Kis Ujság, 1950. november (4. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-18 / 268. szám

4 AZ ÖTÉVES TERVMUNKA HÍREI Iskolát, kutat, kórházat kapott Mezőtúr dolgozó parasztsága A Városi Tanács megalakulása óta Mezőtúron is észrevehető a nagy­mértékű javulás. A Tanács a Székes­­kertben új artézi kutat furatott A vá­rosban csak a felszabadulásig nem volt kórház, az 1946-ban létesített­­nek pedig nem volt kielégítő felszere­lése. A Tanács itt is segített, az épü­letet rendbehozták és most már egy­­időben legalább két orvos végzi a rendszeres betegellátást. A Városi Tanács saját kezelésbe vette a gőz­fürdőt, amely hosszú ideig nem mű­ködött. A városhoz tartozó Nagy­­kurtapusztán a dolgozó parasztok gyermekeinek a Tanács új iskolát építtetett. A városban két gyermek­játszóteret létesítettek, a Petőfi­ utcai óvodát napközi otthonná alakították át, a volt­ ipartestületben pedig kul­­túrotthont rendeztek be könyvtárral. Új tejipari üzemek létesültek az ötéves terv első évében, így a győri tejfeldolgozó-ikem közel kétmillió forintos beruházással az or­szág egyik legjobban felszerelt és leg­szebb tejipari üzeme lesz. Hasonlóan az ország egyik legkorszerűbb tej­pari­­ üzemének ígérkezik a bács­­hokodi tejfeldolgozó-ü­zem, amelynek építésére és berendezésére fent írott összeg megközeliti a hárommillió forintot. A bácsbokodi építkezés be­fejezéséhez közeledik. A Dunai Vasmű építőinek nagy segítséget jelent a szovjet sztahánovisták segítsége. A szovjet sztahánovista építőmunkás küldöttség, Romanov mérnök, Mak­­szimenko, Koba és Zujev sztahano­visták magyarországi tartózkodásuk első két hetét a csepeli lakótelep épít­kezésén töltötték, ahol 42 legjobb magyar sztahanovistának adták át munkamódszerüket,, a szalagrend­szerű falazó módszert. A csepeli be­mutató eredményei nyomán a munka­­módszert átvevő és továbbadó ma­gyar sztahanovisták nagyszerű ered­ményt értek el, így Makkai József és Horváth László, a Vasbetongyárépí­­tési Vállalat sztahanovistái brigád­jukkal csatorna falazásnál 336 száza­lékot teljesítettek. A múlt hét óta a szovjet sztahanovisták a Dunai Vasmű lakótelep építkezésein dolgoznak és adják át módszereiket a magyar sztahanovistáknak. Egy­ hét alatt már 75 magyar sztahanovista építőmunkás sajátította el módszerüket. Makszi­­m­enko úgy nyilatkozott, hogy a ma­­gyar sztahanovisták igen jól dolgoz­nak és e szovjet munkamódszerek átvételével lényegesen elő fogják se­gíteni a Dunai Vasmű gyors felépí­tését. A Sz­egedi Kend­erí cmnőgyár dolgozói jó munkával, telkes munka­­versennyel befejezték 1950-es ter­vüket. 93 népkönyvtár működik már Békés megyében a múltévi 26 népkönyvtárral szemben. De nemcsak a könyvtárak száma emelkedett, hanem az olvasóké is. 1949-ben összesen 1370 volt a nép­könyvtár olvasóinak száma és az 1950. év első kilenc hónapjában ez a szám már meghaladta a 12.000-t. Erdősítési tervet hajt végre a Tiszamenti Állami Erdőgazdaság. Csongrád megye északi részén az erdőgazdaság 10.500 hold erdőt tart ellenőrzése alatt és ez a terület még az idén 188 hold erdővel bővül, sőt 100 hold homokos talajon pótültetéseket is végeznek. Az idei erdősítés­­ során 1.780.000 csemetét, főleg fenyőt és nyárfát ültetnek el. A csemeték nagy részét az erdőgazda­ság 65 holdas csemetekertjeiben ne­velték. A Kelenföldi Textilkombinát 11. számú szövődé­se november 6-án ifjúmunkás-üzemmé alakult. A­ szövődi gépei mellé ifjú­munkások álltak, akik közül ketten 12 gépen, a többiek 8 gépen dolgoz­nak. Jelenleg a szövődében dolgozó 116 ifjúmunkás két műszakban végzi munkáját és Sztálin 71. születésnap­jára megszervezik a harmadik ifi mű­szakot is. A lélek mérnökei a békeküzdelem élén­ ­,őrzők, vigyázzatok a strázsán. Az élet él és élni akar, nem azért adott annyi szépet Hogy átvádoljanak most rajta Véres m ostoha feneségeket ADY EN­DRE A haladós zedlem­ű nagy magyar költő az első világháború idején az „Intés az őrzőkhöz“ című versében azokhoz szólt, akik „őrzőn, árván" még vigyázták a strázsán „az ember Szépbeszélt hitét“ az életről, amely élni és haladni akar. Haladni, hogy elérje az ember számára a legfény­­lőbb szépséget, a békét, az igazságot. A költő, ha ma élne, már nem az­­ árván“ kevesekhez szólna, hanem a béke nyolcszázmilliónál több hí­véhez, mint a „lélek mérnökei“, az írók i­ mindazokhoz szólnak, akik a stockholmi felhívásra kinyilvánít­tatték aláírásukkal békeakaratukat akik mind őrzik a békét. Az írók legnagyobbjai már az első világháború idején is tiltakoztak írásaikkal a tőke, a lőszer- és fegy­vergyárosok, az imperialista nagy­hatalmak támadó háborúja ellen. Romain Rolland és Thomas Mann, két, kormányaik által ellenséggé kényszerü­tt nép nagy humanista írója, az első világháborúban még mint a politikától idegenek és a „har­coló felek fölött“ állók kiáltottak a népek békéjéért. A nagy francia író azonban a spanyol polgárháború ide­jén már kiáltványaival és cikkeivel, mint politikus, állt a köztársaságiak mellé. Thomas Mann a nácik ellen írt könyvet és foglalt állást meg nem alkuvó magatartásával, a stockholmi felhívás idején pedig már tudatosan politikus. Ezt mondta ekkor nyilat­kozatában: ).Az atomháború anyagi és erkölcsi pusztulásba vinné Amerikát magát is. Éppen ezért­­ meg vagyok róla győ­­ződve, hogy amikor­ a Stockholm- határozatot aláírtam és csatlakoztam az atomháború-ellenes mozgalomhoz, új hazárn­nak, az­ Egyesült Államok­kal­ és az ■ amerikai népnek' érdeké­ben­ is cselekedtem.“ Maxim Gorkij, nagy társuk a hi­­horneíssai küzdelemben, sajtója- Sztá­lin' 1030 sa­ tútái­­" te­vemé­n - fel­világosította, mint kell az írónak a békéért harcolnia, volt e tekintetben is az írók tanítómestere, hazájában éppúgy, mint külföldön. Nyolcvanhárom szovjet író mondja el gondolatait a béke megvédésének kérdéseiről „A béke védelmében“ című gyűjteményben. Ilja Ehrenburg kü­lön könyvet írt „A békéért“ címmel, Marsai, szovjet író pedig szatírát a háborús gyújtogatókról. Fagyejev a stockholmi békekongresszuson olyan beszédet mondott, amely az egész világ értelmiségét megrázta: „Boldog vagyok, hogy itt, a béke védelmezői­nek körében, a béke legnagyobb ere­jét, a Szovjetuniót képviselhetem ... Háborúra csak azok az országok tö­rekednek, amelyeknek nincs jövőjük, melyek csak támadás útján remélik jövőjüket biztosítani.“ Konstantin Szimonov mondotta a prágai béke­kongresszuson. .. Voltam Tokióban, amikor a nép követelte a háborús bűnösök­ szigorú megbüntetését. Hal­lottam, amikor New Yorkban a békét, a Szovjetuniót és Sztálint éltették, láttam a párisi tömegtüntetést, mely­nek jelszava volt: Le a háborús bűnö­sökkel, éljen a béke! Az emberi­ség bé­kevágya az a pont, amelyen a becsületes emberek útjai összetalál­koznak.“ Hja Ehrenburg a nyugati íróknak küldött levelében írja: „Azok­hoz fordulok, akik ingadoznak, akik­kel azt akarják elhitetni, hogy a Béke Híveinek felhívása mögött politikai cselszövény lappang, akiket arról akarnak meggyőzni, hogy a béke­galamb a hírhedt trójai falóhoz hű sorait, indítványom­ nekik, hogy ítéljék el azt a kormányt, amely első neje merészkedik atombombát dobni bármely más ország lakosaira.“ Tyihonov, a Szovjetunió Békevédelmi Bizottságának elnöke írja: „Kinek van még oly nagy lehetősége, mint éppen az írónak, hogy fáradhatni tanul munkálkodjék a néptömegek között és előttük a szörnyű háborús veszedelmet leleplezze!“ A békéért küzdenek a felszabadu­lás írói az elnyomott népek­ országai­ban is Louis. Aragon a BL Újságban­­ megjelent­­ versében szembeállítja s háború idején! Párisba menekülő honfitársainak kétségbeesett karaván­jait, a pak­si békekongresszusra özönlött „békekaravánok is!“. Arnold­­’.veig - mondja felhívásában a­ német demokratikus írókhoz és olvasókhoz: „...írjátok alá, mint ahogyan azt mi megtettük, a stockholmi felhívást, amely négy pontjával biztosítani tudja az alkotóképességet, törvényen­­kívülinek minősítve a hódító hábo­rút, főként pedig megszünteti az atombombától való rettegést . . “ Howard Fast, a nagy amerikai író és írótársa, Michail Gold, Nazim Hik­­met, a török költő, aki 12 évet szen­vedett börtönben, Pablo Neruda chilei és Jorge Am­ado brazíliai költő, mind ebben a szellemben küzdenek az egész világon a békéért, az atom­fegyver ellen. A sztálini meghatározás az írókat nevezi a lélek mérnökeinek, ám tá­­gabb értelmezésben a szellemi élet többi kutatóit is közéjük sorolhatjuk, a művészeket, a tudósokat. Míg az írók szenvedélyes írásaikkal hatnak a közvéleményre, a tudósoknak most alkalmuk nyílt, hogy tettekkel fejez­zék ki helytállásukkal a békéért. Gori, dőljünk elsősorban a Nobel-díjas Frederic Joliot­tshirie-re, a tudós fran­cia kutatóra, akit eltávolítottak az Atomenergia Bizottság éléről, mert nem akarta tudományos munkásságát a háború szolgálatába állítani. Már 1945-ben kijelentette: „Kimondom egyenesen: ha Franciaország nem teszi meg a szükséges erőfeszítéseket arra, hogy a tudománynak az őt meg­illető helyet és a tudományos mun­kásoknak azt a tekintélyt biztosítsa, mely befolyásukhoz szükséges — előbb-utóbb gyarmati sorsra jut.“ Amikor a Béke Hívei Világkongresz­szusán­­az­ Állandó Bizottság elnökévé választották, mondotta minden ország tudósai és értelmiségi­ dolgozói felé. „Nem azért gyűltünk össze, hogy békéért könyörögjünk, hanem azért, hogy a háborús gyújtogatókra a bé­két rákén­y­szerí­tsük." Nem ő az egyet­len francia tudós, akit helyéről eltá­volítotak­, de Angliában sem más a helyzet, a béke hívei szembekerülnek kormányukkal­­. D flérnai,­­nagy angol tudóst kizártak a Tudományos Haladás Egyesülete vezetőségéből egyík beszéde miatt. A tudós kijelen­tése szerint beszédének „lényegé”az vélt, hogy Amerikában­­és Angliában a tudomány politikai ás pénzügyi irányítását a­ háború előkészítésének szempontjai szabják meg“. Ám nemcsak az egyes tudósok val­lottai,­­szint ’• m­agatendáiik’kall tetteik­­kel a béke mellett és foglaltak állást az atombomba háborús fehasználása ellen, hanem a tudósok egész testü­letei is. A Harvard Egyetem tanárai felhívásukban arra szólították fel az amerikai népet, hogy­ küzdjön az atombomba betiltásáért. Felhívásuk-­­ban hangsúlyozták, hogy az USA nem győzhetne egy új háborúban, nem kerülné el a háború borzalmait és Amerika nagyon is sebezhető, mert ipara és lakossága erősen kon­centrált. A New York állambeli Syracuse: Tudományos Kutató Inté­zet dolgozói kijelentették, hogy nem tesznek semmiféle titkos megbízás­nak eleget, sem olyan­­ tudományos munkát nem végeznek, mely a há­ború céljait szolgálja.­­ Cambridge: egyetem tanárai és tudományos dol­gozói tiltakozásukban felszólították az angol kormányt, hogy ítélje el a hidrogénbomba használatát. „Azon a nézeten vagyunk -- írták hogy Anglia számára a nemzetközi kap­csolatokat illetőleg a fő problémát az USA-nak a hidrogénbomba előállítá­sára kiadott határozata veti fel. . Ennek a bombának a puszta létezése már magában is komoly veszedelem millió­- életére és biztonságára az egész világon . Hasonlóképpen álltak ki az atomfegyver ellen a manchesteri egyetemen és ilyen hatá­rozott megnyilatkozások fejezték ki a tudósok békeakaratát Angliában, Franciaországban. Amerikában szá­mos tudományos intézetnél. Ezt a magatartást talán a legjobban fejezi ki Bttrhop londoni egyetemi tanár, atomtudós, aki a következőket mond­ta: „Az idambornba betiltása az első lépés tenne a­­tartós béke felé. A Szovjetünk» megmutatta, hogyan kell felhasználni .3* atoméról békés cé­lok: a.d .A tudósokon kívül világhírű mit végzek, mint :Pablo Picasso, vagy az amerikai néger énekes, Paul­ Robe­­son. híres festők és színészet- egy­házi vezetők is tettekkel, bátor csele­kedetekkel küzdenek a békéért­­/ értelmiség színe-java ráeszmélt már arra, hogy ott a helye a népek nyolc­­százmilliós békeakaratú tömegeinek élén. ,A­­ haladó szellemű értelmiség jól tudja,­­ hogy , helyt kell állania s a bé­­­kéért és a háború, az atomfegyver ellen, mert csak békében örülhet az ember a munkának, a művelődésnek nevelheti igaz emberré, gyermekei­ és élheti­k boldogan mindennapi életét »Védd a békét, ifjúság!« A Bartók Béla Szövetség „Védd a békét, ifjúság!“ címmel hangver­senyt rendez november 26-án dél­előtt a Zeneakadémián a Béke Hívei II. Világkongresszusa tiszteletére. Közreműködik: a Győri Úttörő ének­es zenekar az Óbudai Pamutkészítő Ifjúsági Kórusa, az Állami Zenekon­zervatórium Zenekara, a Munkaerő­tartalékok Hív. 30 csop. Énekkara, az Állami Opera gyermekkara és a Rádió ének- és zenekara. Fodor Kál­mán, Fodor Lajos, Kabdebó László, Lehel György és Sándor Frigyes ve­zénylik a hangversenyt. KIS Uni SAC* Bemutatták Moszkvában - ,,A világ békéjéért“­ című dokumentumfilmet A Szovjetünk 1. Filmügyi Minisz­tériumában bemutatták „A világ bé­­­kéjéért“ című új dokumentumfilmet, amely a Központi Dokumentumfilm Stúdióban készült A film a Szovjet-,­únió 11. Összszövetségi Békekonferen­­ciáját örökíti meg. Egyes jelenetei a kommunizmust építő és a nemzet­közi békemozgalom élvonalában ha­ladó szovjet nép békés alkotómun­káját, mások a földteke különböző országaiban folyó békeharcot mutat­ják­ be. Az új film bemutatásra került Moszkva filmszínházaiban Magyar és szovjet bemutatók a Honvéd Központi Mű­vészegyüt­es hangversenyén A Honvéd Központi Művészegyüttes november 20-án, hétfőn este a Zene­­akadémián koncertet rendez, ame­lyet Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy és Gergely Pál vezényel A Művészegyüttes zenekara és ének­­kara Bartók- és Kodály-dalokat ad elő a koncerten s eljátssza Hacsaturján második Gajoneh szvitjét Az este műsorán több bemutató is szerepel. Először kerül előadásra Szerve­­szk­y: Hazaszeretet című új műve, Vásár­­hel­y: Győzelem című szerzeménye s az estét Új szovjet katonadatok be­mutatása fejezi be Októberben félmillióval többen voltak moziban, mint szeptemberben Az új filmévadban­ a fővárosban és vidéken egyaránt rohamosan nö­vekedett a m­ozilátogatók száma. A nagy érdeklődésről tanúskodik, hogy Budapesten októberben közel 140 ezerrel többen voltak moziban, mint szeptemberben. Ehhez az emelke­déshez nagyban hozzájárult a „Ber­lin eleste“ bemutatása, amely dol­gozóink körében hatalmas érdeklő­dést váltott ki. A vidéki mozilá­toga­tó-közönség száma is jelentősen növekedett. Bács-Kiskun megyében a szeptem­berihez mérten októberben 44 ezer­rel, Borsod megyében 50, Hajdú Biharban 45 és Békés megyében 47 ezerrel emelkedett a nézők száma. Országos viszonylatban pedig szep­temberhez képest több mint félmil­lióval növekedett a mozilátogatók száma az elmúlt hónapban. E Szombat, nerem fe­­­lt Három drámai kép a francia ifjúság életéből A párisi Ament Garde­ munkatársa az ifjúmunkások körében járva,, a szomorú sorsú, nyomorgó­­"dolgozók egész sorával találkozol. Három ifjú munkással való beszélgetését az új­ságíró közölte is lapjában. Yvonne D. 20 éves és naponta 336 frankot keres — Húsz éves vagyok — mondotta a munkásnő - , gyermeket várok és a Margó faipari vállalatnál dolgozom, teljesítménybérben. Az elmúlt héten nem tudtam eleget teljesíteni és valósággal éhbérért dolgoztam, mind­össze 2436, frankot kerestem. Nem tudok lakáshoz jutni, szállodában la­kom és naponta 300 frankot fizetek, ami heti 2100 frank. A megélhetésre tehát úgyszólván semmi sem marad. Nem kell sokat számolni, hogy lát­hassuk, milyen nyomorral küzd ez a munkásnő, akit most kitettek a gyárból — fűzi hozzá az elbeszélés­­hez az újságíró Albert Dumontais 22 éves. Hatéves korát évi tanyán helyezték el, ott nőtt fel és a tanya,­­emberek kujkallátták, verték. A katonai szolgálat­ után Párisba került, ahol a­­konfekcióipar­ban dolgozott, majd kifutó volt egy hotelben. Havi 14.000 frank helyett mindössze 5000 frankot kapott­, és minden piszke- nehéz munkát vett végeztettek. A tulajdonos mindunta­lan megalázott, míg egyszer azt feles­tem neki, hogy elegem van a kutyá­nak való bánásmódból — mondja­ az elkeseredett ifjúmunkás. — , és mióta megmondtam a véleményemet, munka nélkül vagyok, éhesen ’tengődöm Guy F. 18 éves. Egy gyárban dol­gozott, de azonnal elbocsátották, mert Henry Martin kiszabadításáért­­ fe­lirá­­tokat festett. Mindhárman elmondották a­z újság­írónak, hogy megtanulták a kapita­­listák önzését, tudják, hogy a kizsák­­mányolók mindenhol további gazda­godásuk érdekében háborúra készül­nek és ez a felismerés vezette őket a békéért harcolók hatalmas táborába. KÖNYVSZEMLE A, Az. Fjodorov—6. 8, Grigorjev: „A film az ember szolgálatában“ Igen, az ember, a nép szolgálatában s nem az imperialista agresszió,­ a monopol­ista érdek hasznára,­­amire a fűmet, az emberi gondolkodásnak ezt a nagyszerű vívmányát, a kapi­talista államokban használják A két jeles szovjet szerző a filmről, mint a szocialista ember­ igaz barátjáról beszél, melynek segítségével bejárja a földet, visszarepül a történelmi korokba, fellebbenti a jövő fátylát, növeli szakképzettségét, tudományos ismereteit, megválaszolja kérdéseit, pallérozza szellemét, belső világát és szórakozik. A legnemesebben szóra­kozik — Lenin és Sztálin nagy fel­ismerése és meghatározása folytán — a legszélesebb tömegekhez szóló és legfontosabb művészeten keresz­tül. Az utolsóelőtti fejezetiben éppen azt mondja el az érdekes kis füzet (Hungária Könyvkiadó N. V. kiadá­sa), hogy a nép szolgálatába állított film, hogyan teljesíti feladatát elsőül a népművelés terén: az iskolában a tananyag kiegészítéseként, városban, üzemben, kolhozban, a szakmai kép­zés számos területén. Hiszen a szov­jet filmmesterek­ munkái révén, ma már az élet minden területét —­ a mikro- és röntgenfilm segítségével még a láthatatlant is — felkutatja a film, se szeri se száma témáinak, a repertoár mérhetetlenül gazdag, amellett gyorsan alkalmazható, ér­zékletes és élmé­nyszerű. Előzetesen pedig élvezetes fejezetekben ilyen címek alatt, mint amilyen: a ,J­o­­ttyan született meg a mozi“. „A han­­gosfilm'­ ,A film is a tudomány“, záradékul: „A film a kapitalista or­­szagokban“ — felmarkolja a film lé­nyegét és átvilágítja a fejlődés útját Számos ábra, rajz, kép sorakozik az oldalakon, segítségére a mondani­valónak és a fizikában, rádiótech­nikában járatlan olvasónak... műsler­ben olyan izgalmas dolgokról van szó, hogy mi is a film,­­mi a lényege, hogyan elevenednek meg a halott filmkockák, hogyan Leszel a film, és megismerjük számos kiváló orosz és szovjet tudós munkásságát, többi közt: Popovét például, aki­ a rádió­technika feltalálásával megoldotta a hangosfilm problémáját is, Baljskot, aki még a század elején elkészítette az első tudományos filmet, Lebegyev professzorét, aki az első mikrofilmet hívta életre. A brosúra persze, nei® teljes, miként a szerzők ezt meg is jegyzik, de olyan műnek, mely mo­gyoróhéjban nyújt tudományt, ez nem lehet célja A könyvecske kitűzte feladatául, hogy népszerűen elbeszé­­get a filmről. Ezt jól teljesíti: távla­tok közt ad ismereteket egy varázsla­tos világról, felkelti a figyelmet és rámutat arra a világtörténelmi jelen­tőségű átalakító munkára, melyet a szovjet film az élet minden terelmén végez. 1 V . Sarkadi Imre: Gát tánc* útja. (Athenaeum.) Móricz Zsigmondnak ma is élő és úgy érezzük, egyre élőbb hatását Sarkadi Imre kis regénye is igazolja, aki a könyv előszavában azt mondja: megpróbálja folytatni. a „Boldog ember“-t, megírni az igazán boldog embert, a ma magyar pa­rasztját. Mert a mai író már többe tud a valóságról, mint Móricz tudott, tágabb, nagyobb területet lát be, a mai író megérte azt, amit ő nem ér­hetett meg. És Gál János útja csakugyan a fel­szabadult­ paraszt, útja, akinek az­­,­a boldogsága, hogy a múltban soha nem remélt lehetőségek zárulnak, ki előtte, új emberré válhat. Gyermek, kora még a régi világba esik Szűcs Károly tanyáján. Cselédsors, amely­ben csak a szakadatlan munkát ta­nulja meg. Kulákgyámkodás, amely néhány jobb falatot juttat neki, ru­hában azonban csak a gazda levetett rongyait, semmi pénzt, semmi sza­badságot. Gál János azonban megsze­reti a munkát és amikor a sok ne­hézséggel megalakuló termelőszövet­kezeti csoportba kerül, a viták köze­pette, az apró önzések, munkából való kibúvások közepette, 3 irata! Gál János nagy munkaszeretetével, mindent, vállalásával tesz 3 tszcs egyik legfontosabb tagjává. .. itt folytatja tovább Sarkadi Imre Móricz regényét Itt hasonló a két regény hőse. A tiszta, az igaz, a mun­kában első boldog ember És Gál Jánosnak a falu nagy társadalmi ■ át­alakulása meghozza sorsa szódáik megoldását is .Tó írás egény­okat mutat meg 1­0*5 pa­­rasztéletbe] Alakjai élnek r­étjük zökkenőivel a mai parasztét, amely, ahogyan ebben a regényben is vagy* hasonlóan hozzá, a szövetkezetek ez­­reihez vezetett már eddig is és a szo­cialista falu felé visz Sarkadi Imre regényében tovább fejleszti a mórtezi hagyományt ,­ami­kor Móricz Zsigmonddd hozzuk pár­huzamba, anélkül, hogy a regény ér­tékeit kisebbítenénk, hadd idézz­ünk az előszavából egy mondatot- „Ami az írásművészetet illeti, ehet. íjogy -eb­­ben még csak nagyon­­sokáig érnék'3' nyomába is.“ Így rtwdolja a regény­írója, el­ismerve ezzel, hogy mai írók még sokat tanulhatnak ettől az ?31-ik legnagyobb frónjctól, s ■ !

Next