Kis Újság, 2002. július-december (5. évfolyam, 17-22. szám)

2002-08-01 / 18. szám

2002 augusztus KISULSXG G­róf Teleki Blanka erdé­lyi arisztokrata család sarja. Édesapja, ifj. Te­leki Imre göttingai tanulmány­­útjáról hazafelé utaztában Bécs­­ben ismerkedett meg a legifjabb Brunszvik lánnyal, a szép és szelíd Carolinával, akit felesé­gül vett, így került sógorságba Brunszvik Terézzel. Teleki Im­rét okos különcnek tekintették kortársai. A hosszúfalvi, kolos­torszerű ódon kastély főkapuján e felirat riasztotta a látogatót: Qui bene latuit bene vixit. Aki jól elrejtőzött, az jól élt. E rejtőző magányban szüle­tett 1806. július 5-én Teleki Blanka. Az ifjú anya nővérei, Teréz és Jozefin eljöttek a nagy eseményre, így Brunszvik Teréz már születésekor feljegyzett egyet-mást későbbi „szellemi gyermekéről”. Blankát még két testvér követte: Emma és Miksa. A felnövő Teleki Blanka élte a korabeli arisztokrata lányok életét. Nevelőnő foglalkozott vele és testvéreivel. Különös ér­zéke volt a matematikához és a festészethez. Emellett természe­tesen zenét és nyelveket tanult. Szabad idejében nagy élvezet­tel lovagolt. Teleki Blanka megfordult Brunszvik Teréz otthonában, s vele együtt járt-kelt nőegyesü­letet, angyalkerteket, ipari tan­folyamokat, cselédiskolákat szervező megbeszéléseire, s tőle hallotta először Pestalozzi nevét. 1836-ban rajzot tanított­­ hat tanítványának­­ Kolozsváron. Majd 1837 tavaszán húgával együtt, Teréz társaságában Po­zsonyba és Münchenbe utazott. 1846 novemberében nyitotta meg intézetét a Majthényi ház­ban. Brunszvik Teréz így írt erről: „Az én jó Blankám, akit „szellemi gyermekemnek”-nek tarthattam, .. .nemeslelkű anya­nevelőket akart az országnak adni, a nyelv s a jellem volt a fő célja.” Teleki Blanka intéze­tének tanáraira és növendékeire a történelmet tanító Vasvári Pál forradalmi szelleme hatott. 1848-ban, amikor Vasvári Pál bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe, növendékei az alábbi kiáltványt készítették: „Hazafiak! Szabadság, testvéri­ség, egyenlőség jelszavatok, a magyar mit mond, meg is tartja, azért legyenek a nők is egyenlőek... Kívánjuk, hogy az egyetemen nők is tanulhassa­nak. .. Hogy egész Magyarhon­ban, a legkisebb falukat sem véve ki, legyenek tanodák, és a szülők gyermekeiket itt taníttas­sák. .. A falusi tanítók jobb dí­jat kapjanak.” A forradalommal nem rokon­szenvező Zsoldos Ignác emléki­rataiban mint Vasvári „kedve­sét” említette Teleki Blankát. Szóbeszéd csupán vagy a forra­dalom mindent elsöprő lázában e két rendkívüli ember mint férfi és nő is egymásra talált? Nem tudjuk. Ám Lővei Klára feljegyezte, hogy amikor meg­tudták Vasvári halálát, a meg­rendült sóhajhoz:­­ „Mit vesz­tett benne a Haza!, Teleki Blanka hozzáfűzte:­­ „De mit vesztettem én?” 1851. május 13-án Pálfalván Teleki Blankánál házkutatást tartottak, utána Nagyváradra, onnan Pestre, az Újépületbe vit­ték. Ide hozták Máramarosszi­­getről Lővei Klárát, későbbi rabtársát is. A vádirat szerint forradalmi szellemben szer­vezte és vezette leánynevelő in­tézetét. Világos után bujdosókat rejtegetett, adatokat gyűjtött és juttatott Párizsba az ország köz­véleményéről és a forradalom mártírjairól. A vádiratban olvas­ható: „A mindkét házkutatás al­kalmával talált felbecsülhetet­len mennyiségű könyv és írás, amelyek a grófnő és neveltje ál­tal űzött rendkívül veszélyes politikai tevékenységek valósá­gos melegágyát képezték... Te­leki Blanka grófnő, aki sokat utazott Németországban, Lom­bardiában és Franciaországban, ritka szellemi tulajdonságokkal, tudományos műveltséggel, rendkívüli bátorsággal, erős akarattal és fáradhatatlan kitar­tással rendelkezik...ő tekint­hető korunk egyik legveszedel­mesebb lázadójának...” Ké­sőbb így folytatódik a vádirat: 1846 nyarán egy leány intézetet alapított, melynek programját a Honderűben közzé is tette: „A nő nevelésének szabad oktatás által olyan irányt kell adni, mely a nőt a hazai nyelv és tör­ténelem helyes elsajátítása ré­vén hazájához méltó honle­ánnyá és igaz magyar nővé ne­veli.” Irányelvei közül, melyet a rendőrség elítélt, csak egyet emelünk ki: „A magyar szabad­ságharcból ismert szökevények­nek és a felettes hatóságok ál­tal üldözötteknek menedéket adni és azokat a letartóztatástól megóvni.” Perükben 1853 júniusában hirdettek ítéletet. A termet föl­dig feketébe vonták. A vádlot­tak emelt fővel léptek a terembe és hallgatták az ítéletet. Teleki Blanka tíz-, Lővei Klára ötévi várfogságot kapott. Albrecht főherceg az ítéleten annyit eny­híthetett, hogy a tíz év mellől a láncot eltöröltette... Évek múlva a grófnőt Laibachba, az úgynevezett Citadellába szállí­tották, mely egy ideig Magyar­­ország első miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak is bör­töne volt... Lővei Klára letöltötte fog­sága öt esztendejét, Teleki Blanka hat év után, általános kegyelemmel szabadult. Élete hátralévő éveit betegség, hon­talan bolyongás jellemezte. Pesten titkosrendőrök követ­ték, figyelték. Testi-lelki gyó­gyulást, megnyugvást külföl­dön keresett. Párizsban halt meg húgánál, De Gerandóné­­nál, 1862. október 23-án. Lelke utolsó perceiben a hazá­ról gondolkozott. Összefüg­géstelen szavai között hango­san ejtette ki „Magyarország” nevét. Mikor Michelet, a híres francia író, a grófnő jó barátja a ravatalon megpillantotta, fölkiáltott: „Quelle force! Minő erély!” Sírja felett fran­cia lelkész, s a magyarok ré­széről Irányi Dániel tartott ha­lotti beszédet. A szónokkal mindenki egyetértett, amikor abbeli reményét fejezte ki, hogy a boldogultnak földi ma­radványát valamikor vissza fogja követelni a Haza szent földje, és ez a föld akkor már szabad lesz! Teleki Blanka Független női szövetség 7 S­zerkesztőségünket nem­régiben telefonon meg­kereste egy úr. Nem árulta el a nevét sem azt, hogy hol lakik, az első pillanatban ér­dektelennek és semmitmondó­nak tűnt a beszélgetés. Nem telt el azonban fél perc sem, máris kiderült, hogy érdemes odafi­gyelni arra, amit az - a hangjá­ból ítélve - idős ember mond. Istenről, erkölcsről beszélt, de nem csak úgy általánosságban. Érezhető volt, hogy amit mond azt mélyen átérzi, komolyan gondolja, és aszerint élt, él, amit mond, ahogy beszél. Istenről beszélt. Arról, hogy ezer hónap múlva már sem azok a politikusok, sem azok az em­berek nem lesznek ezen a föl­dön, akiknek az előbbiek a sor­sukról döntöttek. Mindnyájan a mennyei atya országában lesz­nek, aki előtt nem lehet ha­zudni, akinek nem lehet meg­magyarázni tetteink indítékait, nem létezik mennyei parlament és vitafórum, mert Isten ismér lelkünket, hitünk és cselekede­teink szerint ítél. Elmondta, hogy Jézus urunk mindenkit egyformán szeret, szegényt és gazdagot, de felhívta a figyel­met arra, hogy a gazdagság csak itt a Földön adhat boldog­ságot, az emberi sorsokat is csak részben irányítják a „na­gyok”. Az igazi boldogságot mások megsegítése, a szeretet törvényének betartása adja itt, a mi világunkban, ez Isten és Jé­zus akarata. Közel kell tehát kerülnünk Is­tenhez, Jézushoz - mondta, ám a hitet nem csak megőrizni kell, de meg is kell azt ismerni. Jé­zus tanításaival nem csak a templomokban ismerkedhe­tünk, de nagy a szülők fe­lelőssége is. Nem mindegy ugyanis, milyen szellemben ne­velik gyermekeiket, a pénzszer­zés, az anyagiasság, a másokon való átgázolás szükségességé­nek szellemében, vagy a meg­bocsátó szeretetében. Mint ahogy nem mindegy, hogy já­ratják-e a gyermeküket hitokta­tásra, ahol a hittanon kívül er­kölcsi nevelésben is részesül a kisgyermek, amely aztán egy életen át elkíséri. A telefonban szólt arról is, hogy szerencsés­nek tartaná, ha a hittan oktatást osztályoznák is az iskolákban. Ne legyen kötelező a hittan - mondta - de aki jár, kapjon tu­dására osztályzatot, had legyen büszke az elért eredményekre. Hozzátette azt is: aki hitokta­tásra jár, nem valószínű, hogy a narkósok, bűnözők, terroris­ták táborát gyarapítja majd, leg­alábbis kicsi a valószínűsége. Aki megismeri Jézus tanításait, a magyar kereszténység ezeré­ves értékeit, jó hazafi lesz, sze­retni fogja honfitársait és ezt az országot, kultúránkat, becsülni fogja mindazokat, akik bármit is tesznek a haza gyarapításáért. És hogy miért nekünk mondta el mindezt? Nem kellet megkérdezni, kérdés nélkül is válaszolt. Mert a Független Kis­gazdapárt az egyetlen, amely­nek jelszava magában foglalja földi életünk meghatározó hár­masságát: Isten, Haza, Család! Elmondta, azt kívánja, hogy minden magyar ember eszerint éljen és imádkozik azért, hogy a földi pályafutás után minél több ember állhasson tiszta szívvel Isten ítélőszéke elé. Igazi boldogságot a szeretet ad! S­óskúton, a település köz­pontjába érve, a község­háza mellett kanyarodik el az út Pusztazámor felé. Bu­dapestről az Etele térről lehet Zámorra utazni helyközi autó­busszal. Legmagasabb pontja, a re­mető - méltóságteljesen koro­názza a tájat. Benne a román kori eredetű remeteség szép épülete. Mai formájában 1758- ban építette Mentler Mihály nagyszombati főbíró, Lenkey István ferences szerzetes, (Jero­mos atya) számára, a Szt. Péter bazilika kicsinyített másaként. Később Philippus Ágoston rendi szerzetes lakott benne, majd a pálos rendi „Laci páter”. A szá­zad elejétől plébánia­templom volt. A második világháborúban súlyosan megsérült, az elmúlt években állították helyre. A bol­tozatos templomtérhez szobor­sor tartozott két szinten; a föld­szinten stukkódíszes sekrestyét építettek. A Zámori-patak völ­gye fölött épült falucskát 1458- ban említi először oklevél. Leg­korábbi régészeti leletei bronz­koriak. Barangolás hazánk tájain - Pusztazámor Az Árpád-korban királyi bir­tok volt. A XIII. században a névadó Zumor családé. Birtokol­ták a Csákok, a Barcza és a Me­­tud család. A XVI. században Fábiánkovics Ferenc, Korláth Mihály. A század elején legna­gyobb birtokosa Barcza Károly lett. Az 1890-ben - késő klasszi­cista stílusban - épült kastélyuk­hoz páratlanul szép tájképi kert társul. Vadgesztenyesor övezi a meredek lejtőt. A kertben mes­terséges tó és négyoszlopos tim­­panonos kerti lak épült. Jegenye­nyár, korai juhar, japán akác, gazdag növényi pompa díszíti. Barcza György vatikáni titkos ta­nácsos volt, kiemelkedő szerep jutott számára a II. világháború­ban. Kállay Miklós tudtával Svájcban a magyarok háborúból való kilépését szorgalmazta. A település a kastély környezetéből nőtt ki. A kastélykerthez közel, a mai központ területén áll a részben már átalakított Mend­er­­kúria. Az L alakú épületet kosá­ríves tornác övezi. Zámor kiváló kirándulóhely, a vadászok is kedvelik. Forrás: Vendégváró Román kori remeteség - a XVIII. sz.-ban Jeromos atya számára épült A sziklagyepek dísze a tavaszi hérics it# •v ;­­: v ■ v ■ ;■'­W&& Bábakövek a sóskúti bányában

Next