Kis Ujság, 1950. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-01 / 27. szám
A hét új filmjei PUSKIN-ÜNNEPSÉGEK (szovjet). Másfél százada annak, hogy a kölő, aki a legnagyobbak közül való Moszkvában, meglátta a napvilágot. Moszkvám! Szerelmes drága földem! Virágzó évek reggelén. Hol annyi szép napot töltöttem a víg örömben S a gondokat nem ismerem. Jött hogy apostola legyen a szépnek, népe szabadságának, veszélyesen élt, s párbajban ölték meg. H harmincnyolcéves volt csupán. Születésének 150. évfordulóját tavaly ünnepelte a haladó világ, a Szovjetunió vezetésével. Az ott rendezett díszes és széleskörű megemlékezésekről számol be a film. Nem, nem halok meg én egészen a [énekemben Hat szellemem tovább, ha lesem [már nem él. Hírem ragyog, amíg a földi lélként lenn költő csakis dalra kél. Hogyan ápolják Puskin emlékezetét hazájában? A moszkvai Puskin-emlékmimél Fagyejev, az író, azt mondta, hogy a szabadságért küzdő harcosok legjobbjai közt ragyog a költő neve. Morozov kolhozelnök, a Szocialista Munka Hőse, pedig bejelentette. ..Már egyetlen olyan parasztcsalád sincs, ahol ne olvasták volna Puskin műveit.“ Ennek a gondos szeretetnek és kivételes megbecsülésnek jegyében folytak az ünnepségek a Szovjetunió egész területén. Bejárjuk az ünnepségek színhelyét a Puskin-tértől a Nagy Színházon, az Akedémia ülésén át a kis falvakig és a sztatogorszki kolostor dombjáig, ahol a költő hamvai pihennek. A volt Alexandrovszkijpalotában ma már több mint 10.000 Puskin-ereklye van együtt. A hatalmas anyag alapja egyben az össz-szövetségi Puskin-1.úzeumnak. Ezenkívül iskolák viselik a költő nevét, intézmények, irodalmi körök és Cárszkaje- Szerot, ahol egykor líceumba járt, ma már Puskino-nak hívják. Egy lángelme fényének ekkép nyitott utat a szovjet nevelés, így gondozzák a Szovjetunióban egy költő hagyatékát. A MÉHEK ÉLETE (szovjet). Micsoda rend a munkájukban és micsoda kegyetlenség az életükben! Döbbenetes, hogy a lét rideg törvényeit milyen elszántan hajtják végre a méhek. (Így férkőzik hozzájuk a felvevőgép, hogy betör egy odvas fatörzsbe, a méhek városába. A szem nemcsak a nyüzsgő munkát, a munkafelosztást, a bábok éledését, a királynők élet-halálharcát, a herék gyilkolását, a raj kitelepítését látja mesteri részletességgel, hanem poétikus felvételekben azt is, hogy a méhek, a rovarok társadalmának ezek az édesipari dolgozói, a ragacsos nektárt hogyan munkálják aranyló mézzé. Sok fáradság gyümölcse ez a tanulságos és izgalmas film. CIRKUSZ (szovjet): A többször felújított, sikeres fim ismét szerepel a bemutató mozik vásznán. A cirkusz a csapongó furcsaságok, vonzó varázslatok, lelkesítő attrakciók, a könnyű képzelet testet öltött bűvös világa. De nemcsak tovaröppenő mulatsággal, tűnő látványokkal, fényekkel, vidám muzsikával szolgál. Mondanivaló is van a fényes csomagolásban: Figyelem, kedves közönség! mint a rendezés. — Jól mulatnak? Így van rendjén, de ne feledjék: az ember egyenlőségben született, faji, vallási, nemzeti különbség nélkül. Ez az a film, mellyel Alexandrov, a „zenés filmek mestere“, még 1986-ban életre hívta az újtípusú filmvígjátékot. Megmutatta benne, hogy a fehérbőrű amerikai színésznő, akit néger gyermekével kivet magából hazája társadalma, a Szovjetunióban, az egyenlőség országában talál új hazát. A filmet Dunajevszkij muzsikája aranyozza be. Főszereplők: Orlova, Sztoljarov, Masszalszkij, Melnyikova, Vologyin. TÁNCOSNŐ (szovjet): Szintén felújítás, de szintén időszerű felújítás. Csajkovszkij bársonyos dallamain, a szárnyaló baletten, a suhanó fodrok és tüllők nyomán, meg két fiatal szív egymásratalálásán keresztül azt mondja el, hogyan tanul az ifjú szovjet művésznemzedék. Előttük a művészetek kanuja is tárva-nyitva. A pénz nem akadály, ahol kell, segít az állam. De felügyel is, igen szigorúan. Művészi alázat, elmélyülés és a néppel való szoros kapcsolat nélkül nincs szocialista realizmus, szocialista realizmus nélkül szovjet művészet — ez a tanulság. Néhány kivételes jelenettel is szolgál Kanovszkij rendező, ezek: a leningrádi opera tánckarának balettrészletei, a nálunk is ismert és népszerű Ulanova előadásában a „Hattyúk tava“ című balett és a „Csipkerózsika“ finoman ötletes koreográfiája. Ebben a fiatal, fejlett tudású Reguina mutatkozik be. Ozerov tenoristát Kazanovics alakítja. Meddig borjú a borjú? Irta: Eötvös Károly Limitáció volt a vármegye gyűlésén, meg kelelt szabnunk a hús árát Régi eset. Akkor még a vármegye szabta meg, hány krajcár legyen egy font marhahús ára, hány latot szabad csontból, májból, tüdőből nyomalóknak adni. Fiáth Ferenc volt a főispán, ő elnököli. Elmondta pár szóval, hogy a limitáció jön napirendre. Felhívta a második alispánt: terjessze elő a kérdést Mi volt a limitáció? Az volt, hogy disznóhúst, birkahúst, borjúhúst, vadet, halat, baromfit szabad árban adhatott mindenki, ahogy vettek, de a marhahús árát a nemes vármegye szabta meg. Hogy pedig a marhának melyik húsa mennyit ér, azzal a nemes vármegye nem törődött. Szegye, felsárja, rostélyosa, bordaköze, vésés feje, nyelve, fartöve, veséje, mhid’gy volt. Csontot, pacalt, májat nem vett hússzámra a nemes vármegye. Velőt se. Ezekből csak nyomaték lehetett. De azt azután keményen megszabta, hogy a nyomulóknak három-négy laton túlterjedni nem lehet. Az alispán Késmárky József nem volt bőbeszédű ember. De azért röviden máris megegyezte, hogy a közegészségügynek és a moffvar embernek javára vált, ha minél több húst eszünk. Ettől női a gyerek és a virtus. Ha pedig a hús drága, akkor elég húshoz nem juthat, akinek pénze nincs. Minthogy pedig a Szarvasmarha éra leszállt, ennélfogva a nemes vármegye bölcs megfontolása elé terjeszti javaslatát, amely szerint egy font húsnak az árát húsz krajcárban kell meghatározni. Egyébiránt fölkéri a vármegye tiszti főügyészét, terjessze elő véleményét. Kenessey Károly volt a tiszti főügyész. Becsületes és nagyon szigorú ember. Szerette a nagy szakást és az ékesszólást. Nagy szakákat végig simította s aztán ékes szóval előadta, hogy minő nagy volt őseinknek bölcsesége, mikor a hús árának megszabását a nemes vármegyékre bízták s ekként a marhahús élvezését a mészárosok haszonlesésének és nyerészkedési vágyának, e minden közjólétet fenyegető ártalmas szenvedélyeknek veszedelmes karmaiból kiszabadították És így tovább. Nagyon szép beszéd volt. Vagy tizenöt piros-pozsgás mészárosmester hallgatta a karok és rendek háta mögött. Valamennyi szerette volna egy kissé megmarkolni a tisztifőügyész szép szürkülő, hosszú szakállát. A tiszti főügyész egyébként átadta a szót a főszámvevőnek. A főszámvevő bódéi Bóday József hatalmas termet, piros arcú, igazi ősi mészáros-mesterhez s legalább is atyamesterhez hasonló derék alak. Ettől már jót vártak a mészárosok. Nem is csalódtak. Elmondta ő okos írásokból a próbavágás eredményét; negyvenhét forint volt a próbatehén — feje, szarva, bőre, patája nyomott egy mázsát —, bele, gyomra, tüdeje, szíve, mája, pacalja nyomott sz’’n'én egy mázsát, maradt tehát húsra, csontra kétszáznegyvenhét font, ha tehát egy fontra 19,74 krajcárt számítunk, megvan a tehén ára, elég a mészárosnak az eredékhaszon minden font után 0,26 krajcár. Egyébként a nemes vármegye bölcseségére lázts az elhatározást. Most már megindult a vita s folyt szent hévvel és nemes hazafiúi lelkesedéssel órákon át. Egyszer csak szóhoz jut Gombás Lőrinc szentgáli birtokos nemes atyánkfia s ellenségriasztó harsány hangon elkezd beszélni: ■— Mivelhogy a mészárosoknak a borjúhús árát szabad árban lehetséges árulni, ennélfogva nálunk minden húst borjúhús gyanánt mérnek ki, pedig olyan öreg már az a marha, mint a bábaasszony. Hiába határozza el tehát a nemes vármegye, hogy mi legyen a húsnak ára, tessék egyúttal azt is elhatározni, meddig borjú a borjú? Úgy elékszem, 1547-ben épült a vármegye. Falai két öles vastagok, ágyú ellen várfalnak készültek. Ez volt a szerencse, mert különben nyomban összeomlotak vona arra a harsogó nevetésre, ami a Gombás Lőrinc szavaira kitört. Elvégre csillapult ugyan a kacagás, de akkor meg egyhangú lett a felkiáltás: Halljuk a tiszti főügyészt! A tiszti főügyész megőrizte hivatalos komolyságát. Elmondta, hogy ő a felvetett kérdést érdemes kérdésnek tartja s annak bölcs megoldását a hazai közérdekek szempontjából szükségesnek látja, minthogy azonban erre nézve se a corpus juris, se a tripartitum nem határoz, ellenben pedig itt a fizika, fiziológia, kémia és higiénia, valamint a megyei és köziségi adminisztráció szempontjából fontos szakkérdések forognak fenn: erre nézve szakértői vélemény beszerzését javasolja s ilyennek adására a megyei főfizikust és járási orvosokat, úgy a veszprémi és pápai patikáriusokat kéri utazittatni. Hosszú és eleven vita után a tiszti főügyész véleménye fogadtatott el. Nosza, jön erre nagy keveredés a szakértők közt. Mert hát csakugyan ki tudná megmondani azt teljes biztossággal, hogy meddig borjú a borjú? Tegyük fel, hogy addig borjú, amíg szopik. Igen, dehát meddig szopik, ha őrá magára bízzák? Olyan öreg ember nem volt a vármegyében, aki látott vollna olyan bóját, amelyik önként mondott le a szopásról. A borjút erőszakkal szokták elválasztani. Vagy borjúkötélre kötik, hogy anyjához ne férhessen, — vagy pedig vasgerebent kötnek az orrára, hogy anyja ne engedje magához közel se feni. A szarvasmarha természetének törvénye szabhatja csak meg: meddig borjú a borjú Ámde az emberi akarat és erőszak, mely a borjút anyja emlőitől elválasztja, a szarvasmarha természetét nem helyettesítheti S azután más természete van a szép fehér magyar marhának s más a tarkaszőrű nyugati marhának. S azután tovább kell szopni a borjúnak, ha abból magmarhát akarnak nevelni, mintha azt eladjuk a mészárosnak. S száz szónak is egy a vége, a borjú még sokáig borjú marad, amikor már nem szopik is. A szakértők egyelőre azt javasolták, kérdezzük meg a magas kormányt. Felírtunk a belügyek miniszteréhez. A miniszter azt felezte, hogy a kérdést a marhafajok, éghajlat, táplálkozás minősége és helyi szokás figyelembevételével oldja meg a nemes vármegye maga. Megint a szekértők nyakába kerítettük a dolgot. Szegény szakértőt, mind elpusztultak azóta mindmáiglan de nem adnak véleményük. S azért ma se tudjuk még hitelesen: meddig lfirjú a borjú? _ (Szerda, február 1) Csütörtöktől honét műsoron a „Zója" Arastam rendező nagy filmalkotása, a „Zója“ csütörtökön újra a fővárosi bemutató filmszínházak vásznára kerül Zóját, a film főszereplőjét, már az első bemutató alkalmával szívébe zárta a közönség. A felújítás régi kívánságnak tesz eleget a hős szovjet partizánlány történetének felelevenítéssel. Dolgozó társadalmunknak nincs egyetlen olyan rétege sem, melyet közömbösen hagyna a hazájáért büszkén szenvedő, hős leány alakja: élete és áldozatos harca lelkesíti a ma is békéért küzdő fiatalok millióit. A címszerepet, a felemelő és egyben felelősségteljes művészi feladatot, egy főiskolai növendék, Galina Vodjanickája alakítja. Rendkívüli tehetségét csak segíti az a körülmény, hogy külsőleg is hasonlít az igazi Zójára. Nagy alakításával Vodjánickája egyszerre a film cilvonalbeli színészei közé került A „TAKARMÁNY“ című, új magyar rövidfilm fogatását lefejezték. A film kifejezetten szakoktatási célokat szolgál. Megemékezés Ady Endrétől Ady Endre halálának 31. évfordulóján a Magyar Dolgozók Pártja, a népművelési minisztérium és az írószövetség nevében megkoszorúzták a nagy magyar költő sírját Ady Endréről Zelk Zoltán emlékezett meg. Színházi ügyelő A XVI. KERÜLETI RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZBAN január 31-én kedden este fél 8-kor a Madách Színház együttese szerepel. A földszinti nagyteremben bemutatják Szurov: „Szabad a pálya“ című művét. ISMÉT ÚJ ÉLMUNKÁSOKKAL büszkélkedhetik a demokratikus magyar filmgyártás. Ünnepélyes keretek közt nyújtották át az élmunkás-jelvényeket Illés György operatőrnek, Darázsi István világosítónak, Blaschka Istvánná tervfelelősnek, Bokker Sándor díszítőnek. Valamennyien a Hunnia Filmgyár dolgozói. Rajtuk kívül Litvay Dezső, a Szivárvány-laboratórium vezetője és Paksi István, a Dokumentum- és Híradófilmgyár világosítója részesült élmunkáskitüntetésben. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN legutóbb az ,,Ifjú gárda“ című, hatalmas szovjet filmlkotás aratott rendkívüli sikert. A film, mint ismeretes, Geraszimov rendező munkája. * A MOZIHÁLÓZAS BŐVÍTÉSÉBEN a Szovjetunió egyetlen körzete sem marad el. A rosztovi körzetben nany összeget fordítanak új filmszínházak építésére. A körzet mozik száma 1950-ben eléri a nyolcszázat. * CHAPLIN újra némafilmet szándéksza,lészíteni. Tárgya Napóleonról szól. Színházak keddi műsora Operaház: A köpeny Gianni Schicchi fA. 7., 7). — Verbs': Lammermoori Lucia (Kisfalud—Vida-bértet, 7). — Nemzeti: Boldogság (fél ,8) — Magyar: Karenia Arita (Gál Gy.-bértet, 7). — Madách: Szabad a pálya !Rékozi kalirbárban, fél 8Y —Belváros: Hétköznapok közei (Venezel-bérlet, 7). — Fővírori Operett: Grossteini vagyhereérmnő (7). — Vidám: Gömböc úr (fél 8). — If-vs'vri: Dzsomárt szőnyege (7). — Atörő: Tamás atya kunyhója (fél 5). — Párszícék: Piroska és a farkas (3, 5) — Fővárosi Vn-irfé: Békehajó (8). — Kam-ra V-ricli: Tojás-« (8) — Ohimisták: Tartós nevetőhullám (9). Február 1-től esténként 9 órától Lantos Olivér, Farkas Vera a Stristol éttermeiben A különiszemben kis Fröhlich zongorázik »A NAGY SZTÁLIN HARCOS ÉLETE« kiáltés február 5-én nyílik meg Szegeden Vasárnap, február 5-én, a vidéki városok közül elsőnek Szegeden rendezik meg „A nagy Sztálin harcos élete“ kiállítást. A kiállítás gazdag anyaga már Szegedre érkezett. A Magyar-Szovjet Társaság márványtermében és az Iparcsarnok három nagytermében rendezik meg a nagyszabású kiállítást, amely Iránt a szegedi üzemek dolgozói és a szegedkörnyéki falvak dolgozó parasztsága körében igen nagy az érdeklődés. Nagyszabású felajánlás a Hofherr-gyárban : 10 hónap alatt teljesítik 1950. évi tervüket a hegesztők Ezer újí Dusú tüdőöltő készünket hoz torziómba az Orvosi Hűszergyár A munkaverseny kiszélesítése terén jelentős eredmények mutatkoznak a Hofherr-gyárban. Az MDP Központi Vezetőségének határozata óta 102,8 százalékra szökött fel az üzem áilag teljesítménye és ezzel a termelés a múlt havihoz viszonyítva 19 százalkkal megnőnek deli. A párthatározat utáni első héten a dolgozók számos munkafelajánlással bizonyított ták be ismét, hogy a tervelőirányzatot igyekeznek túlteljesítni Az egyéni versenymozgalom kiszélesedett, megalakultak a „200- s“ és 300-as* brigádok, mely brigádoknak minden egyes tagja átlagteljesítményét 200, illetve 800 százalék fől igyekszik felemelni. A Hofhrrr-gyár hegesztőműhelyének összdolgozói nagyszabású felajánlást tetek. Vállalták, hogy az 1950. évi tervüket 10 hónap altt terjesík. Az üzemnek már sok sztahanovistája van, akik teljesítményüket állandóan 200—200 százalék felett tartják. A párthaározat megemerés nyomán igen sok sztahanovista határozta el, hogy többé terméstt nem engedi a 100 százalék alá. A Stofherr-gyár dolgozóinak ez a lelkes murik, felajánlása is bizonyíték amellett, hogy a munkaverseny kiszélesítéséről szóló határozat segítségével fokozódik a temetés. A pápai Perutz-textilgyár dolgozói is nagyszerű eredményekkel teljesítik túl a tervet, Koncz Mihályné, a szövődében az első három hét tervét 11 nappal teljesítené túl, Varga Istvánné élmunkás a harmadik hét utolsó napjáig 6 és fél nappal előzte meg egyéni tervét. Kiváló eredményeket értek el az ifjúmunkások is. A munkamódszerátadás fokozásával és a sztahánovista munkamódszer elsajátításával itt is egészen kimagasló eredményeket nyújtottak a sztahánovisták. Káróczi Gyula 12 gépes sztahánovista már 17 és fél munkanappal előbbre tart tervteljesítésében. A debreceni Magasépítési NV dolgozói ugyancsak elhatározták, hogy a sztahanovista-módszert fokozott mértékben terjesztik az építőipari dolgozók közt. Az eredmény már meg is mutatkozik mert a dolgozók átlagteljesítményüket 150 százalékra fokozták. Az Orvosi Műszergyár NV minden dolgozója versenyben áll, hogy 1950. első negyedévének végéig elérjék a 200 százalékos teljesítményt. Ezer darab újtípusú tüdőtöltő-készüléket hoz forgalomba a gyár 1950-ben, továbbá Számos ötven orvosi készüléket készítenek szériában, mely orvosi műszereket ezelőtt külföldről hoztak be. Az MDP legutóbbi határozatának útmutatása nyomán már eddig „200-as“ brigád alakult az üzemben, mely brigádok közül kettőt az ifjúmunkások, kettőt pedig a nődolgozók alakítottak meg. Szurikov történelmi kompozícióinak kiállítása Az orosz történelmi festészet legkimagaslóbb egyéniségének, Szurikov Vaszilij Ivanovicsnak, a különböző szovjet állami képtárakban őrzött nagyarányú, drámai erőtől átfűtött történelmi kompozícióiról készült reprodukciókat sorakoztat fel a Népművelési Központ, hogy a XIX. század hatalmas realista erejű mesterét a reprodukciókon keresztül megismertesse a magyar közönséggel. A múlt század harmadik negyede európaszerte a történeti festészet fellendülsének kora. Oroszországban a szellemi élet minden területin hatalmas energiaforrások buggyannak fel s az irodalom és a zene mellett a képzőművészet, a haladó reáista festők csoportja — akik kiváltak az akadémiából, szakítva az élettől elfordul szellemiséggel — epretjét az orosz nép történelmi hivatástudatának szó gáláidba áhította. Rjepin, Verescsagin, Szurikov, a három orosz festőóriás. Ám tudatos munkálkodásukkal a történelmi események élethű ábrázolásával mindig a néptömegek felé fordultak, va lották az orosz nép történelmet formáló erejét s különösen a szibériai kozák családból származó Szurikov tett korszakalkotó lépést mint történelmi festő azáltal, hogy mindig a nép történetét festette, a nép érzelemvilágán rögzítődnek b e kompozícióin a történelmi események és először mutat rá a népnek, mint a történelem alkotójának vezető szerepére. Már első művében, amely 1841-ben keletkezett, a Sztrelecek kivégzésének hajnala című nagy kompozíciójában is pompásan megfigyelt kifejező arcokkal álltja szembe az elszánt és maradt kényurakat, akik utolsó lehelletükig küzdöttek I. Péter cár reformjai ellen. Szurikov óriási komponáló erővel, a drámai jelenetek és érzések felfokozott, hű ábrázóásával, különleges koncentráló készséggel nyúlt az orosz történelem nagy eseményeinek rögzítéséhez. A nép iránti szeretetre ad különleges értéket festészetének, amely egyszersmind új korszakot is jelent az egyetemes festészet történetében. Egyik legnépszerűbb munkája a Morozova bojárnő, a XVII. századi egyházszakadás történelméből meríti tárgyát. Morozova a szakadás legbuzgóbb híve volt. Szurikov a bojárnőt helyezi a festmény középpontjába, amint éppen megtáncolva, szánon a börtönbe viszik. Körülötte jól elhelyezett csoportok, a nép, a kizsákmányolt tömegek, amelyeknek sajátságos formájú harcává lett az egyházi szakadás a zsarnoki elnyomás ellen. A nép együtt érzett a kegyvesztett, börtönbe hurcolt bojárnővel. A nép részvétét és elszántságát festi meg tündöklően Szurikov ebben a nagy kompozícióban. Legutolsó nagy műve a Sztyepin Razin, 1905- ben az orosz forradalom korszakában keletkezett. A paraszti ékelés dicsőített vezérének ábrázolása szoros kapcsolatban van az akkori eseményekkel és a nagy festő fantáziáját a téma több mint húsz évig foglalkoztatta. Számtalan gondos kompozíciót készített ehhez a tárgyhoz, míg vége megvalósította, tömören, egyszerűen, megrendítő nagyvonalúsággal. Mindig nagy, szélesívű témákhoz nyúlt, olyan témákhoz melyek az orosz nép történetének hősi részleteit örökítik meg. Szibéria meghódítását. Szuvorov átkelését az Alpokon, vérbeli drámaisággal úgy mutatja be, hogy az orosz nép harcai, szenvedései, elnyomottsága, hősi erőfeszítései bontakozzanak ki. A nagy drámai kompozíciókraellel itt látjuk sok ■szép színes rajzát szőkébb hazájának, Szibériának asszonyairól, mosolygós leányairól és az életörömtől harsogó vidám kompozíciót: a Hó- váracskát, amely az orosz nép optimizmusának egyik legszebb kifeje,tója, (daj