Kis Ujság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-17 / 216. szám
Az Osztálysorsjáték húzása Legújabb Toto-Jelentések Áram fillérMegnyílt mzgását* Szombat, 1949 szeptember 17 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Esik a font és az angol állampapírok árfolyama Fokozódnak a válságjelenségek Nyugaton 301 milliárd líra az olasz hadügyi költségvetés Black-nek, a Nemzetközi Pénzalap elnökének a font leértékelését követő nyilatkozata érezteti hatását a nyugati pénzpiacokon. Az angol font mind az amerikai, mind a svájci, hollandi, skandináv és párisi pénzpiacokon feltűnően esett. A londoni értéktőzsdén ismét nagyot zuhantak az angol állampapírok és ugyanakkor jelentősen emelkedett az aranybányarészvények árfolyama. A londoni Cityben a font leértékelésének közeli időpontját is tudni vélik. A „Daily Express“ szerint napokon belül sor kerülhet a leértékelésre. Ugyanakkor az amerikai sajtó folytatja éles hadjáratát a font ellen. A „New York Herald Tribune“ szerint a washingtoni határozatot a szükséges gyógykezelésnek csak első részét jelentik és Anglia számára hátra van még a feketeleves, a font leértékelése. A newyorki „Journal of Comerce“ értesülése szerint hat hét múlva várható a leértékelés. A „New York Times* úgy tudja, hogy a font jelenlegi 4 dollár 3 centes árfolyamát 3 dollár 20 centre fogják leszállítani. Hoffman, a Marshall-igazgatóság vezetője legújabb nyilatkozatában azt mondja: a Nyugat-Európát márt mindig gazdasági összeomlás fenyegeti. Vladimir Orlov, a moszkvai rádió szemleírója rámutat arra, hogy a font után a francia frank leértékelése következik. Franciaországnak nagymértékű behozatalra van szüksége nyersanyagokban és ipari cikkekben. Ez a behozatal a leértékelés mértéke szerint megdrágul, a drágasági hullám átcsap a közfogyasztási cikkekre, a dolgozók reálbére csökken és a megdrágított külföldi nyersanyaggal dolgozó ipar termékei még nehezebben találhatnak elhelyezkedést a világpiacon, mint most. A „Pravda“ „A kapitalizmus országai a növekvő ellentétek harapófogójában“ című cikkében rámutat arra, hogy a kapitalista rendszer tehetetlensége és korhadtsága még sohasem ütközött ki olyan kirívóan, mint mostanában. Az imperialista tábor főországa, az Egyesült Államok, a világ reakciós központja, a gazdasági zűrzavar legnagyobb forrása, a politikai bomlás terjesztője minden országban, ahol a burzsoázia van uralmon. Az USA ipara 1948-tól megindult a lejtőn lefelé. A növekvő gazdasági válság már férfiak és nők tízmillióinak hoz súlyos nélkülözéseket s ma már hatmillió teljes munkanélküli, tizenkétmillió részleges munkanélküli van az Egyesült Államokban. Németország nyugati övezeteiben másfélmillió, Olaszországban hárommillió, Belgiumban háromszázezer a munkanélküliek száma. A kapitalizmus hiába próbál fegyverkezési versennyel védekezni a válság ellen. Newyorki jelentés arról számol behogy a jelek szerint négyszázezer amerikai acélipari munkás sztrájkja elkerülhetetlennek látszik, mert a békéltető tárgyalások eredménytelenek voltak és a gyárosok s a munkások szakszervezete között kötött fegyverszünet szeptember 24-én éjfélkor lejár. Az Egyesült Államok szénbányaipara szintén részleges sztrájk előtt áll, mert egyes bányavállalatok megtagadták a bérkiegészítés kifizetését. A skóciai Ianark megyében tizenkét szénbánya munkásai béremelési követeléseik elutasítása miatt sztrájkba léptek. A gazdasági helyzet teljességéhez hozzátartozik a római jelentés, amely szerint Olaszország 1049/50. évi hadügyi költségvetése S01 milliárd lírát irányoz elő katonai célokra, az egész állami költségvetés egyharmadát. Csak a Sál és a vendégek változtak. Az Izvesztija a Francánál történt látogatásokról Riklin az Izvesztijában „Jenkik Franco udvarában“ címmel cikket írt és foglalkozik azokkal az „udvariassági látogatásokkal“, amelyek a spanyol fasiszta diktátort érték és érik. Néhány nappal ezelőtt négy amerikai hadihajó futott be a spanyolországi El Ferrol kikötőjébe, fedélzetükön Connolly tengernaggyal és több tábornokkal. Hivatalos jelentés szerint udvariassági látogatást tettek Francónál, aki azután elvitte őket egy bikaviadalt megszemlélni. Most nyolc amerikai kongresszusi tag érkezését várják. „1942-ben — írja Rikin — Himmler érkezett Spanyolországba hasonló udvariassági látogatásra. Őt is bikaviadalra vitték. Most „megtiszteltetésül“ az amerikaiakat ugyanazokra a székekre ültették, amelyeken valamikor Himmler és kísérete ült.“ Megállapítja , a cikkíró, hogy csak a bikák és a vendégek változtak, azonban a mostani vendégek látogatásának célja megegyezik Franco 1992-es vendégeinek céljaival. Tito-ellenes újságot és röplapokat terjesztenek Belgrádban A Reuter Iroda jelentése szerit Belgrádban Tito-ellenes újságokat és röpiratokat terjesztenek. Az újság címoldalán nagybetűkkel ez olvasható: „Jugoszláv munkások és minden tisztességes dolgozó! Szabadítsátok meg magatolat a véres Tito-Rankovics-rendszertől. Adenauert egyetlen szótöbbséggel választották meg a nyugatnémet bábállam kancellárjává A bonni német csonka parlament csütörtökön Adenauert, a Keresztény Demokrata Unió elnökét egyetlen szótöbbséggel választotta meg a bábállam kancellárjává. A keleti övezetből Brandenburgtartomány törvényhozása Adenauer megválasztása után egyhangú határozatban tiltakozott a nyugatnémetországi politikai fejlemények ellen, bejelentette, hogy nem ismeri el a bonni Bundestagot és az általa megalakítandó kormányt s német egységkormány megalakítását követeli. A párisi Le Monde az új „kancellár“ megválasztásával kapcsolatban emlékeztet arra a szerepre, amelyet Adenauer a ruhrvidéki iparmágnások és az általuk uralomra segített hitlerklikk érdekeinek istápolójában l töltött. Úr- Rajk és hét bűntársa a nép bírósága előtt Megkezdődött az összeesküvők bűnperének főtárgyalása Rajk László és összeesküvő bandája ma bíróság elé áll és a legnagyobb bűnökért felel, amit ember hazájával, népével, nemzetével szemben elkövethet. A nép bírósága meg fogja hallgatni a vádlottak védekezését és azután igazságos ítéletet mond. A bűnügyi hatóságok néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozták a vádakat és megismertették a közvéleménnyel a bűnszövetkezet működését és sötét terveit a nyomozás adatai és a hazaárulók beismerése szerint. A vádirat nemcsak itthon keltett óriási visszhangot, hanem külföldön is. Az összeesküvők leleplezése éppen olyan nagyjelentőségű világpolitikai esemény volt, mint amenynyire létérdekeiben érintette volna dolgozó népünket, ha az árulók meg tudják valósítani aljas terveiket. És mennyire szükséges, hogy a nép tisztán lássa a belső veszedelmeket, amelyektől az illetékes hatóságok és a Magyar Dolgozók Pártjának ébersége segítségével szerencsésen megmenekült, annyira fontos az összeesküvés külpolitikai hátterének alapja, ismerete is. A vádirat mind a két irányban pontos, hiteles és világos felvilágosításokat nyújtott. Miről volt szó belpolitikai vonatkozásban? A népi demokrácia vívmányainak és a népköztársaságnak a megdöntéséről, egy elnyomó, kapitalista és feudális államrend viszszaállításáról. Megtudtuk, hogy akadtak, akik a haladás fáklyavívőinek álcázták magukat, a valóságban a fejlődésnek, a demokráciának esküdt és megfizetett ellenségei voltak. Aljas rendőrügynökök, provokátorok és árulók 1945 előtt, egy nehéz korszakban, amikor a demokrácia, a szocializmus legjobb harcosai minden órában újra és újra kockáztatták szabadságukat és életüket a hatalommal, az elnyomás, a fasizmus erőivel vívott küzdelemben. A felszabadulás után vezető állásokban ülnek Az egyik miniszter és népvezéri vágyai vannak, nem is túlságosan takargatja őket. A másik tábornok, nagyhatalmú katona és valami pesti jampecbe oltott kis napoleon. A harmadik... De minek soroljuk fel őket? Tekintélyes közszereplők, de most is árulók, megfizetett ügynökök, mint 1945 előtt voltak és nem is akartak mások lenni. A vádiratban leírt ocsmány szövetkezésük történetének minden betűje bizonyítja, hogy nem akartak mások lenni Előbb a fasizmus cselédjei voltak és az a földalatti„cselédszerző“, aki számontartotta egyiknek a múltbeli aljasságát, másiknak-harmadiknak a féktelen becsvágyát, hitvány lelkiismeretlenségét, Hitler és Horthy szolgálatából átszegődtette őket az imperializmus zsoldjába, Tito és Bankovics alá osztotta be. VISSZA AKARTÁK fordítani a történelem kerekét. A reakció és a fasizmus összes hazai és külföldi erőire számítottak, politikusokra, bankárokra, kalandorokra és véreskezű csavargó csendőrökre egyaránt, amikor kitervelték a parancsoló gazdáik kedve szerint való „Nagy Reformot“, a magyarországi államosítások, a földreform, a szabadságjogok megsemmisítését, az Esterházyak, a Chorinok és a zergetollas, bikacsökös főszolgabírók uralmának helyreállítását. Meg kellett volna, itt változnia mindennek, ami ezt az országot szabaddá és függetlenné, dolgozó népét boldoggá és a hatalom urává tette. Azonban a puccsterv elbukott, s a vérfürdő, amelynek el kellett volna pusztítania a nemzet legjobbjait, amelybe bele akarták fojtani demokratikus államrendünket, becstelen és soha meg nem valósítható terve maradt Rajk Lászlónak és Pálffy Györgynek. Külpolitikai értelemben Rajk és Tito leleplezett szövetsége része volt annak a nagy összeesküvésnek, amely a nemzetközi reakció, a fasizmus, az imperializmus és a nagytőke erőit fogta össze a haladás és a Szovjetunió által vezetett béketábor ellen. A Nagy összeesküvés következtében a világ két részre szakadt. Nyugaton a háborús fenyegetés, a hódító és kizsákmányoló vágy és a leküzdhetetlen gazdasági válság lázai rázzák a népeket. A másik táborban a béke védelmére gyülekezik minden erő és az újjáépítésnek, a termelő munka folytonos fokozódásának, a közjólét növekedésének öröme tölti el milliók és százmilliók lelkét és gondolkozását. Hit a jövőben, a munka és a munkás megbecsülése, a haladásnak, a szocializmus nagyszerű eszméinek szolgálata az egyik oldalon, a vér és az arany bódulata, lelkiismeretlenség és romboló, gonosz tervek a másikon. A magyar nép a tartós béke táborát, a felszabadító Szovjetunió iránti feltétlen hűség és barátság politikáját választotta és nemcsak belső átalakulásunk csodálatos eredményein, hanem külpolitikai helyzetünk szilárdságán és országunknak a népi demokráciák családjában élvezett megbecsült helyzetén keresztül is naponta újabb és újabb bizonyítékait kapja válasz■ tása helyességének Rajkék a másik tábort választották és elvetve maguktól a nemzethűséget és a poliikai becsület minden parányi maradékát, az imperialisták kémeinek, előretolt romboló osztagának szerepére vállalkoztak Tito és Rankovics, a szocializmus táborának másik két hitvány szökevénye oldalán. Elbuktak a maguk szennyes vállalkozásában éppen úgy, amint megbízóik, a Nagy összeesküvés mozgató erői is el fognak bukni a béke és a háború, az építés és a rombolás világra szóló küzdelmében. Rankovics „lángeszűnek“ nevezte Tito tervét, amivel a jugoszláv népet át akarta vinni a nyugati imperialisták táborába, szembe akarta állítani a Szovjetunióval, azzal a szocialista országgal, amely Jugoszláviának is elvitte a felszabadulást a fasiszta elnyomás alól. A terv lángeszűnek éppen nem mondható. Átlátszó becstelen játék volt, amit Tito elkezdett és a mai napig is folytat. A teme a Kominform leleplező közleménye mérte az első csapást és azóta kommunista vezető államférfiak megnyilatkozásai, diplomáciai jegyzékek és újságcikkek nap mint nap megvilágítják Tito manővereinek minden mozzanatát. MI VOLT TITO TERVE? Rankovics elmondta Rajknak, de a tervet különben is figyelemmel lehetett kísérni a jugoszláviai események tükrében. Először csak bírálattal illetik a Kominform határozatát — így mondta el Rankovics — utána rágalomnak minősítik a határozatot. Ebben a periódusban semmiesetre sem bírálják a Szovjetúniót és vezetőit, sőt kiemelik a Szovjetunió iránt érzett barátságot. Utána fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdenek beszélni, hogy a Szovjetúnió miatt nem tudják megvalósítani az ötéves tervet, a szocialista építés terveit és a néptömegek életszínvonalának megígért növelését. A propaganda hatása alatt a jugoszláv népnek a Szovjetúnió iránt érzett barátsága gyűlöletté alakul át és „a nép megérti“, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagyhatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjetúnióra venné az irányt. Ez volt Tito „lángeszű“ terve, amelyet a jugoszláv nép árulója azért dolgozott ki, hogy kiérdemelje imperialista patrónusainak elismerését, akiktől pénzt és támogatást kap és akikkel — szocialista jelszavak hangoztatása közben — a szocializmus ellen szövetséget kötött. Tito tervébe beillesztették volna a magyarországi puccsot, a magyar nép vezetőinek meggyilkolását, jobboldali kormány megalakítását, a köztársaság megdöntését, az or,szág szembefordítását a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal, a magyar kül és belpolitika „összehangolását Jugoszlávia érdekeivel“. Magyarország pontosan kiszámított ütemterv szerint vesztette volna el szabadságát és függetlenségét és besorozták volna azok közé a szolganépek közé, amelyeket a nyugati imperializmus esetről esetre zsoldjába szokott fogadni, öngyilkosságig menő véráldozataikat elfogadja tőlük, s aztán könnyű szívvel veszni hagyja őket. Ez volt Tito tervének Magyarországot illető része. Rajk elfogadta Magyarország számára ezt a szörnyű, vészthozó szerepet és ha megteheti, kétségtelenül hajlandó lett volna vágóhídra vinni népünket. Vállalta, hogy gyilkosságok, puccs és politikai hamisjáték útján Magyarországot is megszerzi Tito és imperialista megbízói számára hadműveleti támaszpontnak. A MAGYAR összeesküvők tervei ** elbuknak és el fognak bukni Tito tervei, de el fognak bukni azok a remények is, amelyeket az imperialisták Tito szövetségéhez fűztek. A jugoszláv népre, áruló vezetője miatt, mérhetetlen szenvedés, nyomor, nélkülözés, kiszolgálttatottság és szolgasors szakadt Ez a szabadságszerető büszke nép egy napon lerázza magáról a bilincseket és megszabadul zsarnokaitól, hátat fordít rabtartóinak. Rajkók szervekedésének bukása súlyos csapás az