Kis Ujság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-22 / 220. szám
Németh Dezső kémkedése Szünet után Németh Dezső kihallgatásával folytatják a tárgyalást. 1945 őszén a honvédelmi minisztériumban ismerkedett meg Pálffy Györggyel Meggyőződött arról, hogy mindketten soviniszták és ellenségei a népi demokratikus rendszernek. A kifejlődött jóviszony folyományaként a tanú lett a határőrség vezérkari főnöke és Pálffy utasítására felvette a kémkapcsolatot Brankovval,akinek katonai államtitkokat továbbított. A határvadász csapatokra, a határoknak az őrzésére vonatkozó katonai titkokat árulta el Bemikovnak és a határőr alakultok tsztikarát régi fasiszta, soviniszta tisztekkel töltötte fel A jugoszlávoktól utasítást kapott, hogy a szovjet határra vonatkozóan az a feladata, hogy megállapítsa ezen a határon azokat a pontokat, amelyek a szovjet határőrség részéről gyengébben vannak ellenőrizve és alkalmasak arra, hogy azokon keresztül a jugoszláv hírszerző szervek benderista, fasiszta, imperialista és egyéb szovjetellenes hírszerzőket tudjanak úgy oda, mint onnan átküldeni és hozni. Elnök: Amikor Ön 1948-ban Moszkvába került, mint katonai attasé, kapott-e Pálffytól valami speciális feladatot? Németh: Pálffy közölte, hogy a jugoszlávok meg vannak elégedve kémtevékenységemmel és ő azzal küld engem Moszkvába, hogy a Szovjetunióban folytassam ezt a kémtevékenységet a jugoszlávok javára. Utasított hogy mielőbb tanuljam meg az orosz nyelvet,építsek ki szoros kapcsolatot a többi moszkvai katonai attaséval, igyekezzek titkos adatokat szerezni a Szovjet Hadseregre vonatkozóiig. Moszkvában Mrázovics jugoszláv nagykövettel 1949 tavaszán vettem fel a kapcsolatot, közöltem vele utasításaimat ss egy fogadáson írásban, zárt borítékban átvette tőlem az általam addig összegyűjtött kémanyagot, amely a szovjet hadseregre vonatkozó adatokat tartalmazta. Mrázovics megbízott engem, hogy a szovjet fegyveres erők minisztériumának tisztjeitől igyekeztek titkos adatokat szerezni. Mrázovics utasításai alapján kémadatokat szereztem a Szovjet Hadsereg szervezeti felépítéséről, fegyverzetéről, kiképzéséről, fegyelméről. Ezeket az adatokat elsősorban annak a bizalomnak az alapján tudtam megszerezni, amelyet velem szemben, mint baráti katonai attaséval szemben elsősorban a szovjet hadsereg tisztjei és a népi demokratikus országok katonai attaséi tanúsítottak. Az általam megszerzett kémadatokat Mrázovicsnak a rákövetkező találkozásaink alkalmával szóban és ismét írásban, zárt borítékban adtam át és ezek az adatok majdnem mindig teljes egészében titkos adatok voltak. A következő tanú, Rex József 1945 augusztus óta működött együtt a jugoszláv hírszerzőkkel, s őt is Brankov szervezte be. Bizalmas anyagot adott át neki a külügyminisztérium szervezeti felépítéséről, tisztviselőiről és a külföldi magyar követségek diplomáciai beosztottjairól. Mint a Magyar-Jugoszláv Társaság titkára, Brankov utasítására folytatta a magyar államrend elleni aknamunkát. 1947 folyamán a belgrádi magyar követségen szolgált, mint másodtitkár. Ekkor ellopott a követségről bizonyos magyar államiakokat képező anyagot és átadta egy Dobrovics Péter nevű jugoszláv hírszerzőnek. Budapestre visszatérve, a külügyminisztériumból szerzett kémanyagot. Hegedűs József a következő tanú. 1944-ben jugoszláv tiszt volt, beszervezték ügynöknek és illegálisan átjött Magyarországra Starnberg József és Nikola Krek társaságában. Brankov utasítására a Magyar-Jugoszláv Társaságban szolgálta ki a jugoszláv hírszerzőket, a feladat Tito személyének és Tito kormányának népszerűsítése volt. Hribár Ljubica elrablása Rövid szünet után dr. Jankó Péter tanácselnök Hribár Ljubica kihallgatásával folytatta a tárgyalást. Ez a tanú, mint menekült élt Budapesten, de a háború után az összeírás miatt ment a jugoszláv katonai misszióhoz. Ott megismerkedett Jávorszkival, többször találkoztak, Jávorszki többször kikérdezte ismerősei felől és kijelentette, hogy a tanú, aki Magyarországon élő jugoszláv állampolgár, köteles a jugoszláv kormányt mindenben segíteni. Kijelentette, hogy tudomásuk van arról, hogy a tanúnak széles arisztokrata és egyházi ismeretségi köre van, ezek az emberek nagyon érdekesek, igyekezzék megtudni milyenek a politikai nézeteik. Egy régebbi jugoszláv ismerőse, Csacsinovics ugyancsak bíztatta a tanút, szerezzen számukra értesüléseket. A tanú ezután így folytatta. Mikor látták, hogy szép szóval a kísértetek nem vezetnek célhoz, fenyegetni kezdtek. 1947 nyarán Csacsinovics felhívott engem a Szent István-kórházban azzal, hogy okvetlen kell velem beszélnie. Mikor én a megbeszélt időben találkoztam vele, megmutatott egy jugoszláv újságot, amelyben írták, hogy az én bátyámat Jugoszláviában mint kormány elleni összeesküvés résztvevőjét, letartóztatták. Csacsinovics kijelentette, hogy ha én nem egyezem bele abba, hogy segítek és dolgozom az UDB részére, akkor a bátyámat halálra fogják ítélni. Kijelentette azt is, hogy ő jól tudja, mennyire szeretem a családomat, azért ő már az én nevemben jelentette Belgrádba a beleegyezésemet. Én nem válaszoltam semmit, ő ezt az én beleegyezésemnek vette, így kerültem kapcsolatba a jugoszláv hírszerzőkkel. Elnök: Végül azután hogyan fosztották meg Önt a szabadságától, hogyan tartóztatták le és vették őrizetbe a jugoszláv követség épületében? Erről beszéljen! Hribár: 1947 decemberében Csacsinovics elküldött engem a jugoszláv konzulátusra, kihasználva az általam folyamatba tett vízumkérelmet. Mikor megérkeztem, Szmiljanics konzul fogadott és kijelentette, hogy semmiféle vízumot nem fogok kapni, mert nem azért akarok Bécsbe menni, hogy meglátogassam a leányomat, aki ott él, hanem azért, mert nem akarok nekik dolgozni és meg akarok lógni. Ezután letartóztattak és ott az épületben két napig őrizetben tartottak. Elnök: Ezt követően azután önt átvitték a magyar-jugoszláv határon. Aztán visszahozták. Erről beszéljen, ez hogyan volt? Hribár: Ezek után két nap múlva este engem két követségi beosztott levitt és kényszerűllt beülni egy kocsiba. Figyelmeztettek, hogy ne csináljak semmiféle zavart. És erre még egy előttem ismeretlen civil személy és a gépkocsivezető, Nikoláj nevű beült a kocsiba és elindultunk a határ felé. Ekkor ezt még nem tudtam. A határ előtt valamivel megálltunk. Ezek az emberek, egy-egy kimentek, akkor visszajöttek és újból mondták, hogy ki kell szállnom és átvittek a másik oldalra. Ott, jugoszláv területen, már várt rám egy kocsi, egy egész csukott teherkocsi. Oda engem beültettek és ott katonák őriztek. Egy rövid idő múlva még három férfit, akiknek a feje és szeme be volt kötözve, behoztak a kocsiba. Akkor a kocsi újból elindult. Néhány óra után, hogy utaztunk, megérkeztünk egy épület udvarába. Mielőtt kiszálltam, bekötötték az én szememet is és bevittek egy fogdába és ott leszedték a kötést. Elnök: Hogyan tartották azután őrizetben Belgrádban az UDB-nél? Ki hallgatta ott önt ki, miről hallgatták ki és végül mit követeltek öntől? Hrnbár: Engem ott kb. december 15-től 1948 január 5-ig tartottak. Akkor Blázsics Jávorszky és még egy ismeretlen UDB-tiszt érdeklődött tőlem, Mister Petit budapesti angol főkonzul iránt és az én kapcsolatomról az angol követséghez. Utána utasítottak arra, hogy nekem Magyarországon a magyar kormány ellen kell hírszerző munkát végeznem és egyben összekötő szerepet akartak rám bízni a jugoszláv és angol hírszerzők között. Amikor nem akartam ebbe beleegyezni, akkor megmegfenyegettek, hogy engem is megsemmisítenek. Ezek után aláírattak velem egy nyilatkozatot, amelyben én köteleztem magamat, hogy a jugoszláv UDB részére fogok dolgozni. Elnök: Kis mikor ezt aláírta? Hribár: Mikor ezt aláírtam, akkor kb. egy óra múlva újból kivitek a fogdából és betettek egy kocsiba Akkor egy utcasarkon újból megálltunk és a kocsiba beszállt Csacsinovics és akkor újból a határhoz mentünk. A határőrt a Nikoláj nevű gépkocsivezető három útlevéllel kilépett és elintézte az útlevél-dolgot és akkor Budapestre vittek, majdnem hazáig és ott szabadon engedtek. Boarov elmondja Mozes Milos meggyilkolását Ezután Boarov Zsivko volt jugoszláv követségi tisztviselőt hallgatta ki a Népbíróság. A tanú a jugoszláv hírszerző szervek egyik magyarországi munkatársa volt, aki ezt a szerepét sajtóattaséi beosztással takarta. Brankovtól kapott utasításokat Tito személyének és politikájának magyarországi népszerűsítésére irányította a Magyar-Jugoszláv Társaság folyóiratát, a Déli Csillagot Elnök: Moics Milostin ölte meg Mondja el, milyen szerepe volt Brankovnak ebben a gyilkosságban! Kitől kapta Brankov az utasítást ennek a gyilkosságnak a végrehajtására és végül ezzel kapcsolatosan hogy a fegyvert, amit a végrehajtásnál használt) ki adta át önnek, kié volt ez a fegyver? Boarov: 1948-ban a Tájékoztató Iroda határozatának megjelenése után egy ízben Blázics közölte jelenlétemben Brankovval, hogy egyik ügynökünk, aki a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségében működik, Molis Milos, aki Blázsics ügynöke volt, magáévá tette a Tájékoztató Iroda határozatát és nyilvánosan fel akar lépni a magyar sajtóban Titóék ellen és le akarja leplezni a Budapesten működő jugoszláv diplomatákat is, mint jugoszláv kémeket. Ezzel kapcsolatban Brankov mondotta, hogy a Moics-ügyben jelentést tett Belgrádban és onnan választ kapott Bankovicstól, amely szerint Tito utasítása az, hogy Moicsot dobjuk át Jugoszláviába, ha pedig ez nem sikerülne, fizikailag semmisítsük meg. Ezzel kapcsolatban Brankov nekem adta át az utasítást, hogy ezt a feladatot végrehajtsam. Azt állította, hogy mint szerb, legközelebb állok Moicshoz és így nekem legtöbb lehetőségem van, hogy ezt sikeresen végrehajtsam. — Ezt a feladatot én nem akartam vállalni, visszautasítottam. Akkor Brankov és Blázsics Mrázovics követhez vezettek, akinek megmagyarázták, hogy nem akarom vállalni a feladat végrehajtását. Ekkor Mrázovics ismételte a feladatot, az utasítást, amely Belgrádból érkezett és amikor is ismételte és elénem állította erélyesen, hogy végrehajtsam, nem mertem visszautasítani. Ekkor Mrázovics átadta a pisztolyát a feladat végrehajtása céljából. Ezután én elmentem Moics lakására július 10-én este és miután megállapítottam, hogy egyedül van, hozzámentem és négyszemközt sokáig tárgyaltunk. Próbáltam őt meggyőzni, hogy hagyja el eredeti szándékát, próbáltam őt magammal a követségre vinni azzal, hogy ott beszéljen Brankovval. Úgy számítottam, hogy onnan sikerül őt átdobni. Sehogyse akartam a meggyilkolásra felhasználni a fegyvert. Azonban Mohis mindent elutasított. Elutasította, hogy elálljon az eredeti szándékától és hogy velem elmenjen a követségre. Akkor kezdtem fenyegetni, hogy a fejével játszik, mire goromba szavakra került a sor és dulakodásra. Dulakodás közben elvesztettem a fejemet és rájöttem Mrázovics pisztolyából. És ennek következtében meghalt. Azután én elmentem a követségre és jelentettem az esetet Brankovnak, mivel Mrázovics követ már nem volt Magyarországon. Elnök: Brankov Lázárnak van valami észrevétele? Brankov: Vali. Elnök: Tessék. Brankov: Én szeretném kiegészíteni Boarov vallomását azzal, amit én már elmondottam, hogy körülbelül úgy volt, de vannak eltérések a vallomásaink között. Azse az volt, amikor mi megkaptuk, a követségre jött az az utasítás, hogy Moicsot valahogyan rá kell bírni, vagy ha ő nem fogadja el ezt a javaslatot, hogy abbahagyja az egészet, akkor őt likvidálni kell. — Amikor ez az utasítás Rankovicstól, Titótól jött, ellene voltam, hogy Moicsot meggyilkolják és azért fordultunk Mrázovics követhez Blázsics meg én, hogy a követ döntse el ezt az ügyet. Amikor Mrázovics megtudta, hogy miről van szó — ő már előzetesen értesülve volt az egészről —, azt mondotta, hogy a Tito és Rankovics utasításai nekünk szentek és ezt végre kell hajtani. Ha én ellene vagyok, vagy ingadozom ebben, ő a saját pisztolyát fogja adni erre a célra. Haragudott rám, hogy én ellene voltam. Azután Blázsicshoz fordult és azt mondotta neki, hogy szervezze meg és hajtsa végre Rankovics utasítását. Blázsics meg én kimentünk a szobából, Blázsics akkor azt mondotta nekem, hogy ő Boarovot tartja legalkalmasabbnak erre a célra és hogy vele majd megbeszéli a dolgot. Boarovhoz ment és beszélt vele és visszajöttek hozzám. Én nem tudom, hogy mit beszéltek Boarov és Blázsics. Úgy látszik Boarov mindjárt megtagadta, nem akarta elfogadni ezt, majd hozzám jött, hogy megtudja, hogy tényleg ez-e Rankovics és Tito utasítása. Azt mondottam, hogy igen, ilyen utasítás jött és hogy az utasítás értelmében Blázsics őt javasolja, hogy ezt végrehajtsa. Boarov megint azt mondotta, hogy ő nem hajlandó ezt végrehajtani, ő a követhez akar fordulni ebben az ügyben Akkor — úgy, ahogy Boarov elmondotta — megint mindhárman, mégegyszer a követhez mentünk és akkor úgy történt a követnél a beszélgetés, ahogy Boarov elmondotta. Elnök: Ott adta át Mrázovics a pisztolyt? Brankov: Akkor Mrázovics ott adta át neki a pisztolyát. Elnök: Együttes jelenlétükben? Brankov: Igen. Elnök: Nincs nagy eltérés a kettőjük előadása között. (Boarovhoz:) Igaz az, hogy ő ellenezte a fizikai megsemmisítést, vagy fenntartja ön a vallomását? Boarov: Fenn. Elnök: Szóval ő nem ellenezte, Brankov sem ellenezte. Boarov: Nem. Elnök: Mondja a szemébe, hogy ő sem ellenezte. Boarov (szembefordulva Brankovval): Nem. A rádió helyszíni közvetítése a Rajk-per főtárgyalásáról A Kossuth-rádió ma, szerdán este is kétszer ad helyszíni közvetítést Rajk és bűntársai perének főtárgyalásáról. Az első adás 19 órakor, a második 21 órakor kezdődik. Brankov: Elleneztem. ■ lend üljön a helyére, Brankov. (Bran-Elnök: A szembesítés eredményte-kor a helyére megy.) Földi, Allan Duifesék futárja A kövekező tanú Földi Iván tagja volt 1943—44-ben Szőnyi Tibor svájci kémcsoportjának. Később futárszolgálatot teljesített a Szőnyi-csoport és az amerikai, valamint a jugoszláv kémszervezetek svájci szervei között. 1947-től egészen 1949 májusáig Szőnyi utasítására Magyarországon káros tevékenységet folytatott a kormány érdekei ellen. Vallomásában részletesen beszámolt Szőnyi Tibor és Allan Dulles kapcsolatairól, a Szőnyicsoport magyarországi feladatairól és munkájáról. Allan Dullesnek az volt a megbízása Szőnyiék számára, hogy amikor a Vörös Hadsereg által felszabadított magyar területre érnek, kezdjék meg kémkedésüket, szabotázsukat és romboló, dezorganizáló munkájukat. Az amerikai kémszolgálatnak ezzel az volt a célja, hogy a kialakult népi demokratikus államrendet és annak törvényes kormányát megdőlítsék, helyébe burzsoárendet és burzsoá kormányt állítsanak és ezáltal az országot az Egyesült Államok által vezetett háborús imperialista blokkjuk tagjává tegyék. A tanú 1947 februárjáig Svájcban tartózkodott és futárszolgálatot látott el. .. Budapesten kapott anyagot Svájcba vitte Dullesnek, de felkereste Noel Field amerikai kémet is Quai Wilson 39. szám alatt lévő genfi irodájában is. A kémjelentések zömét azonban jugoszláv kémei közvetítették Magyarországról Svájcba. Döntő szerepük volt a jugoszláv kémeknek az amerikaiakkal együtt a Szőnyi-csoportnak Magyarországra való átdobásában is. Noel Field és a G. 2 amerikai kémszolgálat mellett jugoszláv kémek szervei is segítenék ezt az akciót. Dr. Kálmán András kihallgatása következett. A háború alatt Svájcban élt, mint emigráns, tagja lett a Szőnyi-csoportnak, beszámol a Dulles és Field-féle kapcsolatokról és a csoport „átdobásáról.“ Elutazásuk előtt négyezer svájci frankot kaptak Noel Fieldtől — a G. 2. amerikai iroda biztosított a csoport számára egy amerikai katonai repülőgépet — Belgádban a Karagyorgyevics-szállodában szálltak meg, a magyar határt az OZNA gépkocsiján lépték át. A Magyarországon összegyűjtött kémanyag egy részét a tanú juttatta el Cirmil ezredeshez. Réti Miklós kihallgatása következett. Ez a tanú a váci fegyintézetben tölti büntetését. A Horthy időkben a pécsi rendőrkapitányságnál volt a politikai csoport vezetője. Szalay András szerepéről tesz vallomást Szalay sorozatos besúgásokkal szolgálta a rendőrséget s az ő működésének eredménye volt az, hogy az 1933-ban lezajlott szervezkedés óta egészen a felszabadulásig Pécsett nem jött létre kommunista szervezkedés. A sátoraljaújhelyi vérengzés Lindenberg Lajos a következő tanú, aki az 1943—44-es években a honvédvezérkar főnöke sátoraljaújhelyi fogházának volt a parancsnoka, tartalékos hadnagyi rangban Szalay András neki jelentette 1944 januárjában, hogy a szerb politikai foglyok szökést terveznek. A kitörés 1944 .márévig 24-én megtörtént, de az elítélteknek csak egy negyedrésze távozott el, m mert a dr. Babos József hadbíró-ezredes által készenlétbe helyezett csapatok visszaszorították a foglyokat zárkáikba. A szökevények üldözése közben 54 foglyot lemészároltak. Huszonegy embert elfogtak s a katonai honvédtörvényszék vészbírósága tizenegy foglyot kivégezni tett. Mire nevelte Justus Ezután Vándort Györgyi nyelvtanárnő kihallgatására került a sor. Őt 1948-ban közvetlenül a két munkáspárt egyesülése előtt Justus Pál arra utasította, hogy szervezzen egy illegális csoportot trockista kádernevelés céljából. A csoport körülbelül húsz emberből állt. Ebben az időben Justus, aki az MDP központi vezetőségi tagja volt, az illegális csoportösszejöveteleken többször tartott kiís- és belpolitikai beszámolókat, gyűlölettel beszélt a magyar népi demokráciáról, rágalmazta a kormány tagjait és élesen támadta a kormány külpolitikáját a Szovjetúnió felé való orientációjával kapcsolatban. Az illegális csoport 1910 májusáig működött. Elnök: Jöjjön ide, közelebb! Felismeri ezekben az írásokban önnek sajátkezűleg vezetett naplóját? Igen? Vándorta bírói emelvényhez lép és megtekinti a felmutatott írásokat): Igen, felismerem. Elnök: Ezekben a naplókban szerepel — emlékszik-e rá — 1948 október 3-án, csak egy ilyen érdekes mondatot idézek: „A diktatúrában nem érdemes résztvenni, erősíteni kell a belső ellenállást“. Azután 1948 október 15-én itt van: „Árulás lenne nem harcolni ez ellen a rendszer ellenné" (Moraj a teremben.) Majd egy másik helyen: „Kedvem van harcolni a diktatúra felén, meg kell találnom a kapcsolatot a szabad európaikkalEmlékszik erre? illegális csoportjait? Vándort: Igen. Elnök: Hát magyarázza meg, hogy értse a különtanács ezeket a mondatokat? Vándort: 1948 őszétől kezdve Justus arra utasított engem és rajtam keresztül az előbb említett illegális csoportot, hogy erősebben arra kell vennünk az irányt, hogy felkészüljünk a magyar népi demokrácia elleni aktív harcra. Míg aktív harcra sor nem kerül — mondotta Justus —, addig csak a belső ellenállás eszköze marad számunkra. De amikor Magyarországon belpolitikai vagy külpolitikai válság fog kitörni, akkor eljön számunkra a nyílt cselekvés órája. A külpolitikai válságon Justus azt értette, hogy a Szovjetunió és Amerika között elkerülhetetlenül háború fog kitörni, továbbá az volt a véleménye, hogy ebben a háborúban győztesként Amerika kerül ki és ebben az időben jön majd el számunkra a kedvező korszak. Szövetségeseket a magyar népi demokrácia elleni harchoz a nyugati hatalmak között és Titóéknál kell keresnünk. Justus, amikor a „szabad európaiakról“ beszélt, ezeket a nyugati hatalmakat és Tito Jugoszláviáját értette. Én ebben a naplóban Justus megjegyzéseit, Justus nézeteit jegyeztem fel és ezek a feljegyzések híven tükrözik azt a gyűlöletet, amire engem Justus a Magyar Népköztársaság iránt nevelt. Az utolsó tanú Fleischer Lászlóné, aki Justus Pál titkárnője volt 1945 (Csütörtök, szeptember 22) 3