Kis Ujság, 1946. október (60. évfolyam, 221-247. szám)

1946-10-20 / 238. szám

Tájékoztató hadifoglyok r­észére Illetékes helyről a hazatérő hadi­foglyok tájékoztatására közükt. A leszerelőjegyet a hadifogoly fogadó­bizottság által kiállított igazolvány teljes hatállyal pótolja. A hazatértek­nek tehát nincs szükségük leszerelő­­jegyre, azt tőlük sem a munkáltatók, sem a közigazgatási hatóságok, sem pedig a rendőrség nem követelhetik. A régebben kifizetésre került le­szerelési illetmény helyett a polgár­mesterek és alispánok egyszeri segé­lyeket folyósíthatnak azoknak a hadifoglyoknak, akik erre rászorul­nak. A pap búzát kér és fogynak a mariaviták Szegedről jelentik: A kevermesi mariavita felbuzdulás túljutott kulminációs pontján, mégpedig igen prózai okok miatt. A „moz­galomnak“ már határozott „egy­­párt“ jellege sem használt — a falubeli szocialisták szemmel látha­­tóan nem értettek egyet a másik munkáspártnak ezzel a kezdemé­nyezésével —, amikor pedig ki­derült, hogy a Kevermesre kül­dött máriavita papok helyben akarják megkeresni a kenyérre­valót, új híveik nagy része hirte­len elhidegedett tőlük. Már annak idején feltűnt, hogy Csernohorszky „püspök“ kihirdette a papoknak járó egyházi adó eltörlését a hí­veknek, de ugyanakkor igényt je­lentett be a kevermesi katolikus plébánia búzájára. A két nyilatko­zat között szemmel látható volt az ellentmondás. A későbbi ese­mények bebizonyították, hogy a máriavita papok a püspöki állás­­foglalás második részére nagyobb figyelmet fordítanak, mint az el­sőre és komolyan veszik a kíván­ságot, hogy híveik 75 mázsa ga­bonát szállítsanak be „az egyház fenntartására“. A követelés nyo­mán elkezdődött a kevermesi má­rsavita gyülekezet szétm­orzsoló­­dása. ÜZENNEK A N­­ADIFOGLYOK Az alábbi hadifoglyok szeretettel köszöntik hozzátartozóikat és a moszkvai rádión keresztül azt üze­nik, jól vannak, egészségesek és hozzátartozóiktól értesítést kérnek a következő címre: Moszkva, Krasznij Kreszt Pocstovi Jascsik 204. Fülöp Kálmán Fülöp Péternek Maglód, Garami Ferenc Nagyvárad, Sörös Gyula Sopron, Dajkó Imre Ditró, Lakatos Pál Kecskemét, Vargha József Bicske, Haraszti­g Jó­zsef Beb­ó Bogát Sándor Tisza­­szalka, Surányi Ferenc Molnár Jusztinnak Hódmezővásárhely, Du­dás Béla Kisbégány, Taufer Árpád Panyola Bernula Mihály B. Mihály­­nénak Pilis, Péterfi László P. László­imnak Csíkszentmárton, Oláh József O. Józsefnénak Sajószárnya, Szénási Sándor Sz. Sándornénak Debrecen, Vámos Péter V. Péternének Hadad, Zsiga László Zs. Lászlónénak Kis­­kunf­élegyháza, Szabó Lajos Sz. Lajosnénak és özv. Sz. Kálmánnénak Aszód és Győr, Gy. Nagy János N. Jánosné­­nak Hajdúdorog, Varjú Zsigmond V. Zsigmondnénak Gölnic, Farkas Sándor F. Sándornak Dunapataj, Mészáros Ferenc M. Józsefnénak Sümeg, Vas Lajos Kis Manyának Felsőnyék, Szűcs Sándor Sz. János­nak Nagykőrös, Kosztos Vince K. Vincének Kispest, Szabó Sándor S. Sándornak Lajosmizse, Cserei Ró­bert Cserei Róbertnénak Vác, Dobay Pál Lankapuszta (?), Gőg Kálmán Gőg Istvánnénak Gutta, Stumpf Lajos Stumpf Lajosnénak Pestszenterzsé­­bet, Lakos Ferenc Lakos Ferencné­­nek Belezna, Antal János Antal Já­nosáénak Rákoscsaba Újtelep. méterm­­ Izsánkint 53 forint + 3% f.-adó. helyi paksi raktár Rende­lésnél 50% előleg küldendő. Girst József műtrágyakereskedő. Telefon: 86. Paks M­étmart , Cf-Ujjt­HCil és zsirosgépjúi minden mennyiségben vásárol Fischmann, Nagydiófa­ utca 19. Telefon: 422—756 50 forintot fizetünk angeroszot és gubancért kilogrammonként. Horváth M. Szőnyeg­ipar rt., Budapest, XIII., Forgách­ u. 4. Vidékről utánvéttel küldhető. Telefon: Lipót 672­­ (2) Vasárnap, 1046 október 2­ . Falusi boltosok Irta: NAGY LAJOS Már becsomagoltunk, elbúcsúztunk vendéglátó rokonainktól és egy-egy bőröndünket a kezünkbe hozva el­mentünk a Piac-térre. Ott áll meg az autóbusz, amelyen majd utazunk haza, Pestre. A Piac-téren betérünk még Ancsi néniékhez, a holtakba. Hogy tőlük is elköszönjünk, meg hogy ott ül­dögélve várjuk meg az S. felől ér­kező autóbuszt. — Hát csakugyan mentek? Ejnye ejnye! — így sajnálkozott miattunk Ancsi néni. — Elűz bennünket a hideg — fe­leltem én, mivel hogy azokban a napokban már úgy dideregtünk, mintha beállt volna a tél. — Hát elűz — hagyta helyben Gradács bácsi, az Ancsi néni ura. — Én is elutaznék valahova Afrikába De énnékem itt kell ülnöm a bolt­ban. Feleségem az üvegajtónál állt és türelmetlenül nézdett ki, a vendég fogadó felé, mert az előtt kell majd megállnia az autóbusznak. — Van , még idő! — nyugtatta a feleségemet Gradács bácsi. Elővette az óráját, megnézte és folytatta: — Még harmincöt perc. Feleségem sóhajtott. Szeretett vol­na már repülni Pest felé. — Csípős idő — dohogtam én — Csípős — hagyta rá megint Gradács bácsi. És még megtoldotta.­­ Még sincs eső. Mert hogy ma esett, az semmi a hosszú a szál­­ után. Nem lehet szántani, nem lehet vetni. Gradács bácsi különben mindig morgott. A régi tréfálkozó kedve egé­szen elhagyta Egy-két esztendeje se­hogyan sem tudja elfogadható egész­be illeszteni a világ részleteit. Meg is mondja, hogy akárhogyan forgatunk is bármit, az valahogyan mindig csak rossz. Ott van például az a földosztás. Mi a fenének adtak an­nak a bitang Sámuelnek földet, ami­kor nem dolgozik és részeges disznó, meg itt a boltban is adós. Meg aztán mi lesz a napszámmal? Annak ke­vés, aki kapja, mert nem élhet meg belőle, fizetni még nagyon is sok. Aztán itt van ez a nyavalyás bolt. Az infláció alatt ráfizetett az ember Most már m­enne valahogy, de most meg kevés a nép keresete, senkinek nincs miből vásárolni. Ezért kevesli hát Gradács bácsi a napszámot. Nem jó ez sehogyan sem. De az adót megkövetelik. Még az után a bor után is adót kell fizetnie, amit az ember maga iszik meg. Ezt meg már majdnem diadalma­san vágta ki: — Tudod-e öcsém, hogy még a bába is fizet forgalmi adót? Ancsi néni már szerencsésebb ter­mészet. Ő is panaszkodik, de dicsek­szik is. Előző napi látogatásunk al­kalmával dicsekvésképen mesélte el, hogy a pincében ott áll még hatvan hektóliter boruk. Most még nem elég jó az ára, nem adják el, várnak vele Nekik nem sürgős. (Ez is dicsekvés volt.) Vagy ott van a porta mögö, mindjárt a Kovács-ház mellett az a telkük. Azt eladják. Volna is rá már vevő, aki igen fájdít­ja rá a fogát, de csak kétezer forintot akar érte adni, ők meg háromezren alul nem adják. Inkább álljon ott a házak közt üre­sen, ők várhatnak. — Hát várhatunk, — hagyja rá Gradács bácsi. De a gúny árnyalatá­val borízű hangjában, tehát megint panaszkodik, mert valójában cáfolja a feleségét, illetve azt mondja, hogy „fenét várhatunk !“ — Még jó húsz perc, — nyugtatja megint Gradács bácsi az ajtón át szüntelenül leselkedő feleségemet. Ancsi néni szeme fölragyog, va­lamit h­át még hirtelenében kisütött. Szól is: — Ejnye, vagyetek már az útra egy kis cukorkát. Ezt olyan kedvesen ajánlja, mint­ha meg akarna bennünket ajándé­kozni. Feleségem szabadkozik: — Ugyan, Ancsi néni! De én értem Ancsi nénit, vásáro­lok hát tőle tíz deka cukorkát. Ő szemfényvesztő ügyességgel kimér nyolc és fél dekát, lekapja a mér­legről és behajtja a papírzacskót s a kezembe nyomja: — Öt forint nyolcvan. Jóval drágább, mint Pesten. De fizetek szó nélkül, húsz fillért nem tud visszaadni. — Jaj, ezzel az aprópénzzel is mennyi baj van. — Nem tesz semmit. — Majd levásároljátok, ha megint lejöttök. Azután a feleségemhez fordul: — Ejnye, van még rá időtök, ugyan gyertek át velem, megnézni azt a telket. — Minek, Ancsi néni? — kérde­zem én. — Hiszen nem veszünk mi itt telket. — De vehetnétek! Már ami azt a jó pesties külsőtöket illeti. A tiedet, ezzel a szürke felöltőddel, a felesé­gedet meg azzal a jóképű kalappal No, gyertek csak. Most meg a feleségem érti Ancsi nénit, mosolyog és in­ nekem, hogy ne ellenkezzek, hanem csak siessünk. Megyünk Ancsi nénivel, ő vezet bennünket. Átkelünk a sártengeren, befordulunk egy kanyarodó kis ut­cába, azután egy ház udvarán átvá­gunk és megérkezünk a telekre. Ott megállunk, majd megyünk beljebb a sárban, szemerkézik az eső. Ancsi néni komoly képpel beszél és széles mozdulatokkal mutogat: ~ Hát ez az. Háromszáz négy­szögöl. Igen szép telek. A legjobb helyen van, a falu közepében. Vezet a telek másik szélébe. Ez az utca, innen a bejárat. Az utca is szép, csendes utca, itt nincs nyáron por, erre nem jár kocsi. Nézzük az utcát. Zöld pocsolyát látunk, azon túl fekete sarat és ben­ne mélységes láb- és keréknyomo­kat. Állunk, hallgatunk, nézünk, szétnézünk a tájon. Nem messze tőlünk egy kerítés fölé bukkan egy asszonyi fej és a tekintetét ránk irányítja. Máshol egy másik asszonyi fej. Az utcán megy el valaki, megáll és visszanéz, jól megnéz bennünket. Az utcán túl egy­­másután búvik ki a házból egy férfi és egy nő. Állnak és ámulva lesnek felénk. — No, mehetünk vissza! — mond­ja boldog mosollyal Ancsi néni. — Ne nézzetek most oda, az az ember alkuszik a telekre. — Még ma meg is veszi — kacag a feleségem. No de sietünk. Feladatunkat elvé­­geztü­k, már tülköl is az autóbusz. ­ DRÁGA-E A PATIKA? A külföldi árakkal nem tudnak megbirkózni a patikusok mégis már kétszer leszállították az árakat A Kis Újság október 8-i számában cikk jelent meg „Megint baj van a patikaszerrel“ címen. Ez a cikk ér­demtelenül megtámadta a gyógy­szerész társadalmat. A vidéki gyógy­szerészek köréből tömegesen érkező joggal fiiállatlankodó levelek arra késztetnek, hogy egyes téves meg­állapításokkal foglalkozzunk. Ki állapítja meg az árakat Köztudomású, hogy a gyógyszerek árának megállapítása nem a gyógy­szerészek hatáskörébe tartozik. Nem a gyógyszerész tetszésétől függ az, hogy milyen árat számít fel a gyógy­szerért, mert az ármegállapítást a népjóléti minisztérium illetékes szerve végzi körültekintő gondossággal. Ebben az ármegállapító szervben ne­ves professzorok útján az orvostár­sadalom is képviselve van. Köztudomású az is, hogy a gyógy­szerek, illetve azok előállításához szükséges alapanyagok túlnyomó­része külföldi eredetű, tehát az ára is a világpiaci áraktól és nem a hazai termelési vagy gazdasági viszonyok­tól függ. A népjóléti minisztérium tehát olyan adottsággal áll szemben, amelyet nem lehet és nem tud szá­mításon kívül hagyni. Ez volt az oka annak, hogy a gyógyszer még béké­ben sem volt olcsó és nem is lehet mindaddig olcsó, amíg a magyar vegyészeti ipar hazai termelési alap­anyagokkal nem tudja olcsó áruval a gyógyszertárakat ellátni. Mindezek ellenére sem éri el a gyógyszerek árának szorzószáma az iparcikkek átlagos szorzószámát. Arról pedig beszélni sem lehet, hogy a gyógy­szerek árnívója az iparcikkek árához viszonyítottan magasan lett volna megállapítva. Mi van a munkadíjakka! A gyógyszerkészítésnél felszámít­ható munkadíjakat is a népjóléti miniszter állapítja meg és ugyancsak ő szabályozza a gyógyszerész­ haszon­­kulcsot. Az államkincstár a közgyógy­­szerellátáson és a kórházi gyógyszer­szükségleten keresztül közvetlen vásárlóként jelentkezik a gyógyszer­tárakban, de a társadalombiztosító intézetek révén is érdekelt fél Elkép­zelhetetlen tehát, hogy az állam mint ármegállapító szerv, a gyógyszeré­szeknek indokolatlanul magas és elő­nyös ármegállapítással kedvezne. A gyógyszerészi munkadíj az 1935 pengő alapnak tényleg a három­szorosa, de ha ezt is a háború előtti­hez viszonyítjuk — úgy mint ahogy az ármegállapításnál a többi ipar­cikknél történt — akkor a szorzó­szám csak két és félszeres, sőt ha figyelembe, vesszük a közületeknek nyújtott 27,5, illetve 25 százalékos engedményeket, akkor a kétszerest sem éri el. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, nem kell bővebben magyarázni, hiszen mindenki jól tudja, hogy az átszámítási kulcs ennél a számnál mindenhol lényege­sen magasabb. A munkadíj emellett csak egy té­tele a gyógyszerárnak, melynek béke­beli haszonkulcsát az államhatalom mindig ahhoz a közegészségügyi fel­ad­athoz szabta, amelyet a gyógyszer­­tár betölt. .A gyógyszertárral szemben ugyanis az állam indokolt, de terhes követelményekkel lép fel; a gyógy­szertár berendezését és felszerelését előírja, a beszerzett gyógyszerek vegyivizsgálatát kötelezővé teszi és számtalan gyógyszer felhasználását lejárati időhöz köti, amikor is azokat ki kell selejtezni. A jelenleg érvény­ben lévő gyógyszerészi bruttó haszon­kulcs még a fentiek figyelembevéte­lével is csak a kétharmada a béke­belinek, mert a kormányzat azt ilyen nagy mértékben leszállította. A nettó haszonkulcs a magas szociális és köz­terhek, továbbá a hitelezési kényszer következtében a békebelinek felét sem éri el. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a népjóléti minisztérium két ízben is 8, illetve 16 százalékos ár­­leszállítást hajtott végre, augusztus 21-én és szeptember 17-én. Mit keres a vidéki patikus A cikk azt állította, hogy egy kö­zepes forgalmú gyógyszertár is havi 20.000 forint forgalmat bonyolít le. A kereskedelmi életben ugyan min­denki igazolni tudja, hogy a forga­lom mindenhol fesük töredéke a béke­belinek, mégis meg kell mondanunk azt, hogy az ország 1300 gyógyszer­­tára közül 20 sem éri el ezt a for­galmat. Nagyon sok boldog lenne, ha havi 5-6 ezer forint lenne bruttó bevétele, legalább 600 törpe gyógy­szertár pedig a havi 3 ezer forinttal is nagyon meg lenne elégedve. A h­a­­szonkulcsok leszállítása és az üzemi költségek emelkedése folytán a nettó haszonkulcs a békebeli átlagos 20 százaléka helyett jó esetben is 10 szá­zalékát teszi ki. A gyógyszertárak leg­nagyobb része tehát a cikk állításá­val ellentétben, igen-igen szerény jö­vedelemmel rendelkezik. Semmi esetre sem olyannal, ami a gyógyszerész képzettségének, befektetett tőkéjének és munkájának joggal megfelelne. Egyetlen gyógyszerésznek sem ju­tott eszébe kritizálni az orvosi tény­kedést. Nem ajánlotta egy patikus sem, hogyan kell vakbelet jól kiope­rálni. A gyógyszerészek azt mondták, mi ehhez nem értünk és nem szólunk bele más szakma dolgába, pláne ha még csak nem is konyítünk hozzá. A legautentikusabb hely, a magyar népjóléti miniszter a közeli napok­ban megjelent soraival állapítja meg a következőket: „Jól tudom, hogy a gyógyszerészre nehezedő terhek je­lentősek és hogy a gyógyszerész áldo­zatvállalása a közelmúltban, különö­sen a infláció utolsó hónapjában, je­lentős volt. A közegészségügyi felada­tokat a gyógyszerész társadalom ez­­ideig igen nagy nehézségek leküzdé­sével tudta csak teljesíteni. „A magyarországi segélyosztási rendszer példát muatott az egész UNRRA számára“ Mr. Stanley Sommer magyarorszá­gi UNRRA-főmegbízott nyilatkozott a newyorki „Magyar Jövő“ buda­pesti tudósítójának Magyarország további megsegítéséről és a jelen­legi segélyosztás rendszeréről. Kije­lentene, hogy Magyarország a nem­rég felemelt keretben ötmillió dollár UN­R­­A-segítség­et kap. Hozzátette, hogy Lengyelország 410, Jugoszlá­via és Olaszország 425—425 millió ■ d­ollár UNRRA-segítségben részesült Hangoztatta Sommer, hogy decem­ber 31-én megszűnik az UNRRA és ezért fokozottan szükség lesz arra, hogy az amerikai magyarság ne fe­ledkezzék meg az óhazai magyarok­ról. Mr. Sommer nyilatkozatában ki­jelentette, büszke arra, hogy a ma­gyarországi szétosztási rendszer pél­dát mutatott az egész UN­R­RA szá­mára. A segélyeket a legpéldásabban osztották szét és csak a rászorulói kaptak. Nagy Ferenc visisztszereire eresirása az Országos Protestáns­­Napok középpontjában Az Országos Bethlen Gábor Szövet­ség ez évben is megrendezi szokás szerint­­ez Országos Protestáns Napo­kat, október 29. és november 3. között. A Protestáns Napok középpontjában Nagy Ferenc miniszterelnök előadása áll. Mit vár a demokrácia a pro­testantizmustól?. november 1-én, pénteken féltizenkettőkor a Lónyay­­utcai református gimnáziumban.­­ A Protestáns Napok a Bethlen Gá­­­­bor Szövetség rendkívüli közgyűlése­­i­vel kezdődnek, október 29-én dél­­l után 6 órakor a KIÉ vas-utcai szék­­■ házában, ahol Szabó Sándor dr., a ’ Szövetség elnöke, fogja ismertetni a Protestáns Napok jelentőségét. Más­­­­nap Kiss Roland belügyminisztériumi­­ államtitkár, Ordas Lajos evangélikus püspök fognak előadást tartani. Ok­tóber 31-én, a reformáció emlékün­nepén istentiszteletek lesznek a kü­lönböző protestáns templomokban. Délután 6 órakor pedig a Zeneművé­szeti Főiskolán a reformáció fő­­ünnepe lesz, hangulatos műsorral, Kemény Lajos evangélikus esperes, Engedy Andor miskolci református püspök ünnepi beszédeivel és a Lit­terár­ia vegyeskor énekszámaival.. November 1 én lesz a napok leg­­kimagasló eseménye, Nagy Ferenc miniszterelnök programaira tűzött előadása. November 2 án a protestáns írók és művészek tartanak konfe­renciát Supka Géza dr., Török Sán­dor, Fekete Lajos, Bibó István irá­nyításával. Ugyanaznap délután a Kis vas­ utcai székházéban a pro­testáns asszonyok nagygyűlésén Tildy Zoltánná, a köztársasági elnök hit­vese, mond megnyitó beszédet. A Protestáns-napok zárónapján, no­vember 3-án, a protestáns jogászok, orvosok, nevelők tartanak szakmai gyűléseket s a Napok a Deák­ téri evangélikus leánygimnáziumban egy irodalmi és művészesttel zárulnak, Áprily Lajos, Cs. Szabó László, Ko­­lossváry G­randpierre Emil, Uray Ti­vadar, Veress Sándor, Mészöly Dezső közreműködésével. A Szociáldemokrata Párt a szövetkezeti javaslat tárgya­­lásának elhalasztását kéri Mónus Ilésné, a Szociáldemokrata Párt központja képviseletében októ­ber 17-én és 18-án kéréssel fordult a nemzetgyűlés elnökéhez, hogy a szövetkezeti törvényjavaslat tárgya­­lását ne kezdje meg a nemzetgyűlés illetékes bizottsága, hanem várják meg vele Rónai miniszter két hét múlva várható hazaérkezését. Érdekes, hogy ugyanabban az idő­ben nyújtották át a miniszterelnök­nek a­ baloldali blokk kívánságait és ebben sürgetik a szövetkezeti tör­vény elintézését. A Független Ifjúság vasárnapi nagygyű­ései A Független Ifjúság vidéki szer­vezetei a Kisgazda­ Párt 16 éves fenn­állása alkalmából országszerte ün­neplő nagygyűléseket rendeznek. Az Országos központ részéről Békésen Lendvay Csaba, Kecskeméten Má­­tyus Leó és Patonay Elek, Rákospa­lotán Szűcs György, Pápán Abód László, Sashalmon B. Rácz István, Hosszúberkepéterin Szabó Endre, Tiszaugon Mizsey Béla, Szekszárdon Vízváry György, Dömsödön Lisitka József szólalnak fel. Gyengült az árufel­hozatal A csepeli nagypiacra szombaton reggel 23, délelőtt pedig 25 vagon áru futott be. A reggeli szállítmá­nyok a következők voltak: vegyes darabáru 8, burgonya 2, káposzta 1, szőlő 4, alma 7, tengeri 1 vagon­nal. Délelőtt 3 vagon alma, 8 vagon hagyma, 2 káposzta, 10 burgonya és 5 vagon sütőtök érkezett. A kör­nyékről mérsékelt mennyiségű kar­fiol, zöldség és kelkáposzta jött. Amint látjuk, a hétvégi felhozatal lényegesen gyengült. Szerencse, hog tartalékkészletek is voltak a Vásár­telepen és így az erősebb forgalom szükségleteit ki lehetett elégíteni Minden kiskereskedő hagymát, zöld­séget, sárgarépát és káposztaféléké igyekezett beszerezni, a vend éld­öl­es kifőzések levesbevaló zöldségei hagymát, tejeskáposztát és zellert vásároltak nagyobb tételben. A­­ mai árak kilónként nagyban a következők voltak: Gülbaba-burgo­­nya és nyárirózsa 38, Ella- és sárga burgonya 35, étkezési Weltmann és Krüger 33, vöröshagyma 52, fok­hagyma 145, fejeskáposzta 50, kel­káposzta 54, vöröskáposzta 56, kala­­rabé súlyra 40, karfiol tevészettel mérve 50, karfiol tisztítva 90, főző­lök 24, sütőlök I. oszt. 38, II. oszt. 34, sóska és paraj 54, hegyespaprik­a 59, töltenivaló és húsos 75, paradi­csom 40, zöldtengeri 12, sárgarépa súlyra 50, gyökérzöldség sá­vra 58, paradicsompaprika 90, kapor 40 zel­ler 100, póréhagyma 30, zöldparadi­csom 40, céklarépa 40, savanyú káposzta 150, gyalult főzőtök 64 fil­lér. Gyümölcs: pirosalma I. oszt.­­75 — 235, II. oszt. 65— 135, világosalma I. oszt. 155—215, II. oszt. 55—120, körte I. oszt. 120, II. oszt. 90, szilva 65, birsalma I. oszt. 90­—110, II. oszt. 60—80, zölddinnye 40, hazai gesztenye I. oszt. 260, II. oszt. 200, borszőlő 100, sálfehér 110, csemege­szőlő 145, feketeszőlő 100 fillér ki­lónként

Next