Kis Ujság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

Megkezdődött az élmunkások kitüntetése Harmincezer újítással 150 millió forintot takarítottunk meg hét hónap alatt A hét folyamán minden üzemben megkezdődött az élmunkások kitün­tetése. A Szakszervezeti Tanács tulaj­donképpen 3000 élmunkás kitünteté­sére kért javaslatot az üzemek dol­gozóitól, de a szakszervezetek és a dolgozók még több élmunkás-kitün­­tetésre méltót is találtak, így a Szak­­szervezeti Tanács 3224 élmunkás-kitüntetést ad át az arra jelárt dolgozóknak. A kitüntetettek soraiban nagy szám­ban találhatók munkamódszerátadók és azok, akik magas teljesítményük­kel, új módszerükkel jelentősen túl­szárnyalták a normát. Számos újító pedig az önköltségcsökkentés terén ért el jelentős eredményt. Ezen a héten befejeződnek az üzemi konferenciák, melyeken az Országos Újító Kongresszus üzemi küldöttjeit választják meg a dolgo­zók. A minap kerültek nyilvános­ságra a nehéz- és könnyűipar ezévi újításainak eredményei. A közleke­dés, az építő- és élelmezési ipar dol­gozóinak újítási javaslataival együtt az év első hét hónapjában be­nyújtott újítási javaslatok száma megközelíti a harmincezret és gazdasági értékük túlhaladja az évi 150 millió forint megtakarítást. A Gamma Finommechanikai gyár­ban kedden délután ünnepi szakszer­vezeti nap keretében adták át az üzem legjobbjainak az „élmunkás“ jelvényt. Kovács Gábor vezérigazgató, válla­latvezetői beszámolója után Szabó Gábor termelési felelős mondotta el, hogy a IV-es üzem vadonatúj gépei mellett már új szakmunkások, új női eszter­gályosok is dolgoznak. Beszéde után a résztvevők nagy lelkesedése mellett vette át Balogh József, Harnischer György, Toller Mária és Kosztolányi Béla, az üzem három élmunkása és egy kiváló­munkása az élmunkás-jelvényt. Beszélgetés az elsős gimnazistákkal A népi demokrácia iskolapolitikája egyetlen szempontot ismer: ki a tehetséges Soha ilyen lehetősége nem volt az ifjúságnak a továbbtanulásra, mint most, mikor iskola­politikánk való­ban a dolgozók gyermekeinek érde­két szolgálja. Mindenki, aki csak te­hetséget érez magában a tudomá­nyok,­ szakismeretek megszerzésére, egyetemre kerülhet, nyitva áll azok előtt is a gimnázium, akik néhány évvel ezelőtt nem iratkozhattak be, mert magas volt a tandíj, drágán ad­ták a tankönyveket és kenyérkere­setre kényszerítette őket az élet. Nyüzsgő iskolafolyosók A szeptemberi napok közeledtével a Kis Újság munkatársa ellátogatott néhány gimnáziumba. Úgy látszik, itt már úgy „félhivatalosan“ véget ért a nyári szünidő. Legalábbis ezt a meg­állapítást igazolja az a tény, hogy a hétfőn a koradélelőtti órákban már is „nagydiák-jelöltek“ , egész raja szállta meg az egyelőre még meg­késett nyári kánikulában fulladozó iskolafolyosókat. Érdeklődtek a fia­talok, hogy s mint bonyolódik le a beiratkozás, hogyan kell előkészül­­niök a nagy napra, mikor megkezdik „pályafutásukat“ a gimnáziumokban. Ezekben a napokban különösen indokolt volt már a legfiatalabb gimnazisták iskola­látogatása, mert kifüggesztették a nagy táblára az 1. osztóly újdonsült növendékeinek név-­s sorát. Fogadkoztak is az intézet leg­fiatalabb növendékei, hogy tanulás-­­­sal bizonyítják be: megérdemelten kerültek a felsőbb osztályba. Orvos lesz a fiúból De mit szóltak a szülők ahhoz, hogy eddig általános gimnáziumban járt gyermekük már gimnazista lett? Az egyik érdekelt édesanyát, Hana Józsefnét éppen odahaza, Csengery­ Utca 78. számú lakásán találjuk. — Boldog vagyok — felelt érdek­lődésünkre —, kimondhatatlanul bol­dog. — A férjem kiskereskedő, fiá­nak pedig a demokrácia megadja a lehetőséget, hogy elérje vágyát: orvos lehet. Kitűnő tanuló és bizonyára jó orvos lesz. Hamarosan hazaérkezik rokonoknál eltöltött nyaralásából és mint írja: azonnal hozzákezd a tanu­láshoz, mert ő a gimnáziumban sem akar lemaradni. Gadó Károlyt, a Kölcsey-gimná­­zium másik újdonsült I. gimnazista tanulóját a Horn Ede­ utca 12. számú ház III. emeletén találjuk meg. Előbb egy kis házimunkát végzett el és most éppen az iskolába készült, hogy a beiratkozás és egyéb részletkérdé­sek felől érdeklődjék. Az édesanyja és ő is leírhatatlanul örül, hogy to­vább tanulhat. — Csak a népi demokrácia tette lehetővé, hogy tanulhat a fiam — mondja Gadó Károlyné. — Férjem ács, most is lenn dolgozik Zalában, hídépítésnél. Régen nem gondolhat­tunk volna arra, hogy taníttatjuk a gyereket. Most meg ösztöndíjat is kapott, tanulmányi segélyt. Igaz, jó gyerek, jó tanuló. Egyetemre szeretne kerülni. A kis vegyész — Vegyész akarok lenni — szól közbe szerényen a kis Karcsi. — Egész kis laboratóriumot ren­dezett már be itt a lakásban — mondja anyai mosollyal Gadó Ká­rolyné és boldogságában megcsó­kolja a gimnazista fiát. Csak úgy sugárzik a boldogság róluk. Ellátogattunk a Rózsák­ terén lévő pedagógiai gimnáziumba is,­­ ahol ugyancsak megérdeklődtük, kik lesz­nek az I. osztály tanulói. Miután felvilágosításokat megkaptuk kérdé­sünkre, felkerestük az I. osztály le­endő egyik tanulóját, F. Szabó Ka­talint a Murányi­ utca 18. szám alatt és megkérdeztük, hogy hogyan fo­gadta a hírt, hogy ő is tanulója le­het a Rózsák­ terén lévő pedagógiai gimnáziumnak, őt ugyan nem talál­tuk odahaza, de otthon volt az édes­anyja. Szívesen mondta el: — Jó óvónő lesz majd a leányom­ból. Nagyon készült a nagy hiva­tásra. Szereti a gyerekeket. — Úgy látszik, a kis „óvónő“ tá­vollétében sem szünetel a „házi­óvoda“ — vetjük közbe. A szobás­­konyhás lakásban ugyanis egész gye­reksereg tartózkodik, akik nagyon kíváncsian figyelik a beszélgetést. — Valóban nem — mondja moso­lyogva, örülve lánya örömén. — Olyan helyesek ezek a kicsinyek, ha a lányom nincs itt, hát átveszem az ő szerepét. Ezek után biztosra vehető, hogy a kis F. Szabó Katalin a pedagógiai gimnáziumban jó eredményt ér el a tanulás terén is.­­ A másik pedagógusjelöltet, Maczkó Klárát a Garai­ utca 32. szám III. eme­letén találjuk meg. Éppen mosogat. Zavarban van, hogy nem tud kezet nyújtani. Elmondja azért ő is szépen, hogy édesapja cipészmester, de mikor szóba került továbbtanulásának lehe­tősége, azt mondotta: — Ha kedved van lányom, hát menj óvónőnek. Én nem akadályo­zom meg­­a továbbtanulásod, ha a demokrácia elősegíti, így lettem én is gimnazista. És beiratkozott a gimnáziumba még sok, sok ezer fiatal. Olyanok is, akik a régi rendszerben nem gon­dolhattak volna a továbbtanulásra, mert az anyagi feltételeket nem tud­ták volna a szülők biztosítani. Most azonban a népi demokrácia kultúr­politikája segített ezen. Mert ma már csak az a szempont, ki a tehetséges. És az új magyar iskola­politika se­gítségével a dolgozók gyermekei ott lesznek már a kultúra minden egyes szektorában, a gimnáziumokban ép­pen úgy, mint az egyetemeken. Ünnepélyes keretek között nyílik meg a parlamentben a II. DIVSZ-kongresszus Szeptember 2-án nyitják meg ün­nepélyesen Budapesten a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség II. kon­gresszusát. A magyar országgyűlés üléstermében, ahol nemrégiben ik­tatták törvénybe az új alkotmányt. A parlament dolgozói lázasan készü­lődnek az ünnepség nyitányára. A főbejárattól a kupolacsarnokig a fa­lak és oszlopok aranydíszítései fel­újítva, a megkopott részek újjáfestve várják a világ fiataljait. Benn az ülésteremben öt széles fülkét építet­tek az ülések mögé a tolmácsok szá­mára, akik a szónokok beszédeit orosz, francia, angol, spanyol és ma­gyar nyelvre fordítják. A kongresz­­szus küldöttei fejhallgatón keresztül hallhatják majd ezen az öt nyelven az előadókat. A DÍVSZ nagytanácsa már szep­tember elsején ülést tart s ezen vi­tatják meg Guy de Boissonnak, a DÍVSZ elnökének kongresszusi be­számolóját. Szerdán választja küldötteit a ma­gyar ifjúság a DÍVSZ kongresszusra. A magyar ifjúságot 25 küldött kép­viseli s ezek közt az ifjúság veze­tőin kívül több ifjú ésmunkás, munka érdemrendes, mintagazda, a termelés­ben kitűnt több parasztfiatal és él­tanuló van. A DIVSZ kongresszusára a Szovjet­unióból és a népi demokráciák orszá­gaiból új küldöttek érkeznek. A szov­jet küldöttek között kiváló munkások, sztahanovisták, a mezőgazdasági mun­kában kitűnt ifjú dolgozók s a tanu­lásban kiváló eredményt elért diákok vesznek részt. Kedden este a bukaresti gyorssal megérkezett a DÍVSZ kongresszusra Gero Grozev, a bolgár Népi Ifjúsági Szövetség elnökének vezetésével a 24 tagú bolgár küldöttség. A vendégeket Bert Williams, a DÍVSZ titkára és Non György, a DÍVSZ elnöke fogadta. A DÍVSZ kongresszusára eddig ér­kezett 250 külföldi küldött elutazott az ország különböző területére, hogy beszámoljon az ifjúságnak a VIT eredményeiről, a DÍVSZ kongresszu­sának jelentőségéről. Szegeden, Csongrádon, Pécsett, Miskolcon, Sá­toraljaújhelyen, Tótkomlóson, Baján, Tatabányán, Székesfehérvárott, Deb­recenben, Sopronban, Győrött, Salgó­tarjánban, Ózdon, Makón mindenütt megragadó szeretettel fogadták a DÍVSZ kongresszus külföldi küldöt­teit s a szeretet legváltozatosabb je­leivel halmozták el őket. Állami Zálogház és Árverési Csarnok IV. V. BIZOMÁNYI ÜZLETEI: n, IV., Kossuth Lajos-utca 1. (Szőnyeg, régiség, bútor, porcelán) V-, Szent István-körút 20. (Szőrme) VII., Baross-tér 20. (Férfi-, női-, gyermekruha, kabát) VIII., Népszínház-utca 47. (Férfi-, női-, gyermekruha, kabát) Csepel, II., Rákóczi F.-u. 109. (Férfi-, női-, gyermekruha, kabát) ., Török-utca 2. (Férfi-, női-, gyermekruha, kabát) XI., Bartók Béla-út 39. (Férfi-, női-, gyermekruha, kabát) VI., Nagymező-utca 8. (Bútor) IV., Apponyi-tér 5. (Óra-ékszer) Zsdánov halálának első évfordulója Egy évvel ezelőtt, augusztus 31-én halt meg Andrej Alexandro­­vics Zsdánov, a Bolsevik Párt és a szovjet állam kiemelkedő állam­­férfia. Zsdánov Sztálinnak, a né­pek nagy vezérének hű tanítványa és küzdőtársa volt, kiváló marxista­­leninista teoretikus, a szovjet ál­lam egyik kiemelkedő építője és a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnagyobb vezető alakja. Zsdánov 1896 február 26-án szü­letett Mariupoli városában, ame­lyet halála után Zsdánovnak ne­veztek el. Az első világháború alatt bolsevik propagandát folytatott a katonák között és Lenin forradal­mi jelszavát népszerűsítette. A Nagy Októberi Szocialita Forradal­mat az Uraiban készítette elő és részt vett annak megvalósításában. A külföldi intervenció és a polgár­­háború éveiben a Vörös Hadsereg­ben végzett politikai felvilágosító munkát, majd 1924-től 1934-ig a Pártban vitt igen­­ fontos szerepet. Ezekben az években Zsdanov, a Bolsevik Párt Sztálin vezette irá­nyító magjának lett tagjává. A Pártnak ez a sztálini magja a kis­­hitűekkel és a kapitulánsokkal szemben vívott küzdelmek során Lenin szellemi öröksége köré tö­mörítette a Pártot. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kol­lektivizálásának útjára vezette a szovjet népet és biztosította a szo­cializmus győzelmét a Szovjet­unióban. 1934 decemberében, ami­kor a trockista—bucharinista banda gázul meggyilkolta Kirovót, a Bolsevik Párt Zsdánovot küldte Kirov helyére, a leningrádi párt­­szervezet élére és ezt a tisztét tíz éven át töltötte be. Közben Zsdá­novot a Központi Bizottság Poli­tikai Irodájának tagjává válasz­tották. A Nagy Honvédő Háború idején Zsdánovot bízták meg Leningrád védelmének irányításával. Az ő lelkes vezetése alatt a leningrádiak hatalmas bátorságt és hősiességet­­ tanúsítottak és az egész világot ámulatba ejtő katonai- és munka­sikereket értek el, megvalósították a hitleri hordák szétverésének sztálini tervét és 900 napos ostrom ellen megvédték Leningrádot. A háború utáni időszakban Zsdánov mélyenjáróan kidolgozta a marxizmus—leninizmus elméle­tének legfontosabb kérdéseit,­­az irodalom, a filozófia, a zene és a színház kérdéseit. Zsdanov fárad­hatatlanul dolgozott a szovjet nép kommunita felvilágosításán. Gon­dos tanítója és jó barátja volt a szovjet ifjúságnak, átadta nekik sokoldalú ismereteit, gazdag ta­pasztalatait. Sok erőt és energiát szentelt a Szovjetúnió fegyveres erői fejlesztésének. Ezen a téren végzett kiemelkedő munkásságáért kapta meg a vezérezredesi rangot és magas katonai rendjelekkel tün­tették ki. Zsdánov lánglelkű szovjet ha­zafi volt. Önfeláldozóan szolgálta szocialista hazáját, egész lángoló energiáját a kommunizmus építé­sének szentelte. Zsdánov a nem­zetközi munkásmozgalomban is az élen állt. Sokat tett a demokrácia és a szocializmus erőinek tömörí­tésére, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának megszilárdítására, a béke és haladás táborának egye­sítésére, az imperialista reakció és az új háborúra uszítók­ ellen. A kilenc Kommunista Párt 1947 szeptember végén megtartott len­gyelországi tanácskozásán Zsda­nov mélyreható elemzést adott a háború utáni nemzetközi helyzet­ről, leszögezte az imperialistaelle­­nes és demokratikus tábor meg­erősítésének harci programját, le­leplezte az amerikai imperializ­mus támadó jellegű politikai irányvonalát és azt, hogy a jobb­oldali szocialisták az angol—ame­rikai imperialisták szolgálatában állanak. Világosan és mélyreha­tóan jellemezte a Kommunista és Munkáspártok feladatait, minden demokratikus és hazafias erő tö­mörítése és egyesítése szempont­jából, az illető országok független­ségének megvédésére, a háborús uszítók elleni küzdelemre. „A vi­lág népei nem akarnak háborút, — mondotta Zsdanov. — A béke oldalán álló erők annyira jelenté­kenyek és nagyok, hogyha állha­tatosak és ,szilárdak lesznek a béke védelmében, ha kitartást és szi­lárdságot mutatnak, akkor az agresszorok tervei kudarcot val­lanak.“ A Zsdanov halála óta eltelt év alatt a szovjet nép Sztálin veze­tésével új, kiemelkedő sikereket ért el és a béke tábora is világ­szerte me­gnövekedett. Zsdánov tevékenységben gazdag élete példa­ként áll a hatalmas szovjet állam dolgozói előtt, akik kegyelettel emlékeznek meg ezen a napon a nagy Sztálin egyik leghűségesebb munkatársáról. Zsdánov halálának évfordulójá­val kapcsolatban Harlamov, a Szovjet Tájékoztató Iroda munka­társa ismerteti Zsdánov gazdag tevékenységét. Zsdánov életművének mélta­tása közben Harlamov a követke­zőket írja: Zsdanov figyelmesen követte az új demokráciát, a népi demokratikus országok fejlődését Közép- és­ Délkelet-Európában,és kiemelte: a második világháború egyik legfontosabb eredménye, hogy ezen a területen egész sor ország kiesett az imperialista rend­szerből és ezekben az országokban népi demokratikus rendszerek ke­letkeztek. Ezeknek az országok­nak népi demokratikus hatalma — mutatott rá Zsdanov — a töme­gek támogatására támaszkodva, a legrövidebb idő alatt olyan haladó demokratikus átalakulásokat tu­dott végrehajtani, amelyet a bur­­zsoá­ demokrácia már nem képes. Ennek eredményeként — mon­dotta Zsdanov — ezeknek az or­szágoknak néptömegei nemcsak kiszabadultak az imperializmus harapófogójából, hanem lerakják az alapokat is a szocialista fejlő­dés útjára való átmenethez.

Next