Kis Ujság, 1949. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-02 / 77. szám

A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Korlátozták a kisipari ipar igazolványok kiadását Ma megszűnt a benzin jegy, itt a benzin, olaj és petróleum új ára Az Árhivatal ma új rendelettel megállapította a nyers ásványolaj és ásványolajtermékek nagybani, keres­kedői és fogyasztói árát. Eszerint a motorbenzin, ára kúton kimérve lite­renként 1,50 forint, a gázolaj- kúton kimérve, literenként 1.10 forint, a petróleum kúton vagy kereskedő üz­letében kimérve literenként 1.30 forint. Egy másik rendelet megállapítja az ásványolajból előállított olajok, zsírok és egyéb termékek új árait. A fontosabb olajfélék közül a téli nehéz motorolaj literenként 11 fo­rint, nyári nehéz motorolaj literen­ként kiszerelve 11 forint, lökhárító­­olaj 8 forint, fékolaj 40 forint, felső kenőolaj 16 forint, golyóscsapágy­­zsír egy kg-os dobozban 16 forint. Itt említjük meg, hogy április 1-től kezdve a MAORT termelésének­ ör­vendetes eredményeképpen megszűr­t a jegyrendszer a benzinnél és gáz­olajnál. Rádiót a dolgozóknak! A magyar rádió országos mozgal­mat indít, amelynek célja, hogy mi­nél több dolgozó lakásában legyen rádió, amely szórakoztatja a mun­kában kifáradtakat és emellett fontos nevelő munkát végez. A „Rá­diót a dolgozóknak!“ mozgalom si­kerét a két műsor fokozatos javu­lása és a dolgozó tömegek érdeklő­dése biztosítja. Az MTI munkatársa megkérde­zett munkást és tudóst, parasztot és írót: mi a véleményük a rádiómű­sorról, a rádió eddigi munkájáról és mit várnak a jövőben népi demo­kratikus kultúránknak ettől az egyik legerősebb fellegvárától. A nyilatko­zók egybehangzóan megállapították, hogy a magyar rádió eddigi műkö­dése és fejlődése biztosítékot nyújt a nagy feladatok sikeres megoldá­sára. Százezer dolgozó paraszt a földművelésügyi minisz­térium vándortanfolyamain Az elmúlt télen a földmívelésügyi kormányzat, szerte az országban 1500 vándortanfolyamot rendezett, amelyen 100.000 dolgozó paraszt vett részt. A hallgatók megismerkedtek népi demokráciánk terméspolitikai kérdé­seivel, mezőgazdasági, állattenyész­tési szakelőadásokat hallgattak. Rész­letes tájékoztatást kaptak a gépállo­mások működéséről, a tervgazdálko­dás előnyeiről, a Szovjetunió rejtett mezőgazdaságáról. A tanfolyam egyik fontos problémája a szövetkezeti kérdés. Svájci asszonyok a békéért Az olyan országban is, mint Svájc, amely pedig megszabadult az utolsó két világháború borzalmaitól és any­­nyira büszke semlegességére, fe­h­ábo­­rodással gondolnak a dolgozó asz­­szonyok arra, hogy a háborús nye­részkedők egy újabb világháború előkészítésén mesterkednek. Mint a Vorwärts című baseli lap közli, a dolgozó svájci asszonyok felhívással fordultak a szabadságszerető népek­hez, hogy ne hagyják magukat fél­revezetni és ne higgyenek a Szovjet­unió és a népi demokráciák elleni rágalmaknak. — Mi, dolgozó svájci asszonyok a béke őreihez tartozunk — szól a kiáltvány. — Harcolunk a tartós bé­kéért, a kizsákmányolás és a hábo­rús uszítás ellent SZOVJET EMLÉKIRAT az Atlanti Egyezmény hatalmaihoz Moszkva, április 1 (TASS) A Szovjetunió kormánya március 31-én nagykövetei útján az Észak-Atlanti Szerződés ügyében emlékiratot intézett az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada kormányai­hoz. Az emlékirat megállapítja: „Az USA külügyminisztériuma már­cius 18-án nyilvánosságra hozta az Észak Atlanti Szerződés szövegét, amelyet a legközelebbi napokban az Amerikai Egyesült Államok, Nagy­­britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada kormánya aláírni szándékozik. Az Észak Atlanti Szerződés szövege tel­jes egészében megerősítette a Szov­jetunió külügyminisztériuma ezévi január 29-iki közleményének tartal­mát, mind az egyezmény támadó cél­jairól, mind pedig abban a vonatko­zásban, hogy az Észak Atlanti Szerződés ellentétben áll az Egye­sült Nemzetek Szervezetének elvei­vel és céljaival és azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Nagy­­britannia és Franciaország kormá­nya más egyezményekben és szerző­désekben vállalt. Az Észak Atlanti Szerződés védelmi jellegű céljairól és az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek elismeréséről szóló, a szer­ződés szövegében írt állításoknak semmi közük sincs sem az egyez­mény résztvevőinek önvédelmi fel­adataihoz, sem pedig az Egyesült Nemzetek szervezete céljainak és el­veinek elismeréséhez. Az Észak Atlanti Szerződés részt­vevői olyan nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország. A szerződés tehát ter­mészetesen nem irányul sem az Amerikai Egyesült Államok, sem­­Nagybritannia, sem Franciaország ellen. A nagyhatalmak közül csupán a Szovjetuniót zárta ki a szerződés résztvevői közül. Ez csupán azzal magyarázható, hogy a szerződés a Szovjetunió ellen irányul. Hogy az Észak Atlanti Szerződés a Szov­­jetunió, valamint a népi demo­krácia országai ellen irányul, arra határozottan utaltak az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország hivatalos képviselői is. Az Észak Atlanti Szerződés megkö­tésének igazolásaként arra hivatkoz­nak, hogy a Szovjetuniónak védelmi szerződései vannak a népi demokrá­ciák országaival. Ez a hivatkozás azonban teljesen tarthatatlan. Mind­azok a barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási szerződések, amelyeket a Szovjetunió a népi demokráciák országaival kötött, kétoldalú jelle­gűek és csupán a német táma­dás megismétlődésének lehető­sége ellen irányulnak, amely ve­szélyről egyetlen békeszerető állam sem feledkezhetik meg. Ezenkívül teljesen kizárt az a lehetőség, hogy ezeket a szerződéseket bármilyen mértékben is a Szovjetuniónak a legutóbbi háborúban volt szövetsé­gesei, az Egyesült Államok, Nagy­britannia, vagy Franciaország ellen irányítóknak lehessen értelmezni.­­ Sőt a Szovjetuniónak, a német tá­madás megismétlődése ellen ugyan­ilyen szerződései vannak, nem csu­­­pán a népi demokráciák országai­val, hanem Nagybritanniával és Franciaországgal is. Ezzel szemben az Észak Atlanti Szerződés nem kétoldalú, hanem többoldalú szerződés, amely zárt ál­­lamcsoportosulást teremt és ami kü­lönösen fontos, teljesen figyelmen kí­vül hagyja a német támadás megis­métlődésének lehetőségét, követke­zésképen célja nem egy új német támadás elhárítása. Minthogy ebben a szerződésben a Hitler-ellenes koa­lícióban résztvett nagyhatalmak kö­zül csupán a Szovjetunió nem vett részt, az Észak Atlanti Szerződést a Szovjetunió ellen, a legutóbbi há­borúban az Amerikai Egyesült Álla­mok, Nagybritannia és Franciaország egyik volt főszövetségese ellen irá­nyulónak kell tekinteni. Az Észak Atlanti Szerződés részt­vevői széleskörű katonai intézkedé­seket hajtanak végre, amelyeket sem­miképpen sem lehet ezeknek az or­szágoknak önvédelmével magyaráz­ni. Egyáltalában nem védelmi jelle­gűek azoknak a széleskörű katonai intézkedéseknek, amelyeket az Egye­sült Államok Nagybritanniával és Franciaországgal közösen a mai béke­helyzetben végrehajtanak — ideértve a mindenféle fegyveres erők növelé­sét, atombomba felhaszn­ására irá­nyuló terv kidolgozását, tisztán tá­madó fegyvert jelentő atombomba­­készletek felhalmozását, hadi, légi és haditengerészeti támaszpontok kiépí­tését. A második világháború idején Wa­shingtonban szervezett egyesült an­gol-amerikai katonai vezérkar fenn­tartása, az úgynevezett Nyugati Szö­vetség katonai vezérkarának nemré­­g­iben Fontenauble-ban történt meg­alakítása, valamint az Észak At­lanti Szerződésben meghatározott vé­delmi bizottság haladéktalan megte­remtésére irányuló szándék egyálta­lán nem bizonyítja a szerződés részt­vevőinek békés és védelmi céljait, hanem a sok más katonai előkészü­lettel együtt hozzájárni a nyugtalan­­ság, riadalom és háborús hangulat megerősödéséhez, ami az új háború minden uszítójának érdeke. Az Észak-Atlanti Szerződés célja azoknak az államoknak a megfé­lemlítése, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a világuralomra törő angol, amerikai­ csoportosulás parancsainak. Az ilyen világuralmi törekvések tarthatatlan voltát a má­sodik világháború is megerősítette, amely az ugyancsak világuralomra törő fasiszta Németország szétzúzá­sával végződött. Az Észak Atlanti Szerződésbe olyan országok is részt vesznek, amelynek kormánya arra számít, hogy a szer­ződés gazdagabb résztvevőinek ter­hére hasznot húzhat és ezért külön­­féle terveket készít, új hitelek és egyéb anyagi juttatások reményé­ben. Emellett feltétlenül meg kell látni az Észak Atlanti Szerződés szovjetellenes indokolásá­nak alaptalan voltát, minthogy min­denki tudta, hogy a Szovjetunió sen­kit sem szándékozik megtámadni és semmikép sem fenyegeti sem az Ame­rikai Egyesült Államokat, sem Nagy­­britanniát, sem Franciaországot, sem a szerződés más résztvevőjét. A továbbiakban az emlékirat rá­mutat arra, hogy az Észak-Atlanti Szerződés megkötése nem felel meg az UNO céljainak és elveinek, sőt ellentétben áll a szervezet alapokmá­nyával. II szovjet kormány öt pontja az Atlanti Egyezményről Az előadottak alapján a szovjet kormány az alábbi következteté­sekre jut: 1. Az Észak Atlanti Szerződésnek semmi köze sincs a szerződésben résztvevő államok önvédelmi céljai­hoz. Ezeket az államokat senki sem fenyegeti és senki sem készül őket megtámadni, ellenkezőleg ez a szer­ződés nyilván támadó jellegű és a Szovjetunió ellen irányul, amit a szerződésben résztvevő államok kép­viselői sem tagadtak megnyilatko­zásaikban. 2. Az Észak Atlanti Szerződés egy­általában nem járul hozzá a béke és a nemzetközi biztonság megerő­sítéséhez, ami az Egyesült Nemze­tek Szervezete minden tagjának kö­telessége, sőt szöges ellentétben áll az UNO alapokmányának elveivel és céljaival és az Egyesült Nemzetek Szervezetének bomlasztására vezet. 3. Az Észak Atlanti Szerződés el­lentétben áll a Nagybritannia és a Szovjetunió 1042-ben kötött szerző­désével, amelynek értelmében a két állam kötelezettséget vállalt, hogy együttműködik a béke és a nemzet­közi biztonság fenntartásában és „nem köt semmiféle olyan szövetsé­get és nem vesz részt semmiféle olyan koalícióban, amely a másik szerződő fél ellen irányul.“ 4. Az Észak Atlanti Szerződés el­lentétben áll a Franciaország és a Szovjetunió 1944-ben kötött szerző­désével, amelynek értelmében a két állam kötelezettséget vállalt, hogy együttműködik a béke és a nemzet­közi biztonság fenntartásában és „nem köt semmiféle olyan szövet­séget és nem vesz részt semmiféle olyan koalícióban, amely a magas szerződő felek egyike ellen irá­nyul.“­ 5. Az Észak Atlanti Szerződés el­lentétben áll azokkal az egyezmé­nyekkel, amelyeket a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy­britannia a jaltai és potsdami kon­ferencián, valamint az említett ha­talmak képviselőinek a második vi­lágháború idején és után tartott ta­nácskozásain kötött. Ezeknek az egyezményeknek az értelmében ugyanis az Amerikai Egyesült Ála­m­ok és Nagybritannia, éppúgy, mint a Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy együttműködik az egyetemes béke és nemzetközi biztonság meg­erősödésében és hozzájárul az Egye­sült Nemzetek szervezetének meg­erősítéséhez. (MTI) Beldium­ dolgozói sztrájkkal tüntettek az Atlanti Szer­ződés ellen. Az antwerpeni dokkmun­kások továbbra is folytatják tiltakozó sztrájkjukat, bár a kormány a rend­­őrterror és a provokáció minden eszközével igyekszik őket megfélem­líteni. Charleroi mellett a nagy belga szénmedence bá­nyászai egyhangú határozatban ítélték el Belgium csatlakozását az Atlanti Szerződéshez. A belga dolgozók saját bőrükön ta­pasztalták már eddig is a Marshall­­terv következményeit, hiszen egész iparágak mentek tönkre és Belgium­ban ma háromszázezer ipari munka­nélküli van, a belga munkásság tehát tisztában van azzal, mit jelent az Atlanti Szerződés Belgium számára. Élesen szembehelyezkedik az At­lanti Szerződéssel az amerikai szláv­­ság is, amelynek bizottsága egyhan­­gúlag elítélte az Atlanti Egyezményt és felszólítja a szláv származású amerikaiakat, hogy az Egyesült Álla­mok más demokratikus erőivel együtt támogassák a szerződés ellen irá­nyuló küzdelmet. Az olasz szocialista párt megújította tiltakozását az At­lanti Szerződéshez való csatlakozás ellen és változatlanul követeli a nép­szavazást. Bécsből azt a figyelemreméltó hírt közli a moszkvai rádió, h­ogy Ausztria francia megszállási öve­zetében máris feltűntek az első amerikai katonai egységek. Sajtótudósítók kérdésére Bethouard tábornok, ausztriai francia főparancs­nok kijelentette, hogy az amerikai csapatok jelenlétének „utánpótlási bázisok“ létesítése a célja, amire vo­natkozólag megegyezés jött létre az amerikai és francia katonai hatósá­gok között. A moszkvai rádió hír­magyarázója ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az Atlanti Szerződést még alá sem írták, Washington azonban máris hűbéreseinek tekinti a résztvevő országokat, elsősorban Franciaorszá­got. Ma még csak „utánpótlási bázi­sok“ létesítéséről van szó, holnap azonban a francia csapatok majd „amerikai szakértők“ irányítása mel­lett tartják meg hadgyakorlataikat és így lépésről-lépésre megtörténik a francia haderő amerikanizálása. A Francia Gondolat Kongresszusa lelkesen síkraszállt a béke mellett. A kongresszuson felszólalt Joliot Curie, a világhírű atomtudós is és azt mon­dotta, hogy fel kell támasztani az ellenállási mozgalmat és míg egykor a fasizmus ellen, most a béke megteremtésének érdekében kell összefogni. A béke-világkongresszus előkészítő bizottságához eddig beérkezett jelen­tések szerint már 450 millió ember sorakozott fel a béke hatalmas tábo­rában. A francia nép egy emberként áll ki a béke mellett. Paris legrégibb polgári negyedeiben is tér­­hódít a békemozgalom. A francia békebizott­ság drámai hangú felhívást intézett a francia művészekhez, hogy csatlakoz­zanak a béke­ világkongresszusához és vegyenek részt a kongresszus al­kalmából rendezett béketüntetésen. Az Egyesült Államokban Henry Wallace indított új békeak­­ciót. Bejelentette, hogy április 16-tól má­jus 6-ig békekörutat tesz az Egyesült Ál­lamok egész területén. Kíséretében lesz a francia parlament három tagja is, közöttük Pierre Col volt francia légügyi miniszter. Man­den nagyobb városban tömeggyűlé­seket rendeznek, amelyeken a felszó­lalók a tartós békéért, a nemzetek együttműködéséért és azért szállnak síkra, hogy mielőbb eltűnjék a sza­kadék kelet és nyugat között.

Next