Kis Ujság, 1946. október (60. évfolyam, 221-247. szám)
1946-10-20 / 238. szám
Tájékoztató hadifoglyok részére Illetékes helyről a hazatérő hadifoglyok tájékoztatására közükt. A leszerelőjegyet a hadifogoly fogadóbizottság által kiállított igazolvány teljes hatállyal pótolja. A hazatérteknek tehát nincs szükségük leszerelőjegyre, azt tőlük sem a munkáltatók, sem a közigazgatási hatóságok, sem pedig a rendőrség nem követelhetik. A régebben kifizetésre került leszerelési illetmény helyett a polgármesterek és alispánok egyszeri segélyeket folyósíthatnak azoknak a hadifoglyoknak, akik erre rászorulnak. A pap búzát kér és fogynak a mariaviták Szegedről jelentik: A kevermesi mariavita felbuzdulás túljutott kulminációs pontján, mégpedig igen prózai okok miatt. A „mozgalomnak“ már határozott „egypárt“ jellege sem használt — a falubeli szocialisták szemmel láthatóan nem értettek egyet a másik munkáspártnak ezzel a kezdeményezésével —, amikor pedig kiderült, hogy a Kevermesre küldött máriavita papok helyben akarják megkeresni a kenyérrevalót, új híveik nagy része hirtelen elhidegedett tőlük. Már annak idején feltűnt, hogy Csernohorszky „püspök“ kihirdette a papoknak járó egyházi adó eltörlését a híveknek, de ugyanakkor igényt jelentett be a kevermesi katolikus plébánia búzájára. A két nyilatkozat között szemmel látható volt az ellentmondás. A későbbi események bebizonyították, hogy a máriavita papok a püspöki állásfoglalás második részére nagyobb figyelmet fordítanak, mint az elsőre és komolyan veszik a kívánságot, hogy híveik 75 mázsa gabonát szállítsanak be „az egyház fenntartására“. A követelés nyomán elkezdődött a kevermesi mársavita gyülekezet szétmorzsolódása. ÜZENNEK A NADIFOGLYOK Az alábbi hadifoglyok szeretettel köszöntik hozzátartozóikat és a moszkvai rádión keresztül azt üzenik, jól vannak, egészségesek és hozzátartozóiktól értesítést kérnek a következő címre: Moszkva, Krasznij Kreszt Pocstovi Jascsik 204. Fülöp Kálmán Fülöp Péternek Maglód, Garami Ferenc Nagyvárad, Sörös Gyula Sopron, Dajkó Imre Ditró, Lakatos Pál Kecskemét, Vargha József Bicske, Harasztig József Bebó Bogát Sándor Tiszaszalka, Surányi Ferenc Molnár Jusztinnak Hódmezővásárhely, Dudás Béla Kisbégány, Taufer Árpád Panyola Bernula Mihály B. Mihálynénak Pilis, Péterfi László P. Lászlóimnak Csíkszentmárton, Oláh József O. Józsefnénak Sajószárnya, Szénási Sándor Sz. Sándornénak Debrecen, Vámos Péter V. Péternének Hadad, Zsiga László Zs. Lászlónénak Kiskunfélegyháza, Szabó Lajos Sz. Lajosnénak és özv. Sz. Kálmánnénak Aszód és Győr, Gy. Nagy János N. Jánosnénak Hajdúdorog, Varjú Zsigmond V. Zsigmondnénak Gölnic, Farkas Sándor F. Sándornak Dunapataj, Mészáros Ferenc M. Józsefnénak Sümeg, Vas Lajos Kis Manyának Felsőnyék, Szűcs Sándor Sz. Jánosnak Nagykőrös, Kosztos Vince K. Vincének Kispest, Szabó Sándor S. Sándornak Lajosmizse, Cserei Róbert Cserei Róbertnénak Vác, Dobay Pál Lankapuszta (?), Gőg Kálmán Gőg Istvánnénak Gutta, Stumpf Lajos Stumpf Lajosnénak Pestszenterzsébet, Lakos Ferenc Lakos Ferencnének Belezna, Antal János Antal Jánosáénak Rákoscsaba Újtelep. méterm Izsánkint 53 forint + 3% f.-adó. helyi paksi raktár Rendelésnél 50% előleg küldendő. Girst József műtrágyakereskedő. Telefon: 86. Paks Métmart , Cf-UjjtHCil és zsirosgépjúi minden mennyiségben vásárol Fischmann, Nagydiófa utca 19. Telefon: 422—756 50 forintot fizetünk angeroszot és gubancért kilogrammonként. Horváth M. Szőnyegipar rt., Budapest, XIII., Forgách u. 4. Vidékről utánvéttel küldhető. Telefon: Lipót 672 (2) Vasárnap, 1046 október 2 . Falusi boltosok Irta: NAGY LAJOS Már becsomagoltunk, elbúcsúztunk vendéglátó rokonainktól és egy-egy bőröndünket a kezünkbe hozva elmentünk a Piac-térre. Ott áll meg az autóbusz, amelyen majd utazunk haza, Pestre. A Piac-téren betérünk még Ancsi néniékhez, a holtakba. Hogy tőlük is elköszönjünk, meg hogy ott üldögélve várjuk meg az S. felől érkező autóbuszt. — Hát csakugyan mentek? Ejnye ejnye! — így sajnálkozott miattunk Ancsi néni. — Elűz bennünket a hideg — feleltem én, mivel hogy azokban a napokban már úgy dideregtünk, mintha beállt volna a tél. — Hát elűz — hagyta helyben Gradács bácsi, az Ancsi néni ura. — Én is elutaznék valahova Afrikába De énnékem itt kell ülnöm a boltban. Feleségem az üvegajtónál állt és türelmetlenül nézdett ki, a vendég fogadó felé, mert az előtt kell majd megállnia az autóbusznak. — Van , még idő! — nyugtatta a feleségemet Gradács bácsi. Elővette az óráját, megnézte és folytatta: — Még harmincöt perc. Feleségem sóhajtott. Szeretett volna már repülni Pest felé. — Csípős idő — dohogtam én — Csípős — hagyta rá megint Gradács bácsi. És még megtoldotta. Még sincs eső. Mert hogy ma esett, az semmi a hosszú a szál után. Nem lehet szántani, nem lehet vetni. Gradács bácsi különben mindig morgott. A régi tréfálkozó kedve egészen elhagyta Egy-két esztendeje sehogyan sem tudja elfogadható egészbe illeszteni a világ részleteit. Meg is mondja, hogy akárhogyan forgatunk is bármit, az valahogyan mindig csak rossz. Ott van például az a földosztás. Mi a fenének adtak annak a bitang Sámuelnek földet, amikor nem dolgozik és részeges disznó, meg itt a boltban is adós. Meg aztán mi lesz a napszámmal? Annak kevés, aki kapja, mert nem élhet meg belőle, fizetni még nagyon is sok. Aztán itt van ez a nyavalyás bolt. Az infláció alatt ráfizetett az ember Most már menne valahogy, de most meg kevés a nép keresete, senkinek nincs miből vásárolni. Ezért kevesli hát Gradács bácsi a napszámot. Nem jó ez sehogyan sem. De az adót megkövetelik. Még az után a bor után is adót kell fizetnie, amit az ember maga iszik meg. Ezt meg már majdnem diadalmasan vágta ki: — Tudod-e öcsém, hogy még a bába is fizet forgalmi adót? Ancsi néni már szerencsésebb természet. Ő is panaszkodik, de dicsekszik is. Előző napi látogatásunk alkalmával dicsekvésképen mesélte el, hogy a pincében ott áll még hatvan hektóliter boruk. Most még nem elég jó az ára, nem adják el, várnak vele Nekik nem sürgős. (Ez is dicsekvés volt.) Vagy ott van a porta mögö, mindjárt a Kovács-ház mellett az a telkük. Azt eladják. Volna is rá már vevő, aki igen fájdítja rá a fogát, de csak kétezer forintot akar érte adni, ők meg háromezren alul nem adják. Inkább álljon ott a házak közt üresen, ők várhatnak. — Hát várhatunk, — hagyja rá Gradács bácsi. De a gúny árnyalatával borízű hangjában, tehát megint panaszkodik, mert valójában cáfolja a feleségét, illetve azt mondja, hogy „fenét várhatunk !“ — Még jó húsz perc, — nyugtatja megint Gradács bácsi az ajtón át szüntelenül leselkedő feleségemet. Ancsi néni szeme fölragyog, valamit hát még hirtelenében kisütött. Szól is: — Ejnye, vagyetek már az útra egy kis cukorkát. Ezt olyan kedvesen ajánlja, mintha meg akarna bennünket ajándékozni. Feleségem szabadkozik: — Ugyan, Ancsi néni! De én értem Ancsi nénit, vásárolok hát tőle tíz deka cukorkát. Ő szemfényvesztő ügyességgel kimér nyolc és fél dekát, lekapja a mérlegről és behajtja a papírzacskót s a kezembe nyomja: — Öt forint nyolcvan. Jóval drágább, mint Pesten. De fizetek szó nélkül, húsz fillért nem tud visszaadni. — Jaj, ezzel az aprópénzzel is mennyi baj van. — Nem tesz semmit. — Majd levásároljátok, ha megint lejöttök. Azután a feleségemhez fordul: — Ejnye, van még rá időtök, ugyan gyertek át velem, megnézni azt a telket. — Minek, Ancsi néni? — kérdezem én. — Hiszen nem veszünk mi itt telket. — De vehetnétek! Már ami azt a jó pesties külsőtöket illeti. A tiedet, ezzel a szürke felöltőddel, a feleségedet meg azzal a jóképű kalappal No, gyertek csak. Most meg a feleségem érti Ancsi nénit, mosolyog és in nekem, hogy ne ellenkezzek, hanem csak siessünk. Megyünk Ancsi nénivel, ő vezet bennünket. Átkelünk a sártengeren, befordulunk egy kanyarodó kis utcába, azután egy ház udvarán átvágunk és megérkezünk a telekre. Ott megállunk, majd megyünk beljebb a sárban, szemerkézik az eső. Ancsi néni komoly képpel beszél és széles mozdulatokkal mutogat: ~ Hát ez az. Háromszáz négyszögöl. Igen szép telek. A legjobb helyen van, a falu közepében. Vezet a telek másik szélébe. Ez az utca, innen a bejárat. Az utca is szép, csendes utca, itt nincs nyáron por, erre nem jár kocsi. Nézzük az utcát. Zöld pocsolyát látunk, azon túl fekete sarat és benne mélységes láb- és keréknyomokat. Állunk, hallgatunk, nézünk, szétnézünk a tájon. Nem messze tőlünk egy kerítés fölé bukkan egy asszonyi fej és a tekintetét ránk irányítja. Máshol egy másik asszonyi fej. Az utcán megy el valaki, megáll és visszanéz, jól megnéz bennünket. Az utcán túl egymásután búvik ki a házból egy férfi és egy nő. Állnak és ámulva lesnek felénk. — No, mehetünk vissza! — mondja boldog mosollyal Ancsi néni. — Ne nézzetek most oda, az az ember alkuszik a telekre. — Még ma meg is veszi — kacag a feleségem. No de sietünk. Feladatunkat elvégeztük, már tülköl is az autóbusz. DRÁGA-E A PATIKA? A külföldi árakkal nem tudnak megbirkózni a patikusok mégis már kétszer leszállították az árakat A Kis Újság október 8-i számában cikk jelent meg „Megint baj van a patikaszerrel“ címen. Ez a cikk érdemtelenül megtámadta a gyógyszerész társadalmat. A vidéki gyógyszerészek köréből tömegesen érkező joggal fiiállatlankodó levelek arra késztetnek, hogy egyes téves megállapításokkal foglalkozzunk. Ki állapítja meg az árakat Köztudomású, hogy a gyógyszerek árának megállapítása nem a gyógyszerészek hatáskörébe tartozik. Nem a gyógyszerész tetszésétől függ az, hogy milyen árat számít fel a gyógyszerért, mert az ármegállapítást a népjóléti minisztérium illetékes szerve végzi körültekintő gondossággal. Ebben az ármegállapító szervben neves professzorok útján az orvostársadalom is képviselve van. Köztudomású az is, hogy a gyógyszerek, illetve azok előállításához szükséges alapanyagok túlnyomórésze külföldi eredetű, tehát az ára is a világpiaci áraktól és nem a hazai termelési vagy gazdasági viszonyoktól függ. A népjóléti minisztérium tehát olyan adottsággal áll szemben, amelyet nem lehet és nem tud számításon kívül hagyni. Ez volt az oka annak, hogy a gyógyszer még békében sem volt olcsó és nem is lehet mindaddig olcsó, amíg a magyar vegyészeti ipar hazai termelési alapanyagokkal nem tudja olcsó áruval a gyógyszertárakat ellátni. Mindezek ellenére sem éri el a gyógyszerek árának szorzószáma az iparcikkek átlagos szorzószámát. Arról pedig beszélni sem lehet, hogy a gyógyszerek árnívója az iparcikkek árához viszonyítottan magasan lett volna megállapítva. Mi van a munkadíjakka! A gyógyszerkészítésnél felszámítható munkadíjakat is a népjóléti miniszter állapítja meg és ugyancsak ő szabályozza a gyógyszerész haszonkulcsot. Az államkincstár a közgyógyszerellátáson és a kórházi gyógyszerszükségleten keresztül közvetlen vásárlóként jelentkezik a gyógyszertárakban, de a társadalombiztosító intézetek révén is érdekelt fél Elképzelhetetlen tehát, hogy az állam mint ármegállapító szerv, a gyógyszerészeknek indokolatlanul magas és előnyös ármegállapítással kedvezne. A gyógyszerészi munkadíj az 1935 pengő alapnak tényleg a háromszorosa, de ha ezt is a háború előttihez viszonyítjuk — úgy mint ahogy az ármegállapításnál a többi iparcikknél történt — akkor a szorzószám csak két és félszeres, sőt ha figyelembe, vesszük a közületeknek nyújtott 27,5, illetve 25 százalékos engedményeket, akkor a kétszerest sem éri el. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, nem kell bővebben magyarázni, hiszen mindenki jól tudja, hogy az átszámítási kulcs ennél a számnál mindenhol lényegesen magasabb. A munkadíj emellett csak egy tétele a gyógyszerárnak, melynek békebeli haszonkulcsát az államhatalom mindig ahhoz a közegészségügyi feladathoz szabta, amelyet a gyógyszertár betölt. .A gyógyszertárral szemben ugyanis az állam indokolt, de terhes követelményekkel lép fel; a gyógyszertár berendezését és felszerelését előírja, a beszerzett gyógyszerek vegyivizsgálatát kötelezővé teszi és számtalan gyógyszer felhasználását lejárati időhöz köti, amikor is azokat ki kell selejtezni. A jelenleg érvényben lévő gyógyszerészi bruttó haszonkulcs még a fentiek figyelembevételével is csak a kétharmada a békebelinek, mert a kormányzat azt ilyen nagy mértékben leszállította. A nettó haszonkulcs a magas szociális és közterhek, továbbá a hitelezési kényszer következtében a békebelinek felét sem éri el. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a népjóléti minisztérium két ízben is 8, illetve 16 százalékos árleszállítást hajtott végre, augusztus 21-én és szeptember 17-én. Mit keres a vidéki patikus A cikk azt állította, hogy egy közepes forgalmú gyógyszertár is havi 20.000 forint forgalmat bonyolít le. A kereskedelmi életben ugyan mindenki igazolni tudja, hogy a forgalom mindenhol fesük töredéke a békebelinek, mégis meg kell mondanunk azt, hogy az ország 1300 gyógyszertára közül 20 sem éri el ezt a forgalmat. Nagyon sok boldog lenne, ha havi 5-6 ezer forint lenne bruttó bevétele, legalább 600 törpe gyógyszertár pedig a havi 3 ezer forinttal is nagyon meg lenne elégedve. A haszonkulcsok leszállítása és az üzemi költségek emelkedése folytán a nettó haszonkulcs a békebeli átlagos 20 százaléka helyett jó esetben is 10 százalékát teszi ki. A gyógyszertárak legnagyobb része tehát a cikk állításával ellentétben, igen-igen szerény jövedelemmel rendelkezik. Semmi esetre sem olyannal, ami a gyógyszerész képzettségének, befektetett tőkéjének és munkájának joggal megfelelne. Egyetlen gyógyszerésznek sem jutott eszébe kritizálni az orvosi ténykedést. Nem ajánlotta egy patikus sem, hogyan kell vakbelet jól kioperálni. A gyógyszerészek azt mondták, mi ehhez nem értünk és nem szólunk bele más szakma dolgába, pláne ha még csak nem is konyítünk hozzá. A legautentikusabb hely, a magyar népjóléti miniszter a közeli napokban megjelent soraival állapítja meg a következőket: „Jól tudom, hogy a gyógyszerészre nehezedő terhek jelentősek és hogy a gyógyszerész áldozatvállalása a közelmúltban, különösen a infláció utolsó hónapjában, jelentős volt. A közegészségügyi feladatokat a gyógyszerész társadalom ezideig igen nagy nehézségek leküzdésével tudta csak teljesíteni. „A magyarországi segélyosztási rendszer példát muatott az egész UNRRA számára“ Mr. Stanley Sommer magyarországi UNRRA-főmegbízott nyilatkozott a newyorki „Magyar Jövő“ budapesti tudósítójának Magyarország további megsegítéséről és a jelenlegi segélyosztás rendszeréről. Kijelentene, hogy Magyarország a nemrég felemelt keretben ötmillió dollár UNRA-segítséget kap. Hozzátette, hogy Lengyelország 410, Jugoszlávia és Olaszország 425—425 millió ■ dollár UNRRA-segítségben részesült Hangoztatta Sommer, hogy december 31-én megszűnik az UNRRA és ezért fokozottan szükség lesz arra, hogy az amerikai magyarság ne feledkezzék meg az óhazai magyarokról. Mr. Sommer nyilatkozatában kijelentette, büszke arra, hogy a magyarországi szétosztási rendszer példát mutatott az egész UNRRA számára. A segélyeket a legpéldásabban osztották szét és csak a rászorulói kaptak. Nagy Ferenc visisztszereire eresirása az Országos ProtestánsNapok középpontjában Az Országos Bethlen Gábor Szövetség ez évben is megrendezi szokás szerintez Országos Protestáns Napokat, október 29. és november 3. között. A Protestáns Napok középpontjában Nagy Ferenc miniszterelnök előadása áll. Mit vár a demokrácia a protestantizmustól?. november 1-én, pénteken féltizenkettőkor a Lónyayutcai református gimnáziumban. A Protestáns Napok a Bethlen Gábor Szövetség rendkívüli közgyűléseivel kezdődnek, október 29-én déll után 6 órakor a KIÉ vas-utcai szék■ házában, ahol Szabó Sándor dr., a ’ Szövetség elnöke, fogja ismertetni a Protestáns Napok jelentőségét. Másnap Kiss Roland belügyminisztériumi államtitkár, Ordas Lajos evangélikus püspök fognak előadást tartani. Október 31-én, a reformáció emlékünnepén istentiszteletek lesznek a különböző protestáns templomokban. Délután 6 órakor pedig a Zeneművészeti Főiskolán a reformáció főünnepe lesz, hangulatos műsorral, Kemény Lajos evangélikus esperes, Engedy Andor miskolci református püspök ünnepi beszédeivel és a Litterária vegyeskor énekszámaival.. November 1 én lesz a napok legkimagasló eseménye, Nagy Ferenc miniszterelnök programaira tűzött előadása. November 2 án a protestáns írók és művészek tartanak konferenciát Supka Géza dr., Török Sándor, Fekete Lajos, Bibó István irányításával. Ugyanaznap délután a Kis vas utcai székházéban a protestáns asszonyok nagygyűlésén Tildy Zoltánná, a köztársasági elnök hitvese, mond megnyitó beszédet. A Protestáns-napok zárónapján, november 3-án, a protestáns jogászok, orvosok, nevelők tartanak szakmai gyűléseket s a Napok a Deák téri evangélikus leánygimnáziumban egy irodalmi és művészesttel zárulnak, Áprily Lajos, Cs. Szabó László, Kolossváry Grandpierre Emil, Uray Tivadar, Veress Sándor, Mészöly Dezső közreműködésével. A Szociáldemokrata Párt a szövetkezeti javaslat tárgyalásának elhalasztását kéri Mónus Ilésné, a Szociáldemokrata Párt központja képviseletében október 17-én és 18-án kéréssel fordult a nemzetgyűlés elnökéhez, hogy a szövetkezeti törvényjavaslat tárgyalását ne kezdje meg a nemzetgyűlés illetékes bizottsága, hanem várják meg vele Rónai miniszter két hét múlva várható hazaérkezését. Érdekes, hogy ugyanabban az időben nyújtották át a miniszterelnöknek a baloldali blokk kívánságait és ebben sürgetik a szövetkezeti törvény elintézését. A Független Ifjúság vasárnapi nagygyűései A Független Ifjúság vidéki szervezetei a Kisgazda Párt 16 éves fennállása alkalmából országszerte ünneplő nagygyűléseket rendeznek. Az Országos központ részéről Békésen Lendvay Csaba, Kecskeméten Mátyus Leó és Patonay Elek, Rákospalotán Szűcs György, Pápán Abód László, Sashalmon B. Rácz István, Hosszúberkepéterin Szabó Endre, Tiszaugon Mizsey Béla, Szekszárdon Vízváry György, Dömsödön Lisitka József szólalnak fel. Gyengült az árufelhozatal A csepeli nagypiacra szombaton reggel 23, délelőtt pedig 25 vagon áru futott be. A reggeli szállítmányok a következők voltak: vegyes darabáru 8, burgonya 2, káposzta 1, szőlő 4, alma 7, tengeri 1 vagonnal. Délelőtt 3 vagon alma, 8 vagon hagyma, 2 káposzta, 10 burgonya és 5 vagon sütőtök érkezett. A környékről mérsékelt mennyiségű karfiol, zöldség és kelkáposzta jött. Amint látjuk, a hétvégi felhozatal lényegesen gyengült. Szerencse, hog tartalékkészletek is voltak a Vásártelepen és így az erősebb forgalom szükségleteit ki lehetett elégíteni Minden kiskereskedő hagymát, zöldséget, sárgarépát és káposztaféléké igyekezett beszerezni, a vend éldöles kifőzések levesbevaló zöldségei hagymát, tejeskáposztát és zellert vásároltak nagyobb tételben. A mai árak kilónként nagyban a következők voltak: Gülbaba-burgonya és nyárirózsa 38, Ella- és sárga burgonya 35, étkezési Weltmann és Krüger 33, vöröshagyma 52, fokhagyma 145, fejeskáposzta 50, kelkáposzta 54, vöröskáposzta 56, kalarabé súlyra 40, karfiol tevészettel mérve 50, karfiol tisztítva 90, főzőlök 24, sütőlök I. oszt. 38, II. oszt. 34, sóska és paraj 54, hegyespaprika 59, töltenivaló és húsos 75, paradicsom 40, zöldtengeri 12, sárgarépa súlyra 50, gyökérzöldség sávra 58, paradicsompaprika 90, kapor 40 zeller 100, póréhagyma 30, zöldparadicsom 40, céklarépa 40, savanyú káposzta 150, gyalult főzőtök 64 fillér. Gyümölcs: pirosalma I. oszt.75 — 235, II. oszt. 65— 135, világosalma I. oszt. 155—215, II. oszt. 55—120, körte I. oszt. 120, II. oszt. 90, szilva 65, birsalma I. oszt. 90—110, II. oszt. 60—80, zölddinnye 40, hazai gesztenye I. oszt. 260, II. oszt. 200, borszőlő 100, sálfehér 110, csemegeszőlő 145, feketeszőlő 100 fillér kilónként