Kis Ujság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-12 / 212. szám
rendőrség Csehszlovákiába küldte, hogy a magyar kommunisták külföldi kapcsolatait kémlelje ki. A spanyol polgárháború kitörése után Cajk a magyar titkosrendőrségtől azt a feladatot kapta, hogy utazzon Spanyolországba, jelentse: a felszabadító háborúban ki vesz részt a magyar kommunisták közül, s egyben igyekezték a Szákosi-főásziráljban bomlasztó tevékenységet kifejteni. Rajke provokációs és trockista működése Spanyolországban gyanút keltett. Vizsgálat indult c'br.?; minden funkció viselésétől eltiltották, majd kizárták a Pártból. A spanyol szabadságharc veresége előt Franciaországba szökött, ahol a saint-cyprieni, gursi, vernet internálótáboraiéban megismerkedett a külföldi kémszervezetek jugoszláv ügynökeivel. Eleik — mint Bobler, Koszta-Nagy, Gosznjak, Maszlarics, Mrázovics stb. — Kaikhoz hasonlóan Spanyolországban, vagy később az irtterrártáborokban folytatták provokációidat. F. táborokba beépültek a francia, az amerikai kémszervezetek és a Gestapo. Egy napon megjelent Rajknál Noel H. Field, az „Office of Strategic Service“ (OSS) nevű amerikai kémszervezet egyik svájci vezetője és közölte vele, hogy feletteseinek külön utasítására haza kívánja segíteni. Vernetlre érkezett egy német küldöttség is, melynek vezetője, egy trestanoőrnagy, hivatta Rajkot és közölte vele, hoy Magyarországra küldi „munkára“. Hánn Péter besúgója Rajk hazaérkezése után azonnal jelentkezett a politikai rendőrségen régi főnökénél, Hain Péternél, Szálasi későbbi rendőrkapitányánál. Szajk erről így vall: „Elmondtam neki mindent, amit Spanyolországban és Franciaországban megtudtam. Hain közölte velem, hogy a Gestapo tiszt az ő kérésére segített rajtam.“ Hain utasítására Rajk, akinek külföldi üzelmeit nem ismerték itthon, bekapcsolta a földalatti kommunista mozgalomba Gayer Imre provokátort. Gayer besúgása alapján elfogták és kivégezték Schönherz Zoltánt, a Kommunista Párt titkárát, s meggyilkolták Rózsa Ferencet. Rajkot, hogy le ne lepleződjék, ugyancsak letartóztatták, de csak hathónapi fogházra ítélték. 1944 decemberében a nyilas katonai nyomozók, másokkal együtt, Rajkót is letartóztatták és 1845 márciusában Sopronkőhidán katonai bíróság elé került. A tárgyalás ügyésze, dr. Jánosi Ferenc erről ezt vallja: „A tárgyalás során Rajk László védekezésképpen előadta, hogy a rendőrséggel régóta kapcsolatban áll, melynek nem egy esetben komoly szolgálatot teljesiett.“ A zárt tárgyaláson megjelent és Rajk László érdekében közbelépett bátyja, Rajk Endre nyilas államitkár. Rajkot felmentették, ügyét áttették a polgári bírósághoz, mely később már Bajorországban szabadlábra helyezte Rajkot, négy vádlott társát azonban kivégezték. Rajk László tehát a Horthy-rendőrség és a Gistapo besúgója és provokátora volt, ezzel háborús és népellenes bűntettet követett el. „Kémhálózatunk lassanként átfogta az államapparátus valamenynyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhálózat 1945- től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint számos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe. Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kormány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Magyarország államrendjének megváltoztatására.“ Rankovics utasításai E terv végrehajtásának előkészületeit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1917 decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkák és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapest" távoztatásáról visszatérve Titó Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonatján utazott Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titóval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat. „A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörítsék a népi demokratikus országokat.“ Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb, melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkót, hogy: „Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.“ Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fokozta tevékenységét, tömegeink előtt egyengetik annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagyhatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjetúnióra venné az irányt.“ Magyarországra vonatkozólag, Rajk vallomása szerint: „Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és az állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kormány Jugoszláviától el akarja szakítani a magyarlakta területeket. Miután ilyen módon ellentéteket keltenek a magyar és jugoszláv nép között, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést a jugoszláv parlamentben felvetik. Ezt az akciót határincidensek fogják követni, amelyekért Jugoszlávia Magyarországot teszi majd felelőssé.“ Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltassanak erőszakos katonai beavatkozásra Magyarország ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szovjetunió valamilyen nemzetközi bonyodalommal kapcsolatban el lett volna foglalva. A fegyveres katonai akció egy részét képezte volna a jugoszláv hadsereg magyar egyenruhába öltözött részének átdobása a határon, valamint az angol és amerikai megszállási övezetekben összegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugoszlávia területén történő átvonulása Magyarországra. -2 (kedd, szeptember 13) „Rendszeresen tájékoztattam az amerikai hírszerzőket“ Klein Antal csőszházában 1948 március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv—amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folyamatosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságrahozatala leleplezte és meghiúsította Titóék tervét. Ezért a nőék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajicnak titkos találkozást selt létrehoznia Rankovicscsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal, horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője, Tarisznyás Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és félóráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardelj ismeri. Közölte, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében új utakra kell térni. Közölte Tito „lángeszű“ tervét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv népet a Szovjetunió ellen fordítani és hogyan viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen állítani. „Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzetben három feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szovjetúnió ellen. Másodszor a népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek növelését és szervezeti összefogását. Harmadszor, felhasználni a nemzetközi kérdésekben a Szovjetúnió és az angol-amerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetúnióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkodnunk .. Tito lángeszmén megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy tervet, mely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet.“ A „lángeszti“ terv Ennek a tervnek lényegét kifejtve, Rajk azt vallja: „Ennek a lángeszű tervnek alapvető, elvei — amint Rankovics velem közölte —, a következők: először csak bírálattal illetik a Kominform határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősíti ik, de ebben a periódusban még semmi esetben sem bírálják a Szovjetúniót és vezetőit. Ellenkezőleg, ebben a szakaszban kiemelik a Szovjetúnó iránti barátságot... Utána — folytatta Rankovics —, mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetúnióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és különösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a néptömegek életszínvonalának beígért növekedését ... Ez a propaganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Rankovics —, ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetúnió iránt táplált barátsága . 1045 május végén Rajk László visszatért Magyarországra. Múltját sikerült ellepleznie és megjátszotta a sokat üldözött, a spanyol harcokban engedtett kommunista szerepét. A Magyar Kommunista Párt nagybudapesti titkára, országgyűlési képviselő, belügyminiszter, majd külügyminiszter kft. Természetesen folytatta régi tevékenységét. Erre vonatkozóan vallomásában beismeri: „Állandóan és rendszeresen tájékoztattam az amerikai hírszerzőket a Belügyminisztérium, majd később a Külügyminisztérium minden kérdéséről.“ Az amerikai kémkedés Magyarországon egyre inkább a külföldi felderítés jugoszláv kémeit, Titó küldötteit, tolta előtérbe. Aljasul visszaélve azzal a’ tsilt’ért rokonszenvvel, melyet a magyar demokrácia a jugoszláv dolgozó néppel szemben láplált, Titó diplomáciai képviselői és egyéb hivatalos küldöttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1045 elején Magyarországra tették lábukat, a legarcátlanabb módon építették ki kémhálózatukat. Elsősorban Rajk Lászlót állították szolgálatukba, akinek rendőrspicli és kém-múltját ismerték. Rajk készséggel adta Cirmil ezredesnek, a jugoszláv katonai bizottság vezetőjének, Mrázovics jugoszláv követnek, Brankov követségi ügyvivőnek és a hozzáforduló jugoszláv kémek hosszú sorának a legkülönbözőbb információkat. A bizalmas adatokat, melyeket mint miniszter, a magyar viszonyokról, a Szovjet Hadseregről, a szovjet diplomáciai testületről, stb. megtudott, a jugoszláv kémeknek adta át. Átadta például a Nagy Ferenc-féle összeesküvés felderítése közben a nyomozat aktáit a jugoszláv kémeknek, akik ezt rögtön továbbították az amerikai követségre. Államtitkárát, dr. Szechenyi Endrét, utasította, hogy a jugoszláv kémek által követelt minden bizalmas adatot szolgáltassna ki. A jugoszláv kémszolgálat utasítására maga mellé vette, mint belügyminiszteri sajtófőnököt, Cseresnyés Sándor kémet, akiről tudta, hogy azelőtt az angol felderítésnél dolgozott, s aki közte és a jugoszláv követségen működő kémek között az összeköttetést megkönnyítette. Rajk László, mint miniszter és az országgyűlés tagja, tehát közhivatalnoki, hivatal megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit súlyosan veszélyeztető titkokat közölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlenség bűntettét követte el. Títóék zsoldjában C) A jugoszláv kémek előtérbe nyomulása azzal függött össze, hogy a felszabadult Jugoszláviában a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták — akik közül a Gestapo 1941-ben, Rajkkal egy időben, csak a francia táborokból kémmunkára vagy 159-et küldött haza — jutottak uralomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen körének zömét és rendszeresen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületesen néphez hű elemeit. E sikeren felbuzdulva, az amerikai imperialisták nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a népi demokrácia országát Titóék segítségével a maguk oldalára állítsák. Rajk erről így vall: „Rankovics jugoszláv belügyminiszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokratikus államok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek.“ E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1940 novemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dalesnek utasítására az ottani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsoportot Tito svájci és franciaországi ügynökei segítségével Dulles 1844—45. telén amerikai hadi repülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot, Magyarországra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Bajához kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy, aki saját bevallása szerint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet, fokozatosan altábornagy, a határőrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, magas állásokba juttatta az imperialisták ügynökeit, főleg volt trockistákat- provokátorokat, kémeket, így jutott a rendőrség és a külügyminisztérium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Service Dél-Amerikából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a „CIC“ amerikai kémszervezet ügynöke. Marshall Lászlót, a francia ,,2-reme Bureau“ kémét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyula és Mátyás László rendőrezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette skr. Beck Jánost, Rátk Károlyt, Kovács Ferencet, Kálesics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados mint rendőrezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csendőrökből, horthysta tisztekből különleges belügyi készültségi zászlóaljat szervezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisztekkel, Szőnyi pedig az államapparátusban, a gazdasági posztokon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, különösen a munkásokat és a parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorították a rendőrségből, a hadseregből, az államapparátusból, ugyanakkor kiszabadították az internálótáborokból az odakerült kémeket és provokátorokat. Politikai téren is nagy aktivitást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a Belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették befolyásukat a diákok, az ifjúság egy részére. Rajk, mint „tiszteletbeli építőmunkás“ az Építőmunkások Szakszervezetén keresztül megkísérelte befolyását a szakszervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar- Jugoszláv Társaság elnöke, stb. stb. A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a magyar népi demokrácia bizalmával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági intézményekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szervezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrácia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mondotta Rankovics —, ez a propaganda a mi nép A magyar államférfiak fizikai megsemmisítése A tervhez tartozott a magyar kormány egyes minisztereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek „fizikai megsemmisítése“. Rankovics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: „Tito ellenségei közül jónéhányan beszélhetnének azokról a módszerekről, melyekkel Tito és ő (Rankovics) ellenségeiket eltüntetik.“ Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kormány vezető minisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben lévő emberei vegyék magukra. „Gondolkozzanak — mondta Rankovics —, ennek a likvidálásnak a változatain, éspedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szerencsetlenséget okoznánk, a másiknál öngyilkosságot, a harmadik hirtelen betegségijén halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot adnának, például, hogy szökés közben lőtték le őket.“ Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit: „A jugoszláv segítség az új magyar kormányra olyan természetes követeltségeket ró Jugoszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar kül- és belpolitikai kérdéseket, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit mind összhangba kell hozni Jugoszlávia érdekeivel. Másodszor: a magyar iparnak a jugoszláv gazdasági tervek végrehajtására áldozatot kell hoznia.“ Rankovics közölte utasításait az új kormányra vonatkozólag. Az új kormány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob Anton (a jugoszláv kémszolgálat, IJDB egyik magyarországi vezetője), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzátette: „Titónak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormányban résztvesznek a Szociáldemokrata Párt nyugatra menekült vezetői és több személy Nagy Ferenc köréből.“ A politikai utasítások között szerepelt az a követelés is, hogy Rajk támaszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulákokra és az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza ki Jugoszlávia példáját, ahol „Tito nem folytat harcot a kulákság ellen“. Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére saját katonai szakértőjét bocsátja majd Rajk rendelkezésére. Rajk László vállalta Tito utasításainak végrehajtását Rajk László vállalta Tito utasításainak végrehajtását. Budapestre érkezése után megbízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a megfelelő fegyveres előkészületeket. Pálffy, aki saját külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által közölt tervről, jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen utasította Szőnyi Tibort, hogy ugyancsak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk vezetése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Joanovicsot és Jojkicsot, két politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes meggyilkolását előkészítsék. Mindezeket a terveket keresztülhúzták a reakciós elemek és kémek ellen foganatosított rendszabályok, melyek eredményekénpen Rajk híveinek jelentékeny részét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből, az államapparátusból. Május közepén pedig megkezdődött az összeesküvők letartóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1946:1. t.-c.ben megalkotott demokratikus államrend, valamint a Köztársaság kormányának erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedést kezdeményezett és annak vezetésével bűntettet követett el. II. Pálffy György tíz zászlóalja és titkos térképe A Pálffy György 1909-ben született. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovica Akadémiát végzett hivatásos tiszt, a másodi világháború előtt egy évet szolgált az olasz fasiszta hadseregben, s onnan, mint meggyőződéses fasiszta tért vissza. A Horthy-hadsereg tisztjeként részt vett Kárpát-Ukrajna megszállásában, s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet kapott az akkori honvédelmi minisztériumtól. A hadseregből felesége származásamiatt isi kellett lépnie és ez módot adott neki arra, hogy 1945 elején mint „németellenes“ tiszt belépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv felderítő szervezet kémeként működött. Ugyannak már 1945-ben felvette az összeköttetést Rajk Lászlóvá. A Rajkkal folytatott sorozatos tárgyalásokon megismerte és elfogadta állam- és népelenes szervezkedésének célkitűzéseit. Pálffy feladata a szervezkedés katonai vezetése volt. Rajkkal egyetértésben a honvédségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszteket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biztosan tudta, hogy aljas cékitűzéseit és utasításait vakon követik. 1947-ben Rajk utasítására fokozta tevékenységét és a fegyveres összeesküvéssel kapcsolatos mozgósítási kérdések begyakorlására riadóztatásokat, katonai összevonásokat, stb. rendezett. Pálffy összeköttetésbe lépett Lozits ezredes — a budapesti jugoszláv katonai attasé — közvetítésével Nedelkovics jugoszláv ezredessel. A találkozás Rómában történt 1947 decemberében a partizán,kongresszuson, ahol Nedelkovics Tito közvetlen utasításait közölte Pálffyval. Biztosította