Kis Ujság, 1949. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-25 / 145. szám
(A) Lassan melegszik, az idő hazánk időjárásában még mindig nem mutatkozik lényeges javulás. Csütörtökre ugyan meghaladja a hőmérséklet a 20 fokot, de még mindig messze van az évszakhoz illő értéktől. Az egész Közép-Európában uralkodó északi légáramlás egymás után hozza az óceán északibb részeiről az átvonuló csapadékos időt. A péntekre virradó éjjelen is átvonult az országon egy erőteljes esőszakasz és az éjféli órákban sokfelé hatalmas zivatarok is kifejlődtek. A csapadék mennyisége több helyen meghaladta a 10 millimétert. A beáramló friss levegő még az eddiginél is hűvösebb volt egy árnyalattal és a hajnali órákban igen alacsonyra süllyedt a hőmérséklet. Pénteken sem indult meg erősebben a melegedés, mert az északi légáramlás élénk volta és a változó felhőzet ellensúlyozta a napsütés hatását. Gyors felmelegedésre még a közeli napokban sincs kilátás, de azért most már lassan meg kell indulnia a javulásnak. 4 év Tóth Géza, főmeteorológus Az újjáalakult kanizsai képviselőtestület döntései. A választás után átalakult nagykanizsai képviselőtestület most tartotta első ülését, amelyen hozzájárult a közgyűlés a városi földgázüzemek községi vállalattá való átalakításához. A Kanizsán vendégszereplő pécsi Nemzeti Színház számára 5000 forint segélyt akartak megszavaztatni a már elfogadott 1000 forint helyett, ezt a kérdést azonban még a város közművelődésügyi bizottsága külön tárgyalja le. A kanizsai piacot tojás- és baromfifelvásárlás szempontjából zártnak nyilvánították, úgyhogy Nagykanizsáról a jövőben csak a földmívesszövetkezet szállíthat kisbaromfit és tojást. Még egy érdekes határozatot hozott a közgyűlés. A dolgozók családtagjai a jövőben belépődíj nélkül használhatjál a városi strandot. Tizennégy engedély nélküli fakivágót ítéltek el. Hajdú megyében a tanyákon és a házak környékén a fairtás komoly méreteket öltött s a fában szegény hajdúsági tájnak jelentékeny károkat okozott. A nagymérvű fakivágás aszályosabbá tette az időjárást. Az erdőfelügyelőség felderítette a tudomására jutott eseteket és a vármegye közigazgatási bizottsága most 15 engedély nélküli fakivágót ítélt el lelk,ismeretlenségért. Az ítéletek 300—2500 forintig szóltak. Ablakon keresztü másztak be verekedni. PetroviCS barm herbolyai lakos lakásába Orbán Sándor, Hurencsár Jakab és ifjú Káposzta hajói az ablakon keresztül bemászni és az ágyban fekvő Petrovicsot nem támadták. Orbán Sándor egy hull, ved fejbevágta, majd egyesült ezén, kiráncigálták az ágyból s az udvarig cipelték. Ott folytatták a szerencsétlen ember bántalmazását és végül Harencsár zsebkésével mellbeszúrta. A miskolci törvényszék most vonta felelősségre a bestiális verekedőket, Orbán Sándort egy év, nyolchónapi, Harencsár Jakabot négyhónapii és ifjú Káposzta Lajost egyhónapi fogházzal büntette. Fél esztendő a feleség szeméért. Jäger Antal paksi cipész gyakran tért haza ittasan lakására. Napirenden voltak a feleségével való összetűzések. A lezüllött cipész egy alkalommal, amikor elkeseredett felesége szemrehányást tett neki, agyba-főbe verte az asszonyt és úgy ellökte magától, hogy a szerencsétlen teremtés az ajtókilincsnek esett. Az esés következtében elvesztette egyik szemevilágát. A szekszárdi törvényszék a brutális férjet fél esztendei börtönre ítélte. — Rákosi Hajnalka, Rákosi Mátyás huga, fiatalon kapcsolódott a munkásmozgalomba. Bácskában és Jugoszláviában dolgozva, majd 1942-ben Magyarországra jött illegális pártszervezésre. Elfogták, katonai börtönbe hurcolták, de a legszörnyűbb kínzásokkal sem bírták vallomásra. Két évig sínylődött a börtönben, majd 1944-ben a fasiszta fenevadak Bergen-Belsenbe hurcolták, ahol mártírhalált halt. A MNDSz XIII. kerületi szervezetének asszonyai még a Nemzetközi Nőnap alkalmával platánfácskát ültettek a Béke-téren Rákosi Hajnalka emlékére. A platán társfa körüli védőkorlátra most emléktáblát helyezett a MNDSz XIII. kerületi szervezete ..Angyalföld asszonyai a mártírhalált, halt Rákosi Hajnalka emlékére“ — felirattal. Az emléktáblát csütörtökön délután leplezték le ünnepélyes keretek között. Az emléktábla előtt Angyalföld asszonyai hatalmas vérvörös szektakoszorúval rótták le kegyeletüket. Feketevágókat ítéltek el Szegeden. A szegedi törvényszék uzsoratanácsa most ítélkezett Kiss Dezső, Szögi András, Papp Nándor, Faragó István, Kopasz Imre, ifjú Czintai György, Telbisz Péter, Hunyadi József, Csamangó Jánosné és Bálint Pálné feketevágók bűnügyében. A vád szerint nem csak saját használatukra, de a feketepiacon való értékesítésre is engedély nélkül vágtak le állatokat s ezért az uzsorabíróság kissi kétévi. Szögit félévi, Csamank Onét 4 hónapi, Pappot 15 hónapi, Aragót 3 hónapi, Kopaszt 1 hónapi, Hunyadit 4 hónapi fogházra ítélte. Kiütötte a bírót egy pécsi ökölvívó. A pécsi vasutasok tornacsarnokában barátságos ökölvívómérkőzést rendezett a Pécsi és a Szolnoki Lokomotív. A mérkőzésen Wrancsics, a pécsi ökölvívó egy jól irányzott balegyenessel egyszerűen kiütötte a bírót. A mérkőzést egyébként a Szolnoki Lokomotív 8:0 arányban megnyerte. Vrancsics ellen megindult az Ökölvívó Szövetség eljárása. Új Kanal szigetén van alighanem a világ legkülönlegesebb börtöne. A különlegességet tíz a körülmény jelenti, hogy a börtönt egy régen kialudt tűzhányó kráterében rendezték be. A kráter belső részébe vájták a cellákat, az őrszemélyzetnek kívül van egy kis házikója, ahonnan a felügyeletet gyakorolhatja, bár a horvátok szerint erre nincs sok szükség, mert a különleges módon elhelyezett börtön minden szökési lehetőséget kizár. Szombat, 1949 június 25 ■b—■tmmmm Az álmodó Bükk írta: Hargitay István Csak félnapi járóföld után bukkant fel az első ember, aki hozzátartozik ehhez a rengeteghez, amelynél sok kisebb országocska van a világon, uralkodóval és kormányzattal. Egy ember, aki ott állott vastagabb és vékonyabb faágakból összetákolt kunyhója előtt, amelybe csak négykézláb mehet be úgy a házigazda, mint vendége és azonnal leheveredhet arra a kabátra, amit már foltozni sem lehet, mert évtizedek óta ezt a szolgálatot teljesíti a föld felett és gazdája alatt. Ez a kunyhó nem védi meg lakóját sem esőtől, sem széltől, hiszen az esővíz beszivárog az ágak között s a mérges szél még jó, ha csak féloldalát viszi el és másik felét meghagyja emlékül, hogy kegyelmét az erdő lakója ne feledje el. Ajtó nincs, a kunyhó negyedik oldala teljesen felesleges, mert itt nem található olyasmi, amit el kellene zárni a kiváncsi szemek elől. Besüt a nap, bevilágít a hold, beragyognak a csillagok a kunyhó üres oldalán. Ablaknyílás sincs, nem is kell, nincs is rá szükség, hiszen akkor még több Szúnyog és légy találna utat és menedéket a kunyhó belsejébe. Hát bizony ez a kunyhó ugyanolyan, mint az a nélkülözhetetlen és egyetlen jópajtás, de akire azért soha, világért se bízunk rá még egy fanyelű bicskát sem, mert hogy elveszti vagy elajándékozza, arra fogadni lehet. A Bükk lakója se bízza kedves kunyhójára féltve őrzött kincsét: szőttes tarisznyáját, amelybe nemcsak belepillant reggel, délben, este, hanem ki is veszi belőle mindazt, ami még szebbé teszi az amúgy is szép életet. Mert ebben a mesebeli tarisznyában minden található, sem a hegyes nyárs, sem a kormos bogrács nem jut el odáig, hogy gazdája szolgálaton kívüli viszonyba helyezze addig, amíg a tarisznya biztos helyen van. A tarisznya biztonságáért pedig nem a teremtés koronája kezeskedik, hanem egy vén bükkfa, aki még nem csalt meg soha senkit sem, s a tarisznyát úgy elrejti sűrű lombja között, hogy sokszor egyfogásra még a gazdája se találja meg. A kunyhó gazdája, aki már félszázada tavasztól őszig így éldegél, megelégedett és vidám, mint akiinek mindig van mit aprítani a tejbe, mert hivatalát ellátja lelkiismeretesen. Nem történhetik meg, hogy valaki az ő munkájára azt mondhatná, hogy rosszul végezte el. Ugyanolyan félgömb alakú, mint a kemence, csak négyszer-ötször akkora, füstölög, erre kell nagyon ügyelnie a szénégetőnek. Az összerakás, gyújtás, takarás nem olyan nagy dolog, legalább is nem kell annyi figyelem hozzá, mint mikor arról van szó, hogy elfogadható faszén kerüljön ki négy-öt napos fojtott égés után a félgömb alól. És erre egy ember ügyel, éjjel-nappal egyformán. Ha mégis beszélget, félszeme ott van a hivatalán. Pedig olyasmiről esett szó, ami legközelebb van a szívéhez: a Blikkről. Ez a terület, amelynek határa a Sajó völgye, a Nagy Alföld, Egerpatak völgye, a Szarvaskői völgy, Váradi-patak, Szilvás-patak, s Bánvölgye és bezár csaknem ezerháromszáz négyzetkilométer részt, — ez a terület, amelynek Bükk a neve, olyan előkelő, hogy az embernek meg kell tudakolnia a kunyhó gazdájától, hogy a Bükk mit csinál, jókedvű, vagy haragos és milyen lesz holnap, holnapután, levélsuttogás nélkül fogadja hódolóit vagy fadöntő és sziklazúzó kedvében az utolsó napot idézi fel? A Bükk most álmodik, olyan mint egy gyerek, csinálhat tőle mindent ember s állat egyaránt. A fehér füst egyenesen száll a világoskék égboltozat felé, mint egykor a dédesi sziklavár belső udvaráról, ha Ernye bán úgy parancsolta táltosainak, hogy bontsák szét a titokzatos jövendő elfalazott kapuját s mondják meg, mit látnak jövő holdtöltéig. A szentléleki fehér barátok se maradtak hátra, szorgalmasan másolták a szent könyveket és jegyezték a történelmi eseményeket, hogy a késő utókorban tudják meg, mi volt hosszú századok előtt. De a sziklavárból romhalmaz lett s eltemette a múlt emlékeit: a bán reményét, a táltosok jóslatát, a harcosok vitézségét. Maradt a vár pincéjében egy abroncs , amely azt igazolja, hogy a szomjúságot akkor se bírták az emberek, a vár erdejében egy fél csattos sarkanyú, talán ennyit hagytak meg a germán lovagból a farkasok, egy frank lándzsavég, amellyel talált a nyugati vadász, azonban a sebzett medve magával vitte bordái között , a Bükk barlangja a vadállat csontvázával együtt megőrizte a lándzsát is. A barátok könyvei, jegyzetei elégtek, elporladtak, mint egykori gazdáik, csak a templomiatokon levő ablakszegély faragott kövei dalolnak még ma is a futó idővel. Mintha koporsószeget vernének a különös csendben, olyan a harkály kopácsolása. Válogathat a fák között: bükk, tölgy, fenyő, gyertyán, juhar, kőris, jávor, van elegendő, ez a tudós madár nemcsak a gyümölcsfákat vizsgálja meg. Napkeltétől az erdő dalosai nekifognak, hogy továbbra is álomba ringassák a Bükköt. A rigók egy-egy dal után ügyesen dobják szét az avart s a talált jó falat után ismét tréfás fütty következik. Amikor elhallgatnak, ugyanaz hallatszik fejük felett. A fekete ünneplőben levők felkapják fejüket s a dal irányába fordítják. Egy nagyobb madár ül felettük az ágon s úgy tartja fejét, mintha kettőig se tudna olvasni, de szemével ugyancsak nevet, folyton pislog. Amikor a rigók ismét táplálék után látnak, ismét megszólal, utánozza őket. A rigókat zavarja és bántja ez a közbeszólás és ez a tréfás madár annál jobban nevet, mulat. Ez a seregély, de ő is otthagyja a kényelmes ágat, mert észrevette, hogy hazafelé igyekszik egy meztelen csiga, ez pedig legkedvesebb eledele. Csak repüléskor látszik, hogy milyen csillogó egyszerűnek tetsző tollazata. A táplálékszerzés után a madárcsapatok egymásután vonulnak hullámzó repüléssel a Buzgókő felé, ahol tizenhárom forrás várja őket. Az örvényforrás a legdúsabb, ide röppen a legtöbb madár. Egyszerre valamelyik fáról nyávogás hallatszik és kis szünet után megismétlődik ez a nyickoló hang. Az első pillanatra akárki azt gondolhatja, hogy kóbor macska, de nem, a seregély telepedett ide és addig nem nyugszik, amíg fel nem ébreszti a buzgókői sziklaodúban tanyázó vadmacskát, amely óvatosan dugja ki fejét a sziklarepedésből. A seregély nagyot nevet és tovaröppen, meg se áll a szentléleki forrásig, amely olyan bőségesen ontja hideg vizét, hogy elvezették a szomszédba, a legelőn levő itatóvályúhoz, ahova az ómassai csorda jár. A seregély a csordát várja, de előbb itt felébreszti a templomromok között szunyókáló baglyot, amely nem érti, hogyan szánthatják őt fényes nappal. A csorda megérkezik delelőre s ha megtörtént az itatás, akkor az árnyékba megpihen az állat. A seregély ezt várja. Amelyik szarvasmarha legjobban dörzsölődött, arra rászáll és a meztelen csiga után jólesik egyéb kisebb féreg is. A Csipkés-kút környéke este a legforgalmasabb. A környékről ide jönnek az őzek, amikor a napvilág dalosait a fülemüle váltja fel. A déti cserjés felől érkeznek és kecses ugrással hatolnak át a vágások után kinőtt és megerősödött hajtásokon- Két parlagi sas érkezik és siet örvénykő felé. Hol lehettek? A fut® vadat szeretik üldözni, talán vadászaton voltak. Már látják otthonukat, mert hallatszik hangjuk. Olyan, mint a kutyaugatás. A seregély majd megtréfálja őket is. A telehold világa lassan elönti a csúcsokat, a fensíkot, a források mélyedéseit. A sűrű cserjében felcsattan a fülemüle dala, amellyel párját mulattatja egész éjszakán. Lent az avarban pedig ezer és ezer tücsök húzza egyforma nótáját A menedékház szalmaágyán ez a csodálatos muzsika ringatja álomba a vándort s araikor a vörös hold már függőlegesen áll a ház fölött — békén alszik ember állat az álmodó Bükk mélyén. Munkaverseny mesterséges lótermékenyítő állomások között. Az északmagyarországi tíz mesterséges lóterméknyítő állomás versenyre hívta fel az ország valamennyi többi állomását. A lóállomások a hároméves ütemtervben meghatározott 10.000 kanca mesterséges megtermékenyítése helyett már több mint 15.000 darabot termékenyített meg. A célkitűzés az, hogy a tervév befejezéséig 20.000-re emelkedjék ez a szám. A verseny két vonalon folyik: milyen százalékban sikerül a meddőség megszüntetése és hány olyan kancát tudnak megtermékenyíteni, amelyeknek két-három, vagy több éven át sorozatosan nem volt ivadéka. Precíz tolvaj. Varga Irén vitnyédt lakos nemrégiben betért ismerőséhez Sopronba és szállást kért. Kapott is, de a házigazda szívessége túlságosan felbátorította. Feltörte a gazda távollétében a szekrényt, 1000 forint értékű ruhát, aranygyűrűt emelt ki és természetesen búcsú nélkül távozott. Fűzi Imre, a szívélyes vendégfogadó most levelet kapott Varga Iréntől, amelyben megírta, hogy sajnálatára nem adhatja vissza az aranygyűrűt, mert az érte kapott pénzt elköltötte, a ruhákat pedig feldolgoztatta saját magának. Számít a vendéglátó jószívűségére, hogy nem fogja „felescsínre vonni“. A vendéglátó azonban haladéktalanul megtette, a feljelentést a precíz, levélben elszámoló tolvaj ellen. Mikor a tolvaj csereberél... Hónapokon keresztül garázdálkodott Szegeden Tógyi József dorozsmai napszámos. Valóságos házi szarkája volt a városnak, aki betörésekből és lopásokból vagyontérő holmit szedett össze s azt Dorozsmán raktározta el. Törvényszéki tárgyalásán kiderült, hogy a legbonyolultabb lakászárat is pillanatok alatt tudta felnyitni s a házak kerítésén macskaügyességgel vetette át magát. Ott és akkor követte el fosztogatásait, ahol akarta. Az utóbbi időben már anynyira vakmerő volt, hogy ugyanarra a helyre másodszor is betört s a neki nem tetsző holmit visszavitte és értékesebbet vitt el helyette. Az egyik lakásban — ahonnan kerékpárt vitt el —, ugyancsak nem volt megelődve a betörés eredményével, túl kopottnak tartotta a „vasparipát“. Visszament és mert emlékezett, hogy még egy kerékpárt látott, kicserélte zsákmányát. Egy ilyen ,,dupla betörésen“ végül is tetten érték s most 4 évi szigorított dologházzal szabadul Szeged legveszedelmesebb lakásfosztogatójától. Orgazdáját, Rózsa Istvánné dorozsmai eszerest, aki fillérekért vásárolta fel Tógyi „szerzeményeit“, 1 évi és 8 hónapi börtönnel sújtottak. Huszonhárom tűzköves egyetlen razzián. A diósgyőri vasgyár körül különösen fizetési nap alkalmával hemzsegnek a tűzkő- és cigarettapapír-csempészek. Az iparengedély nélkül garázdálkodó árusokat, akik a gyári dolgozókat nem egyszer alaposan becsapják értéktelen áruval, legutóbb a miskolci államrendőrség razziával lepte meg. A razzia eredménnyel végződött, mert 23 árust sikerült előállítani. Óriási lendülettel folynak az építkezések a Szovjetunióban Gyorsan emelkedik az üzemi építkezések száma, a nehézipar egyre nagyobb eredményeket mutat fel A Szovjetunió nehézipara hatalmas újabb sikereket mutathat fel. A háború utáni ötéves terv a szovjet emberek erejét, főleg a nehézipar és a vasúti közlekedés soronkívüli helyreállítására állította be. Az ötéves terv első három éve alatt az építők létrehozták és bekapcsolták a munkába a legfontosabb üzemek százait.. .A szénipar régen túlhaladta teljesítményében a háború előtti színvonalat A vaskohászat olyan mennyiségű nyersvasat, acélt és hengerelt vasat állít elő, amilyent a múltban sohasem termelt. A gépipar is felülmúlta a háború előtti színvonalat. Háromszor annyi traktor, mint a háború előtt A nehézipar sikeres helyreállítása és fejlődése óriási jelentőséggel volt az ipar egyéb ágainak fejlődésére és a mezőgazdaság felemelkedésére. A szovjet földművelés az ipartól már a múlt évben is háromszor annyi traktort és kétszer annyi autót és mezőgazdasági gépet kapott, mint a háború előtt 1940-ben. Ez év első negyedében újabb 29 százalékkal emelkedett az üzemi építkezések száma az elmúlt év ugyanezen időszakával szemben. Az üzemek helyreállítása és felépítése a szocialista ipar minden bevált újításának figyelembevételével új technikai alapokon valósul meg. Lakóházak tömege nő ki a földből A szovjet építők nemcsak az ipari vállalatokat kell, hogy helyreállítsák és felépítsék, hanem a lakóházak nagy tömegét is. A háborút követő években már sok új lakóházat emeltek, mind a mellett a lakóház-építkezés feladatait még nem hajtották végre. Ebben az évben az építők kötelezik magukat, hogy a lakóházak építésének feladatát határidő előtt teljesítik. Ennek komoly jelentősége van a szovjet munkások és alkalmazottak anyagi jólétének további javítása terén. Az építkezéseknél is sok újítás született meg, így például az ipari üzemegységek felállításának és a lakóházak építkezésének gyors módszere. Ezeket az újításokat most az építők közkincsévé teszik. Bécs még mindig élelmiszerhiánnyal küzd Vihar a salzburgi ünnepi játékok rádióközvetítése körül Bécsből írják: A főleg külföldi élelmiszerekből élő Bécs városa még mindig húshiányban szenved. Ezért most az osztrák főváros vezetősége azon dolgozik, hogy minél több burgonyát, zöldséget hozzon be külföldről. Az élelmezési viszonyok, bár már régen megkezdődött az új termelési szezon, alig javultak és a piacokon, üzletekben a háziasszonyok azt vásárolják, ami éppen kapható. Krumpli-, zöldség- és gyümölcshegyek helyett inkább „szellemi élvezetek“ felé igyekeznek irányítani a most is élelmezési nehézségekkel küzdő bécsieket, így legutóbb szépségversenyt rendeztek a „legszebb bécsi lány“ címéért, öt színész és 2 divatos színésznő volt a zsűriben, de nagy volt a meglepetés, amikor az új „Miss Vindobona“-ról kiderült, hogy az új szépségkirálynő nem is bécsi, hanem linzi származású és egyáltalában nem felelt meg a bécsi ízlésnek, mert nem volt szőke, hanem magas, barna leány. Nagy izgalmat okozott Bécsben és égési Ausztriában az a harc, amely már hetek óta a Salzburgi Ünnepi Játékok rádióleadásáért folyik. A berlini angol rádióállomás 100.000 márkáért megvette a salzburgi ünnepi játékok közvetítésének jogát. Eától az osztrák rádió kénytelen lett volna az angoloktól megvásárolni és Berlinen keresztül közvetíteni a saját országában lezajló nagy zenei eseményt. Nagy tárgyalások, nyatkozatháborúk indultak meg, hogy a salzburgi leadást mégis az osztrák leadóállomás közvetíthesse. Külön sportizgalma is van Bécsnek, mert az Ügetölő Tenyésztők, Amatőrhajtók, Trénerek Egyesülete bejelentette, hogy lovait nem nevezi be a krieani ügetőversenyekre addig, amíg a bécsi Ügetőegyesület vezetősége le nem mond. Ez a határozat mindennél jobban izgatja a bécsieket, akik nagyon szeretik a krieani ügetőversenyeket s attól félnek, hogy legközelebbi vasárnap nem veszíthetik el pénzüket a zöld gyepen. Jellemző az osztrák gazdasági élet irányítóira két hír. Az egyik: az osztrák kormány legutóbbi minisztertanácsán elhatározta, hogy megvesz Rotschild Louis báró swaidhofeni erdőségeit. Mint a hivatalos jelentés mondja, az erdőségeket szigorúan megbecsülték, de a közvélemény mégis azt hiszi, hogy fontosabb és sürgősebb dolgok is vannak, mint Rotschild bárótól megvenni erdőségeit. A másik: az egyik bécsi hétfői lop nyíltan vádat emel az államosított Creditanstalt ellen, hogy központja a deviza-zugkereskedelmnek. Magyar kulturális küldöttség utazott Prágába Ma reggel magyar kulturális küldöttség utazott Prágába a magyar— cseh kulturális egyezmény előkészítésére. A küldöttséget Kenyeres és Bolgár Ágnes, a Kultúrkapcsolatok Intézetének osztályvezetője vezeti. Tagjai: Tóth József, a külügyminisztérium osztályvezetője, Róna Pál, a kultuszminisztérium osztályvezetője és Bortyik Sándor festőművész.