Kis Újság, 2002. január-június (5. évfolyam, 1-16. szám)

2002-03-01 / 9. szám

6 Független Női Szövetség KISULSXG 2002. március 1. Együtt az elesettekért, a betegekért, a segítségre szorulókért A Független Női Szövetség felhívása A Független Női Szövetség tevékenysége során naponta tapasztalja, hogy az elmúlt fél évszázad embertelen beren­dezkedésű rendszere miként zilálta szét a családok, a he­lyi közösségek életét. A nagy­városokban a több generáció együttélését lehetetlenné tevő lakáspolitika, a rohanó élet­tempó idegenítette el az em­bereket egymástól, vidéken pedig a fiatalok elvándorlása tette magányossá a szülőket. A rendszerváltozás után a megnövekedett bűnözés nyo­mán a félelem húzott újabb válaszfalakat az emberek közé. A munkanélküliség, a megélhetésért folytatott küz­delem sem kedvezett az em­beri kapcsolatoknak, s a kö­zösségi találkozóhelyek bezá­rása, a művelődési házak megszüntetése is a magány felé terelt bennünket. Az elmúlt tizenkét eszten­dőben természetesen pozitív változások is történtek, civil szervezetek sokasága jött létre, ám a mostoha körülmé­nyek, a támogatások hiánya miatt legtöbbjük a társada­lom többsége számára elér­hetetlen, ismeretlen maradt. A Független Női Szövetség évről-évre gyarapodó tagsá­gával, országos ismertségével a ritka kivételek közé tarto­zik. A Független Női Szövet­ség új kezdeményezése arra szolgál, hogy lebontsa az em­berek közötti falakat, s meg­mutassa, hogy amennyiben naponta öt-tíz percet áldoz­unk a környezetünkben élőkre néhány hét vagy né­hány hónap alatt egymásra odafigyelő, egymásért fe­lelősséget érző és vállaló kö­zösségek jöhetnek létre. Bizonyára sokan belátják, hogy amennyiben figyel­münkkel, törődésünkkel em­bertársainkat is megtisztel­jük, úgy magunk is teljesebb, boldogabb életet élhetünk, s­okkal bízhatunk abban, hogy ha bajba kerülünk nem ma­radunk magunkra, lesz olyan ember körülöttünk, akire szá­míthatunk. A Független Női Szövetség országos vezetői és tagjai őszintén remélik, hogy felhí­vásukhoz szép számmal csat­lakoznak fiatalok és idősek egyaránt. Együtt az elesettekért, a betegekért, a segítségre szo­rulókért! Asszonyok, Lányok, Nagymamák! Mindannyian lehetünk bete­gek, vagy kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy jólesne, ha valaki apró szívességekkel se­gítségünkre lenne. Ismerőseink, barátaink, sze­retteink sorsa nem lehetet kö­zömbös számunka, mi úgy gondoljuk, hogy a körülöt­tünk élőké sem. A női természet meghatá­rozó lényege a szeretet, a gon­doskodás. Ezt, a családban élő, istenadta képességünket kérjük hasznosítsátok az ott­hon falain kívül is! Számtalan olyan feladat kí­nálkozik az egyedül élő idősek, a gyermeküket egye­dül nevelő szülők, a kórhá­zakban, klinikákon, egészség­­ügyi és szociális intézmé­nyekben, amely házigondozó szolgálat, ráérő nagymama, nővérhiány következtében szinte megoldhatatlan nehéz­ségeket okoz. Nem szakkép­zettséget igénylő feladatok el­látására gondolunk, hanem egyszerű, bárki által különö­sebb erőfeszítés nélkül elvé­gezhető dolgokra. Mai rohanó világunkban, amikor a fiatalabb hozzátarto­zók nem a gondatlanság, ha­nem a munkahelyféltés követ­keztében kevésbé képesek megfelelni gyermekeik, szü­leik, magányos, beteg hozzá­tartozóik elvárásainak. Ezért sokszor sérülnek a gyerme­kek, a betegek és az idősek elemi érdekei. Különösen ak­kor, ha betegségük következ­tében átmenetileg, vagy vég­leg elveszítik mozgásképessé­güket, önállóságukat. Hogy a bajban mégse le­gyenek egyedül kérjük a Füg­getlen Női Szövetség tagjait, valamint szimpatizánsait ve­gyenek részt az „Együtt az elesettekért, a betegekért, a segítségre szorulókért” moz­galmunkban. Felhívjuk helyi szervezete­inket, mérjék fel lakóhelyei­ken a környezetükben élők és a helyi egészségügyi, szociális intézmények szük­ségleteit, s miután feltérké­pezték, hogy az adott közös­ségekben a segítségnyújtás milyen formáira lenne legna­gyobb igény, majd szervez­zék meg, hogy helyre, napra, órára bontva ki mit és hol vállal. Természetesen szándékai­kat jelezzék a segítségre szo­rulókkal, egyeztessék az in­tézmények osztályainak ve­zetőivel, beszéljék meg kinek, miben és miként tudnának se­gíteni. Ügyeljenek arra, hogy az egyes emberek életvitelét, illetve az intézmények mun­káját, házirendjét jószándékú segítségükkel semmilyen mó­don ne zavarják! Elsősorban figyelmetekbe ajánljuk a szomszédságotok­ban élő idős embereket, kis­gyermekes családokat, az el­fekvő osztályokat, a szociá­lis otthonokat, gyermekott­honokat és a gyógyíthatatlan betegeket gondozó intézmé­nyeket. Bizonyára lesznek, akik a beteg gyermekek gondozását vállalják majd szívesen. Tapasztalatból tudjuk, mi­lyen jól esik egy beszélgetés, egy látogatás, a felénk áradó törődő figyelem, ha nehéz helyzetben vagyunk. Az irgalom és az oltalom igénye bennünk van, mint ahogyan minden nőben ott él, az ezt nyújtani képes anya. A mogalomba ügyes kezű édesapák, férjek, fiúk is be­kapcsolódhatnak, hisz kevés olyan háztartás akad, ahol nincs egy-egy elromlott zár, csöpögő vízcsap, vagy más apró javítani való. Ha csak egy zárat, vagy széket tesznek használhatóvá, már sokat se­gítettek. Legyen ez a mozgalom szervezett, karitatív és a maga nemében produktív! A Független Női Szövetség minden tagjára, minden egy­üttérző asszonyra, lányra, nagymamára számít. Járjunk a világban nyitott szemmel és nyitott szívvel! Független Női Szövetség A csatlakozni kívánó ma­gán­­személyek és civil szer­vezetek további információ­kat a Független Női Szövetség budapesti központjában kap­hatnak. • Í*r- jm*. ASI; A beregszászi 6. számú magyar iskolába jár­nak a város szegény gyerekei. Egy őszvégi reggelen végig kérdeztem a gyerekeket, hogy ki mit reggelizett. Bizony visszatérő válasz volt, hogy ola­jos kenyeret. Sokan tízóraira is ezt hozták magukkal, mint ná­lunk a háború után. Aztán volt 25-30 gyerek, aki nem regge­lizett, de tízórait sem hozott ma­gával. Ők déli egy óráig ellen - szomjan ülnek az iskolapadban. Rajtuk szerettem volna segí­teni a tízórai akcióval. Adomá­nyokból összegyűjtöttem 20 ezer forintot. Margarint, máj­krémet vettünk, hozzá minden­nap friss kenyeret, főztünk hozzá teát is. Micsoda örömmel vonultak le a nagyszünetben tí­zóraizni! S még utána is meg­húzódott egy-egy gyerek a ta­nári ajtaja mellett, s szerényen érdeklődött, nem maradt-e még egy szelet kenyér. A Simon gyerekek fent lak­nak a Beregszász melletti he­gyen, Kuklyában. Naponta 12 kilométert gyalogolnak. Dél­után négykor meglátogattak a beregszászi szállásomon, s ki­derült, aznap még semmit nem ettek az iskolai tízórain kívül. Édesanyjuk elment a piacra árulni, s a mára főzött ebéd már tegnap este elfogyott. Kenyér sem volt otthon, sajt, szalámi számukra megfizethetetlen. így nyelték az éhkoppot, majd este esznek, ha édesanyjuk elkészíti a hústalan, káposztából vagy krumpliból, babból álló ebédet. Ebéd éhező kárpátaljai gyerekeknek! 1994 Egy édesanya úja Nagyborzso­­váról: Gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz négy gyermekkel, de hogy ennyire leszegényedünk, azt azért nem hittem volna. Sajnos, odáig jutottunk, hogy még ke­nyérre sem jut. Most, hogy három iskolásunk van, majdnem egész kenyér kell nekik a táskába, nem beszélve a zsírozóról. Azért bátorkodtam írni, mert szeretném, ha a gyerekek eljut­nának Magyarországra. Na­gyon szégyellem, hogy ilyen koldulásra kényszerültünk, de ez sokat segítene rajtunk. (A ka­­ritászban felöltöztetjük a gyere­keket.) Itt a tél, se meleg ruhánk nincs még, se tüzelőnk, de a jó Isten segítségével csak alakul majd és jobbra fordul a sors­unk. A férjem már ötödik hó­napja, hogy távol van tőlünk, bent Ukrajnában dolgozik, s csak novemberben jön haza. Munkájukért terményt és olajat fognak kapni. Pénzt nem tud fi­zetni a kolhoz. Elnézést a csúnya írásért, de gyertyafénynél írok. Mostaná­ban kikapcsolják a villanyt este és reggel is. Másnap meglátogatott az édesanya Beregszászon. Reggel már nem volt kenyerük. A gye­rekek egy kis káposztalevest et­tek. Tízórai nélkül ülték végig a hat órát az iskolában. Ebédre megint az üres káposztaleves maradéka várta őket. Nem üres, mondja az édesanya, ha nem is hús, krumpli van benne. Kárpátalján nagyon sok éhező magyar gyerek van. Megpróbálok minél több gyereknek ebédet be­fizetni az iskolában, már ahol van főzés. A Los Angeles-i 103. számú Tollas Tibor Felnőttcser­kész Csapat 1000 dollárt küldött. Ebből a beregszászi 6-os magyar iskolában 40 gyereknek befizet­tem az ebédjét egészen az iskola­év végéig. Más adományokból a kígyósi iskolában 10 gyereknek, a mezőkasszonyi iskolában pedig tízórait készítenek a legszegé­nyebb gyerekeknek az adomá­nyokból. Egy gyerek havi ebédje ezer forint. Aki tudná vállalni 2-3 gyerek havi ebédjének befizetését, azt kérjük, küldje el adományát a Szent Adalbert Misszió Alapít­vány számlájára: 10201006- 50015676, ezt a Kereskedelmi és Hitelbanknál vezetik. Isten áldása kísérje minden támogatónkat! Átányi László tanár Budapest Átányi László beregszászi gyerekekkel

Next