Kis Újság, 2002. július-december (5. évfolyam, 17-22. szám)
2002-08-01 / 18. szám
2002 augusztus KISULSXG Gróf Teleki Blanka erdélyi arisztokrata család sarja. Édesapja, ifj. Teleki Imre göttingai tanulmányútjáról hazafelé utaztában Bécsben ismerkedett meg a legifjabb Brunszvik lánnyal, a szép és szelíd Carolinával, akit feleségül vett, így került sógorságba Brunszvik Terézzel. Teleki Imrét okos különcnek tekintették kortársai. A hosszúfalvi, kolostorszerű ódon kastély főkapuján e felirat riasztotta a látogatót: Qui bene latuit bene vixit. Aki jól elrejtőzött, az jól élt. E rejtőző magányban született 1806. július 5-én Teleki Blanka. Az ifjú anya nővérei, Teréz és Jozefin eljöttek a nagy eseményre, így Brunszvik Teréz már születésekor feljegyzett egyet-mást későbbi „szellemi gyermekéről”. Blankát még két testvér követte: Emma és Miksa. A felnövő Teleki Blanka élte a korabeli arisztokrata lányok életét. Nevelőnő foglalkozott vele és testvéreivel. Különös érzéke volt a matematikához és a festészethez. Emellett természetesen zenét és nyelveket tanult. Szabad idejében nagy élvezettel lovagolt. Teleki Blanka megfordult Brunszvik Teréz otthonában, s vele együtt járt-kelt nőegyesületet, angyalkerteket, ipari tanfolyamokat, cselédiskolákat szervező megbeszéléseire, s tőle hallotta először Pestalozzi nevét. 1836-ban rajzot tanított hat tanítványának Kolozsváron. Majd 1837 tavaszán húgával együtt, Teréz társaságában Pozsonyba és Münchenbe utazott. 1846 novemberében nyitotta meg intézetét a Majthényi házban. Brunszvik Teréz így írt erről: „Az én jó Blankám, akit „szellemi gyermekemnek”-nek tarthattam, .. .nemeslelkű anyanevelőket akart az országnak adni, a nyelv s a jellem volt a fő célja.” Teleki Blanka intézetének tanáraira és növendékeire a történelmet tanító Vasvári Pál forradalmi szelleme hatott. 1848-ban, amikor Vasvári Pál bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe, növendékei az alábbi kiáltványt készítették: „Hazafiak! Szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavatok, a magyar mit mond, meg is tartja, azért legyenek a nők is egyenlőek... Kívánjuk, hogy az egyetemen nők is tanulhassanak. .. Hogy egész Magyarhonban, a legkisebb falukat sem véve ki, legyenek tanodák, és a szülők gyermekeiket itt taníttassák. .. A falusi tanítók jobb díjat kapjanak.” A forradalommal nem rokonszenvező Zsoldos Ignác emlékirataiban mint Vasvári „kedvesét” említette Teleki Blankát. Szóbeszéd csupán vagy a forradalom mindent elsöprő lázában e két rendkívüli ember mint férfi és nő is egymásra talált? Nem tudjuk. Ám Lővei Klára feljegyezte, hogy amikor megtudták Vasvári halálát, a megrendült sóhajhoz: „Mit vesztett benne a Haza!, Teleki Blanka hozzáfűzte: „De mit vesztettem én?” 1851. május 13-án Pálfalván Teleki Blankánál házkutatást tartottak, utána Nagyváradra, onnan Pestre, az Újépületbe vitték. Ide hozták Máramarosszigetről Lővei Klárát, későbbi rabtársát is. A vádirat szerint forradalmi szellemben szervezte és vezette leánynevelő intézetét. Világos után bujdosókat rejtegetett, adatokat gyűjtött és juttatott Párizsba az ország közvéleményéről és a forradalom mártírjairól. A vádiratban olvasható: „A mindkét házkutatás alkalmával talált felbecsülhetetlen mennyiségű könyv és írás, amelyek a grófnő és neveltje által űzött rendkívül veszélyes politikai tevékenységek valóságos melegágyát képezték... Teleki Blanka grófnő, aki sokat utazott Németországban, Lombardiában és Franciaországban, ritka szellemi tulajdonságokkal, tudományos műveltséggel, rendkívüli bátorsággal, erős akarattal és fáradhatatlan kitartással rendelkezik...ő tekinthető korunk egyik legveszedelmesebb lázadójának...” Később így folytatódik a vádirat: 1846 nyarán egy leány intézetet alapított, melynek programját a Honderűben közzé is tette: „A nő nevelésének szabad oktatás által olyan irányt kell adni, mely a nőt a hazai nyelv és történelem helyes elsajátítása révén hazájához méltó honleánnyá és igaz magyar nővé neveli.” Irányelvei közül, melyet a rendőrség elítélt, csak egyet emelünk ki: „A magyar szabadságharcból ismert szökevényeknek és a felettes hatóságok által üldözötteknek menedéket adni és azokat a letartóztatástól megóvni.” Perükben 1853 júniusában hirdettek ítéletet. A termet földig feketébe vonták. A vádlottak emelt fővel léptek a terembe és hallgatták az ítéletet. Teleki Blanka tíz-, Lővei Klára ötévi várfogságot kapott. Albrecht főherceg az ítéleten annyit enyhíthetett, hogy a tíz év mellől a láncot eltöröltette... Évek múlva a grófnőt Laibachba, az úgynevezett Citadellába szállították, mely egy ideig Magyarország első miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak is börtöne volt... Lővei Klára letöltötte fogsága öt esztendejét, Teleki Blanka hat év után, általános kegyelemmel szabadult. Élete hátralévő éveit betegség, hontalan bolyongás jellemezte. Pesten titkosrendőrök követték, figyelték. Testi-lelki gyógyulást, megnyugvást külföldön keresett. Párizsban halt meg húgánál, De Gerandónénál, 1862. október 23-án. Lelke utolsó perceiben a hazáról gondolkozott. Összefüggéstelen szavai között hangosan ejtette ki „Magyarország” nevét. Mikor Michelet, a híres francia író, a grófnő jó barátja a ravatalon megpillantotta, fölkiáltott: „Quelle force! Minő erély!” Sírja felett francia lelkész, s a magyarok részéről Irányi Dániel tartott halotti beszédet. A szónokkal mindenki egyetértett, amikor abbeli reményét fejezte ki, hogy a boldogultnak földi maradványát valamikor vissza fogja követelni a Haza szent földje, és ez a föld akkor már szabad lesz! Teleki Blanka Független női szövetség 7 Szerkesztőségünket nemrégiben telefonon megkereste egy úr. Nem árulta el a nevét sem azt, hogy hol lakik, az első pillanatban érdektelennek és semmitmondónak tűnt a beszélgetés. Nem telt el azonban fél perc sem, máris kiderült, hogy érdemes odafigyelni arra, amit az - a hangjából ítélve - idős ember mond. Istenről, erkölcsről beszélt, de nem csak úgy általánosságban. Érezhető volt, hogy amit mond azt mélyen átérzi, komolyan gondolja, és aszerint élt, él, amit mond, ahogy beszél. Istenről beszélt. Arról, hogy ezer hónap múlva már sem azok a politikusok, sem azok az emberek nem lesznek ezen a földön, akiknek az előbbiek a sorsukról döntöttek. Mindnyájan a mennyei atya országában lesznek, aki előtt nem lehet hazudni, akinek nem lehet megmagyarázni tetteink indítékait, nem létezik mennyei parlament és vitafórum, mert Isten ismér lelkünket, hitünk és cselekedeteink szerint ítél. Elmondta, hogy Jézus urunk mindenkit egyformán szeret, szegényt és gazdagot, de felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdagság csak itt a Földön adhat boldogságot, az emberi sorsokat is csak részben irányítják a „nagyok”. Az igazi boldogságot mások megsegítése, a szeretet törvényének betartása adja itt, a mi világunkban, ez Isten és Jézus akarata. Közel kell tehát kerülnünk Istenhez, Jézushoz - mondta, ám a hitet nem csak megőrizni kell, de meg is kell azt ismerni. Jézus tanításaival nem csak a templomokban ismerkedhetünk, de nagy a szülők felelőssége is. Nem mindegy ugyanis, milyen szellemben nevelik gyermekeiket, a pénzszerzés, az anyagiasság, a másokon való átgázolás szükségességének szellemében, vagy a megbocsátó szeretetében. Mint ahogy nem mindegy, hogy járatják-e a gyermeküket hitoktatásra, ahol a hittanon kívül erkölcsi nevelésben is részesül a kisgyermek, amely aztán egy életen át elkíséri. A telefonban szólt arról is, hogy szerencsésnek tartaná, ha a hittan oktatást osztályoznák is az iskolákban. Ne legyen kötelező a hittan - mondta - de aki jár, kapjon tudására osztályzatot, had legyen büszke az elért eredményekre. Hozzátette azt is: aki hitoktatásra jár, nem valószínű, hogy a narkósok, bűnözők, terroristák táborát gyarapítja majd, legalábbis kicsi a valószínűsége. Aki megismeri Jézus tanításait, a magyar kereszténység ezeréves értékeit, jó hazafi lesz, szeretni fogja honfitársait és ezt az országot, kultúránkat, becsülni fogja mindazokat, akik bármit is tesznek a haza gyarapításáért. És hogy miért nekünk mondta el mindezt? Nem kellet megkérdezni, kérdés nélkül is válaszolt. Mert a Független Kisgazdapárt az egyetlen, amelynek jelszava magában foglalja földi életünk meghatározó hármasságát: Isten, Haza, Család! Elmondta, azt kívánja, hogy minden magyar ember eszerint éljen és imádkozik azért, hogy a földi pályafutás után minél több ember állhasson tiszta szívvel Isten ítélőszéke elé. Igazi boldogságot a szeretet ad! Sóskúton, a település központjába érve, a községháza mellett kanyarodik el az út Pusztazámor felé. Budapestről az Etele térről lehet Zámorra utazni helyközi autóbusszal. Legmagasabb pontja, a remető - méltóságteljesen koronázza a tájat. Benne a román kori eredetű remeteség szép épülete. Mai formájában 1758- ban építette Mentler Mihály nagyszombati főbíró, Lenkey István ferences szerzetes, (Jeromos atya) számára, a Szt. Péter bazilika kicsinyített másaként. Később Philippus Ágoston rendi szerzetes lakott benne, majd a pálos rendi „Laci páter”. A század elejétől plébániatemplom volt. A második világháborúban súlyosan megsérült, az elmúlt években állították helyre. A boltozatos templomtérhez szoborsor tartozott két szinten; a földszinten stukkódíszes sekrestyét építettek. A Zámori-patak völgye fölött épült falucskát 1458- ban említi először oklevél. Legkorábbi régészeti leletei bronzkoriak. Barangolás hazánk tájain - Pusztazámor Az Árpád-korban királyi birtok volt. A XIII. században a névadó Zumor családé. Birtokolták a Csákok, a Barcza és a Metud család. A XVI. században Fábiánkovics Ferenc, Korláth Mihály. A század elején legnagyobb birtokosa Barcza Károly lett. Az 1890-ben - késő klasszicista stílusban - épült kastélyukhoz páratlanul szép tájképi kert társul. Vadgesztenyesor övezi a meredek lejtőt. A kertben mesterséges tó és négyoszlopos timpanonos kerti lak épült. Jegenyenyár, korai juhar, japán akác, gazdag növényi pompa díszíti. Barcza György vatikáni titkos tanácsos volt, kiemelkedő szerep jutott számára a II. világháborúban. Kállay Miklós tudtával Svájcban a magyarok háborúból való kilépését szorgalmazta. A település a kastély környezetéből nőtt ki. A kastélykerthez közel, a mai központ területén áll a részben már átalakított Menderkúria. Az L alakú épületet kosáríves tornác övezi. Zámor kiváló kirándulóhely, a vadászok is kedvelik. Forrás: Vendégváró Román kori remeteség - a XVIII. sz.-ban Jeromos atya számára épült A sziklagyepek dísze a tavaszi hérics it# •v ;: v ■ v ■ ;■'W&& Bábakövek a sóskúti bányában