll és el­baktat a lakodalmas házhoz. Ezer­­ötszáz pengőért. Várni ... ajjaj!... Szóbaelegyedünk az egyik ko­csissal, aki elmondja a vonako­dás okát. — Nem cikk, kérem, a lako­dalom. Tízre rendelik az embert, akkor meg kell várni, amíg a menyasszony felöltözik. Aztán végig kell várni az esküvőt. Utána jött a fényképész. Ajaj, ott kell csak sokáig várni! Nem fér bele ezerötszáz pengőbe a ki­vonulás — Mennyi különben a tarifa? — Négyszáz pengő óránként. De adnak ötszázat,, meg nyolc­százat is A lúgósok Megjegyezzük, hogy ez nagyon szép ke­resetne­k látszik, mire Misi, a kocsis és egyben a ,,cájga tulajdonosa, minden indulat nél­kül csak ennyit mond: — E­z frászt. Azt a­e­gmagyarázza a tőmon­dat je''n­ését: — Ez az ócska kocsi, ami már semmire sem jó, 30 ezerbe van. A ló 65 ezerbe került. A frí­z­e­­lés 16 ezer. Egy ostor 600 pengő. A ló napi ellátása 600. Egy mázsa széna ezer, a kukorica kétezer, a zab kétezernyolcszáz. Az alomszal­mát sem adják ingyen, annak 600 pengő mázsája. Aztán hol van még a baleseti Eddig tét lovamat ütöt­ték el teherautóval. Meg vannak vendégek, akik ál járóházhoz vite­tik magukat, aztán meglógnak. Tes­sék elhinni, a lovam mindennel ebédel, amit magamról nem mond­hatok el. Hét-nyolc fuvar akar ugyan naponta, mégis csak az adósságom nő. Pedig dolgozom mint egy ló. Magam csiszolom a gebét. Arra a kérdésre, hogy kik kocsi­káztatják magukat, ezt mondja: — A Karádji, a Honthy meg a Csortos. A színésznőkön kívül még a tőzsdések. És persze a feke­tézők. Megint jön­nek, lakodalomra hívják Misit. Kis gondolkozás után vállalkozik — ezernyolcszázért. J. J. Kikerics, iglic, a Lábunk alatt hever a gyógynövények milliónyi értéke — Megszervezik a gyógynövények hazai feldolgozását — Gyű­lőközpontokat és gyógy­szergyárakat létesítenek az Alfáldon A gyógynövénygyűjtés negyedév­­gázai­os múltra tekint vissza Magyarországon. Kedvező éghajla­tunk alatt flóránk virágai között acatjával találjuk az értékes növé­­nyeket, amelyek vadon, vagy mes­­terséges tenyésztés által pótolhatat­lan gyógyszer-nyersanyagot szolgál­atnak. A természettudományi szak­­asok két évtized óta számtalanszor elhívták már a figyelmet olyan érdekességekre, amelyek az egyszerű kirándulókra várakoznak,­­ ha expe­­d­ciójuk során közlékeny termé­­szettudóssal találkoznak. A tudós ezután füröl-fűre bevezeti a laikust­­ sok értéktelen „giz-gaz" rejtel­­­eibe s a bámuló kiránduló meg­­állapíthatja, hogy az igénytelen tkácos mellett a poros cserjék tomszédságában valóságos patikára akadt. De beszédes számokkal szól­jál kiviteli mérlegünk is. Még né­­hány évvel ezelőtt minden évben '600—700 vagon gyógynövényt vit­­ek ki az országból 14—15 millió 1938-as pengő értékben. Ki­expor­­ált nyersanyag egy töredékét azt­­án visszakaptuk természetesen 5—10-szeres áron. Pedig a gyógy­­növénygyűjtés hozzávetőleges bees­és szerint 80.000 embernek nyúj­­tott jövedelmet, akik 1100 beváltó állomáson szolgáltatták be az érté­­kes növényeket. A magyar gyógy­­lóra azután 6—8 közvetítő kezén keresztül kikerült a külföldi gyógy­­zergyárosokhoz. Az igénytelen szívecs­kék... Nem egyszer felvetődött már a kérdés, hogy vájjon mi lenne akkor, ha a természetnek ezt az adományát ithon dolgoznánk fel s a gyógy­­növények értékesítésével saját ma­gunkat gazdagítanánk. Különösen hőszerű ez a terv a mai viszonyok között, amikor is a német gyógy­szergyárak versenyével a Balkánon nem kell számolnunk s nagyon ne­hézkes az amerikai gyógyszer-nyers­anyagok Európába szállítása is. Tehát nemcsak a feltétlenül szük­séges gyógyszer hazai előállításáról van szó, hanem gyógyszerkivitelünk megalapozásáról is különösen a bal­káni országokba. Ha akad megfelelő tőke, a múltnál nagyobb mértékben itthon dolgozhatjuk fel az altatás­hoz annyira szükséges morfin és kodein nyersanyagát, a mákot, bor­sos mentából illóolajat, darzsból, borókából itllerikus olajat, páfrány­ból, nadragulyából, anyarozsból ér­tékes kivonatokat, a nadragulyából pld. szemcseppeket, idesgyökerekből medvecukrot, a vadrózsa bogyóból, az oly sokszor emlegetett C vitamint, a fehér mályvagyökérből, kankalin­­gyökérből nagyszerű köhögéselleni szereket tudnánk előállítani. A fel­sorolt példákon kívül azonban még száz és száz igénytelen füvecske és cserjebogyó van, amely gyógyértéke miatt érdemes a feldolgozásra. „Szegény ember gazda­sága” A vadontermő gyógynövények gyűjtése a természet adománya. Azt is mondhatnók: a szegény ember gazdasága. Csak arra nem szabad gondolnunk, hogy a gyógynövény rölkönheverő kincs, amiért csak le kell nyúlni. A gyógynövénygyűűrtés­­sel foglalkozóknak elsősorban is­merni kell a növényeket. A második lépés a megfelelő piac biztosítása. Ki kell kérni továbbá annak a bir­tokosnak engedélyét is, akinek föld­jén gyűjteni akarunk. A gondosan végrehajtott gyűjtéssel még hasznot is hajthatunk a gazdának, mert pél­dául a rét és legelő tulajdonosa csak hálás lehet, ha az őszi kikerics, a tövises iglic, vagy a gyermekláncfű­­gyökeret kiirtjuk, feltéve, ha az ásó nyomát eltűntetjük Szakértelem kell a már összegyűjtött növények osz­tályozásához, szárításához és a gyűjtőhelyekre való szállításához is. A gyűjtéssel kapcsolatos tudnivaló­kat egyébként a földmivelésügyi mi­nisztérium gyógy­növény kirendeltsé­génél szerezhetjük be, akár szóval, akár írásban. Az alf­tildi gyógyszer­­gyárak A gyűjtés mellett a második ne­hezebb feladat az, hogy a gyógy­szergyárak felépítéséhez és berende­zéséhez megfelelő tőke álljon rendel­kezésre.­­ A földmivelésü­gyi mi­niszter ezen a téren már megtette a kezdeményező lépéseket és megbízta síiavanulni Rudolf gazdasági taná­csost, és Nehny Olivér kisérletü­gyi fővegyészt, hogy a vegyészeti és Ülő­­d­alóvárak vezetőit, a gyógyszer­­kereskedőket és az exportőröket, to­vábbá az illetékes hatóságokat hívja össze értekezletre. Ez a közeli na­pokban tajtandó tanácskozás hiva­tott arra, hogy az alföldi gyógyszer­­gyárak alapításának terveit a meg­valósulás állapotába juttassa. A hatóságok ma is működő növény­­gyű­jtőállomások működésének kiter­jesztése mellett minden támogatást megadnának a magántőkének, ha hozzálátna a tervezett gyárak felépí­téséhez- A hazai gyógynövények feldolgozása ugyanis közügy, sok ezer szegény ember jóléte függ a megvalósulásától. Gergelyfy Sándor: Újra lehet érték­leveleket küldeni. Augusztus­tól újra megindul az értéklevelek, értékdobozok és érték­­nyilvánításos csomagok forgalma. A küldemények forgalmában résztvevő postahelyekről, a díjakról és a szál­­lítási feltételekről a postahivatalok bővebb felvilágosítást adnak. kis Újság (3) Dobi István szőnyi földmunkás... Azok előtt, akik figyelemmel kí­­sérik a földmunkásság sorsát,­­ azok előtt, akik a paraszti politika vonalát az egyetemes parasztság összefogásában látják, nem ismeret­len Lipii István szőnyi földmunkás neve. Dobi István 15 évvel ezelőtt sze­gődött harcosává a Független Kis­gazda Párt politikájának, célkitűzé­seinek. Otthon, a falujában, majd egész Komárom megyében mindenki megismerte és megszerette, mert annyira közvetlen, igazságos és tisz­­tán l­átó zászlóhordozója még alig volt a magyar földmunkásságnak, mint Dobi István. A Kisgazda Párt és a Paraszt Szö­vetség gyűlésein és különböző he­lyeken elhangzott előadásain kris­tálytiszta beszédével, emelkedett pa­raszti szellemével nyerte meg halas­tóinak tetszését. Élete, munkája azé a népé volt, ahonnan vétetett: a sze­gény parasztságé, a föld dolgozó tömegeié. 1944 március 19-e után Dobi Ist­vánnal az ellenállási mozgalom meg­szervezésénél találkoztunk. Azt-­án eltűnt, sokáig nem jött hír felőle. Mindannyian aggódtunk érte, mind­­annyian keresték a szálakat, melyek nyomára vezetnek. Megtaláltuk Dobi Istvánt és most újra itt van közönünk. Itt van dol­gozik a narasztság , az ugye'"mos mna-*vartáe felemelkedéséért, ami­nek hörz­sévá szegődött és harcosa marad élete végéig. Bén és Gerő mű­vszserek ár­jc®©­eforgalmis menődés megkötésére M­oszkvába utaztak Az ideiglenes nemzeti kormány kérdést intézett a Szovjetunió kor­mányához, hogy Magyarország tár­­gyalásokat kezdeményezzen a Szov­jetuniónál árucsereforgalmi szerződés megkötésére. A Szovjetunió kor­mánya hozzájárult a tárgyalások megkezdéséhez. Az érucsereforgalmi szerződés megkötésére Bán Artal iparügyi és Gerő Ernő kereskedelmi miniszterek vezetésével küldöttség utazott Moszkvába. A küldöttségben helyet foglal S. Szabó Ferenc föld­­mívelésü­gyi államtitkár és dr. Wäl­der Gyula is. „Tiltsák el a balkolúcsirkefar­mokát!" Egyik tömb ülésén szóvá tették, hogy a fővárosban alig akad ház, amelynek erkélyein ne lennének csirke­farmok. Az éjszakai nyuga­lom és a köztisztaság érdekében, az érvényben levő szabályrendeletre hi­vatkozva, kéréssel fordulnak a fő­városhoz, hogy tiltsák el a hallom­­­baromfitenyésztést Azt kívánják, hogy csirkét, kacsát, libát csak a bérházak pincéiben lehessen tartani Tóth László dr., a földművelés­ügyi minisztérium sajtóosztály ámít vezetője. Nagy Imre földművelés­ügyi miniszter dr. Tóth László mi­­niszteri osztálytanácsost bízta meg minisztériuma sajtó és propaganda osztályának vezetésével. A megírt zatást sajtók­örökben a legnagyobb megelégedéssel és szimpátiával fo­gadták. Olvasóinkhoz! Az új­ság előállításához szü­kége: nyersanyag, elsősorban a rotációs papiros ára, oly mértéké­n drágul, hogy a Lapkiadók Szövetsége a napi­lapok áremelését vé­t kénytl­en el­határozni. Ennekfoytán auguszu­s­tól a Kis Uj­ág ára példányonk­én­t pengő, az előfizetés ára pedig ha­vonként 78 pengő lesz- Lapkiadók Szövetsége ......—1—fiim­fa—niw~ - santm

Next