Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-06 / 154. szám
Csütörtök, sziliuf) Ők is Újság A Szovjetunió felszabadító szerepe 1917 októberében kezdődött — mondotta Révai József a Magyar Történelmi Társulat ülésén Andics Erzsébet előadása az első világháború magyar munkásmozgalmáról A Magyar Történelmi Társulat a Központi Egyetem aulájában évadzáró ülést tartott. Az ülésen Révai József népművelési miniszter, az MDP fatitkárhelyettese, a Történelmi Társulat díszelnöke elnökölt. Révai József megnyitója után Andics Erzsébet tartott előadást „A magyar munkásmozgalom az első világháború idején” címmel. Andics Erzsébet előadása kezdetén vázolta az első világháború előtti korszak gazdasági, társadalmi és politikai helyzetét. A magyar viszonyok a világháború előestéjén erősen közeledtek ahhoz az állapothoz, amikor már nemcsak az „alullévők“, a tömegek nem hajlandók a meglévő állapotokat tovább tűrni, de a „felső“ körök, a vezetők sem képesek tovább hatalmuk szilárdságát a megszokott eszközökkel biztosítani. Recsegett, ropogott a dualizmus épülete. Ilyenformán a magyar uralkodó osztályok a forradalmi megoldással fenyegető problémák elől háborús kalandba menekültek. Ezért támogatták a háborút, jóllehet az közvetlen külpolitikai előnyöket nem ígért a magyar uralkodó osztálynak. Ez az állásfoglalás kalandor-politika volt, hiszen Magyarország sem gazdaságilag, sem politikailag, sem katonailag nem volt felkészülve a háborúra. Az első világháború a magyar társadalom összes ellentéteit még jobban kiélezte, ugyanakkor a belső problémák megoldását egy időre elodázta. Az érlelődő forradalmi válság kibontakozását nemcsak a kormány terrorisztikus intézkedései, soviniszta propagandája gátolták, hanem az akkori egyetlen magyar munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt vezetőinek a proletár-internacionalizmust megtagadó szociál-foviniszta politikája is. Andics Erzsébet vázolta Garami Ernő, Kunfi Zsigmond és a többi jobboldali szociáldemokrata behódoló, „elvi“ állásfoglalásait az imperializmus, az uralkodó osztályok mellett. A vezetők tudatosan voltak opportunisták és igyekeztek távoltartani a magyar munkástömegeket a nemzetközi szocialista mozgalomban fellépő forradalmi eszmeáramlatoktól. Ugyanakkor maguk a szociáldemokrata pártvezetők nem voltak olyan tájékozatlanok a nemzetközi kérdésekben. Hallották Lenint, ismerték luxemburgot, teljes mértékben tisztában voltak a különböző szocialista irányzatokkal. Tudatosan hamisan informálták a magyar munkástömegeket Lenin és a bolsevikok szerepéről Ezután a háború kitörése utáni helyzetről beszélt, amikor a munkásságot a legszemérmetienebbül kizsákmányolták. A háborús nyomor, a politikai és közigazgatási önkény, a népi tömegek határtalan jogfosztottsága mind odahatoltak, hogy Magyarország dolgozó népe, mindenekelőtt a munkásosztály, egyre határozottabban a háború ellen fordult. A szociáldemokrata és szakszervezeti vezetők opportunizmusa következtében a munkásmozgalomban hanyatlás álltt be, amelyből az oroszországi forradalmi események, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hozta meg a kivezető utat. A bolsevik forradalom hatalmas visszhangra talált a magyar munkásosztályban. A munkásság legöntudatosabb része sztrájkokat, háborúellenes tüntetéseket szervez és egyre határozottabban szembefordul a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezeti vezetők politikájával. Ugyanakkor a Szociáldemokrata Párton belül is akadtak bátor, baloldali, antimilitarista elemek. Ezek legnagyobb része a továbbiak folyamán a Kommunista Párt kiváló harcosa lett. Andics Erzsébet részletesen ismertette Magyarország és a magyar munkásmozgalom helyzetét 1918-ban. Kiemelte a munkásosztály mind forradalmibb hangulatát, egyre erősödő háborúellenes megmozdulásait és a kormány, valamint az uralkodó osztályokat kiszolgáló opportunista munkásvezérek fokozódó tehetetlenségét a forradalmi hangulattal szemben. A külső háborúval egyidőben a magyar kormány mindenre, elszánt, kíméletet nem ismerő, belső háborút is folytatóa a dolgozó magyar nép ellen. A különböző katonai és terrorisztikus intézkedések azonban nem tudták megállítani a magyar munkásosztályt forradalmi lendületében, a forradalom végül is elsöpörte az 1918 októberében tervezett katonai diktatúrát és a tervezőket is — fejezte be előadását Andics Erzsébet. Ezután Czóbel Ernő, a Szikra lektorátusának vezetője, hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az előadás hiteles, nagyrészt hivatalos okmányokra támaszkodott. Hevesi Gyula, a Találmányi Hivatal elnöke hozzászólásában a magyar párttörténet eddig kevéssé megvilágított kérdésére, a Párt első Központi Bizottsága többségének elogatása és a proletárdiktatúra kikiáltása közötti, 1910 februárjától március 21-ig terjedő idő beható megvilágításának fontosságára mutatott rá. fel.elő-Ezután Révai József szólalt Néhány megjegyzést fűzött az adáshoz és hozzászólásokhoz. — Helyes és üdvözlendő, hogy a Történelmi Társulat egyre inkább foglalkozik a magyar munkásmozgalom kérdéseivel. A Horthy-korszak történetírásának fő bűne az, hogy a mamagyar munkásmozgalomnak és különösképen az 1919-es proletárforradalomnak történetét úgy igyekezett feltüntetni, mint aminek nincs köze a nemzeti történelemhez. Új magyar történetírásunk még nem eléggé küzdötte le a Horthy-korszak reakciós történetírásának ezt az örökségét Új történetírásunk eddig inkább az 1848—49-es forradalom felé fordult, ami helyes volt, összefüggött népi demokráciánk fejlődésével. Persze, továbbra is fontos 1848—49 igazi történetének, sőt a magyar középkor és újkor igazi történetének felderítése is. De a jelen szempontjából fontosabb teendő a szocializmust építő népi demokrácia előtörténetének felkutatása. — Különösen értékes Andics Erzsébet előadásában az, hogy bebizonyítja, a Magyar Szociáldemokrata Párt az első világháború idején nem különbözött azoktól a szociáldemokrata pártoktól, amelyeket Lenin szociálsoviniszta pártoknak jellemzett. Elengedhetetlen, hogy elúsztassunk ezzel kapcsolatban egész csomó legendát, amelyek az első világháború idején és az azt követő évtizedekben voltak forgalomban és részben hatnak ma is. Az imperialista háború ellen fellépő baloldalnak az első világháború A békéért! Az úszódaru törzsén fénylenek ezek a betűk a forró déli napban, visszfényük pedig ott táncol a Duna hullámaiban. Mintha a haboknak is átadná az épülő daru a Ganz Hajógyár dolgozóinak békekívánságát, hogy vigyék el messze, idegen országokba... Számoljanak be a hullámok a Duna mindkét partján, száz és száz kilométereken keresztül, mindenütt arról, hogy a Hajógyárban is keményen, harcosan védik a békét minden egyes üzemrészben. S a Duna hullámai boldogan viszik az üzenetet. .. Van miről beszélniük, van mit mondaniuk. Például azt is hírül adhatják, hogy a békevédelmi bizottságok komolyan hozzáláttak feladataik maradéktalan teljesítéséhez. Balogh Zslros, a Ganz Hajógyár békevédelmi bizottság titkára értekezletre hívta egybe a minap a gyár 22 alapszervi békevédelmi bizottságának vezetőségét. Felvázolja a feladatokat: — Le kell leplezni a rémhírterjesztőket, az üzemen belül is ... — Fel kell figyelni azokra a hangokra, melyek háborús híreket hoznak a gyárba és meg kell állapítani, hogy ki akarja megbontani a dolgozók egységét ... — Le kell leplezni a jobboldali szociáldemokratákat, akik bércsalással normalazitással harcolnak a termelékenység és ezzel a béke ellen . . . Faliújságon, üzemi sajtón keresztül kell pellengérre állítani azokat, akik nem akarják segíteni a többtermelést. . ,a békét itt a gyárban azzal védjük meg hatékonyabban, ha fokozzuk a termelést! Ezt a felhívást is megfogadják minden üzemrészben. Például a gépgyár-üzemrészben. Itt dolgozik Somhegyi József is. Tartályszelepek szerelése az ő feladata. Még ebben a forró, meleg nyárban is 250 százalékot teljesít. . .A békevédelmi bizottság tagja vagyok én is, természetes tehát, hogy igyekszem növelni a termelésemet. Ezzel is védem a békét és példát mutatok a béke igazi védelmére. Különleges egy világ ez az üzem. Hatalmas csarpok. Óriási gépek zúgnak itt. Egyik részen munkálják az anyagot, a másikon már szerelnek. Portál-darut, gépházalapokat. Itt dolgozik Bakos Mihály. Neki mi a véleménye? — Hát kívánhatok én mást, mint a békét? A múlt keserves volt, lépten-nyomon éreztem a kizsákmányolok kezét. A mindennapi munkám mellett még télen havat is lapátoltam, nyáron kubikos munkát végeztem, hogy megélhessen a család. Ma a fiam egyetemre jár, természetes tehát, hogy a béke katonái közé én is csatlakoztam a 250 százalékos eredménnyel. Berger József, az alapszervi békebizottság titkára elmondta: Haas Árpád, az Országos Dokumentámiós Központ vezetője, az első világháború-ellenes illegális mozgalom egyik résztvevője, a mozgalom megszületéséről és fejlődéséről beszélt. ideje utalt lényegében három áramlata volt: a régi Szociáldemokrata Párton belül kialakult baloldal, a Szabó Ervin ideológiai hatása alatt kialakult antimilitarista csoport és a Szovjetunióból, az orosz forradalomból hazatért hadifoglyok csoportja. Ez a három áramlat képezte alapját az 1918 novemberében megalakult Kommunista Pártnak. Feladatunk az, hogy a Kommunista Párt előtörténetét úgy írjuk meg, hogy ne csupán a kommunisták számára tegyük tudatossá a párt fejlődésének kérdéseit, hanem az egész magyar dolgozó nép számára tegyük tudatossá: a Magyar Kommunista Párt történelmi, nemzeti párt. Fennáll az a veszély, hogy a munkásmozgalom problémáit túl szűken kezeljük, nem világítjuk meg öszszefüggéseit nemzeti fejlődésünk egészével. Az új magyar történetírásnak kötelessége, hogy megrajzolja a baloldali áramlatok vezető egyéniségeinek képét, hogy azt ifjúságunk is megismerje. — Az előadás különleges érdeme, hogy kiemeli az orosz október döntő hatását a háború alatti magyar forradalmi munkásmozgalomra. A Szovjetunió felszabadító szerepe a mi népünkkel és hazánkkal kapcsolatban nem 1946-tól, hanem 1917 októberében kezdődik. Az is felszabadítás volt, hogy az Októberi Forradalom eszméi a magyar munkásosztály egyre nagyobb tömegeit szabadították fel a szociáldemokrata opportunizmus befolyása alól. Révai József megköszönte Andics Erzsébeti előadását és a Történelmi Társulat ülését bezárta. A békevédelmi bizottság munkáját elősegítik a dolgozók azzal is, hogy az új gépekhez új normát kérnek s ezzel is növelik a termelékenységet, s szorítják le az önköltséget. A villamos-üzemrészben is jó harcosai vannak a békének. Például Csele Gyula, Sztahanovista esztergályos. Régi 180 perces normájából 95 percet visszaadott és ezzel az önköltségcsökkentést segíti elő. A Békevédelmi Bizottság megalakulása idején még csak 100 százalékra tudta teljesíteni, most pedig már 163 százaléknál tart. Hetenkint egy napot dolgozik hulladékanyagból. A villamosüzemben még több kemény békeharcossal is találkozunk. Például Hesz Péter villanyszerelővel, aki vállalta, hogy ez évi tervét augusztus 31-ig teljesíti. A 25-ik bérhéten már a szeptember 28-iki tervénél tart. Ígéri, hogy nemcsak teljesíti, hanem túlteljesíti. A béke védelme érdekében iS minőségi munkáját 97 százalékról 99 százalékra emelte fel. Hajógyár-üzemrész. Többnégyzetméternyi lemezeket vág itt a lemezvágó csapó ollós lemezeket formál egy százkarú masina. Itt dolgozik Kovács Sándor sztalhanovista lakatos. A békebizottság megalakulása óta 200 százalékról 262 százalékra emelte fel teljesítményét. Selejtmentes munkát végez. Kovács Sándor idősebb ember, 60 százalékos rokkant. Mégis nagy eredményeket ért el. Mi ösztönzi őt? — Huszonöt évig éltem nyomorúságban. igyekeztem az imperialista háborútól távoltartani magam, szökéssel és minden elképzelhető módon. A háború megkínzott. 1919-ben látám már a szabadság hajnalát. Beléptem a Vörös Hadseregbe. 1921- ben megkezdődött a kálváriám. Bezártak, két évig nem kaptam munkát s azután pedig nyomorban éltünk. — Most miénk a gyár, miénk az ország. Minden munkánkkal magunknak építünk. A békét is megkaptuk s most nincs más, szebb feladatunk, mint védeni ezt a kincset. És mert tudom, hogy legjobban munkával védhetjük meg a székét, ezért vállalkoztam jómagam is rokkant létemre nagyobb teljesítményekre. Röpgyűlés. Megcsendesül néhány percre a munka csarnoka. A keménykezű, olajosarcú dolgozók összegyűltek. Ég a tekintetük. Csősz Ferenc a lemezvágó, csapódlló mestere beszél. — Megvédjük a békét!... — Megvédjük! — hangzik a hajógyáriak határozata. S a kimondott határozat végigzeng az üzemen, átcsap más üzemrészekre is, a békeharcosok lelkesülését edzi. A gépek is úgy dolgoznak, mintha éreznék, ők is fegyverei a békeharcunk!... H. B. J. Az új magyar történetírás feladatai Mik a békevédelmi bizottság feladatai a Ganz Hajóban? ---------------------------------------------------------------------------------- 5 Kulturális élet egy dunamenti utász-laktanyában A könyv is fegyver Néphadseregünk katonáinak kezében (1943 nyarán egyik alföldi nagyváros tüzérlaktanyájában történt. Az osztályparancsnok alezredes elrendelite, hogy a „karpaszományosok“ nem tarthatnak maguknál semmiféle könyvet, a szolgálati szabályzaton kívül A legszigorúbb ellenőrzést rendelte el s őrmestereinek ügyeimét felhívta, hogy különösen vigyázzanak a Petőfi-kötelekre. Az ellenőrzés ugyan nem talált sok könyvet a katonáknál, de amit összeszedtek, csomóba kötöttek s ledobáltak a laktanya egyik pincehelyiségébe, egy használatlanul álló, sötét raktárba.) Ez jutott eszembe, mikor e hatalmas, modern laktanya folyosóin fiatal tisztekkel, tiszthelyettesekkel sétál Takács Tibor: Katonák !. Gyermekkoromban néha az a láz, mely bennem égett, bizony elkapott, ha láttam én a vidám katonák szép sorait, és a fényes csillagok úgy hívogatták, vonzották szemem, sudárak voltak, mint töretlen ág. Ez volt a gyermekkori szerelem, ez volt a kilencéves ifjúság. Csak azt láttam, hogy nyáron kék az ég, s a katonákon szépek a ruhák, s ha fölvonultak, hullámzott a nép, verte a térdem a dal ritmusát. Mert gyermek voltam, nem láttam tovább a szememnél s hazudtak e szemek, nem láttam rajtuk szálló út porát, s nem tudtam, hogy ez osztályhadsereg. És arra vágytam, egyszer én is ott lehessek köztük: ifjú katona. Szégyent érzek, ha erre gondolok, hogyan lehettem ilyen ostoba. .. népem ellen fogtam volna én a fegyvert, apám ellen és anyám ellen, nem ezért őrzött a szívén, és hazám ellen, de volt-e hát hazám? II. Sem volt hazám, a szegény hontalan volt itt a földön, árva, mint a szú. A föld nem termett néki s a folyam is mást vitt hátán, még a villanó hal sem volt övé, tengődött, kidőlt a sorból és az osztályelnyomás csak egyre terjedt, bírta ez a föld, de megjött végre a szabadulás, így lett hazám és népem is szabad, és láttam élt a szovjet hálónál. Láttam, szemében ég az öntudat, láttam csatában, győztes harcon át. Szabadok lettünk, terhes lett az ág, víg traktor szántja már a földeket. A fákon gyümölcs kínálja magát s védi jövőnk már a néphadsereg. A macskakövek csattognak, kemény, a tépés, s kemények e katonák. Valóra vált most bennem a remény, népem előtt is kinyílt a világ. Más ez a nép, más ez a hadsereg, ez a jövő — a nap vígan ragyog. Mosolyognak a vidám lányszemek, mi megvédjük népünk s a holnapot. A költő most megjelent Szabad hazában című verskötetéből. lünk s Néphadseregünk katonáinak egyik új otthonát látogattuk. A hatalmas társalgóban óriási könyvtár, bizony így szemre is akkora, hogy a régi időkben ennek a városnak közkönyvtára is elbújhatott volna mellette. — S hogy forognak a könyvek — — mondja egy Hala! tiszthelyettes, aki itt a laktanyában bajtársai kulturális életét irányítja. — Alig győzzük a cseréket lebonyolítani. — Bizony volt, aki itt a katonaéletben jutott először könyvhöz — — mondja egy hadnagy. — A könyvtárat pedig mindnyájan megcsodálták. Az alakulat katonái, az újoncok és a régiek kulturális életlehetőségeikre is itt találtak rá a laktanyában. A tisztek és tiszthelyettesek a könyvvásárlás élén járnak. Felajánlották, hogy itt a laktanyában létesített Szikra lerakatnál havi 20 forint értékű könyvet vásárolnak. A könyvek szeretete azonban fokozódott, mert ezt a felajánlást, illetve ennek mértékét mindnyájan túllépték. A legénységünk most már sokat olvas és tanul. Náluk még a könyvvásárlás bizony nehezen megy. Itt jelentős és kitartó felvilágosító munkára van szükség. A legtöbben szegényparasztok gyermekei, akiknek apja és az egész család csak a felszabadulás után talált emberi életre. Ebben a környezetben még nem találtak rá a könyv szeretetének arra az aljára, amelyet itt a laktanyában világosítunk meg előttük. A kulturális élet — bekapcsolódva a katonai kiképzésbe és a szakképzettség tökéletesítésébe — nem merül ki a könyvtár felállításában, könyvvásárlásban, könyvnapok rendezésében. Olyan kultúrcsoportok működnek, amelyek szerte a városban és mindenütt, ahol megfordulnak, nagy elismeréssel találkoznak, seltűnnek a tehetségek, kiemelkednek a korábbi szegénység és nehéz élet állni elnyomott kulturális hajlamok. Szavaló, táncoló, színjátszó tehetségek a katonák között. Ma már ez is hozzátartozik Néphadseregünk egyik otthonának mindennapi képéhez. — Vasárnap is a városban szerepeltünk, ahol színjátszóink bemutatták a ..Matrozov Komszomolista* című darabot, majd népi táncokat adtak elő Néphadseregünknek ez az ulászalakulata már eddigi kulturális munkájával is biztosította, hogy a kiképzés, az oktatás nem száraz, fárasztó foglalkozás, hanem közben irányítóik szellemi kapcsolatba kerülnek minden bajtársukkal s így közelebb is kerülnek napi életükhöz. — Valósággal feladatnak a bajtársak. Bármilyen kulturális megmozdulás, vagy már az arra való előkészület is frissíti az életet, nagyobb erőt ad s könnyebben megy a szorosabb értelemben vett katonai munka. Leülünk az irodában, ahol a törzsőrmester íróasztalán élt a földmívelésügyi minisztérium ismert füzete, amely az aratásra és a szállítási szerződések fontosságára hívja fel dolgozó parasztságunk figyelmét. — Erre is jut idő’! — Kell, hogy jusson — feleli. — Először áttanulmányoztam én, majd néhány bajtárs és a szabad időben részt veszünk a tünkeszervezetek felvilágosító munkájában. — Szükség is van erre, hiszen ettől függ az ország kenyere. .. bajtársak szívesen mennek, hiszen a legtöbb parasztgikerek, s otthonosan érzi magát az ilyen utakon. Az alakulat ifjúsági előkészítő bizottsága igen jól végezte munkáját. Komoly előkészületekkel indultak neki a kongresszusi munkának. Munkafelajánlások születtek, nemcsak a kisebb egységeknél, hanem egyéneknél is. Az volt a célja az egyéni versenynek, hogy tökéletesítsék a kiképzést, erősítsék a fegyelmet, többet tanuljanak, hogy ezzel járuljanak hozzá az egész magyar fiatalságot egységesítő konresszus sikeréhez. Az eredmény hamar meglátszott. Pálfi Vince és Suszter Róbert éppen az egyéni verseny nyomán értek el igen jó eredményt a kiképzésben. Oldalt a fal mellett egy fekete falitábla, rajta az abc betűs, kissé kezdetleges írásjelek, olyanok, mint talán egy tanyai iskolában. — Sajnos, van három analfabétánk — mondja a törzsőrmester. — S én tanítom őket írni-olvasni — teszi hozzá szerényen. Három szegény paraszti gyerek. Mi lett volna veletek, ha évekkel hamarább juttok a katonai sorba s bekerülök a múlt honvédségébe. A sors — apáitok nyomorúsága, az urasági cselédélet sok gyötrelme — eltaszitok benneteket az iskolától, mert talán nem volt télen csizma, nyáron meg szükség volt a munkaerőre. A régi hadsereg nem emelt volna fel benneteket emberek közé. Még rúgott volna egyet rajtatok s ott a laktanyában nehéz éveken át gúny, megvetés és lenézés lett volna részetek. Néphadseregünk — a maga széleskörű kulturális munkájával__ segítségetekre sietett. Rövidesen megtanultok írni-olvasni , nemsokára olyan emberek lesztek, mint többi bajtársaitok. — Szorgalmasan tanulnak — mondja a törzsőrmester. — Kettő közülük igen fogékony, sőt az egyik sürgeti, hogy gyorsabban haladjunk. A kulturális élet fejlesztésével a lesi mellett a szellem ápolásával, fegyverré lelt a könyv is Néphadseregünk katonái kezében. D. L. Színházak szerdai műsora Operaház: Diótörő (7). — Nemzeti: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (7). — Magyar: Donna Juana (7). — Károlyi-kert: Zenekari-est (C. 3.-bérlet, 8). — Vidám Park Színpad: Vidám esték (8). — Rádió: Karnevál (Kossuth, 22.30). — Fővárosi Nagycirkusz: Júliusi műsor (4, 8).